Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-04-04 / 14. szám
Thursday April 4, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 13 E. H. Neuwald: A "csodálatos” S-betii A Safeway név alatt működő vásárcsarnokok láncolata Los Angelesben és környékén hetek óta nagyszerű alkalmat hirdet azok számára, akik egyéb dolguk híján száz dollárt akarnak nyerni. A nagyszerű és egyszerű alkalom ebből áll: a vevő bemegy akármelyik Safeway üzletbe, elvégzi a vásárlását és kifelé menet, amikor fizet a holmikért, a pénztáros a szokásos nyugta mellé egy kis papirszelvényt ad, amelyen fekete folt van. Ezt a fekete foltot a vevő otthon lemossa és alatta egy betűt talál. A betűt megőrzi és ezt a folyamatot minden bevásárlásnál megismétli. Amikor a megőrzött betűkből összeállíthatja a bűvös C-A-S-H szót, ezért a Safeway száz dollárt fizet ki. A dolog rém egyszerűnek látszott és mi már előre örültünk a kilátásban levő száz dolláros könnyű keresetnek. Amikor az első héten boldog tulajdonosai lettünk a C-A-H betűknek, reményeink még vérmesebbek lettek és esténkint abban a tudatban hajtottuk álomra fejünket, hogy másnap, de ha akkor nem, a következő napon bizto-' san olyan cédulát kapunk, amelynek fekete foltja a várva-várt S-betüt rejti. A következők hetek folyamán a C-A-H betűk szép ütemben szaporodtak, de a csalóka S-betü szorgalmasan elkerült bennünket. Sebaj! — gondoltuk — hiszen annyi embert ismerünk, az egyik nek biztosan lesz felesleges S-betü je, amit majd elcserél velünk C-A vagy H-betüért, amire talán éppen neki lesz szüksége. így majd mind a ketten megnyerjük a száz dollárt. Nem tartott sokáig rájönnünk, hogy a dolog nem ilyen- egyszerű, mert az S-betü csodálatos módon nemcsak bennünket, hanem ismeretségi körünk minden egyes tagját elkerülte. Akivel csak beszéltünk, egytől-egyig dúskált a C-A-H- betükben, de S-betüt senki nem tudott kimosni a fekete -foltok alól. Az S-utáni érdeklődéseink folyamán megtudtuk, hogy ennek a hiányzó betűnek a helyi piacon magas árfolyama van. Mi szívesen adtunk volna akármilyen más betű tetejébe 50 amerikai dollárt egy ilyen kanyargós betűért, mert a száz dolláros jutalom révén még igy is 50 dollár haszonhoz jutottunk volna, ami nem mindennapi esemény haszon-mentes életünkben. Sőt: 60. 70, 80, sőt 90 dollárt is adtunk volna érte, mert már tiz dolláros haszonnal is beértük volna, ha találtunk volna olyan balekot, aki eladja. De nem találtunk egyszerűen azért, mert akit csak ismertünk, egy szálig S-betüre várt, vadászott. Mindenkinél halomra gyűlt a másik három betű, de S-bétü a láthatáron sehol nem mutatkozott. A szerzett tapasztalatok alapján az a meggyőződés érlelődött meg bennünk, hogy az S-betiik feltűnő és makacs hiánya nem véletlen. Igaz, hogy a Safeway üzletek kirakataiban ott büszkélkedtek azok fényképei, akik már nyertek száz dollárokat, de ennek ellenére sem vagyunk hajlandók elhinni, hogy az S-betiik véletlenül kerülnek el bennünket és mindenki mást, akivel erről beszéltünk. A Safeway különböző üzleteiben, amikor fiS mert a War háborút jelent angol nyelven, “Háborút!” ordított a bérenc veszetten. Kutatásaimban mindezt felfedeztem. Nemcsak hazájukban mérgezik a népet. Felhasználva sajtót, mozit, mint csalétket, Könyveket és TV-t, rádiót, sőt papot, A virus hazájuk határán tulcsapott. Lat in-Amerika, vagy a föld oly részén. Ahol báb vagy csatlós áll a kormány élén. Helyesebben mondva — ül a népek nyakán, Dollár-hódolókban, sajna, nincsen hiány. A dollár ágyút ad, propaganda-mérget, S ágyulölteléknek a csatlós a népet Szemrebbenés nélkül siet odaadni. Mindenütt e példányt ki lehet mutatni. És ezen a ponton kutatásaimban Végtelenül fontos leletre bukkantam. Itt derült ki az is, mitől oly aszotíak Azok, kik urakra dolgoznak, dolgoztak. Miért rongyos, tépett, ideges az élet, Miért lázadoznak a gyarmati népek. Negyven évvel vállán, utcára kidobva, Miért is tengődik erejétől