Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-28 / 13. szám
o mubtuiiAi iUiUjIAK öz.0 — HUNGARIAN WORD Thursday, March 28, 1963 SLVaSÓiHK ÍRJÁK Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával Mi levele! ir Budapestről Tisztelt Szerkesztőség:! Akar hiszik, akár nem, csodák történnek és velem is nagy csoda történt. S mindez két hónap leforgása alatt. Los Angelesben amikor jártam, hosszú sorokat láttam ingyen levesért sorba állni. A munkanélkülieknek azon csoportjába tartoztak ezek, akiket a közkegyelem tartott vissza az éhen- halástól. Én magam is voltam olyan sokáig munkanélküli, hogy kivettem a részemet a meghosz- szabbitott rendkívüli munkanélküli biztosításból. Bejártam az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig az országot és sokat láttam, tapasztaltam. Amig az ember nem dolgozik, van ideje csavarogni munka után nézve és elgondolkozni a tények felett. Ezeket úgyis tudják az emberek. De azt nem tudják, hogy velem csoda történt. Óriási változások. Egy hét alatt megszűnt a munkanélküliségem. Egész életre szóló biztosítékot kaptam egy hét alatt és ebben benne van a munkához való jogom, a jó kereseti lehetőség, teljes orvosi ellátás, munkaruha, üdülési lehetőség, sport- és kultúra, továbbtanulási lehetőség, szakmai tanulás, s sorolhatnám még reggeltől estig a különböző előnyöket, juttatásokat, a dolgozók érdekeit szolgáló intézkedéseket; s mindezek teljesen ingyen, vagyis nem egészen ingyen: szorgalmas munkánk eredményeként, mert létünk, társadalmunk alapja a munka. S cserébe mindezekért miénk az ország, magunknak épitjük, szépítjük. Most, amikor e sorokat Írom, kinézek egy pillanatra az ablakon és látom, hogy7 fiatal lányok mérőszalagot hoznak, egyiknél hosszú léc van, melyre számok vannak felírva, s odakint ragyogóan süt a nap, véget ért a zord hideg tél. Az ablakom előtt a lányok és néhány mérnök dolgozik, parkosítják a teret, méregetik a fáknak, a padoknak való helyet, s nincs mögöttük hajcsár és senki sem mondja nekik amerikai módra, hogy törődj a saját dolgoddal. Tehát mi a csoda? Hátat fordítottam New Yorknak, hajóra ültem és Budapesten “kötöttem” ki. Mióta itt vagyok, magabiztosabban járok az utcán, nem kell félnem, hogy valamelyik newyorki munkanélküli leüt fényes nappal és kirabol, esetleg valamelyik suhanc kedvtelésből a torkomat vágja el. De egy valamitől sajnos félni kell, hogy egy kis vigyázatlanság és máris valamelyik autó kerekei alá kerülök. Sajnos a nagy autóforgalom miatt a szerencsétlenségek száma is napról napra növekszik. Sokat bosszankodom amiatt, hogy ha moziba akarok menni, már előző napokban meg kell váltani a jegyet, mert itt mindenki szeret szórakozni, moziba járni, zenés eszpresszóba beülni, s a későnjövők legfeljebb otthon rendezhetnek házi bulit a magnetofon zenéjére, vagy kénytelenek a televíziót nézni. Papp Antal, Budapest Mondjuk meg az igazat! Tisztelt Szerkesztőség! A Magyar Szó olvasói hálával tartoznak, amiért olyan derék és képzett Írók adják tudásukat lapunknak. Akik figyelemmel olvassák a lapot és a naptárt látják, hogy ezek az irók tehetségük szerint iparkodnak megvilágositani az igazság útját. Mert ők tudják, hogy még vannak sokan, akik néznek, de nem látnak és a sötétben botorkálnak. Ezekbe a régi rendszer belenevelte a félelmet, hogy az uraknak engedelmeskedni kell, csak úgy lesznek “jó hazafiak”, de ugyanakkor kevés munkát kaptak és még kevesebb kenyeret, így ezeknek könnyes szemekkel kellett elbucsuz- niok és otthagyni szülőt, feleséget, gyermeket, s a szeretett szülőföldet, hogy kenyeret, vagy rá- valót keressen azoknak, akiket nagyon szeret. ' S mindezek után még ma is vannak, akik nem szégyenük emlegetni a “régi jó világot”. Vajon kiknek volt jó? Ady Endre szerint az “uraknak és bitangoknak” volt jó világ, a munkásnépnek bőséges nyomorúság jutott. Mert azzal mindenki egyetért, hogy ha jó lett volna, nem hagytuk volna ott... Most már, amikor megettük kenyerünk javát, illő tudni, hogy csak a gyáva nép fél, annak pedig nincs hazája. Megvigasztalhatom az ilyen gyáva embereket, hogy ne féljenek, álljanak a haladó szellemű ek táborába, mert az igazság fog győzni és