Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-04-25 / 17. szám
8 AMERIKÁI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szuksegszeruen azonosak a szerkesztoseg álláspontjával. VWWW>>W<A/WVWVWflWMWMWWWMVWW(WWV«<<,VVWWWMWWWWWWWAWVWWlftWfl<WWl<< A történelem anyagát gyűjti St. Catharines, Ontario. — Olvastam a Magyar Szó márc. 28-i számában a Leningrad ostroma c. könyv ismertetését. Én már olvastam erről a témáról, Vera Inber könyvét a Szikra kiadásában, 190 oldal, ára $1.50. Az ismertetésből agylátszik, hogy majdnem betű szerint követik egymást a szörnyűségek leírásában. Szerintem sem a 190 oldal, sem a 363 oldal nem elég a leírása azoknak a borzalmaknak, amikbe az emberiséget belerántották a vagyon iránti őrületből. Legalább észre térnének végre, de meg csak most akarják megmutatni, hogy ki a legény a gáton! ★ Megrázó esetet irt le egyszer Geréb József az idevándorolt magyarok elhunyta után történő “takarítással” kapcsolatban. Én is tudok egy esetet, ami itt történt. A férj meghalt, az özvegy jelenleg kórházban van, elvesztette a lábát. A lánya úgy határozott, hogy kitisztittatja a lakást, hogy mire a mama hazamegy, tiszta lakásban üldögélhessen. Felvett egy angolul beszélő és egy magyar munkást. Az angolul beszélő munkás nekiállt a mintegy 30 évvel ezelőtt lefektetett linóleum felszedéséhez. Abban az időben még ujságo- gat terítettek a linoleum alá, s bár a munkás látta a sok újságot, nem törődött velük, végre azonban a magyar munkásnak feltűntek a magyar betűk, odament a már felgöngyölt halmazhoz és egy kévére valót felnyalábolt, s a gyűrött, szakadozott lapokat átadta nekem, mert tudomása volt arról, milyen bolondja vagyok a könyveknek, írásoknak. Találtam azután Uj Előrét, Magyar Jövőt, Kanadai Magyar Munkást, mind régebbi számokat. Megígérte a magyar munkástársam, hogy amennyiben a további tisztogatás során előkerülne még valamilyen magyar irodalom, azt is eljuttatja hozzám. Én pedig elküldöm az “ócskaságokat” a monoki Kossuth Emlékmúzeum részére. Végső soron ott dől el majd ezeknek az újságoknak a sorsa, ha más nem, úgy legalább magyar földben fognak elenyészni. Viszont van re- njény arra, hogy ez kitolódik a végső határig, mert mint a Kossuth Muzeum igazgatója dec. 2-án kelt levelében Írja: “...hogy fogják majd nemsokára irigyelni a mi kis gyűjteményünket, hogy nekünk ilyen fontos történelmi dokumentumaink vannak. A múltkor egy múzeumi főkorifeus kintjárt nálunk és amikor raktárunkban meglátta egy polcon a kazalnyi kanadai és amerikai kalendáriumot és lapszemlét, kijelentette, hogy majd idejön forrásanyagért. Hát ide jöhet isi — mert ezeken kívül még az Ön által küldött fényképek és a részletes levelek is nagyon értékes adatot jelentenek majd a kutatók számára 4U—50 év múlva.” Majd egy későbbi levelében igy serkent a további munkára. “. . .Talán nehezen lehet pillanatnyilag elképzelni, hogy ezek a kanadai levelek milyen társadalomtudományi, magyarság-történelmi, szociálpolitikai forrásanyagot fognak jelenteni az 50—80 évvel későbbi idők kutatói számára, ha a kis gyűjtemény irattárában majd nyomára bukkannak ezeknek is. . .” Hát azért küldöm én az Amerikai Magyar Szót, a Nők Világát, s sokszor úgyszólván a szemétdombon összeszedett magyar Írásokat Monokra, hogy vagy 50—80 év múlva lássa az uj generáció, hogy voltak — ha kevesen is — akik nagyon szerették szülőhazájukat és anyanyelvűket. K. J. Mégis csak szükséges a selyem kesztyű Pennsylvania. — Múltkori levelemet igen megnyirbálták; igaz, hogy nem Írtam azt selyem kesztyűs kézzel, pedig már elmúlt az ideje, vagy talán még ezer év is, kell, hogy az olvasók felébredjenek, és mi arra várjunk ? 