Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-05-09 / 19. szám

AMFRIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Thursday, May 9, 1963

Egyre nagyobbak a tüntetések a néger nép szabadságjogaiért

> (Folytatás az első oldalról)

zatot bocsásson ki a birminghami eseményekről. Néhány jóhangzásu frázis után, amiben elismerte a tiltakozó négerek jogos követeléseit, Kennedy hozzátette, hogy nem tartja helyesnek azt az IDŐPONTOT, amit választottak a tiltakozásra. Továbbá azt is hozzátette, hogy az újonnan megválasztott birminghami adminisztráció, Boutwell polgármesterrel az élén, már megígérte, hogy orvosolni fogja a bajokat és hogy a sérelmeket tárgyalásokkal, megbeszélésekkel és NEM AZ UTCÁN kell megoldani.

Azt kérdezzük az igazságügyminisztertől, mit tart a HELYES IDŐPONTNAK arra, hogy a néger nép megkaphassa a neki kijáró, az alkotmányban garantált egyenlőséget? Tiz év múlva, ötven év múlva, vagy száz év múlva? Úgy a néger polgárság, mint a felvilágosult fehér lakosság úgy érzi, hogy nemcsak, hogy itt az ideje, de már rég idejétmulta, amikor ennek be kellett volna következni.

Hogy mégis tegyen valamit, az igazságügyminisztérium szombaton kiküldte Birminghamba Burke Marshallt, a minisztérium polgárjogi hivatalának vezetőjét, a rendőrfőnökkel és dr. Martin Luther King, integrációs vezérrel való tárgyalásra.

Vasárnap, 5-én a New Pilgrim baptista templomban tartott ima és gyűlés után, néger polgárok minden eddiginél nagyobb felvonulásra indultak. A békés, önfegyelmet gyakorló felvonulók elindultak a börtön irányába, ahol közülük sokszá- zan vannak az előző demonstrációkról bebörtönözve, de a börtön közelében már rendőrbarrikádok és tüzoltófecskendők várták őket. Itt a felvonulók imádkozásra és gyülekezésre megálltak és egyik vezetőjük, Charles Phillips lelkész élükre állt és igv szólt: “Engedjétek ránk a vizet, szabadítsátok ránk a kutyákat, mi mégis itt maradunk mindhalálig.” A tüntetők visszhangozták ezeket A szavakat.

Innen a közeli kis parkba meneteltek, amely a Pearl Harbornál elesett első néger nevét viseli. Ottani rövid gyűlés után felvonulással mentek vissza a templomba. Ebben az esetben is a rendőrség letartóztatott olyan egyéneket, akik a felhívásra “nem mozogtak elég gyorsan.”.Újságírókat is igyekeztek távoltartani a helyszínről.

A négy nap óta állandóan folyó demonstrációk alkalmával 1200 egyént tartóztattak le.

Birmingham a déli küzdelem szimbóluma

Vasárnap Martin Luther King nem volt jelen Birminghamban, mert .a saját templomában Atlantában tartott prédikációt. Dr. King úgy vélekedett, hogy a birminghami demonstrációk drámai módon mutatják meg a világnak az ott uralkodó faji megkülönböztetést és megjósolta, hogy néhány napon belül már engedményeket fognak elérni vele. Az atlantai templomában jelenlevő hívőknek mondotta, hogy a “birminghami hatalmi körök válságban vannak. Néhány napon belül megkapunk mindent, amit akarunk és még többet is. Ha megtörjük Birminghamet, meg vagyok győződve, hogy megtörjük az egész déli országrészt. Birmingham a déli elkülönítés jelképe.”

Aztán még igy folytatta: “Nemcsak holnap fogunk demonstrálni, hanem napokig is ha kell, hogy felhívjuk jogos követeléseinkre a figyelmet. Jelenleg 1200 fiú és lány, nő és férfi szenved szennyes börtönökben. Most kihívó csatát végzünk abban a városban, amelyik nem a “csodák városa”, amint azt ismerik, hanem a tragédiák városa.”

Roy Wilkins, az NAACP elnöke táviratban tiltakozott úgy az elnöknél, mint az igazságügyminiszternél a birminghami brutalitások ellen és követelte a szövetségi kormány beavatkozását a négerek védelmére. James Farmer, a CORE országos elnöke szintén szövetségi karhatalmat kért az elnöktől az alabamai szabadság megvédésére és táviratában Alabamát Dél-Afrika rendőrállamával hasonlította össze.

