Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-04-18 / 16. szám

2 AMFRIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 18, 1963 ÉSZREVÉTELEK HADÜGYI KÖLTSÉGVETÉSÜNKKEL KAPCSOLATBAN Egyes republikánus politikusok (<túlzott költekezés” elleni állásfoglalásának háttere Bertrand Russell tiltakozik Bertrand Russell levele a N. Y. limes 1963 áp­rilis 8-i számában. * Tisztelt Szerkesztő! Az Egyesült Államok kormánya megsemmisítő háborút visel Vietnamban, melynek egyetlen cél­ja, hogy megőrizze az ország déli részében a bru­tális és hűbéri uralmat, s kiirtsa mindazokat, akik a parancsuralom ellen vannak. Célja még, hogy megtámadja az Északot, amely a kommunisták kezében van. De az Egyesült Államok főleg azért folytatja azt a brutális politikát, melyet Franciaország fel­adott Indokínában, hogy megvédje gazdasági ér­dekeit és megakadályozza a világ e részében olyan szükséges társadalmi reformokat. Nemcsak azért emelem lei szavamat, mert mélységesen ellenzem Amerika ellenvetéseit az indokinai társadalmi változásokkal szemben, ha­nem azért, mert az ott folyó háborút atrocitás­nak tekintem. Napalm-jelly gazolint alkalmaznak egész falvak ellen anélkül, hogy figyelmeztetnék a lakosságot. Vegyi hadviselés folyik abból a célból, hogy el­pusztítsák a termést és a jószágot, s kiéheztessék a lakosságot. Az amerikai kormány elhallgatja az igazságot ezzel a harccal kapcsolatban, amely megsérti a genfi egyezményt Indokinát illetően, amely nagy­számú amerikai katona bevetését jelenti, s amely nagyon hasonlít ahhoz a hadviseléshez, amit a németek Kelet-Európábán és a japánok Délkelet- Ázsiában folytattak. Meddig tűri még az amerikai nép az ilyenfajta barbarizmust ? Bertrand Russell 1963 márc. 28, Wales, Anlia Vizsgálják a Tresher elsüllyedésének okál A Tresher nevű nukleáris tengeralattjáró az elmúlt héten 129 emberrel, köztük 17 polgári sze­méllyel, az Atlanti-óceánban eltűnt. A Treshert a világ leggyorsabb és a legmélyebb alámerülésre képes tengeralattjárójának tekintették. A szerencsétlenség Bostontól 220 mérföldre tör tént, ahol az óceán a 8,400 láb mélységet is eléri. Szakértők szerint ilyen mélységben a mentés le­hetetlen, mert a 45 millió dolláros tengeralattjá­ró hüvelyét a viz nyomása összeroppant ja. A tengerészet szerint teljesen kizárt, hogy a ten­geralattjárón nukleáris robbanás történt. A Tresher nem vitt Polaris rakétákat. Ez az első eset, hogy egy U. S. nukleáris ten­geralattjáró elpusztult. A szovjet Izvestia cimii újságban leadott in­terjúban, Ivan S. Isakov nyugalmazott tenger­nagy azt állította, hogy az elsüllyedt amerikai nukleáris energiával hajtott tengeralattjáró egész bizonyosan meg fogja mérgezni az Atlanti Óceán vizét. Véleménye szerint a 129 emberélet elvesztése annak köszönhető, hogy a hajó építők mindenáron szenzációt hajhászó és kockázatos vállalkozásba mentek a tengeralattjá­ró tulkorai és nem eléggé kipróbált modeljének gyártásával és a vele való veszélyes kísérletek­kel. Ugv vélekedett hogy “nem minden teoreti- kai újítás alkalmas megvalósításra.’’ A tengernagy az interjúban arra is rámutatott, hogy annál is inkább nagy a mérgezés veszélye a tengerben, mivelhogy a tragédia a Gulf Stream északi áramában történt, melynek iránya a mér­gezett vizet valószínűleg Boston és New York felé fogja sodorni. A rádiójelentések szerint úgy Japánban, mint egyéb országokban nagy az aggodalom az elsülv- lyedt Tresherből eredő nukleáris veszedelem miatt. Az amerikai haditengerészet szószólói Wash­ingtonban úgy nyilatkoztak, hogy az elsüllyedt Tresherrel kapcsolatban további veszély nem áll fenn akár sértetlen, akár sérült a hajó nuk­leáris hajtószerkezete, mert a beleépített bizton­sági felszerelések megakadályozzák a kisugárzás lehetőségét. Szerintük bármeddig is marad az ilyen szerkezet a tengerfenekén semmiféle ve­szélyt nem fog előidézni. mWWWWWWMVWWWWWWWWWWWMWWWIWWV DR. HEWLETT JOHNSON Canterbury! érseki helvnök, ft világszerte ismert békeharcos, több évtizedes egyházi. szolgálat