1903-ban, mielőtt Amerikába jöttem. Pestről hazamentem Várkeszőre. Két hetet töltöttem ott, amig édesanyám az útra való ruhát és miegymást elkészítette. Egyik nap a nagyapámmal beszélgetve szóba került az 1848-as szabadságharc. Kérdeztem tőle: “Nagyapám, hogy van az, hogy itt a mi vidékünkön erről soha sem hallani, még az iskolában sem tanítottak semmit felőle? Amig innét el nem kerültem — 9 éves koromban — addig semmit sem tudtam Kossuth Lajosról és a többi 48-as vezetőkről. Pesten szobrot fognak emelni neki.” A nagyapám válasza annyira elképesztett, hogy hinni sem akartam a füleimnek. “Annak a gazembernek, hiszen az tette tönkre az országot, kiszökött az ország pénzével!” Mire én: “Nagyapa, az nem igaz, akárki is mondta azt magának.” Abban az időben ugyanis nem járt egyetlen újság sem a faluba. “Dehogy nem igaz, hiszen a plébános ur mondta, ő pedig nem hazudik”, volt a nagyapám válasza. Többször beszéltem vele ilyenekről, amiket három évi pesti tartózkodásom alatt, mint pincér- fiú hallottam és olvastam, de szerinte az mind nem volt igaz, mert a plébános ur másként mondotta. Én azt tanácsolnám a magyar kormánynak, hogy szüntessék be a lehetőségét annak, hogy' papot beválaszthassanak a képviselőházba. Amig a szocializmus ellenségei beleszólhatnak abba, hogy milyen törvényeket csinálhat a képviselöház, addig a szocializmus nem nyugszik biztos alapokon. Csak maradjon a pap a templomban és ne mehessen be a törvényhozásba, sem az iskolába. Ne bizzák ebre a hájat. Egy első unokabátyám, aki Pesten dolgozott, mint kőműves a század elején, száműzve volt a falunkból, mert “cucilista” volt. Egyszer szüksége volt a keresztlevelére, s még jól emlékszem, hogy milyen böstörködés volt a rokonok között, hogy ki menjen át a szomszéd községbe a plébánoshoz kivenni a keresztlevelet és elküldeni neki. Végeredményben az édesapám ment el. Ez még 1900 előtt történt. Meg merek rá esküdni, hogy' ez igy is volt. Szeretnék még a privát vagyon öröklésére néhány megjegyzést tenni, de majd csak akkor, ha valaki már irt felőle és kinyitotta a kaput, mert abban is látok hibákat. Berta Gyula • Szerk. megjegyzése: Milyen igazság lenne, ha bárkit is foglalkozása szerint bírálnának, hogy lehet-e képviselő vagy nem? Tízezrével vannak papok, akik becsületesen szolgálják népüket itt is, az óhazában is, s az egész világon. Vegyük figyelembe csak egy példát, milyen rendületlenül hisz a néger nép. felszabadulásában Rev. King. Talán ő nem képviseli becsülettel népe -érdekét ? Bírálja a lapot Miami, Fia. — A lap tartalmát és irányvonalát tekintve kifogásaim vannak, melyeket röviden igy foglalok össze: a lap lassan és biztosan halad arrafelé, hogy harcos munkáslapból egyszerű heti híradóvá váljon, amely regisztrálja az eseményeket anélkül, hogy azokat munkás szempontból kommentálná. Eltekintve a vezércikktől, a hirek és cikkek túlnyomó része csak ugv írja meg az eseményeket ahogy bármelyik polgári lap teszi. Pedig a Magyar Szó olvasója szeretné tudni, mi a lap szerkesztőségének a véleménye. Az olvasók főleg azért szeretik a lapot, mert magyarországi hirek és tudósítások vannak benne, de ez bármilyen fontos is és én szívesen látnék több leírást, de mi Amerikában élünk, ez amerikai munkáslap, melynek nemcsak regisztrálnia kell a belső és külső politikai eseménveket, hanem azokat munkás és béke szempontból alaposan meg kell világítania minden oldalról. Ez pedig nincs meg ma sem az ilyen irányú hirek közlésénél, sem a külmunkatársak részéről, akik vagy hallgatnak, vagy politikamentesen humorizálnak, esetleg régmúlt dolgokról Írnak. A meggyőződésem az, hogy ha egy iró, főleg e"v politikai lap Írója átsiklik ti ma oly végtelenül fontos események felett, annak két oka van: vagy nem mer imi, vagy nem engedik. Azt gondolom, hogy a szerkesztőség túl van terhelve munkával a külmunkatársak hozzájárulása nélkül és azért van a sok rövid hir koramenThursday, April 25, 1963 tár nélkül, mert nincs aki kommentálja (nem mindig elég egy-egy két soros megjegyzés). Szerintem a latinamerikai, a