Joan Baez, hires népdalénekesnő Birminghamba érkezett és felajánlotta, hogy ingyen fog énekelni a Miles néger egyetem gyülekezetének. Miss Baez Birminghamnak az egyetlen integrált moteljében szállt meg. Május 6-án, hétfőn, a tovább folytatódó demonstrációval újabb 1,000 egyént tartoztattak le, közülük számos iskolásgyermeket. A letartóztatottak közt volt Dick Gregory, hires komi:.us, aki az egyik csoportot vezette és Barbara Deming írónő, a Nation hetilap munkatársa. A szokásos rendőri brutalitással az egyik nőt lelökték a járdáról és a földre teperték, mielőtt letartóztatták.

Az igazságügyminisztérium kiküldöttje, Burke Marshall több, mint két óra hosszat tárgyalt dr. Martin Luther King integrációs vezérrel. Dr. Kinghez közelálló egyének utólag mondták, hogy a tárgyalás úgyszólván majdnem teljesen eredménytelen volt. Az általános vélemény a néger közönség körében az, hogy a kereskedelmi körök és a városi közegek által felajánlott integrációs engedmény “túl kevés és túl későn jött.” A tervek szerint a demonstrációkat tovább fogják folytatni.

New Yorkban tüntetnek

Hétfőn, a newyorki városházánál tiltakozó pi- kefeléssel vonultak fel az Alabamában Igazságot Követelő Newyorki Bizottság tagjai, a birminghami bebörtönzések ellen. Később a polgármesterhez próbáltak bejutni, de csak helyettesével Debs Myers-al tudtak beszélni. Mr. Myers tudomásukra adta, hogy Wagner polgármestéV már az NAACP másnapra tervezett programján, mint szónok szerepel és kijelentette, hogy a polgármester tiltakozását fogja kifejezni a kormánynak az alabamai eseményekkel kapcsolatban.

Englewoodi tanulók integrációs ülősztrájkban

A 98 százalékban néger tanulókból álló englewoodi Lincoln School 8 tanulója csendesen helyet foglalt a 100 százalékosan fehér Cleveland School osztálytermében. Mások az iskolán kivid pikeiel- tek, tiltakozásul az ellen, hogy a modernebb, jobban felszerelt és jobb oktatási módszereket alkalmazó Cleveland iskolába nem hajlandók az iskolai hatóságok a néger gyermekeket áthelyezni.

Kommunista előretörés az olasz választásokon

(Folytatás az első oldalró1)

zett politika, a baloldali érzelmeket levezetni igyekező kereszténydemokrata és szocialista koalíció alapjai nagyban meginogtak és legjobb esetben is csak hosszabb bizonytalanságnak néznek elébe. Eddig a Pietro Nenni-féle baloldali szocialisták támogatták Fanfani miniszterelnök u. n. balközép kormányát. A választáson elért kommunista előretörés és a közeljövőben tervezett szocialista pártkongresszus határozata, minden valószínűség szerint nagy változásokat fog hozni az eddig nyugat felé irányuló olasz politikában és aláássa az Olaszországgal való tervezett katonai egységet.

í A választásokon 32 millió 800 ezer szavazó járult az urnákhoz a 630 képviselői mandátum eldöntése végett. Közülük 28 millió 700 ezer szavazó — a 25 éven felüliek — 315 szenátusi mandátumról is döntött. A szenátusi választásokon a szavazásra jogosultaknak 93.3 százaléka élt választójogával, a képviselőházi választásokon 92.2 százalék.

A választások alapján véglegesen eldőlt az uj, 315 mandátumos szenátus összetétele. Az uj szenátusban a monarchisták kivételével valamennyi pártnak több mandátuma van, mint korábban. Ez annak tudható be, hogy a mandátumok számát 246-ról 315-re emelték. A kereszténydemokraták meggyengülését viszont tükrözi, hogy a korábbi erőviszony fenntartásához 158 mandátumot kellett volna szerezni ik.

A/WGRIKA! w

Published every week by Hungarian Word, Inc.

130 East 16th Street, New York 3, N. Y.

Telephone: AL 4-0397

Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, to the P. O. of New York, N. Y.

Előfizetési árak: New York városában, az USA-ban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. — Minden más külföldi országba egy évre $12.00, félévre $6.50.

A szenátusi választások eredménye

A mandátumok száma és a szavazatok százaléka 1963 1958

Kereszténydemokraták 133 37.2 122 41.2

Kommunisták 85 25.5 60 21.8

Nenni-féle szocialisták 44 14 35 14.1

Liberálisok 19 7.5 4 3.9

Saragat-féle szoedem. 14 6.3 5 4.4

Újfasiszták 15 5.2 8 4.3

Monarchisták 2 1.6 7 5.2

**A HAZUG EMBERNEK JÓ EMLÉKEZŐTEHETSÉGE KELL, HOGY LEGYEN”

“Mendacem oportet esse memorem — Költőnek ezt ajánlani merem” — irta Arany János a magyar irodalom egyik halhatatlan mestermüvében, Vojtina Ars Poétikájában.

