Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-04-18 / 16. szám
Thursday, April 18, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 NÉHÁNY MEGÉRDEMELT BABÉRLEVÉL Ellene vagyok az úgynevezett személyi kultusznak. A hátam borsódzik, amikor valamilyen vezéregyéniség túlzó tömjénezésének a tanúja vagyok. Általában azt tartom, hogy minél nagyobb, minél kiemelkedőbb valaki, annál kevésbé van szüksége hajbókoló elismerésre és félisteneknek kijáró reverendára. Az pedig kiváltképpen kockázatos valami, amikor nyomtatásban borulunk le egy földi halandó “nagysága” előtt és évek — vagy talán csak hónapok — múltán kiderül, hogy az illető távolról sem volt az a szellemi titán, akinek leírtuk őt; sőt ellenkezőleg: számtalan vaskos baklövés, rengeteg tévedés és jónéhány fogyatékosság irható a rovására... Ilyenkor a tömjénező cikkíró — akinek az olvasók kegyetlenül a fejére olvassák a “nagy ember” erényeiről szóló korábbi ömlengéseit — bizony nagyon kényelmetlenül érzi magát... (De sok példa volt erre az elmúlt évtized alatt!) Ámde ez az ellenszenvem a túlzó tömjénezéssel szemben nem lehet akadálya annak, hogy' meghajtsam az elismerés zászlaját minden olyan esetben, amikor egy vezéregyéniség valóban rászolgált kortársai hálájára és dicséretére — nem egy-két ügyes, drámai fogással, nem néhány ti- szavirág-éltü politikai sikerrel, nem egypár zseniális sakkhuzással, hanem szinte megoldhatatlannak látszó problémák sokaságának a megoldásával, hosszú éveken át folytatott emberfeletti szorgalommal, lankadatlan kitartással és áldozatos odaadással. Úgy vélem, hogy az elsietett babérkoszorú. amiről később kiderül, hogy nem illette meg az elnyerőjét, kisebb hiba, mint az, ha megtagadunk néhány babérlevelet attól az egyéniségtől, aki azt valóban kiérdemelte. . . Kevéssel az 1956-os gyászosemlékü óhazai katasztrófa után, tehát amikor Magyarország leírhatatlan gazdasági és ideológiai káoszban fet- rengett, igy elmélkedtem egyik rovatomban: “Micsoda emberfeletti feladat jutott Kádár Jánosnak — azt mi talán el sem tudjuk képzelni. Micsoda emberfeletti önfeláldozás és bátorság kellett hozzá, hogy az adott körülmények között a kormány vezetésére vállalkozzék! Tízmillió fel- ajzott, felizgatott lelket lecsillapítani, kijózanita- ni, az újjáépítés munkájára inspirálni; tízmillió éhes gyomrot táplálni egy lerombolt országban; rendet teremteni egy Olyan káotikus helyzetben, ahol eleinte roppant nehéz volt a bűnöst megkülönböztetni az ártatlantól; vigyázni, hogy a bűnös ne garázdálkodhassék szabadon, viszont az ártatlan ne bűnhődjék mások vétkeiért; mennyi türelem, mennyi lelkiierő, mennyi éberség és körültekintés kell egy ilyen küldetésszerü feladathoz! Ha gyenge és vacilláló — elsöpri az áradat és vele együtt az ország is elpusztul. Ha erős — kikiáltják hóhérnak, szadista zsarnoknak. Ha óvatos -— gyáva himpellér a neve. Ha hirtelenkedve cselekszik — esztelen, kótyagos sarlatánnak nevezik. Ember legyen a talpán, aki az október-novemberi tragédiából szülőhazánk viharverte hajóját csendesebb, biztonságosabb vizekre tudja kormányozni. Az eddigiekből ítélve: Kádár ember a talpán!” Hat évvel később talán nem tekinthető “személyi kultusznak”, ha megállapítjuk, hogy az 1956- os szomorú események olyan embert löktek a felszínre, akinél különbet a gigászi feladatok elvégzésére Diogénesz lámpásával sem lehetett volna találni. Ma ezt nem boszorkányság megállapítani... De hat évvel ezelőtt -— valljuk meg! — c/Hpt9rifC€r' Published every Week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, to the P. O. of New York, N. Y. Előfizetési árak: New York