Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-04-25 / 17. szám
Thursday, April 25, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 aHOGVan én-Cátont... z rjci: EHTT Nem kell takarékosság McNamara hadügyminiszternek kitűnő alkalma nyilt taktikai hadműveletek tanulmányozására, amióta kétoldali front-támadás célpontja lett a “TFX” repülőgép hat és fél billiós rendelése miatt. A hadügyminiszter ezt az óriási rendelést Texas és New York központokkal működő cégnél helyezte el, holott ennek az árlejtése magasabb volt, mint egy Washington állambeli cégé. Szemben azzal a gyanúsítássá], hogy bizonyos politikai erők befolyásolták, McNamara e lépését azzal indokolja, hogy a tervezett repülőgépet — HA egyáltalán üzemképes lesz —, a hadsereg különböző ágai egyformán használhatják és az ő rendelése végeredményében legalább egy billió dollár megtakarítást fog jelenteni. A Pentagon tábornokai és a szenátorok egyforma hévvel támadják a hadügyminisztert, mert őket az egy billiós megtakarítás nem érdekli. Elvégre McNamarának is tudni kell, hogy nem őket terhelik a hadügyi és egyéb kiadások, hanem a dolgozók nagy tömegeit, akiknek az egész dologba semmi beleszólásuk nincsen. Ezeket a néma és fizető tömegeket talán érdekli Pittman hadügyminiszterhelyettesnek a kijelentése, hogy nukleáris támadás esetén százmillió ember számára van óvóhelyük, amelyeket csupán élelmiszerrel, vízzel, első segély és egyéb szükséges felszerelésekkel kell ellátni. Tekintettel arra, hogy az Egyesült Államok lakossága 180 millió, Pittman a jelenleg még elhanyagolt 80 millióról is gondoskodni szeretne olymódon, hogy néhány százmillió dollárral még több épületet kiván olyan állapotba hozni, hogy azok védelmet nyújtsanak kisugárzások és egyéb veszedelmek ellen, ha a szóban levő nukleáris támadás valóra válik. Amig a helyettes hadügyminiszter ilyen magyarázatokkal traktálta Estes Kefauver szenátort, a főnöke az őt vizsgáztató szenátorokat szintén a nukleáris háború eshetőségéről leckéztette. Amiket ő mondott, az nemcsak a további száz“Johnny Gome Lately” Szántó az Amerikaellenes Bizottság táborában Szántó János volt amerikai szakszervezeti vezér, aki évtizedekkel ezelőtt az amerikai magyar progresszív mozgalomban is szerepet játszott és aki 1949-ben az Amerikaellenes Bizottság üldözése következtében Magyarországon keresett és talált menedéket, visszajött Amerikába — az Amerikaellenes Bizottság ölelő karjaiba. Szántó, mint lapunk azt már annakidején jelezte, az 1956-os magyarországi ellenforradalom idején hagyta el — másodszor és utoljára — szülőhazáját. Amikor először hagyta el Magyarországot, a fasizmus elől menekült. Amikor másodjára “menekült”, akkor azt a kormányzatot hagyta cserbe, amely intézményesen felszámolta a fasizmust és antiszemitizmust Magyarországon, amely földet adott a magyar népnek, amely írást és tudást adott a népnek, amely felszámolta a magyar népet öldöklő népbetegségeket és amely — igen, sok hiba, tévedés ellenére — minden erejével a boldo- gobb jövő alapjait kezdte lerakni a nép számára. Szántó nagy árat fizetett azért, hogy visszatérhetett Amerikába. Meg kellett tenni a Canossa járást az Amerikaellenes Bizottság elé, meg kellett csókolni a szennyes kezeket, amelyek befeketítik Amerika nevét az egész világon és el kellett mondani a HUAC fekete inkvizitorai által megszövegezett vádat a magyar népi demokrácia és a szocializmus szent eszméje ellen. De Szántó János későn, tulkésőn tette meg a Canossa-járást. Akár tudja, akár nem. az Amerikaellenes fekete inkvizició napjai meg vannak számlálva Amerikában. Az az Amerika, melyből 1949-ben menekülnie kellett Szántónak, mccar- thyzmust bevezető fekete reakció Amerikája volt. A mccarthyzmus legsötétebb napjaiban, a Rosen- bergék és minden igazságok keresztrefeszitésé- nek korszakában, Magyarországon élt Szántó János. De. most visszajött és hajlandó volt elmondani a McCarthy-Walter-féle