fosztva zetésre kerül sor, mindig odaszólunk a pénztárosnak : Kérünk S-betüt! Vagy: Ne fukarkodj az S- betüvel! Avagy: Nyúlj oda, ahol az S-betüt tartjátok! Eddig mindenütt csak zavart félrenézés volt a válasz, S-betüt nem tudtunk kipiszkálni belőlük. Lehet, hogy minden üzlet ezrével kapja a C- A-H betűket rejtő cédulákat és csak néhányat az S-betükből, amelyekből hetenkint talán elengednek egyet-kettőt. Azt is csak azért, hogy legyen kinek az arcképét közszemlére tenni. Lehet, hogy ezeket a száz dollárt érő S-betüket kiválogatott üzletfeleknek adják, akik komaságban vannak áz osztogatókkal. Vagy olyanoknak, akik válogatás nélkül vásárolnak és nem várnak az alkalmi vételekre, mint a “smucig” vevők. Nem tudom, hogyan csinálják, de hogy valami hamis trükkről van szó, arra kész vagyok letenni a hét esküt... Ez a trükk régi emléket ébresztett fel nálam. Elsős gimnazista voltam, — még tiz éves se — amikor barátságba kerültem Prudovics Lajossal, akinek apja jól ismert asztalos mester volt mindjárt a szomszédságunkban. Szivesen és gyakran jártam a Prudovics portára, mert már zsenge koromban szerettem szerszámokat tapogatni, figyelni, amint az ágyak, szekrények, asztalok és székek ügyesen formálódnak az asztalos mester- kezében. Szerettem a frissen fűrészelt, vagy gyalult fa illatát és bizony sok órát töltöttem az asztalos műhelyben, ahelyett, hogy otthon az iskolai leckék elsajátítására fordítottam volna több gondot. A velem egyidős Lajosnak volt egy idősebb bátyja, aki a velünk való foglalkozást, társalgást rangján alulinak tartotta. Egy napon mégis szóba állt velem és azt kérdezte: elhiszem-e, hogy egy halottat fel lehet ébreszteni? Határozott nem-mel feleltem, amire elővett egy edényt, megtöltötte vízzel, ügyesen elkapott egy legyet, amikben soha hiány nem volt, és a vízbe dobta. Figyeld ezt a legyet — mondta —, meglátod abbahagyja a mozgást és belefullad a vízbe. Figyeltük hárman és egy idő múlva a légy valóban elcsendesedett. Abbahagyta a rugdalózást, a szárnyai se mozdultak — belefulladt a vízbe. A nagyobbik Prudovics óvatosan kiemelte a vízből, letette egy papírdarabra, a légy meg se moccant. Látod — mondta —, ez most egy döglött légy és én ezt az állítást nem cáfolhattam meg. Elővett egy fekete pálcikát és elkezdődött a cirkusz. Ez az én varázspálcám — mondta —, fogadom az én spárgámat a tied ellenében, hogy ezzel felébresztem ezt a halottat. A spárga, amit szóba hozott, sárkány-eregetés- hez kellett és a nyári hónapokban nagy értéket képviselt. Nem is jött emberszámba az a fiú, akinek nem volt egy-két sárkánya és megfelelő mennyiségű spárgája. Mielőtt még megválaszolhattam volna az ajánlatot, már el is kezdte a hó- kusz-pókuszt. A “varázs-pálcát” ügyesen forgatta a “döglött” légy felett és ábrakadábrázott, amig a “vizbefulMillió munkátlan, Reménytelen, száraz? ITT VAN RÄ A VÁLASZ! Két pióca szívja vérét, Vágja bérét, Adóztatja, Aláássa egészségét. Az első a Wall Street, dölyfös terjedelmes, A másik a lakáj (nemzetközi lakáj), Hazaáruló, a dollárba szerelmes. Aki hasznos munkán töri fel tenyerét, Ki a népérdeknek szenteli értelmét, Nem lesz áldozata olyan uszításnak, Melytől a pénzeszsákok sikereket várnak. Népünk történelme mindig megmutatta. Hiú minden álmod kapzsi dollár banda! Mert a dolgozó nép egysége az célt ér. Sikeres a harcunk, harcunk a békéért. Féke, Féke. Féke! Ez az ellenméreg! Ettől pusztul vírus, mindenféle féreg! SOSE FELED fÉTEK! ladt” légy kezdett megszáradni. Először megmozdultak a lábai. A hókusz-pókusz hangosabb lett. Rövid rugdalózás után a szárnyait is mozgatni kezdte, végül lábra állt, járni kezdett. Néhányszor megpergette a szárnyait és csodák-csodája: a “halálból” felébresztett légy elrepült. Ilyet még a Beketóv-cirkuszban sem mutattak! A.mig én a légy után néztem, a bűvész már vígan pöndöritette az én spárgámat a saját kötegé- re és én szegényebben, szomorúan ballagtam haza. Nem