az urak, bitangok eltűnnek. Napjainkban nagy szükség van öntudatos közkatonákra és becsületes vezetőkre, s ha olyanok, mint Geréb, vagy mások, kiesnek a sorból, más tehetséges irók vegyék fel a tollat. A naptárban megjelent, Kicsi, mérges öreg ur -cikk azért jó, mert felfrissíti emlékezetünket mert ha senki nem emlegetné, akkor el lennének felejtve, mintha nem is lettek volna. Nem szabad őket elfelejteni, mert az igazságért és a jobb jövőért szálltak síkra. Kívánok erőt és kitartást nemes munkájukhoz. Felső Sándor, Kanada A MUSEUM, az UNESCO negyedévenként megjelenő folyóirata legutóbbi számát a magyar múzeumoknak szentelte. A cikkekkel és illusztrációkkal megjelent ismertetés az 1949 óta történt fejlődést mutatja be. Féielmetes vád Tisztelt Szerkesztőség! Március 9-én, reggel nagy meglepetés ért, mert amikor megálltam a Florence és a Con^pton A ve. sarkán, az egyik újságárusnál látom a Los Angeles Times első kiadását, melynek első oldalán látom, hogy a Szovjetunió azzal vádolja az Egyesült Államokat hogy mérgesgázt használ a délvietnami lakosság ellen. Hát, tisztelt Szerkesztőség, ha ez a hir igaz, s nem igen lehet más, mert a Los Angeles Times az első oldalon közölte a hirt, én ezt az Egyesült Államok részéről nagy elbizakodásnak tartom, hiszen még Hitler sem merte megszegni azt a nemzetközi törvényt, hogy mérgesgázt nem szabad a fronton használni, habár a gázkamrákat ők állították fel. Ez a hir, ha tényleg igaz, nagy visszatetszést fog kiváltani az egész világon Egyesült Államunk iránt. Taylor Sz. .1. ■ w v t 1 y w ’ * V w'w * * WTV -r-w -r KÖZVETLENÜL... BÁLINT IMRE ROVATA-*■ —^ A ,>» i A A A ÁAÁ A A .Jbä A.A. Ez a történet egy rettenet, annak ellenére, hogy allegorikus és akinek gyenge a szive, vagy az elméje, ne is olvassa. John Kispolgár kora: Negyven. Foglalkozása: Nemrég még eladó volt egy szőnvegnagykereske- dő lerakatában, ma bolond. Cime: Los Angeles egyik utcája és egyik háza, de csak volt. Ma a bolondokháza. Van felesége és két lánya; Mary tizenkét éves, Helén tizennégy. Feleségének a. neve és a személye e történetben nem számit. Mintaférj volt. Esténként sohasem mulasztotta el a négyórás televíziós programot. Gyerekei büszkék is voltak apjukra, hogy úgyszólván mindent tudott, amit a televízión meg lehetett tanulni. Halak életét a tengermélytől kezdve. Az atomot, az Űrrepülésig, hüvelyes cigarettától a gyomornedvek kémikájáig minden nótát tudott. Külügyminiszterünk beszédét meg tudta különböztetni már egy percnyi figyelmes hallgatás után az éhes rozmár ordításától és csak ránézett Doktor Teller képére, máris megösmerte, mert úgy néz ki, mint az ördög. A kubai krízis pár napján, már ugyértem a múlt évi nagy krízis idejéről van szó, mert a jelen és a jövő kríziseit barátunk már a bolondokházában vészeli át... nem is ment dolgozni és a gyerekeket sem engedte iskolába, mert valahogy úgy érezte, hogyha kell a saját karjaival fogja az ég felé emelve eltakarni a családját az atombomba elől. De ez nem volt bolondság, mert sokan érezték, hogy mást igysem, úgysem tehettek a bomba ellen, minthogy feltartsák az ég felé a karjaikat; egyesek imádkozva, mások átkozódva, rémülten, esetleg reményt keresve. Van úgynevezett heveny gyomorrontás, amikor az ember rá tud mutatni arra a büdös tojásra, amellyel elrontotta előző nap a gyomrát és van krónikus baj, amikor lassan gyülemlett fel az ember belsejében a méreg és amikor az kijön, úgy virágzik a baj, hogy már segiteni se lehet. John, mint a virág amelyik nem egyszerre nyitja ki a szirmait, sem egyszerre bolondult meg. Lassan, napról-napra jobban és jobban látszott rajta a gond és a zavar, mig egy nap. . . de ez az, amit részletesebben kell, hogy elmeséljünk. Egy reggel még a szokásosnál is morózusabban ült a reggelihez, mert lehet, hogy az előző esti televíziós program és az újsághírek a szokásosnál rosszabbul feküdték meg a gyomrát. Az asszony pirította a kenyereket, a kávéfőző épp oly ritmikusan muzsikált, mint máskor és a gyerekek a fürdőszobából épp oly boldogan vihogtak, mint mindenkor. Az újság koromsötét betűi is ott fe- ketélltek a címlapon, vastagon a vezéreim, a szenzáció; hogy a