Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-05-02 / 18. szám

AMERIKAI MAGYAR szó — HUNGARIAN WORD Thursday, May 2, 1963 14 Aki be lesz csípve, be lesz csapva Egy amerikai mechanikus olyan találmányt patentiroztatott, amely lehetetlenné teszi a ré- 'Zeg, vagy akárcsak becsipett autóhaj toknak, hogy kocsijukat elindíthassák. A begyújtásra szolgáló kulcslyukat úgy mintázták, hogy abba a kulcsot csak egy teljesen józan ember képes bele­illeszteni. (Vajon a szerelmi mámor szintén mámornak számit és egy boldogító csók után képes lesz-e a szerelmes ifjú hazahajtani, ha olyan nehéz a kulcslyukat megtalálni? — Szedő.) Nincs kellemetlenebb meglepetés, mint amikor a motorunk nem akar begyulni, azaz a battéria ki van merítve. Ha ezt el ikarjuk kerülni — figyelmeztet az Association of American Battery Manufacturers — akkor tart­suk be e kettős szabályt,: Ellenőriztessük a viz -zinvonalát havonta egyszer és az egész battériát nézessük át évente kétszer, egyszer a tél beállta slött, egyszer tavasz elején. A tehetősek is.. . Nemcsak a kisjövedelmű amerikaiak vannak .fülig adósságban. Egy uj kimutatás szerint az évi 10,000 dollár jövedelemmel rendelkező ameri­kaiaknak is több mint a fele vásárol hitelre. Kor szerint a 25 és 34 év közöttiek vannak leg­jobban eladósodva. Mikor fogja Rockefeller elkölteni a pénzét Rockefeller newyorki kormányzó köztudomású­lag Amerika égjük, talán a leggazdagabb embere. Vagyona nagyságáról nincs hivatalos kimutatás, 500 millió és egymilliárd dollár között lehet. Tud­juk, nem sok olvasónkat izgatja annak kérdése, fogy meddig tartana Mr. Rockefeller vagyona, ha minden nap kerek ezer dollárt költené, de mi mégis nyilvánosságra hozzuk: Mr. Rockefeller kerek háromezer esztendeig, az év minden nap­A SEBÉSZET CSODÁI Baleset következtében elvesztett vég tagokat visszaoperálják. Az uj sebé­szeti eljárást esetleg a szivoperá- cióknál is felhasználhatják Amikor a mentőautó William Huntot a bostoni Peter Bent-Brigham kórházba szállította, már mindenki biztosra vette, hogy a lábát elvesztette. Egv gépkocsi csaknem levágta a lábszárát a tör­zséről és teljesen elkerülhetetlennek látszott az amputáció. Egész a legutóbbi időkig, az orvosok valóban nem sokat teketóriáztak ilyen esetekben, hanem rögtön eltávolították a menthetetlennek látszó végtagot. De a 30 személyből álló bostoni operáló együttes, akik között 7 sebész foglal helyet, hat órás műtét alatt illesztette össze az összetört láb csontjait, egyesítette az idegvégződéseket, az ereket, az ütőereket és igy helyreállította a vér­keringést a súlyosan sérült végtagban. Ez a nemrég még csodaszámba menő eset bizo­nyítja, hogy a belesetek folytán elvesztett végta­gok “visszaültetése” már nem tartozik az álmok birodalmába. Eddig legalább egy tucat ilyen eset fordult elő, ezek közül 8 alkalommal a végtagok — kezek, lábak — teljesen le voltak vágva a törzsről. Három esetben a visszaültetésük mái' nyilvánvalóan sikerült. De a sebészeknek még vár­niuk kell a végső következtetés levonásával, amig kiderül, hogy az egybekapcsolt idegek is jól mü- ködnek-e. Ennek a megállapítása kb. egy évet vesz igénybe. jában Írhatna egy ezer dolláros csekket, mielőtt elköltené azt az egymilliárd dollárt. Fontos találmány Az amerikai légi haderő kutató osztálya egy olyan villanymérőkészüléket fejlesztett ki, amely egy ember köpetéből 24 óra múlva is meg tudja állapítani, hogy ivott-e az illető szeszes italt vagy nem. A készüléket “gas chromatograph”-nak hív­ják és állítólag a Mai's irányába küldött rakéták­ra fogják szerelni, annak megállapítása végett, hogy van-e élet azon a bolygón vagy nincs. (Mi az, hát oly sok alkoholista van a Marson? — Szedő.) emberiségnek. Ha ugyanis az enei'giaellátás mér­téke a jelenlegihez hasonló ütemben növekszik, néhány évtizeden belül óriási mértékben felgyü­lemlik a termelési folyamatok során létrehozott