rágalmat: “Magyar millióknak óvóhelyekbe való befektetését teszi feleslegessé, hanem a már meglevő óvóhelyek célszerűségét is kétségessé teszi. Mert ugyan mit mondott hadügyminiszterünk? Többek között ezt mondta: Semmi értelme annak, hogy Amerika a háborús készülődésben a Szovjetekkel versenyezzen. Véleménye szerint Amerika jelenleg ugyan előnyben van, de csak idő kérdése, hogy a Szovjeteknek is meg legyen minden kellékük ahhoz, hogy Amerikát elpusztíthassák. Azután még ezt is mondta: Lehetséges, hogy a birtokunkban levő pusztító fegyverekkel két-, sőt háromszorosan megsemmisíthetjük Oroszországot, de ez a háromszoros fölény nem jelent semmit, ha az oroszok az ő pusztító fegyvereikkel képesek Amerika megsemmisítésére. Éppen ezért — és ez hadügyminiszterünk legfontosabb kijelentése: A lefegyverzési tárgyalásokat nem ellenzi, holott az ő katonai tanácsadói és a politikusok nagyon is ellenzik. Ha McNamara helyettese azt ajánlaná, hogy a hiábavaló óvóhelyek helyett a hidegháború megszüntetésére és a BÉKE előkészítésére fordítsuk azokat a bizonyos százmilliókat, akkor ezt a há- Ixmus készülődés sötét labirintusában reménysugárként íidvözölhetnők. • A hadügyminiszter kétoldali harca olyan tényeket hozott felszínre amelyek e vizsgálatok nélkül talán észrevétlenül eltűntek volna a Pentagon útvesztőiben. Kiderült például, hogy egy nukleáris hajtóerejü repülőgép tervezetére egy billió dollárt fecséreltek, mielőtt McNamara 1961-ben az egészet a szemétdombra hajította. Kiderült továbbá, hogy a west-virginiai Sugar Grove mellett egy rádiótávcső megépítésébe fogtak, mielőtt a technikai problémákat alapos tanulmány tárgyává tették volna. A távcső megépítését Eisenhower adminisztrációja kezdte 80 millió dollár költséggel anélkül, hogy biztosítékot kaptak volna arra, hogy a készülék az eredeti tervezet szerint fog működni. A kiadások 200 millió dollárra rúgtak, amikor Mc Namara 1962-ben ezt is a szemétdombra haji- totta. Kennedy elnök McNamarát a Ford-gyár éléről szólította kabinetjébe. Az autógyár vezető tisztségében gyakorlati tudást szerzett, hogyan kell minél kevesebb költséggel, minél nagyobb eredország egy nagy husvágógép, amely emberi életeket nyel, minden jogi eljárás és ésszerű ok nélkül” szajkózta a CIA és a bizottság által követelt boszorkányvallomást. Szántó János későn jött. Az Amerikaellenes Bizottságot el fogja söpörni Amerika lelkiismerete. A haladás és a szocializmus azonban élni fog és Szántó Jánost élete utolsó napjáig -marcangolni fogja lelkiismerete, hogy harminc ezüstért és az amerikai útlevélért hajlandó volt eladni magát, múltját, meggyőződését és a sötétség pusztulásra Ítélt lovagjainak szolgálatába szegődni. Újabb áldozatokat követel a McCarran-törvény A fellebbezési bíróság még ki sem tűzte annak az ügynek a tárgyalását, melynek alapján a McCarran-törvény értelmében vádolt egyének kétségbevonják ennek az antidemokratikus törvénynek az alkotmányosságát, az igazságügyminiszter máris beidéztetett újabb öt egyént a SACB (Felforgató Tevékenységeket Kivizsgáló Bizottság) elé kihallgatásra. Eddig 14 személy ellen indítottak hasonló eljárást és a hivatásos tanuk vallomásai alapján mindegyiket regisztrálásra kötelezték öt évi börtönbüntetés és tízezer dollár pénzbírság terhe alatt. A McCarran-törvény értelmében ez azt jelenti, hogy a jelentkezőnek sajátmagának kell beismernie azt a valótlanságot, hogy felforgató és külföldi ügynök, kém. A fellebbezési eljárások már folynak, de a tárgyalást még nem tűzték ki. Az öt újonnan beidézett egyén: Irving Potash, Will Weinstone, Mildred McAdory és Daniel Rubin. Az eddig működő védelmi bizottság őket is védelmébe veszi, ami természetesen ez most újabb költségeket jelent. Felhívja a bizottság mindazokat, akik féltve őrzik demokratikus jogaikat, hogy küldjék adakozásaikat a bizottság címére: Hall-Davis Defense Committee, Room 1225 22 East 17th Street, New York 