oroszoknak is van Polariszuk, hidrogén, meg üszökbombájuk nemcsak nekünk. És a kisebb címek is jók voltak. Csak a címeket olvasta reggelenként. A méreg nagyobb részét, a dolgok részlegét esténként szokta bevenni. Féladag televízió, féladag újságolvasás. Tüzek a hegyen, árvizek másutt. Földrengés egy szigetet tett tönkre és fagy a keleten és szárazság és a felhők strontiumot okádtak és ázsiai influenza és még Panama se szeret bennünket. Az egész világ utál bennünket. És a Miszter John magamagát okolja mindezekért. S bejött a két kislány és szigorúan rájuknézett, mert éppen a fiatalkorúak egy és más bűnözését látta az egyik címben. Marijuanát szívnak, mondta az újság, ha nem rosszabbat és az anyjuk maga viszi őket a vásárra, attól tartva, hogy a népszerűségi versenyben a lányuk alul marad. És majd felöklelte szemeivel a feleségét, aki pedig éppen csak vajat kent egy ártatlan kenyérszeletre és esze ágában sem volt eladni a kislányokat. “Tudod Daddy”, mondta Mary, a kisebbik, mintha ott a fürdőszobában két perccel ezelőtt jöttek volna rá, “hogy a Föld óránkénti negyvenezer mérföldes sebességgel rohan a Nap körül?” “...és óránként még külön hatszázhetvenkét mérföldes sebességgel forgunk saját tengelyünk körül.” Igv kontrázott a kisebbikre Helen, a nagy lány. “Képzeld el például Disney-Landben a körhintát, hogyha az ily sebességgel forogna és rohanna ! És nem esünk le.” És Helen éppen magvarázni akarta, hogy miért nem esünk le, de az apjuk mérgesen közbeszólt: “Még leeshetünk... Mert a szemetek még csipás, de a szátok már ki van festve.” Oly szefhakozott volt, amikor elment, hogy otthon hagyta a minta-könyvét és az asszony utána szaladt és kiáltott is a kocsi után, de ö nem hallotta, mert nem nézett se jobbra se balra, csak elrobogott, mintha csak érezte volna, hogy életében utoljára üli meg a kocsiját. Valamelyik utcasarkon kötött ki a belvárosban és elból.vongott utcáról utcára és valami szorongásfélét kezdett érezni ugv párórai bolyongás után, mert nemcsak arra nem emlékezett, hogy hol hagyta a kocsit, hanem nem mert megszólítani egy rendőrt sem, mert magában motyogta, hogy . . .hej Officer elhagytam a kocsimat, az én nevem... és nem jutott eszébe a neve. Egy utazási iroda elé ért. Pénzkiil- dö. Spanyolul is beszélnek, volt a kirakatba Írva és tele volt plakátfestményekkel már az ajtótól kezdve és belül a falakon is szebbnél szebb hegyek, városok, várak, folyók, tengerihajók virítottak. De főleg egy pirospipacsokkal teli völgy tetszett meg neki és ezért bement. Mivel nem tudta, hogy mit akar, először azt kérdezte az okos fiatalembertől, hogy tudja-e, hogy hol hagyta a kocsiját? Az erre azt felelte, hogy neki a világ minden részébe van jegye, hová akar utazni? “Nem tudom”, válaszolta. Az elétolta nagy földgömbjét és mégegyszer figyelmeztette, hogy ő mindenüvé képes neki jegyet szerezni. John nézte a földgömböt, megforgatta párszor és ujjával rábökött egy-egy vastagbél üre, például Indiára. Utána Libia jött, ahol éppen tegnap földrengés volt és hatezren meghal... és Németország se számíthat és Dél-Afrika sem és Oroszország és Kína Isten ments! És csóválta fejét, hogy ide se ,oda se és csak azt motyogta... “Plutonium, strontium, uránium, vulgárium és almárium.” És ellökte magától a Glóbust és azt kérdezte az okos fiatalembertől: “Más nincs?” “A Földön mindenütt van nekünk összeköt . . .” “Más nincs? Akkor Good Bye...!” És kitá- molygött az irodából és nekidtilt a falnak és egy ember megkérdezte, hogy segithet-e és ő elmagyarázta, hogy elhagyta valahol az automobilját és nem emlékszik a nevére se. És a rendőrnek is elmagyarázta a dolgot és egyúttal megkérte, hogy necsak a kocsiját segítse megtalálni, hanem segítse megállítani a Földet, amely óránként huszonötezer mérföldes sebességgel rohan és hatezer, vagy hétezres sebességgel forog. Csak éppen addig állítsa meg, amig ő és a csalódja leugrik róla, mert ezt az iramot nem bírja. Szédül. “Te nem szédülsz?” — kérdezte a rendőrt csodálkozva. És a.rendőr telefonált és bevitték a bolondok házába és az utón is váltig könyörgött a mellette ülő ápolónak, hogy állítsa meg a Földet, mert ő le akar szállni.
