Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-04-18 / 16. szám

Thursday, April 18, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 E. H. Neuwald: A dátum: március 23. A harmadik tavaszi nap. A hely: Santa Monica, California, nyolc blokknyi- ra a tengertől. Az időjárás: ragyogó napsütés. A hőmérséklet: 75 fok. Mindez együttvéve olyan csábitó, hogy merész elhatározással hátat fordí­tottam az Íróasztalnak és elszántan nekivágtam a tenger irányában. A reggeli rádió jelentések vegyesen havazások­ról, hidegről, olvadásról és áradásokról szóltak, közbevetve a Báli szigeti tűzhányó kitörését, amelynek forró hamuesője az imádkozó emberek százait sütötte halálra. Élveztem a friss levegőt, néztem a virágpom­pát, amely még a “téli” hónapok alatt is színessé illatossá varázsolja ennek a tengerparti város­nak minden utcáját, de közben kissé szégyenkez­tem is, amikor kevésbé szerencsés embertársaim­ra gondoltam. Hogy-hogy-nem, egyszerre egészen prózai do­log vonta magára figyelmemet. Alig'két blokk- nyira a tengertől, egy munkaelhelyező iroda kira­katára az irodai alkalmazottak szabályainak nyom tatott példányát függesztették. Bár távol áll tő­lem, hogy irodai alkalmazott állásra nyújtsak be pályázatot, elolvastam a szabályokat és mindjárt jegyzeteket is vettem, nehogy tévedés essék, ami­kor azokat közlöm az olvasóval. . . íme hát, a szabályok: 1. Az irodai alkalmazottak dolga minden reg­gel megtölteni a lámpákat, megtisztítani a lám­paüvegeket és egyenesre vágni a kanócot. 2. Minden alkalmazott kötelessége behozni egy vödör vizet és egy kanna szenet. 3. Az irótollakat figyelmesen és kellő óvatos­sággal kell elkészíteni és a hegyezés egyéni szük­ség szerint történjék. 4. A férfi alkalmazottak hetenkint egy sza­bad estét kapnak udvarlásra. Akik rendszeres templomjárók, hetenkint két szabad estét kap­tak. o. 13 órai munka után a hátralevő időt tölt­sék a biblia vagy más jó könyv olvasásával. 6. A kereset jó részét tegyék félre öregségük idejére, nehogy a köz terhére váljanak. 7. Akik spanyol szivart szívnak, akármilyen szeszes italt fogyasztanak, billiárd termekbe, vagy más nyilvános helyiségekbe járnak; akik borbélyüzletben borotválkoznak, alapos okot szol­gáltatnak arra, hogy gyanúsak legyenek szándé­kaik, kétessé váljon egyéni értékük, megbízható­ságuk és becsületességük. 8. Aki öt éven át hűségesen és kifogástalanul végzi munkáját, napi öt cent fizetésjavitást kap, ha az üzleti profit azt megengedi. .. A nyolc pontból álló szabályzat végén a tulaj­donos “kellemes karácsonyi ünnepeket” kíván iro­dai alkalmazottainak. Ideje megjegyeznem, hogy ezek a szabályok napjainkban némikép kimentek a divatból, mert 1872 végén jelentek meg egy newyorki kocsi­gyártó cég irodájának falán és a közeledő uj év tartamára szóltak. Szombat lévén, az ajtóra kifüggesztett “zárva” tábla jelezte, hogy a munkaelhelyező hétfőig szü­netet tart. így nem állt módomban megkérdezni, hogy milyen szándékok és gondolatok lappanga- nak a régi szabályok kifüggesztése mögött. Ennek viszont megvolt az az előnye, hogy min­den külső befolyás nélkül szőhettem gondolatai­mat. . . Nem lehetetlen, hogy a régi szabályok e késői közzététele bizonyos előnyöket jelent az el­helyező tulajdonosa számára, mert megszokott dolog, hogy akármi történik, abból rendszerint a tulajdonosnak van haszna. Ha valakitől minimális fizetés ellenében maxi­mális teljesítményt követelnek és az illető valaki ezt igazságtalannak tartja, akkor nem árt elol­vastatni vele a szabályokat, amelyek a napi 13 órai munka után is megszabták, hogy az irodai alkalmazott mit olvasson. Ez biztosan ráébreszti arra a tudatra, hogy szerencsés, mert nem 90 esztendővel ezelőtt, hanem most keres irodai állást. Ha más valaki hajlandó elfogadni a nem éppen jó kezdőfizetéssel honorált állást, de kevesli a távoli jövőben kilátásba helyezett öt centes óra­bér javítást, —- az ilyen erőszakos halandót talán lecsöndesiti a szabályok utolsó pontja, amely öt centes NAPI béremelést ígér az alkalmazottnak, aki öt éven