Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-05-02 / 18. szám
Thursday, May 2, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Modern kinzóe Egy kereskedelmi alkalmazott hajmeresztő beszámolója a fthazugság- vizsgáló” géppel való találkozásának kalandjairól Egy oregoni szakszervezeti lap figyelemre méltó beszámolót közöl a Food and Drug Clerks’ Local 1092-höz tartozó tagjától, aki a Fred Meyer- féle üzletben dolgozott. Ez a kereskedelmi alkalmazott elmondta, hogy egy napon kijelentették előttük, hogy 300 dollár hiányzik a kasszából és ezért mindenki vizsgálatnak kell, hogy alávesse magát. Az üzletvezetők szerint, “mindenkit, aki szolgálatban volt azon az estén, amikor a pénz eltűnt, bűnösnek tekintenek mindaddig, amig ártatlanságát bebizonyítja.” A 24 éves fiatal kereskedelmi alkalmazott a következőképpen beszéli el meghurcoltatása történetét: “Március 6-án, szerdán este, értesítettek bennünket a 300 dollár eltűntéről, és hogy mindenki, aki a füszerosztályon volt szolgálatban — gyanús. Heten voltunk akkor ezen az osztályon, a helyettes cégvezetőt is beleértve, akik a pénz eltűnésének időpontjában itt dolgoztunk. Pénteken, március 8-án, kijelentették nekünk, hogy mind a hetünknek hazugságvizsgáló géppel lefolytatott kísérletnek kell alávetni magunkat. Ugyanezen a délutánon felhívtak az irodába és egy férfi, akinek a nevét nem tudom, megkérdezte tőlem, hogy szándékomban áll-e alávetni magam a hazugságvizsgálatnak. Azt válaszoltam, hogy nem tudok semmit erről a vizsgálatról, de szeretném megbeszélni a feleségemmel. Azt válaszolta, hogy nem tehetem és mindaddig bűnösnek fognak tekinteni, amig ártatlanságomat be nem bizonyítottam. Mégis ragaszkodtam ahhoz, hogy én szeretném a kérdést megbeszélni valakivel. Visszatértem a munkámhoz és ekkor másokat hívtak fel az irodába, noha nem tudom, hogy mit mondtak nekik. Másfél órával később, 4 óra és 30 perckor, egy ember, aki azt állította magáról, hogy detektív, egy másik férfi társaságában odajött az én kasszámhoz és azt mondták nekem, hogy zárjam ezt le, mert bevisznek a városba kihallgatásra. Azt válaszoltam, hogy szeretném felhívni a feleségemet, mert hazavár vacsorára 5 órára. Azt válaszolták, hogy útközben megállnak a házam előtt és ehetünk majd valamit a városban. Amikor a házamhoz értünk, a detektív végigdőlt gépkocsim ülésén, amig én bementem, hogy beszéljek a feleségemmel. Megmondtam az asz- szonynak, hogy a detektív a városba visz és igy nincs időm enni. Megmondtam neki, hogy ne aggódjon, mert a detektív kijelentette, hogy csak egy órára megyünk el. A feleségem folytonosan azt kérdezte, hogy mi történt és miért visznek el a munkámtól, de a detektív nem beszélt közvetlenül a feleségemmel, ő csak ott ült az autóban és nem szólt semmit. Bementünk a belvárosba. . . Egy épületbe vezetett fel (a detektív) és egy iroda ajtaja előtt álltunk meg, amelyen — úgy emlékszem — ‘U. S. Protective Service” felirat volt olvasható. Amikor ide értünk, a helyettes cégvezető már ott tartózkodott. Először őt vetették alá a vizsgálatnak, egy másik szobában. Ez három órát tartott és ezalatt nekem ott kellett várakoznom. Egyszerre csak kijött a helyettes cégvezető a szobából, hogy a mosdóba menjen, és úgy reszketett, mint egy falevél. Később megtudtam, hogy bűnösnek találták az első kísérlet során, és akkor újból alávetették egy kísérletnek, ekkor viszont ártatlannak találták. Már elmúlt félnyolc, amikor rám került a sor. Mielőtt eljöttem az üzletből, valósággal rákény- szeritettek arra, hogy aláírjak egy nyilatkozatot, amely szerint saját akaratomból vállalom a vizsgálatot és megígérem, hogy nem fogom perelni a vállalatot és nem tartom őket felelősnek egyáltalán semmiért. Azt mondták nekem, hogy mindenki, aki bele van keverve az ügybe, hajlandó volt aláírni ezt, és nekem is hajlandónak kell lennem erre. Amikor kijelentettem, hogy ezt nem irom alá és nem vállalom a vizsgálatot a saját akaratomból, méltatlankodni kezdtek, majd gúnyolódni és arra célozgattak, hogy ha