Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-04-04 / 14. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday April 4. 1963 Bebrits Lajos: Az agyaglába óriás — Befejező közlemény — A beszüntetett vonalak Azután már csak a kalauzok tartózkodtak a vonatokon. Utas egyáltalán nem volt. A társaságok végül megváltoztatták a menetrendet és ha azelőtt száz személyvonat is járt vonalaikon, most legfeljebb egy vagy kettő, és amikor az sem volt kihasználva, beszüntették a tisztára személyvonatokat és a naponként egy-két teherjáratot egyesítettek a személyjárattal. A régi hires Pacific- vonatok, amelyek tengerparttól tengerpartig jártak, szintén megszűntek és csak egyes társaságoknál maradtak meg hetenként egyszeri ide-oda közlekedéssel. A legnagyobb vasúttársaságoknak a korábbi milliós bevétel helyet már csak a legsúlyosabb deficit jutott és számos kisebb, tőkében szegényebb társaság a teljes forgalomhiány miatt véglegesen megbukott. E vonalak egyrészét ugyan a nagy társaságok az árverésnél potom áron felvásárolták, de többségük végleges felszámolásra került. A dolgozók sorsa abban az időben rettenetes volt. Amit megtakarítottak az is elveszett részükre mert a bankok megbuktak, a betéteket nem fizették vissza, vagy csak egész csekély részben. Soknak háza volt, de már a válság első évében elveszett, mert a ház tartozásra épült és a kölcsön kamatját sem tudták fizetni. Gyalog mentek sok ezres tömegekben városról városra, államból államba, munkát keresve, de sehol sem találtak. Gyalog kellett menni, mert ami valamikor még a teljesen letört és munkát kereső vándormunkások üdve volt: a tehervonat és annak üres kocsijai’ ezeket is hiába keresték a rendező pályaudvarok körül, mert azok sem közlekedtek, a fütő- házakban nem akadt meleg és befütött mozdony. Gyárosok és nagykereskedők a vevőket úgy akarták megtartani, hogy az alkalmazottakat, a munkásokat szerteszéjjel küldték a városokba, a vidékre, akik azután a régi üzletfeleknek felkínálták az árukat. Ez persze nem segitett. A vasut- igazgatók a vonatkalauzokat küldték ki azzal, hogy ismerőseiket kérjék meg, hogy a társaság vonatait igénybe véve utazzanak; a teher- vonat-fékezőket elküldték az állomásfőnökkel az élen, hogy kérjenek árut a vonal részére. Ez is a versengés egy fajtája volt. Aki e kiküldetésnél nem járt eredménnyel, azt nyomban elbocsátották, de néhány hét múlva rájöttek arra, hogy az egész akció eredménytelenül záródott, bár már a személyzetnek több mint fele el volt bocsátva. A fellendülés és a nagyobb profit A bukások nagy száma és forgalombeszüntetés 1935-re, amikor a gazdasági élet a válságból kiemelkedett, lényegesen csökkentette a vasúttársaságok számát. Az újabb gazdasági fölemelkedés hirtelen jött és mind magasabb fokot ért el, mert a hitl&'i Németország a második világháborúba vitte az egész emberiséget. Az óriásira nőtt fegyverkezés nagyarányú szállításokat is igényelt. Minden iparág emelkedett. A megmaradt vonalak, a még megmaradt párhuzamos rendszerűek nagy személy- és teherszállításhoz jutottak, amit egyre jobban emelkedő profittal hajtottak végre. Teljes kihasználtságban azonban ez időszakban sem dolgozott az amerikai vonalak egyike sem. Még akkor sem volt teljesen kihasznált a rendszer, amikor végül a U. S. is a háborút viselő országok sorába lépett és mind az Atlanti, mind a Csendes-óceán partjairól óriási teherszállítmányok indultak, amelyek a vasútról teherautókra kerültek, hogy a Hitler- és Japán-ellenes nagy szövetség frontjaira tudják eljuttatni szállítmányaikat. A második világháború előtti időben az árukért és a személyszállítás körül folyó versenyben nemcsak a vasúttársaságok küzdöttek egymással szemben, hanem újabb ellenfelek jelentkeztek: a más közlekedési és szállítási rendszerek. Ezek a következők voltak: í. A hajózás. A hajók uj gépeket kaptak időközben. Már nem szénnel, hanem olajjal fütöttek. Gyorsabbak voltak, nagyobb raksúllyal és a szállítást sokkal olcsóbban tudták lebonyolítani nagy távolságokra is. Ezt a tengerparti kikötök között és a hajózható folyókon és a csatornákon is folytatták. Á hajó mint versenyző fél ujjáéledten, teljes erővel rávetette magát a főzsákmányra, az árukra és fájdalmas sebeket ütött az amerikai vasúttársaságokon. 