Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-04-18 / 16. szám
2 AMFRIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 18, 1963 ÉSZREVÉTELEK HADÜGYI KÖLTSÉGVETÉSÜNKKEL KAPCSOLATBAN Egyes republikánus politikusok (<túlzott költekezés” elleni állásfoglalásának háttere Bertrand Russell tiltakozik Bertrand Russell levele a N. Y. limes 1963 április 8-i számában. * Tisztelt Szerkesztő! Az Egyesült Államok kormánya megsemmisítő háborút visel Vietnamban, melynek egyetlen célja, hogy megőrizze az ország déli részében a brutális és hűbéri uralmat, s kiirtsa mindazokat, akik a parancsuralom ellen vannak. Célja még, hogy megtámadja az Északot, amely a kommunisták kezében van. De az Egyesült Államok főleg azért folytatja azt a brutális politikát, melyet Franciaország feladott Indokínában, hogy megvédje gazdasági érdekeit és megakadályozza a világ e részében olyan szükséges társadalmi reformokat. Nemcsak azért emelem lei szavamat, mert mélységesen ellenzem Amerika ellenvetéseit az indokinai társadalmi változásokkal szemben, hanem azért, mert az ott folyó háborút atrocitásnak tekintem. Napalm-jelly gazolint alkalmaznak egész falvak ellen anélkül, hogy figyelmeztetnék a lakosságot. Vegyi hadviselés folyik abból a célból, hogy elpusztítsák a termést és a jószágot, s kiéheztessék a lakosságot. Az amerikai kormány elhallgatja az igazságot ezzel a harccal kapcsolatban, amely megsérti a genfi egyezményt Indokinát illetően, amely nagyszámú amerikai katona bevetését jelenti, s amely nagyon hasonlít ahhoz a hadviseléshez, amit a németek Kelet-Európábán és a japánok Délkelet- Ázsiában folytattak. Meddig tűri még az amerikai nép az ilyenfajta barbarizmust ? Bertrand Russell 1963 márc. 28, Wales, Anlia Vizsgálják a Tresher elsüllyedésének okál A Tresher nevű nukleáris tengeralattjáró az elmúlt héten 129 emberrel, köztük 17 polgári személlyel, az Atlanti-óceánban eltűnt. A Treshert a világ leggyorsabb és a legmélyebb alámerülésre képes tengeralattjárójának tekintették. A szerencsétlenség Bostontól 220 mérföldre tör tént, ahol az óceán a 8,400 láb mélységet is eléri. Szakértők szerint ilyen mélységben a mentés lehetetlen, mert a 45 millió dolláros tengeralattjáró hüvelyét a viz nyomása összeroppant ja. A tengerészet szerint teljesen kizárt, hogy a tengeralattjárón nukleáris robbanás történt. A Tresher nem vitt Polaris rakétákat. Ez az első eset, hogy egy U. S. nukleáris tengeralattjáró elpusztult. A szovjet Izvestia cimii újságban leadott interjúban, Ivan S. Isakov nyugalmazott tengernagy azt állította, hogy az elsüllyedt amerikai nukleáris energiával hajtott tengeralattjáró egész bizonyosan meg fogja mérgezni az Atlanti Óceán vizét. Véleménye szerint a 129 emberélet elvesztése annak köszönhető, hogy a hajó építők mindenáron szenzációt hajhászó és kockázatos vállalkozásba mentek a tengeralattjáró tulkorai és nem eléggé kipróbált modeljének gyártásával és a vele való veszélyes kísérletekkel. Ugv vélekedett hogy “nem minden teoreti- kai újítás alkalmas megvalósításra.’’ A tengernagy az interjúban arra is rámutatott, hogy annál is inkább nagy a mérgezés veszélye a tengerben, mivelhogy a tragédia a Gulf Stream északi áramában történt, melynek iránya a mérgezett vizet valószínűleg Boston és New York felé fogja sodorni. A rádiójelentések szerint úgy Japánban, mint egyéb országokban nagy az aggodalom az elsülv- lyedt Tresherből eredő nukleáris veszedelem miatt. Az amerikai haditengerészet szószólói Washingtonban úgy nyilatkoztak, hogy az elsüllyedt Tresherrel kapcsolatban további veszély nem áll fenn akár sértetlen, akár sérült a hajó nukleáris hajtószerkezete, mert a beleépített biztonsági felszerelések megakadályozzák a kisugárzás lehetőségét. Szerintük bármeddig is marad az ilyen szerkezet a tengerfenekén semmiféle veszélyt nem fog előidézni. mWWWWWWMVWWWWWWWWWWWMWWWIWWV DR. HEWLETT JOHNSON Canterbury! érseki helvnök, ft világszerte ismert békeharcos, több évtizedes