délvetnami, iráki, sziriai, berlini, stb. kérdések, nem is beszélve a leszerelési és az atomrobbantási tilalom kérdéséről, állandóan napirenden kell, hogy legyenek és ehhez kellenek a külmunkatársak, ha meg akarjuk tartani a lap munkás jellegét. P. M. Ne gyászoljunk... St. Petersburg, Fia. — Amint látjuk, Samu bátyánk hü szolgája, a levélhordó, alig kopogtat be olyan lapszámmal, amely ne jelezne egy, vagy több nevet vastag fekete betűkkel, s hogy ez mit jelent, azt nem kell részleteznem. Szeretett, kedves jó barátom, Geréb József távozása olyan nagy veszteség, amit az amerikai magyar munkásmozgalom nem fog tudni pótolni tahin soha. Ő már elment oda, ahonnan nincs visszatérés, nem ir, nem tanit többé, s bármilyen fájdalmas is, a természet parancsa ellen appellálni nem lehet. Ne gyászoljunk tehát, hanem vegyük fel azt a zászlót, amit a természet hatalmas ereje kiütött az én jó “boáimnak” a kezéből s vigyük tovább a kitűzött cél felé. ígérem, hogy ez irányban megteszek minden tőlem telhetőt. Az élettel járó komédia folytatása engem idesodort, őt pedig Kaliforniába, s csak egy kívánságom volt, hogy még egyszer vele tölthessek egy kellemes napot, vagy legalább néhány órát, de az öreg kaszás közbelépett. Szeretetem jeléül idecsatolok $12-t tearózsa helyett a sírjára. Egyebekben a legjobbakat kívánom, sikeres nyári mulatságokat, jó egészséget minden olvasónak, lapunk nagy családjának. Pál Lajos Közel 5,000 dollár profit évente minden alkalmazottól! A General Motors az Egyesült Államok egyik legnagyobb vállalata és ezért, ami itt lejátszódik, abból következtetni lehet az egész ország gazdasági helyzetére és irányvonalára. A General Motors legújabban kiadott évi jelentésében, amelyet az 1962-es év termelésével és a vállalat pénzügyi helyzetével kapcsolatban adtak közre, a következőket olvashatjuk: A hatalmas vállalat profitja rekordmagasságot ért el 1962-ben. A tiszta haszon 1,459,000.000 dollár, ami 63 százalékos ugrást jelent az 1961-es és profitjához viszonyítva. A GM üzemeiben készített személygépkocsik és tehergépkocsik eladása 34 százalékkal emelkedett az 1961-es év eladása fölé. De a termelésben részvevő munkások száma a GM amerikai üzemeiben csak 13 százalékkal emelkedett az 1961-es évi fölé. Ez a mammutvállalat átlagban 338,000 amerikai munkást foglalkoztatott 1962-ben. mig 1961-ben 300,000 volt a munkások száma. Világos most már, hogy a General Motors termékeinek a forgalma növekszik, de amilyen mértékben halad előre a termékek eladása, olyan mértékben présel ki a vállalat egyre több munkát a dolgozóiból és ezért sokkal kisebb százalékban növeli a munkásainak számát, mint amilyen százalékban emelkedik eladott termékeinek a mennyisége. Az eredmény a profit hatalmas felduzzadása. A GM által kifizetett fizetések, amelyet a vállalat az egész világon szerte-széjjel Tévő 605,000 alkalmazottjának (nemcsak a munkásoknak) utalt ki, az igazgatókat is beleértve, 656 millióval emelkedett az elmúlt évben. így a teljes profit, világ- viszonylatban számítva, az összes kiadások levonása után, de a jövedelmi adók befizetése előtt, 1,166,000,000 dollárral növekedett az elmúlt évben, 1961-hez viszonyítva. A GM profitja alkalmazottanként 4.850 dollárt tett ki 1962-ben, a jövedelmi adók levonása előtt. A tiszta profit, a jövedelmi adók levonása után, 2,410 dollárt tett ki alkalmazottanként. Ez szintén rekordmagasságot jelent. Egy másik csúcseredményt is elkönyvelhetett a General Motors 1962-ben. az a^ öss7e,ir. amelyet az igazgatók és cégvezetők számára félretettek “osztalékok kifizetésére és a vállalat részvényeinek opcionális tervej számára”, túlhaladta az ősz- szes megelőző évit, 1962-ben 105 millió dollárt tettek félre ilyen célokra, mig 1961-ben csak 81 milliót. Az igazgatók és részvényesek tehát levették a megfelelő százalékukat a vállalati profit ugrásszerű emelkedéséből.