után, 89 éves korában nyugalomba vonult. Irta: VICTOR PERLŐ Jegyezzék meg jól azt a napot, amikor a wash­ingtoni képviselőház republikánus vezetője, Hal- leck képviselő, állást foglalt a hadügyminiszté­rium költségvetése ellen és 3 milliárdos csökken­tést javasolt. Ugyancsak sokalta az űrkutatási ügynökség kiadásaira előirányzott összeget is és ennek 2 milliárdos leszállítását ajánlotta. Halleck nem állt egyedül javaslatával. A szenátusban Ro­bertson (D., Va.) szólította fel szenátortársait, hogy csökkentsék a védelmi kiadásokat és a “kül­földi segélyprogramot.” Ennek a két politikusnak a felszólalásában nem a militarizmus elleni elvi álláspontjuk jutott ki­fejezésre- hanem inkább politikai tőkét próbáltak kovácsolni a konzervatív irányzat részére azáltal, hogy megindították hagyományos “kereszteshad­járatukat” a kormány “pénzpocsékolása” ellen. Eddig még tehát semmi újat nem találhatunk Halleck és Robertson kritikájában. Ami uj, az abban jut kifejezésre, hogy már nem tekintik többé Amerika-ellenesnek, hogy a történelem leg­nagyobb husosfazekához, a Pentagon Arlington-i (Va.) vályújához tolakodjanak. Ez a husosfazék valóban zsíros ételeket tartal­maz. Csaknem minden nap kipattan valami bot­rány a municiórendelések megszerzésével kapcso­latban. Csupán március hónap első négy napján a kö­vetkezők történtek: ... A General Accounting Office (a kormány ellenőrző szerve) megvádolta a nagy gumikereke­ket gyártó vállalatokat-, hogy milliókat vágnak zsebre a repülőgépek gumikerekeinek magas áron való eladásával, . . .William C. Foster vállalatát, az Olin Mathie- son Co.-t azzal vádolták meg, hogy megvesztege­tési összegeket fizet a délvietnami hadiszállítá­sok szerződésének a megszegéséért. Foster a feje a Disarmament Agencvnek (lefegyverzési ügynök ség), amelyet ezek szerint inkább Anti-Disarma­ment Agencynek (lefegyverzés elleni ügynökség­nek) lehetne talán nevezni. . . . Kennedyéket, nevezetesen az uj massachu- settsi szenátort és testvérét, az elnököt azzal vá­dolják. hogy közbenjárnak a mindenható Penta­gon urainál, hogy masachusettsi cégeknek üzle­tet szerezzenek. A második világháború folyamán a vezérkari tisztek csúcseredményt mutathattak fel azon a téren, hogyan kell emberi munkaerőt és hadi­anyagot úgy felhalmozni, hogy hasznát ne ve­gyék. Ennek az energiapazarlásnak egyetlen ha­szonélvezői a nagy részvénytársaságok voltak, amelyek a profitot vágták zsebre és a tábornokok, akiket jól fizetett állásokkal tüntettek ki, ahol nem kellett jóformán semmit se csinálniuk. A Pentagon most nyilvánvalóan még a második vi­lágháború géniuszait is felülmúlja ebben a vonat­kozásban. Erre fordítják az adófizetők pénzét! McNamara hadügyminiszter felsorolta a kong­resszus tagjai előtt, hogy milyen célokat is szol­gál az 55.2 milliárd dollár — 2.4 mill iáiddal több mint a megelőző évben — amelyet a rendelkezé­sére bocsátanak az 1964-es évben. Csodálatoskép­pen a stratégiai megtorló erők céljaira kért ösz- szeg — benne foglaltatnak a Minutemanek, a Po­laris rakéták, a B-52-es repülőgépek és a thermo- nukleáris bombák többi szállítóeszközei — 1.2 milliárd dollárral kevesebbet, tesz ki. És az ezt kiegészítő Szárazföldi Védelmi Légi és Rakéta Erők költségvetése lényegében változatlan. Erre a két fegyvernemre, amelynek döntő szerepe és felelőssége van abban a nagyobb háborúban, mely napjainkban egyáltalán lehetséges, 9.3 milliárd dollár jut, mely csak egy hatoda a hadügyminisz­térium költségvetésének. A költségvetés 60 százaléka és a kiadás növe­kedésének a teljes összege két “tábornok” részé­re jut. Ez a két “tábornok”, ahogy szimbolikusan nevezhetjük őket, a “különleges harci egységek” és a “hadtápok”. A különleges egységek számára 19.1 milliárd dollárt utaltak ki, vagyis egy milli- árddal többet, mint azelőtt. Ezek a harci egysé­gek azok, amelyeket a “korlátozott háborúkban” felhasználnak, ami tulajdonképpen a gyarmati hódítás céljait szolgálja Dél-Vietnamban, Kuba, vagy a többi olyan ország ellen, ahol