annyira a spárga elvesztése fájt, mint az, hogy megcsalva éreztem magamat. Tisztában voltam azzal, hogy az idősebb Prudovics nem döglött legyet keltett életre. Biztos voltam, hogy a spárgámat nem tisztességes utón, hanem trükkel csalta el tőlem, de mert nagyobb volt, erősebb volt, nem láttam a lehetőségét, hogy kiverekedjem az igazamat... És most, hosszú évekkel később, itt állunk, Amerikában, messze Érsekújvártól, felnőtt gyerekek, szemben a nagyobb, az erősebb Safeway- vel. Tudjuk, hogy a száz dolláros mézes-madzag, amivel a vevők sokaságát csábítják'üzleteikbe, olyan csavaros trükk, mint az elérhetetlen S-betü, de nincs módunk rá, hogy kiverekedjíik az igazunkat. Annak a pár kiválasztott vevőnek, akinek oda- csusztatják a boldogító S-betüt, szerencséje van, a többi ezer, tízezer és százezer vevő pedig vásárol, vásárol, — de ahogyan a halottat senki feltámasztani nem tudja, úgy az ő C-A-H-betüíkből sem lesz soha száz dollárt érő C-A-S-H. Felnőtt gyerekek vagyunk, akikből valamilyen trükkel mindig kicsalják a spárgát, — akarom mondani a dollárokat, mert mi vagyunk a “nagy- közönség”, mi csak az egyszerű nép vagyunk, nekünk Washingtonban nincsenek befolyásos kijá- róink, bennünket sem a Gyárosok, sem a Bankáré1«' Szövetsége nem képvisel, de még a Kereskedelmi Kamarák sem. igaz. hogy időnkint képviselőket választunk, akiknek feladata lenne, hogy védjék az érdekeinket, de egy kezünkön megszámolhatjuk azokat, akik teljesitik kötelességüket. A többi együtt lép fel a cirkuszban, ahol hókusz-pókuszokkal, varázs-pálcákkal intézik az ország ügyeit, mert a nép nagy többsége még nem ébredt fel és még ma is alkalmas arra, hogy — elvegyék tőle a spárgát. AZ ALVÁS ÉS AZ ÉBRENLÉT HORMONJA A szakemberek eddig is tudták, hogy ha az agynak meghatározott területeit villamos árammal ingerük, akkor el lehet őket altatni. Az eközben történő élettani folyamatok azonban sokáig felderítetlenek voltak. A göttingai Max Planck Intézet agykutatással foglalkozó kutatói kimutatták, hogy a központi idegrendszer bizonyos részeinek elektromos --ingerlése nyomán hormonok választódnak ki, s ezek nek a vérben való jelenléte olvadást okoz. Ezt a következőképpen sikerült bebizonyítani: Két kísérleti állat vérkeringését keresztezték. Ha az egyik állat agyának meghatározott területét árammal ingerelték, akkor az enkefalogram (az agyáramokat jelző műszer készítette “rajz”) az elalvásra és általában az alvásra jellemző ingadozásokat mutatott. Néhány másodpercnyi késéssel a másik állat enkefalogramjának görbéin is ilyen ingadozások jelentkeztek. Ez azt bizonyltja, hogy nem az idegekre ható elektromos inger okozta az elalvást, és az alvást, hanem az inger következtében a vérben jelentkező anyag. A jénai állattani intézetben sikerült ezt az anyagot — hormonokat — közvetlenül kimutatni és tisztán elkülöniteni. Itt a kutatók eredetileg egy sáskafaj szín változás-hormonjaival kapcsolatos vizsgálatokat végeztek. Ez a sáska éjjel, amikor tevékenykedik, sötétebb szinü, mint nappal. A vizsgálatok szerint ez esetben olyan, az alvást, illetve az aktiv időszakot meghatározó hatóanyagok működnek, amelyek másodlagosan színváltozásokat is előidéznek. Megállapították, hogy nappal, amikor az állatok pihennek, az agy hormontartalma erősen növekszik, ellenben a sötétség beálltakor a hormontartalom hirtelenül a nullára süllyed, s egyidejűleg a nyiroknedvben a hor- monkoncentráció ugrásszerűen emelkedik, majd reggel felé ismét csökken. Különféle állatokon végzett kísérletek azonos eredménye után valószínűnek látszik, hogy az aktivitás és a pihenés hormonális szabályozása általános szabály. Tisztázatlan azonban az a kérdés, hogy az “alvási hormon” és -az “aktivitási hormon” két különböző anyag-e, vagy az ébrenlétet és a pihenést ugyanazon hormon koncentrációjának változásai okozzák-e. mVtnNVWWMAIUWWn<VVUVAnA«WVMAMWWWWMivAAilVUWWUV»nAAAAAAA/WWIV\W^UVUVWUWUtf Martin Stone