egyházi. szolgálat után, 89 éves korában nyugalomba vonult. Irta: VICTOR PERLŐ Jegyezzék meg jól azt a napot, amikor a washingtoni képviselőház republikánus vezetője, Hal- leck képviselő, állást foglalt a hadügyminisztérium költségvetése ellen és 3 milliárdos csökkentést javasolt. Ugyancsak sokalta az űrkutatási ügynökség kiadásaira előirányzott összeget is és ennek 2 milliárdos leszállítását ajánlotta. Halleck nem állt egyedül javaslatával. A szenátusban Robertson (D., Va.) szólította fel szenátortársait, hogy csökkentsék a védelmi kiadásokat és a “külföldi segélyprogramot.” Ennek a két politikusnak a felszólalásában nem a militarizmus elleni elvi álláspontjuk jutott kifejezésre- hanem inkább politikai tőkét próbáltak kovácsolni a konzervatív irányzat részére azáltal, hogy megindították hagyományos “kereszteshadjáratukat” a kormány “pénzpocsékolása” ellen. Eddig még tehát semmi újat nem találhatunk Halleck és Robertson kritikájában. Ami uj, az abban jut kifejezésre, hogy már nem tekintik többé Amerika-ellenesnek, hogy a történelem legnagyobb husosfazekához, a Pentagon Arlington-i (Va.) vályújához tolakodjanak. Ez a husosfazék valóban zsíros ételeket tartalmaz. Csaknem minden nap kipattan valami botrány a municiórendelések megszerzésével kapcsolatban. Csupán március hónap első négy napján a következők történtek: ... A General Accounting Office (a kormány ellenőrző szerve) megvádolta a nagy gumikerekeket gyártó vállalatokat-, hogy milliókat vágnak zsebre a repülőgépek gumikerekeinek magas áron való eladásával, . . .William C. Foster vállalatát, az Olin Mathie- son Co.-t azzal vádolták meg, hogy megvesztegetési összegeket fizet a délvietnami hadiszállítások szerződésének a megszegéséért. Foster a feje a Disarmament Agencvnek (lefegyverzési ügynök ség), amelyet ezek szerint inkább Anti-Disarmament Agencynek (lefegyverzés elleni ügynökségnek) lehetne talán nevezni. . . . Kennedyéket, nevezetesen az uj massachu- settsi szenátort és testvérét, az elnököt azzal vádolják. hogy közbenjárnak a mindenható Pentagon urainál, hogy masachusettsi cégeknek üzletet szerezzenek. A második világháború folyamán a vezérkari tisztek csúcseredményt mutathattak fel azon a téren, hogyan kell emberi munkaerőt és hadianyagot úgy felhalmozni, hogy hasznát ne vegyék. Ennek az energiapazarlásnak egyetlen haszonélvezői a nagy részvénytársaságok voltak, amelyek a profitot vágták zsebre és a tábornokok, akiket jól fizetett állásokkal tüntettek ki, ahol nem kellett jóformán semmit se csinálniuk. A Pentagon most nyilvánvalóan még a második világháború géniuszait is felülmúlja ebben a vonatkozásban. Erre fordítják az adófizetők pénzét! McNamara hadügyminiszter felsorolta a kongresszus tagjai előtt, hogy milyen célokat is szolgál az 55.2 milliárd dollár — 2.4 mill iáiddal több mint a megelőző évben — amelyet a rendelkezésére bocsátanak az 1964-es évben. Csodálatosképpen a stratégiai megtorló erők céljaira kért ösz- szeg — benne foglaltatnak a Minutemanek, a Polaris rakéták, a B-52-es repülőgépek és a thermo- nukleáris bombák többi szállítóeszközei — 1.2 milliárd dollárral kevesebbet, tesz ki. És az ezt kiegészítő Szárazföldi Védelmi Légi és Rakéta Erők költségvetése lényegében változatlan. Erre a két fegyvernemre, amelynek döntő szerepe és felelőssége van abban a nagyobb háborúban, mely napjainkban egyáltalán lehetséges, 9.3 milliárd dollár jut, mely csak egy hatoda a hadügyminisztérium költségvetésének. A költségvetés 60 százaléka és a kiadás növekedésének a teljes összege két “tábornok” részére jut. Ez a két “tábornok”, ahogy szimbolikusan nevezhetjük őket, a “különleges harci egységek” és a “hadtápok”. A különleges egységek számára 19.1 milliárd dollárt utaltak ki, vagyis egy milli- árddal többet, mint azelőtt. Ezek a harci egységek azok, amelyeket a “korlátozott háborúkban” felhasználnak, ami tulajdonképpen a gyarmati hódítás céljait szolgálja Dél-Vietnamban, Kuba, vagy a többi