A hazug embernek jó emlékezőtehetsége kell, hogy legyen, különben lépten-nyomon beleesik saját hazugsága vermébe.

A mi Arany Jánosunk ezt a tanácsot a költői pályára készülőknek nyújtotta, de sokkalta érvényesebb újságírók, vezércikkírók, különösen a tőkés sajtó által kitartott vezércikkírók számára, akiknek nap-nap után leplezni kell rendszerük ellentmondásait, embertelenségeit és becsmérelni a tőkésrendszer ellen más országokban szervezkedő és egyre erősebbé váló népi erőket.

Ezek a gondolatok jutnak eszünkbe a N. Y. Times május 4-i, az olaszországi választások kimenetével, pontosabban az olasz kommunista párt nemzetközileg is nagy feltűnést keltő választási előretörésével foglalkozó cikke olvasása közben.

Tépte, tépdelte a N. Y. Times bölcs vezércikk- írója a sZakállát, haját, szemöldökét .fülét, vagy ami épp a kezébe akadt és végül a következő “magyarázatokkal” állt elő:

1. “Az olasz nép rendkívül értelmes, müveit, szkeptikus és politikailag öntudatos nép.” És mégis az ő országukban van a nyugati világ legnagyobb kommunista pártja. Hogv-hogy? Töpreng fölötte a Times iródiákja. Megint megtépdel- te a szakállát és a következőket vetette papírra:

. “A demokrácia kövei élményéit, az önfegyelmet, a türelmet nehéz megérteni és nehéz egy népbe beoltani.”

Tessék ezt megérteni! Annak ellenére, hogy az olasz nép, amely a cikkiró első paragrafusa szerint értelmes, müveit, politikailag öntudatos, azért mégis képtelen a “demokrácia követelményeit” megérteni.

Persze, amit az értelmes és müveit Times ve- zércikkiró meg akart értetni az olvasóval az az, hogy az olasz nép csak addig értelmes és müveit, ameddig a keresztényszocialistákra, de legalább is bármely más pártra, mint a KP-ra szavaz. Ez ugyanis — a Times szerint — a “demokrácia kö- vete’ménye.” Ezt később a következőkben nyiltan is kifejezésre juttatta:

“A műveletlen, a gondatlan, a lázongó, az anyagiasán gondolkozó, a kalandos fiatalság, a gazdaságilag gondterhelt rétegek egy... légüres térrel találták magukat szemben.” Az ilyen elemek, érteti meg a közönséggel a Times gvöpösfejü Írója, szavaztak a kommunistákra, illetve ilyeneket “hálóztak be” azok a furfangos kommunisták.

De mire idáig jutott a szőrszálhasogató vezércikkíró, már elfelejtette nemcsak azt, amit három paragrafussal feljebb az egész olasz népről irt, hanem azt is, amit két paragrafussal feljebb az olasz kommunistákról állított és pedig:

“A kommunisták túlélték a fasiszta üldözést, ők alkották a legnagyobb és leghatásosabb partizánmozgalmat a második világháborúban...”

Hogyan, kedves szakáll- és hajtépő-vezércikk- iró ur?

Hát az az olasz partizánmozgalom, amely az ön saját bevallása szerint is a nyugati országokban a második világháborúban a legnagyobb és leghatásosabb volt és amelyről azt is megállapíthatta volna a tekintetes cikkiró ur, hogy önfeláldozó, rettenthetetlen harcukkal* a nácik szüntelen támadásával, zaklatásával, szábotálással amerikai katonák ezreinek életét mentették meg, náci hadosztályokat vontak el a frontokról, hogy ezek a partizánok “a műveletlen, a gondatlan az anyagiasán gondolkodó” elemekből kerültek ki ?

Nem, kedves Times szerkesztő ur. Itt a legfőbb ideje, hogy ön is újra tanulmányozza Horáciuszt, különösen azt a részét, ahol a hazugoknak ad tanácsot.

Ne próbálja Ön az olasz választások eredményét a régi klisékkel magyarázni. Ott, ahol egy nép számára adva van az alkalom szabadon szavazni bármely pártra, amely logikus megoldást ajánl korunk problémáira, ahol nem fenyegetik deportálással, börtönnel, anyagi tönkretétellel a szocializmus eszméinek hirdetőit, ott bizony előfordulhat, hogy a választók jelentékeny része szocialistákra, sőt uram bocsá’, kommunistákra is szavaz.

JZ_______