városában, az USA-ban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. — Minden más külföldi országba egy évre 91&O0, félévre $6.50. f ÁLDÁS VAGY ÁTOK AZ AUTOMÁClÓ?1 1 2 Akárkitől megkérdeznénk a kér- £s tudományos kérdés, amihez ne szólna hoz- J dést, nem hisszük, hogy világos zá’ amirő1 ne mondana véleményt. $ választ tudna adni. Lehet, hogy véleményünkkel az olvasók nem ! $ mindig értenek egyet, s lesznek olyanok, i A munkaadó azt mondja, hogy vitába szállnak a szerkesztőséggel, de , ' • ' £ r n j«Cf gondolkodó embernek az AMERIKAI MA- J az automacio ALL)Ab. GYÁR SZÓ hetilap FELTÉTLENüI NéLA munkás, vagy hivatalnok, akit KiIa>ZHETETLEN OLY ASMÁNY. az automata gép, vagy az IBM- Állítsa ki az alábbi szelvényt: komputer kiszorított a munká-------------------------------------------í bál, azt mondja, hogy ÁTOK! AMERIKAI MAGYAR szó 130 East 16th Street \ MIT MOND New York 3, N. Y. AZ AMERIKAI MAGYAR SZÓ? Elolvastam mutatványszámként küldött 3 lapjukat es kerem, hogy további mutatványÁTOK az emberiségre az automáció, ha arra példányokat küldjenek címemre, minden kö- J használják, hogy a munkást a munkapadtól, telezettség nélkül. \ a hivatalnokot az íróasztala mellől kidobják j^^v. miatta. ÁLDÁS viszont, ha az automáció .................................................................... | megkönnyíti a munkás, a fehérgalléros iro- Cim: ................................................................. ! dai alkalmazott helyzetét, ha több pihenést, v, ^ magasabb és kulturáltabb életnívót biztosit aros..........................................A am.............. * a számára. Megrendelem lapjukat □ egy évre I 1 félévre j * Ezekről és ezekhez hasonló kérdésekről ir az 1 J AMERIKAI MAGYAR SZÓ hétről hétre és (A lap kedvezményes előfizetési ára uj ol- nincs olyan politikai, társadalmi, kulturális vasóknak egy évre $6.00, félévre $3.00.) nem sokat tudtunk Kádárról. Kiemelkedő érdeme — amiről itt tudtunk — az volt, hogy ő is egyike volt a sok áldozatnak, aki — mint később kiderült — alaptalan besugások és gyanúsítások következtében kegyvesztett lett a megelőző rezsim szemében. De a képességeiről, politikai és gazdasági éleslátásáról, teherbírásáról és kivált a temperamentumáról vajmi keveset tudtunk. Akik innen figyeltük — vérző szívvel — Magyarország vergődését, erősen í'eménykedve, de ugyanakkor nem csekély tamáskodással néztünk Kádár működése elé, hiszen a hatalmas feladatok elvégzéséhez valóban egy titánra volt szükség — és Kádár Jánost akkor még nem tarthattuk ilyen titánnak .. . De ha ma — hat keserves, verejtékes és gyöt- relmes esztendő után — szemügyre vesszük szülőhazánk gazdasági, politikai és ideológiai panorámáját, jóleső érzéssel és mélységes hálával állapíthatjuk meg, hogy Kádár János maradéktalanul, sőt ráadásokkal megtetézve igazolta az annakidején neki előlegezett bizalmat, gazdagon beváltotta a személyéhez és képességeihez fűzött reményeinket: józan, hűvös fejjel, de melegen érző szívvel birkózott meg a feladatok sokaságával, kihúzta ezer sebből vérző szülőhazánkat saját megtévelyedett (vagy megtébolyult) fiai okozta romjaiból, olyan légkört teremtett, melyben lehetségessé vált nemcsak visszaállítani Magyarországot korábbi állapotába, hanem legtöbb téren messze túlhaladni a korábbi teljesítményeket! Hat év alatt — az ő irányítása és vezetése mellett — szülőhazánk népe teljesen kiheverte az 1956-i megrázkódtatásokat, nemcsak gazdasági téren, hanem — ami még ennél is fontosabb — a közszellem szempontjából is. Ma a magyar kormány olyan egészségesnek és olyan szilárdul megalapozottnak látja a népi demokrácia