át hűségesen, kifogástalanul végezte a dolgát. Persze ezt is csak az esetben, ha azt a profit megengedi. Érdekes lett volna es tálán tájékoztató is* ha a szabályok mellé kifüggesztették volna az 1872- es árakat. Én ezekre az árakra még homályosan sem emlékszem, de — nyájas olvasó — ne ródd ezt emlékezőtehetségem rovására, hanem tulajdo­nítsd annak a körülménynek, hogy csak pár év­tizeddel 1872 után jöttem a világra. Viszont emlékszem bizonyos árakra, amelyek 48 év alőtt, Amerikába érkezésem idején itt fo­gadtak. . . Egy “shoe-shine” (cipő pucolás) ren­des ára öt cent volt, de ezt a luxust csak a jómó­dúak engedték meg maguknak. Magamfajta uj- amerikás és a régi-amerikás szegények, maguk suvikszolták a lábbelit, vagy — néha napján nagy ritkán — a kis néger gyerekekkel tisztittatták, akik megelégedtek két centtel a munkájukért és még azon is kerestek. Manapság 30 cent a “shoe- shine” ára, vagy 50 cent annak, aki “wax-shoe- shine”-ra vágyik. Akik munkát kerestek és németül értettek, öt centért megvették a Staats Zeitungot. Kiolvasás után eladták két centért és azért megvették a N. Y. Times, vagy World napilapot. Amikor azzal is végeztek, az elhasznált újságért kaphattak egy cigarettát. így'öt centért két újságot olvas­tak, két újságban szaglászhattak munkalehetőség után és egy cigarettával végeztek. Manapság tiz centen alul nem kapható újság és “second hand”, használt újság senkinek nem kell. Az Astor Place-i Wanamaker áruház a jobb üz­letek sorába tartozott. Ott egyszer 15 dollárért vettem egy egészen jó “pepper-and-salt” anyag­ból készült öltönyt, amely hosszú évekig kitűnő szolgálatot tett. Ugyanott kiárusítás alkalmával vettem egy szürke “Palm Beach” nyári öltönyt öt dollárért. Mostanában egy jó nadrágért elkér­nek 18—20 dollárt. Amikor 1928-ban Los Angelesbe érkeztem. 25 centért 10 tucat narancsot vehettem és egy tucat citromot ingyen adtak rá-adásnak. Főzelékből, zöldségekből három fontot adtak egy nikliért. Tiz centért nyolc font szőlőt, vagy tiz sárgadiny- nyét vehettem. Ma. . . nem kell mondanom, hogy milyen magasra szökkentek az éiilmiszerárak. Ha ilyen szempontokat veszünk figyelembe, a kilátásba helyezett öt centes órabér javítás nap­jainkban és az öt centes napibér javítás 1872-ben egyformán nevetségesnek tűnik. Persze ez is olyan érem, amelynek két oldala van és az a másik oldal azt mondja, hogy azok az időnkint sóhajtások közepette emlegetett “régi jó idők” talán nem is voltak olyan jók. Igaz, hogy az észnélküli tülekedés, rohanás a mindenható dől lár után nem volt olyan eszeveszett, mint napja­inkban. Igaz, hogy a csendesebb életkörülmények nem okoztak annyi szivrohamot, mint a maiak, de a sajátkezüleg “figyelmesen és óvatossággal” elkészített lud-tollat sem szeretnénk 14 órán át szénnel fütött, petróleummal világított irodában sercegtetni, hogy utána a bibliát, vagy “más jó könyvet” olvassjink, — mert a szabályok ezt is előírták. A jellembe vágó “spanyol szivar” alatt való­színűleg kubai szivart értettek. Ezeknek a hasz­nálata napjainkban nem tilos, csak éppen nem kaphatók, mert a kubai cukorral együtt, azokat is kitiltottuk partjainkról. Kérdéses, hogy miért volt kétes valakinek “megbízhatósága és becsü­letessége”, ha az illető “borbélyüzletben borot­válkozott” ? Erre két magyarázatot próbáltam találni. Az egyik: A régi borbélyüzletek egyik jellegzetessé­ge a “Police Gazette” magazin közszemlére tétele volt, amelynek oldalain fürdőruhát — vagy annál is kevesebbet — viselő nők fényképei voltak lát­hatók. Ilyen magazin igazán nem illett olyan irodai alkalmazottak kezébe, akik bibliát olvastak, templomba jártak és hetenkint egy szabad estét kaptak udvarlásra. A másik feltételezhető magyarázat: Ahol olyan férfiak jönnek össze, akik — esetleg spanyol szi­varral a szájukban — nem röstelik a Police Ga­zette mezítelen női alakjait szemlélgetni, azok Is­tentől elrugaszkodott betyárok lehetnek, akik még arra is képesek, hogy kétértelmű vicceket me­séljenek egymásnak. Ilesminek a meghallgatása aztán igazán elég