2. A gépkocsi. Már a huszas évek után nyomban jelentkezett, de akkor még nem tűnt veszélyesnek. A huszas évek vége felé azonban szorítása a vasúttal szemben a versenyharcban szinte fojtogató- vá vált. Személyeket még nem vett el a vasúttól, legalább kezdetben nem, de azután olcsó és kényelmes, távolsági közlekedésü autóbuszaival versenyzett. A teheráru elvételében kezdettől fogva diadalmas léptekkel haladt előre a vasút mellett. Gyorsabban és olcsóbban tudta vinni a darabárut, amely eddig egyik legjobb jövedelemforrását jelentette a vasutaknak. De csakhamar a tömegáru szállításánál is feltűntek a teherautók és megint nyertesek maradtak a szállításban. Kis távolságra és nagy távolságra is egyre nagyobb sikerrel szedték el a vasúttól az árut. Igaz, hogy a gépkocsi szállítási cégek a legvadabb versenyharcban álltak egymással és felrobbantották egymás jármüveit és állomásait. Szisztematikusan kilyukasztották egymás gumikerekeit. Vegyszereket öntöget- tek egymás benzinjébe. A “legártatlanabb” versenyfegyver volt e küzdelemben a teli autóbuszvárótermekbe könnygázbombát, büzbombát vetni, amelyek már a robbanásukkal is pánikot idéztek elő az utasok között, úgyhogy mindenki menekült a váróteremből. De marad a gépkocsi cégeknek erejük emellett a vasúttársaságokkal szembeni legeredményesebb versenyharc folytatására is. 3. A repülőgép. Kezdetben a vasutigazgatók is bámulva nézték a törékeny, csillogó jószágot, amely ott siklott el a magasságban. De amikor ez mind nagyobb tökéletességre tett szert, szerkezete technikailag biztossá vált, mind nagyobb teret tudott biztosítani utasok továbbítására, s végül terhet is tudott szállítani, a leggyorsabban romlandó árukat tudta vinni és órákon belül a legnagyobb távolságokra is frissen eljuttatni, akkor már a vasutak nagyarányú konkurenseivé vált. A jó jövedelmet biztositó Pacific-vonat négy-öt napig szaladt, mig átszelte a kontinenset. A repülőgép először 36 óra alatt tette meg ezt az utat, aztán lerövidítette 24-re, aztán 12-re, végül már 7—8 órára. Kitűnő kosztot, elsőrangú kényelmet biztosított és mind olcsóbb lett. Az expressz áruforgalom, mely szintén kitűnő üzletág volt a vasutaknál, ugyanúgy erősen szenved a repülőgép versenyétől. A fájdalomcsillapító szereket “fájdalom-ölő” szereknek hivják az amerikai reklámzsargonban. Az aszpirin volt az úttörő e téren és a mai napig is ez a legelterjedtebb fájdalomcsillapító úgy Amerikában, mint másutt a világon. Árusításával milliókra tett szert számos vállalat, köztük első helyen a Bayer cég. Mesés hasznothajtó üzlet ez és nem csoda, hogy számos más amerikai gyógyszergyár, vagy egyéni pénztröszt is belement ebbe az üzletbe profit- csinálás végett. A sok tucat efajta készítmény közül az Anacin és újabban az Excedrin nevű “fájdalomölő” szerek gyártói értek el roppant sikereket. Nem annyira a fájdalomölés, mint a profithalmozás terén. Az Anacin és az Excedrin nevű patent medicinák gyártóit, az American Home Products Corp.-t, a Bristol Myers Co.-t mint “growth company”- kat, azaz rendkívül gyorsan növő, másszóval gyors profithalmozó üzleteket ismerik amerikai pénzügyi körökben. Mivel érték el e cégek sikereiket? Az árusított cikkek kiváló minőségével? Nem! Az aszpirin jobb fájdalomcsillapító, mint akár az Anacin akár az Excedrin, de azáltal, hogy tiz és tiz millió dollárokat költöttek korlátlan és határtalan hirdetési kampányokra, hogy a televízión jóformán éjjel-nappal ordítják a nagyközönség felé, hogy szedd ezt és azt, elterjesztették cikkeiket. És dőltek a milliók a cégek pénzszekrényeibe. Közben ki törődött azzal, hogy miként, mit tettek e cégek “fájdalomcsillapitó” vegyi kotyvaló- kaikba ? Utóvégre is “szabad világban” élünk, szabad vállalkozási rendszerben. Szabad itt kérem vállalkozni mindenre, mindenkinek. Feltéve, hogy van elég pénz a zsebedben. Nos, most aztán kiderült, hogy úgy &a Anaein, 4. A csővezeték. A nagy amerikai olajtermelést ezelőtt hajón és vasúton továbbították az ország körül és az országon belül. A vasúti szállítást kevés kivétellel ma már véglegesen beszüntetett- nek lehet tekinteni. Az olaj ma csővezetékeken át megy mindenhová, és a vasút ettől az árutól és a vele járó jó jövedelemtől teljesen elesett. Néhány tartálykocsi még őrzi a hajdani nagy olajszállítások emlékét olyan vidékek felé, ahová nehéz volna a vezeték építése és ahol amugyis kevés olaj kell. A csővezeték csodálatosan olcsó szállítási eszköz és verhetetlen ellenfél. 