Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-04-25 / 17. szám

Thursday, April 25, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 13 Fodor Erna: Beszélgetés Bebrits Lajossal Végre elmúlt a szörnyű hideg idő és ismét munkához láthat az ember. A Duna jege megre­pedt és megindultak a zajló jégtáblák a sima, fehér mozdulatlan tömeg helyett, ami hónapokon keresztül változatlanul állt a szemlélő előtt. Go­nosz telünk volt és még folytatása is van. A hir­telen napsugár hatására megindult olvadás miatt jó néhány patak kilépett medréből és a szántó­földek mellett lakóterületeket is veszélyeztet. Az egész ország talpon áll a komoly árvízveszély el­hárítására. Nehéz helyzet előtt áll az ország, de tudom, hogy ezt a bajt is megoldják, mint eddig sok mást. Lapunk hasábjain biztosan jelentenek ezek­ről és azt is tudom, hogy a rovatiróktól mást vár­nak olvasóink, mint híreket, bármilyen drámaiak is legyenek azok. Elhatároztam tehát, hogy fel­használom az alkalmat és meginterjuolom azokat az ismerősöket és jóbarátokat, akik az Egyesült Államokból hazavándoroltak. E sorozatot Bebrits Lajossal való beszélgetésünkkel kezdem. Olvasóink nagyobb része, legalább is a régi gárda, még jól emlékszik Bebrits Lajosra, az Uj Előre volt szerkesztőjére, aki most is ir néha- néha a lapban s akit 1932-ben munkásmozgalmi tevékenysége miatt deportáltak. Miután szülőha­zájában, Horthy-Magyarországon Bebritsre, mint akkortájt Sallay Imrére, Fürst Sándorra és más öntudatos munkásra a bitó várt volna, a Szovjet­unióba ment feleségével és amerikai születésű leánykájával, Pannival. Az ember azt hinné, hogy mi sem könnyebb, mint interjút csinálni egy jóbaráttal, aki kész­ségesen elbeszélget velünk a múltról, vagy a je­lenről. Bebrits Lajosnál meggyőződtem róla, hogy elég nehéz feladat egy ilyen interjú. Nagyszerű­en lehet vele beszélni mindenről, hiszen nagytu- dásu, sokat olvasott ember, csak éppen magáról nem igen akar beszélni, hiába volna rengeteg mondani valója, hiszen sok mindenen ment ke­resztül, s emlékező tehetsége is ragyogó. Miután nagyon szerény ez a nagyszerű előadó és kitűnő iró, egyszerűen elhallgat, ha magáról kérdezünk s szinte harapófogóval kell belőle kihúzni min­den szót. Aki ismeri Bebritset, az tudja, hogy izig-vérig vasutas volt. Ma is szívügye ez és azon töri a fejét, hogy tanulmányt ir az amerikai vasúink­ról. Ifjú korában 1910-től 1919-ig vasúti tiszt, fő­tiszt, majd intéző volt. Nagyszerű állásL tölthe- tett volna be, talán hosszú ideig, ha a munkás­ság igaza nem érdekelte volna. 1917-ben lépett be a Szociáldemokrata Pártba és szakszervezeté­ben tevékenykedett. Természetesen üldözték és 1919-ben állását is elvesztette. Ekkor 1921-ig szakszervezete titkára lett, majd a Bánáti Szak- szervezeti Tanács Elnöke. Igv ismerkedett meg a román szigurancával is és három és fél éven ke­resztül ötször ült börtönében. Egy és háromne­gyed év volt a leghosszabb idő; amit egyszerre börtönben töltött. Összesen 3 és negyed évet ka­pott “szakszervezeti bűneiért.” Mikor kiszabadult, a Szakszervezeti Tanács a nagyszerű szónoki képességgel biró Bebrits La­jost az Egyesült Államokba küldte, hogy a né­met-, magyar- és románnyelvü “gazdag” ameri­kai munkásoktól pénzt gyűjtsön az itthoni mun­kásszervezetek részére. Ott látta aztán Bebrits hogy az amerikai munkásság is szegénységgel küzdött és intézményeit csupán a folytonos ada­kozásból tarthatta fenn. S bármilyen jól beszélt is, nem sok pénzt kapott hazai célokra. Közben megismerkedett a Magyar Munkásbetegsegélvző Egylettel és az Uj Előrével, amelynek írogatott tapasztalatairól. Felkérték, hogy lépjen be a lap szerkesztőségi gárdájába és maradjon a U.S.-ben. Ott is maradt mindaddig, amig tevékenykédésé- ért deportálási eljárást indítottak ellene. Közben az amerikai börtönt is megismerte, mert. 4 és fél hónapig tartották elzárva deportálása előtt. 