ok volt arra, hogy az illető “szándékai gyanúsak” legyenek. Mindent meggondolva és megfontolva megálla­píthatjuk, hogy 1872 óta még az irodákban is történt haladás. A munkásszervezetek megerősö­dése, a kiskorúak kizsákmányolásának eltörlé­se és a “sweat-shop”-ok megszüntetése; a szociá­lis törvények életbe léptetése következtében el­múltak azok a “régi jó idők”, amikor középkorba illő “szabályokkal” lehetett az irodai és gyári alkalmazottakat béklyókba verni. A szomorú az, hogy ma, kilenc évtizeddel ké­sőbb, ennek az előrehaladott világnak még min­dig vannak olyan részei, ahol NAPI öt és tiz centért dolgoztatnak embereket és ahol nem füg­gesztenek ki szabályokat, mert az emberek — még’olvasni sem tudnak. Mateos nézeteltérése Brandtékkal Kétszer is meg kellett változtatni a Nyugat- Berlinbe érkező Mateos mexikói köztársasági el­nök frontvárosi programját, mivel a nyugatné­met kormány a mexikóiak kifejezett kívánsága ellenére politikai demonstrációt akart csinálni az egyszerű információs látogatásból. , Az első terv szerint Mateost ki akarták vinni a berlini falhoz, de miután az elnök határozottan tiltakozott ellene, a bonni kormány kénytelen volt törölni a programnak ezt a pontját. Hason­lóan elvetette a mexikói fél azt is, hogy Mateos részt vegyen a frontvárosi szenátus ünnepi va­csoráján. Ezért határozta el, az eredeti elgondo­lástól eltérően, hogy csak a következő nap regge­lén érkezik Nyugat-Berlinbe. Kennedy módosítja gazdasági programját Kennedy elnök két egymással ellenkező meg­oldásra váró problémát Ígért sikeresen megolda­ni az elnökválasztás idején. Az egyik a gazdasági élet fellendülése és az evvel járó munkanélküli­ség csökkentése, a másik az állam nemzetközi pénzügyi mérlegének helyreállítása. A hivatalos jelentések rendszerint tagadják, hogy ellentmon­dás áll fenn a két cél elérése körül, de gyakor­latban mindig egymásba ütköztek. Ez évben a kormány már szerényebb progra­mot jelentett be. Az elnök januári gazdasági je­lentésében az évi kitűzött gazdasági növekvést 412%-ról 4' ,-ra redukálta és a munkanélküliség 4%-ra való leszállításának dátumát 1963 köze­pétől két évre elhalasztotta. A valóságos helyzet az, hogy a munkanélküliség ez évben már majd­nem elérte a 6 százalékot, februárban még fölé is emelkedett. A nemzetközi fizetések terén azt az egészség­telen állapotot, hogy több dollár folyik ki az or­szágból, mint amennyi bejön, melyet orvosolni ígértek ez év végére, most megfelelő megoldás hiányában agyonhallgatják, és nem beszélnek többé kitűzött időpontról. Kennedy próbálkozásaiból a legkimagaslóbb az adóredukálási javaslat és állami hitellel ke­resztülvitt program, ami a gazdasági helyzet megjavítására irányul. Amennyiben ez sikerül­ne, annyiban lenne ez a nemzetközi viszonylat­ban is hasznos. Mindennek keresztülvitele azon­ban könnyen inflációra vezethet és ezért a kor­mány erősen megfontolás alá veszi a programot és igyekszik megnyugtatni az európai államokat, amelyekkel Amerika üzleti kapcsolatokat tart lenn. Ritka régiség! tárgyakat fedeztek fel A chicagói egyetem archeológiái expedíciójá­nak vezetője Keith C. Seele professzor rendkívü­lien ritka régiségi dísztárgyakat fedezett fel az egyiptomi Nubiában végzett ásatásoknál. A Ní­lus nyugati partján, Abu Simbeltől tiz mérföldre délnek folytak az ásatások, ahol az ősrégi agyag­ban 50 kerámiai tárgyat és sok alabástrom edényt, rézkorsót és tálat találtak. A legszebb tárgy, amit találtak egy 3,500 éves bronzból ké­szült kézitükör, melynek művészi tökéllyel ké­szített nyele kecses női figurát ábrázol. GEORGE BIDAULT volt francia miniszterel­nök, az OAS közismert vezéralakja repülőgépen Braziliába utazott. «:# WOO: aa a a a a.a a a.a a a a aa aa«W MINDENKI IRHÁT Jó ANGOL LEVELET Több mint száz levelet tartalmazó könyv. — Gyakran használt angol szavak és nevek szótára A KÖNYVET TANÍTÓ IRTA Megrendelhető $l.25-ért a Magyar Szó kiadóhivatalában 130 East I6th Street, New York 3, N. Y. k______________________S Változik a világ

Next

/
Thumbnails
Contents