3, N. Y. ményt és minél magasabb profitot elérni. Ez Ford és a részvényesek helyeslésével találkozott. Ezt a tudást jelenlegi tisztségében McNamara hasznosítani igyekszik, de a Pentagon “katonai tanácsadói” és a “politikusok” nem helyeslik takarékossági törekvéseit, sem azon tervét, hogy 330 katonai gócpontot szereljünk le, amelyek közül 72 külföldön, 258 pedig amerikai területen fekszik. A 72 külföldi és 258 belföldi gócpont fenntartása évenkint sok száz millió dollárba kerül. Ha ezeknek a leszerelését tervbe vettük, akkor azokra biztosan semmi szükség nincsen és a rájuk fecsérelt százmilliókat okosabb, hasznosabb, becsületesebb lenne a nagyon is szükséges iskolák, kórházak építésére fordítani. Igen ám, de a külföld és a belföld nem uj iskolákat, nem uj kórházakat akar, hanem Und® Sam dollárjait, amelyeket a gócpontok környékén költenek el katonáink. Ezért nézik ellenséges szemmel McNamara józan takarékosságát. Ezért dolgoznak gőzerővel a washingtoni kijárók, hogy a szenátorokat és képviselőket megtakarítás helyett további fecsérlésre buzdítsák. A Pentagon tábornokait persze nem kell buzdítani. . . A washingtoni légkör olyan — és ezt a légkört a sajtó, a TV és a rádió az egész országban elterjesztette —, hogy takarékosság mindenütt ajánlatos és szükséges, a legtöbb esetben kivihető is, csak a háborús iparban nem. Ez az oka annak, hogy ahol a munkanélküliség a legnagyobb, a polgármesterek, kormányzók, képviselők és szenátorok ott fejtik ki a legnagyobb nyomást, hogy aa ő körzeteik uj és nagyobb hadi rendeléseket kapjanak, esetleg olyan körzetek rovására, amelyekben a munkanélküliség aránylag alacsony. Ez az oka, hogy a californiai szenátorok éppen, a napokban olyan terjedelmes sürgönyt kaptak, amelynek továbbítása 600 dollárba került és amellyel a santa monicai szervezetek több hadirendelés azonnali elhelyezését kérték, mert 3,000 szakmunkás már munkanélkülivé vált és kilátás van további ezer munkás letételére. California, Texas, Michigan és New York különösen, az ország többi részei általában, oda jutottak, hogy a gazdasági helyzet javítását, vagy a leromlás megakadályozását másként el sem tudják képzelni, mint hadiszer gyártással, a háborús készülődés fokozásával. Végeredményben, mire fog ez vezetni? Hol vannak a bátor államférfiak, akik megállítják ezt a folyamatot, amelynek vége gazdasági összeomlás lehet?! ••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••• Fontos, hogy minél többen tiltakozzanak a Mc Carran-törvény végrehajtása ellen John F. Kennedy elnöknél és Robert Kennedy igazságügyminiszternél és küldjenek másolatot a helybeli sajtónak. Fórum a McCarran-törvény ellen Ritka alkalom lesz arra, hogy megtudja a közönség milyen veszedelmet jelent a McCarran- törvény azokra a csoportokra, amelyek a békéért, a népjogokért és a gazdasági biztonságért küzdenek, mondotta dr. Willard Uphaus, az Alkotmányos Jogokat Védő Polgárbizottság uj elnöke. Dr. Uphaus a bizottság előadásán a törvény vallásszabadságot fenyegető vonatkozásairól fog beszélni, William Worthy jónevü néger újságíró a sajtó és utazási szabadság veszélyeztetéséről és Frank Donner szakszervezeti ügyvéd a munkásjogokat fenyegető veszélyről, a McCarran-tör- vénnyel kapcsolatban. Ezt a fórumot április 26-án tartják a Woodstock Hotelben, 127 West 43-iki utcában, este 7.30-kor. Belépődíj 75 cent. Jegyeket lehet rendelni a bizottság irodájából: Citizens Committee for Constitutional Liberties, 22t East 17th Street, New York 3, N. Y. j------------------------------------—----------7—\ A Szakszervezeti Bizottság rendezésében megünneplik WEIN STOCK LAJOS 60-ik születésnapját 1963 május 12-én, vasárnap a PALM GARDENS-ben. 310 W. 52nd St. New York, N. Y. Cocktail d. u. 5.30-kor. — Vacsora 6 órakor Rezerváció személyenként $5.00 Küldje rendelését Max Rosen cimére, 3115 Brighton 4th Street, Brooklyn 35, N. Y. k________________________________________f