olyan ország ellen, ahol a gyarmatosító erők lehetőséget látnak az előnyomulásra. De ma már a reakciósok közül is sokan kételkednek abban, hogy mi értelme van ezekre a célokra pénzt fordítani és arról beszélnek, hogy kár a “jó pénzt rossz ügyre kidobni”, mint amilyen például Chiang Kai-shek, vagy Ngo Dinh Diem ügye. A közgazdászoknak nem okoz különösebb nehézséget annak a kimutatása, hogy a világ különböző pontjain szétszórt municióraktárak, élelmiszerkészletek, egyenruharaktárak, stb., amelyeket azon a címen létesítettek, hogy kéznél legyenek “hirtelen szükség” esetén, hatalmas pénzpo- csékolást jelentenek. De azt sem bonyolult kimutatni, hogy a pénz jelentős része a helyi diktátorok és szövetségeseik megvesztegetését szolgálja, no meg az amerikai vállalatokét, amelyek gyorsan beözönlenek ezekre a profitlehetőséget jelentő területekre, ahol a vér és a dollárok milliárd- jai folynak. Hadtáp “tábornok” is megkapja a maga milliárd jait. A számára 14.6 milliárd dollárt irányoztak elő. Ez a hatalmas összeg gyorsan eltűnik a katonai bürokrácia útvesztőjében, a hadiszállítások és szállásolások hatalmasra duzzasztott “vízfejeiben”. A katonai gazdasági hivatalok alkalmazottainak “mindenre kiterjedő” figyelme folytán a raktárakban nincs hiány “fontos” felszerelési cikkekben, tartalék köpőcsészéktől kezdve egész az elavult hadihajókig, amelyek akkor is hatalmas összegeket emésztenek fel, ha nincs is gyakorlati értékük. Senki sem becsülheti le a “csupán” 9.3 milliárdos költséggel felállított stratégiai megtorló erőket, különösen akkor nem, ha tekintetbe veszi, hogy a Szovjet ennek megfelelő fegyvereivel együtt elegendő erőt jelent arra, hogy a világ nagyobb részét elpusztítsa. De nagyon is érthető, hogy még olyan politikusok is, akiket nem nagyon izgat és nyugtalanít ez a félelemetes lehetőség, és igy nem soKat törődnek a lefegyverzéssel, politikai tőkét próbálnak kovácsolni a fegyverkezési célokra kiadott dollárok tizmilliárdjaiból. amelyeket nem a stratégiai megtorló eszközök céljaira fordítanak. A republikánusok váratlan fegyvere Ezért lehetséges az, hogy hiába tesznek túl mindenkin, harci jelszavak tekintetében, olyan politikusok, mint Goldwater, Rockefeller, Keating és Scott, a Republikánus Párt viharmadarai, a párt régi, konzervatív szárnya a hadikiadások csökkentése mellett száll síkra. És nincs kizárva, hogy a párt stratégiájának kidolgozói tartalékban tartják azt a lehetőséget, hogy a békepárt szerepében jelenjenek meg a tömegek előtt 1964-ben, az elnökválasztáson, amint ezt már 1952-ben megtették Truman koreai kalandja idején. A kongresszusnak azok a tagjai, akiknek tulajdonképpen eszük ágában sincs a hadi célokra fordított összeg csökkentése, meglovagolják a népnek a háborútól való félelmét anélkül, hogy valamit is változtatnának a kiadások terhein. De maga az a tény, hogy még ezek a konzervatívok is kénytelenek számolni a tömeg békevágyával, világosan bizonyítja, hogy ma már sokkal kedvezőbb körülmények között vehetik fel a harcot a béke és lefegyverzés érdekében. Keresik a mérgezel! tonhal konzervet A husvét előtti pénteken a szövetségi étel- és gyógyszerfelülvizsgáló hivatal (Food and Drug Administration) felhívta az egészségügyi hatóságok figyelmét, hogy az “E Botulinus” nevű mérget tartalmazó tonhal konzervek eljuthattak a ne\Vyorki és környékbeli boltokba. Ez az a ritkán előforduló, de rendkívül veszedelmes méreg, mely helytelen konzerválási eljárásnál, vagy a konzerveket ért sérülésnél fejlődhet ki. A múlt hónapban két detroiti nő esett halálos áldozatul az ilyen mérget tartalmazó tonhalnak. A newyorki egészségügyi hatóságok 262 élelmiszer bolt és vendéglő konzervhal készletét vizsgálták át, melyek közül 6 boltból 274 doboz halkonzervet lefoglaltak és vegyi vizsgálatra a közegészségügyi hivatalba szállítottak. Azokon a tonhalkonzerveken (tuna fish), melyekről gyanítják, hogy mérgezettek lehetnek, WY2 vagy WY3 nyomtatott sorszámok vannak.