hőmennyiség, s eléi'heti azt az értéket, amennyi a Napból éi'kezik a Földre. Ebben az esetben elke­rülhetetlenül át kell alakítani a Föld hőháztar­tását és az energiafelesleget ki kell vezetnünk a világüi’be. flA TUDOMÁNY fi 1 g WLáOABóL j j MENNYI EMBERNEK ADHAT TÁPLÁLÉKOT A FÖLD? MALTHUS angol közgazdász már a 19-ik szá­zad elején megkongatta a vészharangot, hogy a Föld tulnépesedőben van, s a kapitalista társada­lomban növekvő nyomort tei'mészeti okokra pró­bálta visszavezetni. Reakciós elméletét azóta a tudomány számtalanszor megcáfolta, mégis tanai még ma is követőkre akadnak. Charles Brown, amerikai közgazdász például egy jelentős ameri­kai folyóiratban nemi’égiben megjelent cikkében arra következtetett, hogy a népesség szaporodá­sának megi'endszabályozása egyben a műszaki fejlődés ütemének felgyorsulását is jelentené. Persze egyszerű dolog lenne az elnyomott és ki­zsákmányolt osztályok nyomorát, a társadalmi és gazdasági ellentmondásokat azzal magyarázni, hogy a Föld népessége túlságosan gyoi'san szapo­rodik, ezért nem jut mindenkinek elegendő ke­nyér. Hogyan áll a helyzet a valóságban ? Megvan-e a lehetősége annak, hogy kielégít­hessük a szaporodó embei’iség energia és táplálék iránti igényeit? Az atomkorszak hajnalán nem szükséges bi­zonygatnunk, hogy milyen óriási tartalékokkal rendelkezik az energetika. De a hagyományos energiahordozók: az olaj, a szén és az egyéb ter­mészeti kincsek korábban már sokszor megjósolt kimerülése esetén a termonukleáris energia kiak­názásán kívül még számtalan energiaforrást hasz­nosíthat az emberiség, például a Nap, az árapály és a tengeráramok energiáját — ezen a területen még^ csak 02 lépéseket tettük meg. Elképzel­hető, hogy a jövőben nem az energiahiány, ha­nem az energiafelesleg okoz majd gondokat az Mi a helyzet a táplálékkal? íme néhány szám­adat: a mezőgazdaságilag megmunkálható talaj- terület 9.39 millió hektárnyi a világon — ez a terület nem kevesebb, mint 65 milliárd ember táplálékkal való ellátását biztosítja. Ha a teljes napenei'giát haszonnövények termeléséi’e használ­hatnánk fel, 58 milliárd embert láthatnánk el bő­ségesen élelemmel. A közel félmillió növényfajtá­ból ma még mindössze 23 ezer szolgálja az embe- í'iség javát, s ebből is mindössze 600 a mezőgaz­daságilag hasznosított növény. A mezőgazdaság fejlődése biztosítékot nyújt arra, hogy nem kell tartanunk az emberiség éhenpusztulásától. Ha azonban a mezőgazdaság termékei sem biztosíta­nák az egyre szaporodó emberiség élelmiszerszük­ségletét, még más tartalékok is rendelkezésünkre állnak. Hiszen a vegyipar már ma is nagy mennyi ségü mesterséges tápanyagot állít elő, s a szinte­tikus élelmiszergyártáshoz kevesebb nyersanyag, munkaráfordítás szükséges, mint a mezőgazda­ság fejlesztéséhez. S hol vagyunk még a lehetőségek kihasználásá­nak határaitól. Hiszen alig aknázzuk ki a tenge­rek biológiai nyersanyagainak hatalmas kincseit. Egy hektárnyi tenger kétszer annyi kalóriát biz­tosit halhús formájában, mint amennyit egy hek­tárnyi mezőgazdaságilag megművelt területről hús formájában nyerünk. Nem kell félnünk tehát attól, hogy az emberi­ség éhenpusztul. Vannak azonban előfeltételei is annak, hogy a.Föld kincsei a rohamosan szaporo­dó emberiség minden tagjának igényeit kielégít­sék: a termelt javak igazságos elosztása, vala­mint az emberi energiatartalékokkal való éssze- rü gazdálkodáa. Ez pedig kizárólag szocialista tár- sadalomban lefcet&égwv Az első' sikerek A végtagok visszahelyezésének a kísérlete már huzamosabb ideje folyik, de csak tavaly május­ban sikerült először a 12 éves Everett Knowles esetében. A Massachusetts General Hospital or­vosait illeti a dicsőség, akiknek sikerült vissza­operálniuk a kis Knowles karját a törzséhez. En­nek már kb. nyolc hónapja és az orvosok bíznak benne, hogy a kar teljesen normálisan fog mű­ködni. A sikei'es operáció azonban nem jelenti