visszautasítom az aláírást, akkor kidobnak. így végül is aláírtam a nyilatkozatot. ■Egy székbe ültettek és bekapcsoltak egy gépet, amelynek felfújt csőszerű szerkezetét a karomra semmi kapcsolata sem volt a munkámmal, hanem személyes természetűek voltak. Bizonyos kérdéseket többször is feltettek. Végül is kimentek az iro da másik helységébe és egymásközt beszélgettek. Aztán ismét visszajöttek és azt mondták, hogy már átmentem a vizsgálaton és visszamehetek az üzletbe. Visszahajtottam gépkocsimmal az üzletbe, mig az egyik kihallgató követett. De ekkorra az üzlet már zárva volt, valaki más számolt el az én kasz- számmal. Az egész idő alatt nem ettem semmit, ők ugyan vettek nekem egy hamburgert és egy csésze kávét, amikor még a városban voltunk, de akkor annyira fel voltam izgulva, hogy nem tudtam enni. Csak este 11 óra után értem haza. Szegény feleségem az idegösszeomlás szélén állt. Minden félórában hívta telefonon az üzletet és mindig azt a választ kapta, hogy nem tudják, hol vagyok és mikor jövök vissza. Biztosra vette, hogy valami szörnyű dolgot követtem el és börtönben tartanak Állandóan sirt, igy szörnyen kimerült és egész este nem tudtam őt megnyugtatni. Magam is annyira feldühösödtem az egész megalázó eljárás miatt, hogy képtelen voltam aludni egész éjjel. Feleségem még reggel is borzasztó idegállapotban volt, ezért orvost hívtam és ez pirulákat irt elő a számára, hogy megnyugtassa. A következő nap szombat volt, március 9-e, a szabadnapom. Egész reggel izgatottan gondolkoztam a történteken és aztán lementem a vállalat személyzeti osztályára s benyújtottam írásbeli lemondásomat. Ebben a lemondó levélben és szóban is megmondtam nekik, hogy enyhén szólva, csalódtam bennük és nem vagyok hajlandó egy Azok a harcias politikusok, újságírók, katonák és gyárosok, akik gyakran hivatkoznak a népre s törekvéseiket és célkitűzéseiket ugv állítják be, mintha azt a nép nevében tennék, alaposan csalódhattak a legutóbbi Gallup-féle közvéleménykutatás eredményeivel kapcsolatban. Ez a legújabb vizsgálat kiterjedt a legfontosabb politikai kérdésekre és a legkülönfélébb amerikai területek legkülönfélébb néprétegét vonták bele ebbe a folyamatba. Az első és legfontosabb kérdés a következőképpen hangzott: “Hisz ön abban, hogy lehetséges, vagy lehetetlen békés megegyezést elérni az oroszok és a Nyugat között a vitás kérdéseket illetően?” Az eredmény a következő volt: Lehetséges .................. 63 százalék Nem lehet .................. 31 százalék Nem tudja .................. 6 százalék Az eredmény nagyon felbátorító a béke hívei számára, mert a “lehetséges”-sel válaszolók száma tiz százalékkal nőtt egy év óta, amikor ugyancsak a Gallup Intézet tette fel ezt a kérdést a közvéleménynek. Annál is jelentősebb a tömegek többségének pozitív válasza, mert éppen akkor érkezett, amikor a szenátorok, képviselők, újságírók és más fontos funkciót betöltők közül sokan heves támadást indítottak a Kennedy-kormány ellen, mert ez valamivel hajlékonyabb magatartást tanúsított a nukleáris kísérletek betiltásával kapcsolatos kérdésekben. A sokat vitatott külföldi segély ügyében is elég sok olyan nyilatkozat hangzott el, amelyben a népre hivatkoztak és ennek nevében követelték csökkentését vagy beszüntetését. A közvéleménykutatás eredménye itt is “meglephette” a “népbarátokat”. A kérdés igy szólt: “Általában, mi a véleménye a külföldi segéllyel kapcsolatban — mellette van, vagy ellene?” Az eredmény: A külföldi segély mellett 58 százalék Ellene .................................. 