építményét, hogy egy végtelenül nagylelkű gesztussal általános amnesztiát adott 1956 vétkeseinek — úgy a határon belül, mint azon kivid. Nem tart attól, hogy a kiszabadult vagy a külföldről visszatérő — egykor ellenséges — elemek komoly kárt tehetnek az újjáépített országban; ellenkezőleg: azt reméli, hogy ezek a megtántorodott magyarok az elmúlt hat év alatt ráeszméltek szörnyű tévedésükre és vétkeiket olymódon fogják jóvátenni, hogy odasorakozva ama honfitársaik mellé, akik nem tántorodtak meg és hat éven át hordozták az 1956-os szerencsétlenség súlyos keresztjét, velük együtt segítenek egy még jobb, még boldogabb Magyarországot teremteni! Ez a politikai szempontból talán kockázatos, de mélységes emberi érzelmeket visszatükröző lépése Kádár Jánosnak és kormányának talán nagyobb elismerést érdemel, mint az elmúlt hat év minden más — csodával határos — eredménye! Hát ha a fenti megjegyzéseimért engem valaki a “személyi kultusz” vádjával illetne, akkor szívesen vallom magamat bűnösnek az elleném «melt vád tárgyában 1 EMLÉKEZZÜNK (Folytatás az első oldalról) lerizmus barbár hordái által legyilkolt csecsemőket, aggokat és nőket? Ki is bocsáthatna meg a mártírok nevében? Mégis azt kell látnunk, hogy akadnak, akik hajlandók elfelejteni a legyilkolt áldozatokat és készségesen megbocsátanak a gyilkosoknak, tannak, akik még arra is hajlandók, hogy ismét halálos fegyvereket adjanak a háború és pusztítás megszállott híveinek a kezébe. Nem egész két évtizeddel a második világháború befejezése után, már ismét a világra veti árnyát a nyugatnémet nácizmus feléledésének a veszélye, és háborús bűnös hitlerista tábornokok jutnak olyan döntő pozíciókba, ahol alkalmuk lehet az egész Földet lángba boritó nukleáris háború kirobbantására. Ezért hárul most a béke minden hívére fokozottan a feladat, hogy méltón emlékezzék meg és ünnepelje a varsói hősök nagyszerű tetteit. Rá kell döbbentetni a könnyen felejtőket arra, hogy ez az évforduló milyen nagy felelősséget ró az életbenmaradottakra. Mert nekünk kell továbbvinnünk azokat az eszméket, amelyek a varsói romok üszkösödő falai között születtek és arra intenek minden becsületesen gondolkozó embert, hogy a pusztítás és gyűlölet erőit csak a különböző felfogású és pártállásu rétegek és csoportok összefogásával lehet megállítani — amig nem késő.. . Ennek a demokratikus összefogásnak hatalmas' feladatokkal kell megbirkóznia országunkban. Immunizálnia kell a tömegeket a fehér faji felsőbbrendűség és az antiszemitizmus mérge ellen. Egységesen és kitartóan kell küzdenie a békés egymásmelleit élés gondolatának elfogadásáért. Bátran fel kell vennie a harcot a mccarthyzmus, a mccarranizmus és a reakció minden más formájú megnyilatkozása ellen. A varsói mártírok szellemében való széles népi összefogás megköveteli és előírja azt is, hogy ne tűrjük meg országunkban a hitlerista tömeggyilkosokat, akik kényelmes menedéket találtak itt az Egyesült Államokban. Követelnünk kell, hogy adják ki őket azoknak az országoknak, ahol tetteiket elkövették és ahol biróság elé állítják őket. A hősök és áldozatok akaratát valósítjuk meg, ha szüntelenül támadjuk az amerikai nácikat és védelmezőiket. Ezek azok a legfontosabb feladatok, amelyek a béke minden becsületes hive előtt állnak. Csak ha kitartóan küzdünk megvalósításukért, akkor mondhatjuk el nyugodt lelkiismerettel, hogy méltón ünnepeltük meg a varsói gettó hőseinek az évfordulóját. A Varsói Gettó felkelésének 20-ik évfordulóját április 21-én, vasárnap délután 1 órakor ünnepük a newyorki Manhattan Centerben, 37th Street- ős Eight Avenue címen. [ HérVéGi fevéc ■nmwün