5. A futószalag. Nagy üzemek ellátása nyersanyaggal, szénnel vagy különböző ércekkel azelőtt a vasút feladata volt és iparvágányokon keresztül került lebonyolításra. Voltak kettős vágányu iparvonalak a legnagyobb üzemek körül. Lassan, ez is elvész. A bányáktól, az érclelőhelytől a feldolgozó üzemig, ha nagyon messze is van, kiépítik a futószalagot és ez hozza már most éjjel-nappal a szenet és az ércet. A befektetési ösz- szeg sem nagy, amit létesítése igényel, és ha már megvan, egyike a legolcsóbb szállítási eszközöknek. Bárhol mutatkozott uj szállítási mód, az elsősorban a vasutat tekintette legfőbb ellenfelének. A verseny őrületes formákat öltött, amelyen belül rend és szabály megteremtésére semmiféle lehetőség nem volt. A vasutak részére csak egy ut játszott már járhatónak, megszüntetni a vasutak közötti közel egy évszázados versengést, és ezáltal nagymértékben csökkenteni az önköltséget. Egységes vasutrendszert megteremteni, mely az után megtalálta volna a lehetőségét annak, hogy kiküszöbölje az önköltségi terhet szintén megnagyobbító, fölössé vált párhuzamos vonalakat. Már az ezirányban tett első lépéseknél a dollármilliók százait lehetett volna megtakarítani. A megtett kezdeti lépésekben nem volt lendület, eddig legalább mindig eredménytelenül végződtek. A vasutrendszerek gazdaságának további romlása azonban újból és újból napirendre fogja tűzni az egyesítés ügyét. Még az 1920-as években az egész személyszállítást és az áruteher csaknem 80 százalékát az amerikai vasutrendszer vitte. Nagyon kevés maradt meg ma már a személyszállításból. Megbízható adatok nem állnak erről rendelkezésre. A teherszállításban viszont ma már csak az áruk 51 százaléka jut a vasútnak és további esés várható. Mind kevesebb a párhuzamos vonal, amely feleslegesen épült a verseny e gigászi forgatagában. A tönkremenetel kapcsolja ki e szállítási ereket. A nagy amerikai vasutrendszerről mindinkább kitűnik, hogy agyaglábakon áll. * mint az Excedrin veszedelmes anyagot tartalmaz. Kiderült, hogy a bennük használt “phenacetin” nevű vegyszer rendkívül ártalmas hatással van a vesére! Miként a Wall Street Journal március 1*4-i száma jelenti, mindkét cég beszüntette a phenacetin használatát és helyette valami mást tesznek kotyvalékukba. Figyelemreméltó, hogy egyik cég sem hozta nyilvánosságra e lépés okát. Kerülő utón, egy ausztráliai jelentésből derült ki, hogy az ottani hatóságok vizsgálata megállapította a phenacetin romboló hatását az emberi vesére. Kérdés, hol volt a Federal Food and Drug Commission ez idő alatt? Hol volt az American Medical Association? őket nem érdekli, miféle mérget kevernek a szó legteljesebb értelmében az amerikai nép között árusított úgynevezett gyógyszerekbe? Ja, persze. Az AMA nem ér rá ilyesmivel foglalkozni. El vannak foglalva az általános orvosi és kórházi biztosítás elleni propagandakampánynyal ! MOZGALOM INDULT Szolnok megyében a házkörnyéki kis kertek gyümölcsfával való beültetésére. A tavaszi hónapokban előreláthatólag több mint 12 ezer facsemete kerül a portákra. A kis kertekben is a tájjellegnek megfelelő fajtákat honosítják meg. • POPOVICS és NIKOLAJEV szovjet űrhajósok Conakryból, ahol átutazóban voltak, a brazíliai Sao Paulóba repültek. Elutazásuk előtt Sekou Touré elnök fogadást adott a tiszteletükre. • NYOLCEZER görög orvos fizetésemelési követelésének alátámasztására ötnapos sztrájkot kezdett. VWUMAAAA/WtAAAAAJVWVnAAAJtfWVWVAJVVUVXMJVtfVVWVWVUVWVWIAAAfVMrjVWVVIMUVUVVVVMVUVW Ml MINDENT ÖL A ‘FÁJDALOMÖLŐ’ PATENT MEDICINA