a gyarma­tosító erők lehetőséget látnak az előnyomulásra. De ma már a reakciósok közül is sokan kételked­nek abban, hogy mi értelme van ezekre a célokra pénzt fordítani és arról beszélnek, hogy kár a “jó pénzt rossz ügyre kidobni”, mint amilyen például Chiang Kai-shek, vagy Ngo Dinh Diem ügye. A közgazdászoknak nem okoz különösebb nehézséget annak a kimutatása, hogy a világ kü­lönböző pontjain szétszórt municióraktárak, élel­miszerkészletek, egyenruharaktárak, stb., amelye­ket azon a címen létesítettek, hogy kéznél legye­nek “hirtelen szükség” esetén, hatalmas pénzpo- csékolást jelentenek. De azt sem bonyolult kimu­tatni, hogy a pénz jelentős része a helyi diktáto­rok és szövetségeseik megvesztegetését szolgálja, no meg az amerikai vállalatokét, amelyek gyor­san beözönlenek ezekre a profitlehetőséget jelen­tő területekre, ahol a vér és a dollárok milliárd- jai folynak. Hadtáp “tábornok” is megkapja a maga milli­árd jait. A számára 14.6 milliárd dollárt irányoz­tak elő. Ez a hatalmas összeg gyorsan eltűnik a katonai bürokrácia útvesztőjében, a hadiszállítá­sok és szállásolások hatalmasra duzzasztott “víz­fejeiben”. A katonai gazdasági hivatalok alkalma­zottainak “mindenre kiterjedő” figyelme folytán a raktárakban nincs hiány “fontos” felszerelési cikkekben, tartalék köpőcsészéktől kezdve egész az elavult hadihajókig, amelyek akkor is hatal­mas összegeket emésztenek fel, ha nincs is gya­korlati értékük. Senki sem becsülheti le a “csupán” 9.3 milliár­dos költséggel felállított stratégiai megtorló erő­ket, különösen akkor nem, ha tekintetbe veszi, hogy a Szovjet ennek megfelelő fegyvereivel együtt elegendő erőt jelent arra, hogy a világ na­gyobb részét elpusztítsa. De nagyon is érthető, hogy még olyan politikusok is, akiket nem nagyon izgat és nyugtalanít ez a félelemetes lehetőség, és igy nem soKat törődnek a lefegyverzéssel, po­litikai tőkét próbálnak kovácsolni a fegyverkezési célokra kiadott dollárok tizmilliárdjaiból. amelye­ket nem a stratégiai megtorló eszközök céljaira fordítanak. A republikánusok váratlan fegyvere Ezért lehetséges az, hogy hiába tesznek túl mindenkin, harci jelszavak tekintetében, olyan politikusok, mint Goldwater, Rockefeller, Keating és Scott, a Republikánus Párt viharmadarai, a párt régi, konzervatív szárnya a hadikiadások csökkentése mellett száll síkra. És nincs kizárva, hogy a párt stratégiájának kidolgozói tartalékban tartják azt a lehetőséget, hogy a békepárt szere­pében jelenjenek meg a tömegek előtt 1964-ben, az elnökválasztáson, amint ezt már 1952-ben meg­tették Truman koreai kalandja idején. A kongresszusnak azok a tagjai, akiknek tulaj­donképpen eszük ágában sincs a hadi célokra for­dított összeg csökkentése, meglovagolják a nép­nek a háborútól való félelmét anélkül, hogy vala­mit is változtatnának a kiadások terhein. De ma­ga az a tény, hogy még ezek a konzervatívok is kénytelenek számolni a tömeg békevágyával, vi­lágosan bizonyítja, hogy ma már sokkal kedve­zőbb körülmények között vehetik fel a harcot a béke és lefegyverzés érdekében. Keresik a mérgezel! tonhal konzervet A husvét előtti pénteken a szövetségi étel- és gyógyszerfelülvizsgáló hivatal (Food and Drug Administration) felhívta az egészségügyi ható­ságok figyelmét, hogy az “E Botulinus” nevű mérget tartalmazó tonhal konzervek eljuthattak a ne\Vyorki és környékbeli boltokba. Ez az a rit­kán előforduló, de rendkívül veszedelmes méreg, mely helytelen konzerválási eljárásnál, vagy a konzerveket ért sérülésnél fejlődhet ki. A múlt hónapban két detroiti nő esett halálos áldozatul az ilyen mérget tartalmazó tonhalnak. A newyorki egészségügyi hatóságok 262 élel­miszer bolt és vendéglő konzervhal készletét vizsgálták át, melyek közül 6 boltból 274 doboz halkonzervet lefoglaltak és vegyi vizsgálatra a közegészségügyi hivatalba szállítottak. Azokon a tonhalkonzerveken (tuna fish), melyekről gya­nítják, hogy mérgezettek lehetnek, WY2 vagy WY3 nyomtatott sorszámok vannak.

Next

/
Thumbnails
Contents