azt, hogy most már ezt az eljárást országszerte alkal­mazhatják. Ezt a nagy körültekintést és különle­ges ügyességet igénylő műtétet csak az ország orvosi központjaiban hajthatják végre. Az első sikeres operáció következményeként megkísérelték egy 41 éves san-diegoi munkás csuklóban levágott kezének a visszahelyezését. A beteg ma már részben mozgatni tudja a kezét. Dr. Howai'd Kirtland szerint, aki az opei'áció főse­bésze volt, nagyon í’eménytkeltő az eredmény, annak ellenére, hogy esetleg újabb operációra lesz szükség az ujjak mozgatóképességének a vissza­állítására. Egy chicagói gyárban a papirvágó gép telje­sen leamputálta egy 41 éves munkás kezét a csuk­ló felett. A Presbyterian St. Luke kórház sebé­szei egy operáló mikroszkópon át figyelve, össze- varrták a pici véredényeket és visszahelyezték a kar levágott részét az ei'edeti helyére. “Nem hisz szűk, hogy a kéz valaha is teljesen normális lesz, de a beteg végül is képes lesz táplálkozni és öltöz­ködni vele, fel tudja majd venni a tárgyakat és munkaképes lesz”, mondta dr. William D. Shorey, vezető sebész. Sikertelen kísérletek A sikeres műtétek mellett azonban még egye­lőre több sikertelen kiséi’letet tartanak nyilván a sebészeti tudományok történetében. New York kórházaiban két esetben végződött sikertelenül a karok visszahelyezése. Bostonban a sebészek ki- séi'lete, hogy egy amputált lábat és egy levágott lábfejet visszaillesszenek, kudai'ccal végződött. Még egy olyan eset is, ahol először biztosra vet­ték az eredményt, tragikusan végződött. Egy 17 éves kalif.-i leány kanadai szabadsága alatt szei’encsétlenül járt és elvesztette balkai'ját. A Calgary-i Holy Cross kórház visszahelyezte a kart s amikor a fiatal leány visszatért lakóhelyé­re tavaly novemberben, minden teljesen í'endben lévőnek látszott. De néhány hét múlva amputálni kellett a karját, mert a San Fi'ancisco-i orvosok csontfei'tőzést állapítottak meg. A sikertelenségnek sokféle oka lehet. Többek között az is fontos, hogy a visszahelyezési operá­ciót nem szabad megkísérelni, ha már huzamo­sabb idő telt el a baleset után. Ugyancsak veszé­lyes “különlegesen egészségtelen körülmények között” végrehajtani az operációt, a san-diegoi dr. Kirtland szerint. Hogy mit ért “különlegesen egészségtelen körülmények” alatt, nem részletez­te. Nyilván a szakemberek tudják, hogy milyen esetekben nem tanácsos megkiséi'elni az átülte­tést. Mei’evgörcs és üszkösödés származhat a si­kertelen kísérletek nyomán. A hái’om sikeres esetben az operációt egy órá­val a baleset után már végrehajtották. A bostoni dr. Mait szerint, uj eljárások segítségével most már, “legalább is elméletben”, 24 órára el lehet halasztani a visszahelyezési operációt. Az uj eljárás jelentősége A National Academy of Sciences tanulmánya szerint, évente 7,500 amerikai szorul mükézi'e és mülábra. Ezek közül a legtöbb esetben a végtagok betegsége teszi szükségessé az amputációit. De kb. egyhai'mada baleset áldozata, akik az uj eljá­rás folytán í'eménykedhetnek eredeti végtagjuk visszanyerésében. A visszahelyezett végtagok soha nem nyerik vissza teljesen eredeti képességüket, de össze­hasonlíthatatlanul használhatóbbak, mint a mű­végtagok, a lélektani hatásról nem is beszélve. Az uj sebészeti eljárás hatalmas táviatokat nyithat meg az orvostudomány előtt más téren is. Különösen a szivoperációknál lehet majd alkal­mazni. Hisz a végtagok visszahelyezésénél a leg­nehezebb feladat az erecskék és az ütőerek össze- vai’rása. Ha ebben tökéletesítik az eljárást, akkor a szívműködéstől függő véredényrendszerek be­tegségének a gyógyítása is lehetővé válik. Sőt, az sem látszik ma már megoldhatatlan feladatnak, hogy egyik emberről végtagokat vi­hessenek át egy másik emberre. Persze ennek megvalósításához szükséges annak megállapítása, hogy miért utasítja el a test, csaknem mindig, az idegen bőrszöveteket.

Next

/
Thumbnails
Contents