1932-ben a Szovjetunióba deportálták. Ele­inte, mint újságíró dolgozott, majd ismét vasutas lett. Azt hinné az ember, hogy itt már nyugodtan folytathatta kedvenc pályáját, de a sors keze. il­letve Sztálin paranoiás bizalmatlansága őt is el­érte. Kémnek, kártevőnek nyilvánították, mint aki vasúti kisiklatásokkal merényletet követett el Sztálin és Molotov ellen. Két évig ült börtön­ben, amikor a tárgyaláson nyilvánvaló lett ártat­lansága, elejtették ellene a vádakat és szabadláb­ra helyezték. A 2-ik világháború alatt, mint újságíró dolgo­zott a magyarul megjelenő “Igaz Szó” cimü lap­nál. 1945 februárjában aztán hazaküldték. Ekkor még Debrecenben volt az uj magyar kormány és a nácik, valamint a háború által tönkretett or­szágnak nagy szüksége volt jó vezetőkre. Bebrits Lajos vasúti államtitkár, majd később közlekedési miniszter lett és amint tudjuk, derekasan meg­állta helyét. E sorok Írójának több Ízben volt alkalma az államtitkárt, majd később a minisztert munká­ban látni. Reggel héttől éjfélig ült Íróasztalánál, s bizalommal fordult hozzá a hordártól kezdve minden vasúti munkás ügyes-bajos dolgaival s nagy elfoglaltsága mellett mindenki számára volt ideje. Nem volna helyes, ha Bebrits családjáról nem tennék említést. Feleségével Irmával a US-ben találkozott és Inna, mint hü feleség, teljes mér­tékben osztozott férje életében és annak minden KUTYA-MESE Van egy jóbarátom itt Miamiban, Kovács Pis­ta és szép felesége, Ica. Van nekik egy bozontos szőrű kutyájuk, a Jeffry. A napokban szomorúan közli velem a Pista, hogy Jeffry eltűnt három nappal ezelőtt és nem tudják, mi történt vele. Talán ellopták, talán elütötte egy autó. S az em­ber csak ilyenkor tudja, mennyire szereti a kis állatot, hogy még a könnye is kicsordul a kutya eltűnése miatt. Én is tudom, mit jelent egy ilyen kis állat el­vesztése. mert nekem is volt kutyám, melyet el­vesztettem. Ennek a kutyának a történetét kívá­nom alább elmondani, mert tudom, hogy sokan vannak, akik szeretik az állatot és velem fognak érezni. Talán jól is fog esni az olvasóknak, ha a mindennapi komoly és szomorú hírek mellett va­lami mulatságosat olvashatnak. Most pedig itt van a kutya története. Volt egy tiszta fehér, fekete szemű, rózsaszínű fülü fajku­tyám, mely Fidi névre hallgatott volna, ha egy­általán odafigyelt volna, ha szóltam hozzá. De nem figyelt és nem is engedelmeskedett; ha hív­tam, elment, ha azt mondtam, hogy feküdj le, a nyakamba ugrott. Furcsa egy kutya volt. Végte­len szabadságérzet lakozott benne. Csak a sétát szerette és még a legizletesebb csontot is otthagy­ta a tányérján, ha valaki az ajtó felé indult. Egész napja izzó várakozásban telt el, s ha csak megmoccant valaki,-máris emelte a fülét, ráncol­ta a homlokát: Jó ez nekem? Visznek, vagy nem visznek? Az egész élete ekörül forgott. Ha eljött az ideje és pórázra kötve sétálni vit­tem, vad örömtáncot lejtett a lépcsőn, szükölt, nyerített, kotkodácsolt, zengett tőle a ház. Az egész környék ismert bennünket, hozzátartoztunk a megszott utcai képhez. Elől ment Fidi csörgő körömmel, szinte hasoncsuszva, nyelve lilán fi­tyegett az erőlködéstől, hogy megszabaduljon a fojtogató póráztól; én pedig tekintélyem roncsain őrködve ügettem utána, hogy megpróbáljam kö­vetni szeszélyes ugrándozásait. Fidi néhány nap leforgása alatt tisztába jött a családi szituációval. Rájött pl. arra, hogy bár én viszem sétálni, a séta időpontja a feleségemtől függ. Néhány hét elteltével már az volt a helyzet, hogy a séta előtt egy órával megkezdte fortélyos manővereit. Lelógó fülekkel, szemrehányó tekin­tettel a legjobban látható sarokba bujt és ott nyö­gött, sóhajtozott, ajka lebiggyedt, arca beesett, szeme alatt mély karikák húzódtak a bánattól és állhatatosan nézett a feleségemre, aki nemsoká­ra megsajnálta és igv szólt: Kérlek, légy szives, vidd le ezt a szegény kiskutyát sétálni, már biz­tosan nagyon kell neki.. Mire én: Biztosan nem kell neki, csak ravaszkodik. . . Fidi a saroktól élénk figyelemmel kisérte a vitát. Pár nap múlva már ő is “hozzájátszott”, mert ahogy az alkudo­zás elkezdődött, viharos örömmel rámugrott és végignyalta a képemet. Őrjöngött, nem lehetett vele bírni és kénytelen voltam egy órával előbb le­vinni. Ettől kezdve óvatosabbak voltunk a beszélge­téseinkben. Rájöttünk, hogy a séta szót egyálta­lán nem szabad