30 százalék Nem nyilvánított véleményt 12 százalék De a legfigyelemreméltóbb a kubai kérdéssel kapcsolatos népszavazás volt. Ezen a téren jutott a legszélsőségesebb formában kifejezésre bizonyos szenátoroknak és képviselőknek agresszív, a olyan vállalatnak dolgozni, amely igy bánik alkalmazottaival, annak ellenére sem, hogy feleségem és gyerekem van és szükségem van az állásra, az állások pedig ritkák. Nem vagyok hajlandó dolgozni nekik, pedig érdekel az élelmiszerkereskedelem és nagyon szerettem volna alaposan kitanulni.” Eddig tart a 24 éves fiatalember beszámolója, aki még elmondta az újságírónak, hogy a szak- szervezet segítségével sikerült egy másik fűszer- kereskedésben elhelyezkednie. Ami az eltűnt 300 dollárt illeti, itt szintén érdekes fejlemények következtek be. Kiderült, hogy azon a szombaton, amikor otthagyta a céget, felfedezték a hiányzó pénzt. Azaz, hogy fel sem kellett fedezni, mert nem tűnt el egyáltalán. Ezzel kapcsolatban a meghurcolt alkalmazott a következőket mondta: “Nem tudom, hogy hetünk közül, akiket kijelöltek a hazugságvizsgáló géppel való ellenőrzésre, hányán estek át ezen a vizsgálaton. De azt határozottan tudom, hogy azalatt a három vagy négy hónap alatt, amig a vállalatnak dolgoztam, valakit mindig vádoltak valamivel. És állandóan kipróbálták a hazugságvizsgáló gépet különböző embereken.” “Úgy gondolom, hogy ha embereket már alá kell vetni ilyen tortúrának, akkor lehet annyi joguk, hogy a részükről is legyen ezen jelen valaki, mint például egy ügyvéd, vagy a szakszervezet megbízottja.” “Kell, hogy legyen valami védelmünk. Ha valakit felszólitanak arra, hogy vesse alá magát a vizsgálatnak és ezt megtagadja, akkor rögtön azzal vádolják, hogy csaló. Ez szerintem helytelen. Ha elvi alapon tagadja meg valaki a vizsgálatot, akkor világosan értésére adják, hogy ennek következményeként kidobják az állásából.” “És ha a következő munkaadónak azt mondja valaki, hogy azért hagyta ott a régi munkáját, mert nem akarta alávetni magát a hazugságvizsgáló kísérletnek, akkor a legvalószínűbb, hogy nem fogják alkalmazni egyáltalán.” harcias hajlamaikat kiéljék és a népra hivatkozva, intézzenek háborúval fenyegetőző követeléseket a mérsékeltebb államférfiakhoz. A hisztériahullám tetőfokán a New York Times 10 nagyvárosban tartott közvéleménykutatást. A New Yorkban, Philadelphiában, Loui®- villeben, Atlantában, Detroitban, Chicagóban, San Franciscóban, Los Angelesben, Seattleben és az oregoni Portlandban megkérdezett emberek általában hasonló választ adtak, amelynek alapján megállapíthatták, hogy: “A közvélemény nem aggódik a kubai fejlemények miatt, ahogy a politikusok aggódni látszanak. A felmérés ezenfelül még azt mutatja, hogy a legtöbb ember, számos republikánus pártit is beleértve, általában úgy fogja fel a republikánusok támadását a kormány Kubával kapcsolatos intézkedései ellen, mint amelyet politikailag sugalmaztak.” A tömegek tehát átláttak a szitán, és megértették, hogy Kennedy ellenfelei a kubai krízist akarták felhasználni saját pecsenyéjük megsütö- getésére. A Gallup Intézet kérdése a következőképpen hangzott Kubával kapcsolatban: “Általában, mit mondana ön, hogy megelégedett vagy nincs megelégedve azzal, ahogy a Ken- nedv-kormány a kubai helyzetet kezeli a legutóbbi hetekben?” A válasz: Megelégedett ....................... 56 százalék Elégedetlen........................... 28 százalék Nem nyilvánított véleményt 16 százalék A tömegek válasza még egyöntetűbb volt azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy küldjenek-e fegyveres csapatokat Kubába, még ha ez nukleáris háborút vonna is maga után az egész világon? A kérdés pontos megfogalmazása a következőképpen hangzott: “Egyes emberek azt mondják, hogy az Egyesült Államoknak csapatokat kellett volna Kubába küldenie a Castro-kormány megdöntésére. Egyetért ezzel vagy nem?” A válasz: Egyetért ............................... 20 százalék Nem ért egyet ................... 64 százalék Nem nyilvánított véleményt 16 százalék De mindezek az eredmények és bizonyítékok illesztették. Annyi kérdést intéztek hozzám, any- nemzetközi helyzetet elmérgesifeni akaró maga- nyiféle dologgal kapcsolatban, hogy lehetetlen tartása. Egyes újságíróknak bő teret nyújtott a valáoí A ügy tűnt, Kanb-ter:c^mr ,j'’‘robbaT!f 'fészüitséíf *a hogy sem térítették el a reakciós politikusokat és újságírókat attól, hogy továbbra is a népre hivatkozzanak politikai kam^nyaik Során, A SAJTÓ, A POLITIKUSOK ÉS AZ AMERIKAI KÉP