kimondani, mert a kutya meg­őrül. Ravaszul “járkálást”, “mendegélést” emle­gettünk, de ez sem segített, mert csakhamar vi­lágossá vált, hogy e szavakat megérti, ha pedig a “kutya” szót valaki kiejtette a száján, már pat­megpróbáltatásában. Bebrits Lajos saját beval­lása szerint sokszor gyűjtött erőt Irma odaadó, megértő szeretetéből. örömmel s büszkeséggel töl ti el, hogy egyetlen leányuk, Panni is a munkás- mozgalom katonája lett; ma a Népszabadság ci­mü napilap munkatársaként dolgozik. Bebrits Lajos miniszter ma nyugdíjban van. Élvezhetné jól végzett munkája gyümölcsét. Nincs anyagi gondja. Buda egyik szép részében él kis családi házban, vagy mint itt mondják, villában. Igaz, hogy házbért fizet érte, de ez nem megerőltető Magyarországon még a nyugdíjas részére sem ,mert mindössze 8-ad részét emészti, fel nyugdijának. Bebrits azonban még mindig tervez, Gyetvai Jánossal és Gárdos Emillel együtt elhatározták, hogy megírják az amerikai magyar munkásság történetét és máris megtették előké­születeiket e hatalmas munkára. De még ez sem elég Bebrits Lajosnak, aki bár tudja, hogy élete alkonyán van, szellemileg friss és fiatal. Csak né­hány hete hagyta el a kórházat, ahol majdnem három hónapot töltött lábtöréssel; dolgozik, elő­adásokat tart, telve van nagy elképzelésekkel és látni is akarja azok megvalósulását, őszintén re­méljük és óhajtjuk, hogy elképzelései és vágyai sikerüljenek minden tekintetben. tanásig feszültek az idegei és olyan állapotba ke­rült, amit nem lehetett szivszakadás nélkül elvi­selni. Ekkor kezdődött a körülírások hosszú korszaka, amit az is komplikált, hogy bizonyos idő múlva már egyes szótagokra is reagált, igy pl. “le” ige­kötőt csak suttogva mondhattuk ki előtte, vagy az ujjunkkal mutogattunk. Egy Ízben moziba ké­szültünk és a feleségem igy szólt hozzám: Ebecs- kénkkel bizonyos ügyben most óhajtasz fáradoz­ni. vagy mozi után? Fidi abban a pillanatban ne- kiugrott a hasamnak és vad táncba fogott. Addig ra már olyan szókincse volt, hogy megértette az egész mondatot és egy közepes novellát játszi könnyedséggel tudott volna megírni. Valami mást kellett tehát kitalálni... Egy este hirtelen odaszóltam a feleségemnek: Mein Schatz! Heute werde ich mit dem Hunde etwas spazieren gehen... (Kincsem, ma kime­gyek a kutyával sétálni.) Armer Teufel! (Sze­gény ördög) — mondta a feleségem sóhajtva és ettől kezdve a kritikus időben németül beszél­tünk. Élvezettel ropogtattuk a “spazieren” szót egészen addig, amig... Igen, amig Fidi meg nem tanult németül! Sajnos kiderült, hogy kitűnő nyelvérzéke van. Csekély nyelvtudásunkat és a házban lévő szótárakat összeszedve, sikerült sor­ban megtanítanunk öt a francia, orosz, olasz, an­gol, sőt latin nyelvekre is. Ezeken persze csak néhány mondatot értett, mei*t anyanyelve á ma­gyar maradt. Azután megtanultunk dánul és egy este dánul akartam szólni a feleségemnek, hogy ma már nem viszem le ezt a büdös kutyát. Sajnos a dán nyelv elég nehéz és igy csak hebegés, dado­gás jött ki a számon, mire a feleségem értetlenül nézett reám. Nem igy Fidi! Rámvetette magát és kabátom ujjánál fogva ráncigáit az ajtó felé. Hamarabb megtanult dánul, mint én! Ja igen, később, ha a feleségemnek valami tit­kot akartam mondani, Fidit ki kellett a szobából küldeni. Fehér Lajo§ iA/WVWWVWWWWVWWWUVUWWWWWWWUt A NATO nukleáris erő megteremtésének tech­nikai kérdéseiről tárgyalások kezdődtek a nyugat­német hadügyminisztériumban az amerikai és a nyugatnémet kormány képviselői között. A BOEING REPÜLŐGÉPGYÁR helikopterüze­mének 4,200 munkása sztrájkba lépett. MM KELL CSOMAGOLNI! KM KELL VÁMOT FIZETNI! : , A legrövidebb időn belül segithe- ' ► ti rokonait IKKA-csomagokkal! < * * y Felveszünk rendelést gyógyszerekre. A “Kultúra” < y megbízottja. — Magyar könyvek. — Saját köny­veit Magyarországból kihozhatja általunk < ► i ► KÉRJEN ÁRJEGYZÉKET < ; JOSEPH BROWNFIELD : • 15 Park Row New York 38, N.Y. ' ► Mindennemű »»«Tfnvitás. Wain- év repülőjegyek < ► Tele'on: BA 7-1166-7 , ifti». irifo»«.. aft*« ■Aiy.A.! ujfo* irihn .idfcn ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents