Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-28 / 13. szám
Thursday, March 28, 1963 AMERIKAI MA61 AK öao — nun uxnuxia’» ?« BÖNGÉSZÉS a AMERIKAI MAGYAR SAJTÓBAN írja: MARGÓ Sokszor olvas az ember valamit, vagy beszél barátaival valamiről, s azt mondja: nekem erről egészen más véleményem van, vagy én ezt egészen másként látom. Most éppen a szemembe ötlött a Detroiti Ujság-ban egy hir, amely arról szól, hogy az innsbrucki magyar gimnázium megszűnés előtt áll. így Írja Romhányi igazgató: “Az iskola sajnos ezzel a tanévvel bezárja kapuit, az osztrákok a jövő tanévig megszüntetik. Sajnos anyagilag nem tudjuk biztosítani fennmaradását. Másrészt a keleti nyomás is erős. így a 16 éve fennálló iskola megszűnik. Az alsóbb osztályokat már átküldtük Németországba, a magyar gimnáziumba. Vannak, akik osztrák iskolába mentek, mert a szülők nem óhajtották gyermekeiket Németországba küldeni.”, Nagyjából igy szól a panasz. Tehát 16 éve, hogy ez az iskola fennállt, ami arra enged következtetni, hogy ezeknek a tanulóknak a szülei a németekkel hagyták el hazájukat, vagy a későbbi emgiráció tagjai, és érettségi diplomát kaphattak volna saját hazájukban anélkül, hogy Amerikából koldult pénzen fenntartott iskolába kellene járniok. Ha úgy akartak volna dolgozni otthon, a megszokott környezetükben, mint ahogy a kezdet nehézségei közepette vadidegenben, gondolom, hogy sokkal boldogabb légkörben élnének. “Én már tudom”, írja tovább az igazgató ur, “hogy minden emigráció előbb- utóbb felszívódik, de nekünk, akik még hiszünk egy magyar feltámadásban ” (aláhúzás tőlem származik), stb., stb. Ilyenformán a 759 magyar ifjú és szüleik már nem sokáig lesznek magyarok. De ez — ugylátszik — cseppet sem izgatja az igazgató urat, pedig mennyivel szebb és jobb lenne belülről nézni, hogy a magyar nép végre feltámadt az évszázados elnyomásból, a nincstelen senkikből valakik, értékes emberek lettek, mint idegenben tévelyegve várni a Nyugat felől azt a bizonyos feltámadást! Egy másik helyen a következőkről számol be a Detroiti Újság: “Az ukrajnai érsek szabadlábon.” Majd igy ir: “A Vatikán-városból jön a hir, hogy Josip Slipyl ukrajnai érseket a szovjet hatóságok szabadlábra helyezték. Az érseket 1945-ben Ítélték el nehéz szibériai munkára, az ukrajnai papokkal főpapi pásztorleveleken keresztül való kap csolat fenntartásáért.” Ezt a beállítást kicsit nehéz összeegyeztetni a valósággal, mert ha az lenne az ok, akkor minden érseket elküldhetnének Szibériába, mert mindegyik kapcsolatot tart fenn a körzetébe tartozó papokkal. Hogy van tehát, hogy csak ezt az egyet küldték oda? Vajon nem volt azokban a levelekben valami, aminek semmi köze a mennyei üdvösséghez ? Szabadlábra helyezték, mert megtört a jég a Vatikán és a Szovjetunió között, ami nagyon üdvös dolog és mindkettőnek az érdeme. S ezzel a Szovjetunió megadta az elismerést János pápának, amiért évszázadok óta először fogadta egy római pápa a két orthodox főpapot. • Nézegetem a Wisconsini Magyarságot, amely igy ijeszti olvasóit: “Nincs hidegháború — most építik az igazit!” Azt hiszem, hogy azt akarja ezzel mondani, hogy most építik a “meleget”, mert amikor büszkén veregeti Kennedy elnök vállát, amiért Kruscsev “beadta a derekát”, ugyanakkor nincs megelégedve a fejleményekkel. Szerinte “itt kezdődik a szégyenletes vereség”, s fel van háborodva, amiért Kubát azóta a “leghatalmasabb katonai támaszponttá épitik ki az oroszok, 96 mérföldre Amerika partjaitól.” Nem értem, hogy miért nincs ez a lap felháborodva azon — ha igazságos akarna lenni —, hogy Amerika annyi hadibázist épített a szovjet terület közvetlen közelében, ami szintén hozzájárulhat a világkatasztrófához. Az Egyesült Nemzetekben mindig arról hallok beszélni, hogy egyik országnak sincs joga beleavatkozni a másik belügyeibe. Akkor milyen jogon avatkozunk bele pl. mi, hogy mit épit Kuba, és mikor, a saját területén? Más baj van itt, tisztelt Sz. L. ur! A baj az, hogy Latin-Amerikában az innen kapott dollár- milliókat saját zsebükbe tömték a diktátorok, s a nyomorúság, elégedetlenség a nép között olyan nagy, hogy arra szavakat sem lehet találni. A Kubában napról-napra javuló helyzet pedig nagyon jó például szolgálhat egy — isten ments — hasonló rendszer megalapításához. Természetesen minden lehetőt megpróbálnak — akiknek érdeke úgy kívánja —, hogy ezt a fejlődést megakadályozzák, ha megállítani már nem is tudják. Tehát ne legyenek álmatlan éjszakái emiatt, tisztelt Sz. L. ur, mert az Egyesült Államok jól tudja mit csinál. S hogy Kruscsev beadta a derekát? Nem hiszem, hogy akad a Wisconsini Magyarság olvasói között egy is, aki ne tudná, ne értené meg, hogy Kruscsev mentette meg millió és millió ártatlan, amerikai felnőtt és gyermek életét, éppen úgy, mint a kubaiakét. A háborút csak meg kell kez> deni — és Kruscsev nem akarta megkezdeni. Könnyen megtörténhetett volna, hogy a nagy robbanástól a háztető egy darabja éppen Sz. L. ur fejére esik, mert ez egy kicsit erősebb robbanás lett volna, mint a hirosimai, vagy a Bikini-szigeteken végzett robbantás! De ha már az amerikai “kémosztály” jelentése szerint sincsenek kimondottan támadó fegyverek Kubában, akkor tényleg elhiheti Sz. L. ur, hogy nincs veszély. S bárhogyan szomjazza is egyik, vagy másik újság az inváziót, én úgy látom, hogy ezzel is úgy járnánk, mint az elsővel, amit — mint Sz. L. ur Írja — “kétszer elhalasztottunk.” • Tovább nézegetve az amerikai magyar lapokat, ugylátszik, hogy a Magyar Szón kívül egyik sem hisz a “békés együttélésben.” Mindegyik a “kapitalizmus sírjára dobott göröngy”-ről, “vasfüggöny jobbra, vasfüggöny balra”, stb. ir. A Kaliforniai Magyarság pl. a “Világhelyzet” c. rovatában megdöbbentő fantáziával festi le a kubai helyzetet, úgyhogy minden jólélekben megfagy a vér. Egy fontos dolgot azonban minden lap kifelej- . tett: hogy a nyugati hemiszférában a nyomor napról-napra nő, mig a keleti hemiszférában éppen fordítva van, s a kommunizmust nem a Szovjet csinálta, hanem a nyomor. Nem kell erre jobb példa, mint a francia és a cári oroszországi forradalom. A történelmi .jelentőségű “göröngy-dobásról” sem feledkezik meg a K. M., pedig az csak képletes kifejezés. Ellenben a nyugati hemiszférában olyan göröngyöket készítenek, amit esetleg gyorsabban fognak dobálni és sokkal veszedelmesebbek lesznek. . . Természetes, hogy a keletiek sem akarnak elmaradni, hát azok is gyártják. S mihelyt mind a kettő egyszer abbahagyja ezt a versenyt és a billiókat a népek jólétének fokozására fordítják, nem kell senkinek sehol félnie a kommunizmustól. ►v»wwwwvwv\wwwwvw*»wwvw*w*»wwvw\\v\ KIOLVASTAD A M. GYÁR SZÓT? ADD TOVÁBB! A délkaliforniai Tény-böl KEDVES DOKTOR UR! Olvastuk a magyar Birch-társaság hetilapjában megjelent, Olympuszi magasságból önhöz intézett levelet. Ismeretlenül is feltételezzük önről, hogy a nagyképűségek s a hamis adatok e gyűjteményét nem vette szivére, de ha igen, találjon vigaszt a mi önzetlenül irt sorainkban. Elsősorban gratulálunk, hogy megírta: önt nem érdekli ez a szélsőjobboldali uszító újság. Sokszor gondolkodtunk azon, hog' az önhöz hasonló diplomás emberek és a sok igényes ujameri- kás mikép vélekedik erről az újságról, amely a metzgeráj Horthy-kitüntetésekkJ elcsúfított Íróját több mint egy oldalon dicsőíti es elnyűtt maszlagokkal tölti be a hasábokat, amelyeket a hirdetések még egyelőre szabadon hagytak. Az önhöz intézett levél szerint ezen újság 51 év óta minden héten pontosan megjelenik. Ez valótlanság. Állítja továbbá, hogy ezt a lapot öregame- rikás magyarok alapították. Ez is valótlanság. Ezek az emberek a Hazádnak rendületlenül himnuszt a hazudnak rendületlenül nótával helyettesitették és igy azon az állításon, hogy ennek a lapnak a kiadóját nem vagyonszerzési szándék vezeti; meg, hogy ez az újság az emberi szabadság és humanizmus hirdetője, csak nevetni vagy sírni lehet azoknak, akik olvasták a borjas tehenekkel és nokkedlival csábi tó hirdetéseket és a gyűlöletnek hétről-hétre megjelenő gyászos gyűjteményét. Az önhöz intézett levél szerint elvárták volna, hogy újságjukat ön rendelőjének várószobájában asztalra helyezze. Erre ön nem volt hajlandó, mert hiszen ízléstelen és páciensei intelligenciájának megsértése lett volna, ha ilyen újság csúfítaná rendelője asztalát. ön, doktor ur, és azok, akik 1956-ban elhagyták szülőföldjüket, talán olvastak rólunk, öreg- amerikásokról. Talán tudják, hogy évtizedekkel ezelőtt a kivándorlók túlnyomó százaléka azoknak a földnélküli parasztoknak a sorából került ki, akiknek a régi rendszerek nem adtak módot iskolázásra. Ezért közülük sokan csak itt, Amerikában tanultak meg irni és olvasni. Idővel ők és akik elvégeztek egy-két elemit, akik ha nehezen is, de tudtak olvasni, az arperikai magyar lapok előfizetői lettek. A los-angelesi hetilaphoz hasonló újságok ezeknek a százezreknek a nevelése, oktatása helyett, a magyar pénzküldő bankárokkal, részvény-áru- sitókkal, gyógyszerek házalóival szövetkezve mindent elkövettek, hogy a magyar kivándorlók nagy tömegeit tudatlanságban tartsák, alkalmasnak arra, hogy azokat vagyonszerzési szándékkal kihasználják. Az évek folyamán az öregamerikások — a volt földnélküli parasztok, a szegénység elől menekülő munkások, a volt kubikusok, kanászok, pásztorok —, a nivótlan polgári lapok minden igyekezete ellenére is tanultak és haladtak a korral. Közülük sokan a munkás sajtó előfizetői lettek. De a reakciós magyar sajtó, köztük a hetilap, amely Önt nem érdekli, megmaradt azon az alacsony nívón, amelyről megszokták a vállveregetést, a lefelé beszólást. Ezek a kiadók és szerkesztők nem vették észre, hogy mig az olvasótábor igényesebb lett, addig ők visszamaradtak és azt hiszik, hogy nivótlan kiadványaikkal még mindig szédíthetik a felvilágosodott öreg amerikásokat és az újonnan jött bevándoroltakat, akik között sok diplomás ember is van. Ezek a kiadók és szerkesztők az immár felvilágosodott magyarokkal azt próbálják elhitetni, hogy “a Haza, Szülőföld, a mi ezeréves Hazánk... pusztulásra van itelve”, holott az igazság az — és erről a hazalátogatók ezrei személyesen is meggyőződtek —, hogy a magyar haza, a szülőföld évről-évre hatalmas lépésekkel halad előre. Azt próbálják elhitetni az előrehaladott magyarsággal, hogy “az otthoni elitet, a magyar érzésű, gerinces vezetőréteget tüzzel-vassal irtják,” — holott az igazság az, hogy' az otthoni elit, az orvosok, a mérnökök, technikusok, agronómusok száma évről-évre szaporodik és ezzel is biztosítják a szülőföld akadálytalan, gyors fejlődését. A vagyonszerzési szándékkal vezetett, vak gyűlöletet hirdető és uszításból élősködő szerkesztők és kiadók mindezt nem veszik észre, vagy egyszerűen letagadják és halálosan megsértődnek, ha valakit nem érdekel nivótlan és minden nemes célt akadályozó újságjuk. Ezért intéztek három hasábra terjedő levelet önhöz, doktor ur. Ezért közölnek több mint egy oldalra terjedő bemutatást arról a munkatársról, aki a kiadóval együtt Horthv-kitüntetésekkel szeretné az olvasók becsülését kiérdemelni. És mert ez igy van, ezért lenne fontos, hogy az általuk emlegetett újonnan érkezett ifjú sereg, a magyarság elitje, a diplomás emberek minél, többen és minél gyakrabban mutassanak gerincet és álljanak talpukra a magyar Birch-társasággal szemben. Mondják ki minél többen és minél hangosabban, hogyr nem érdekli őket az az újság, amely vissza nem hívható múltban él; amely a szülőföld rágalmazásában és az ország vezetősége, békéje elleni uszításban találja egyetlen hivatását. Ebben a szellemben őszinte barátsággal üdvözöljük önt, doktor ur. NEM KELL CSOMAGOLNI! v* NEM KELL VÁMOT FIZETNI! ; , A legrövidebb időn belül segithe- ' | ► ti rokonait lKKA-csomagokkal! \ \ ► < I , Felveszünk rendelést gyógyszerekre. A “Kultúra” r y megbízottja. — Magyar könyvek. — Saját köny- * veit Magyarországból kihozhatja általunk * j , KÉRJEN ÁRJEGYZÉKET : JOSEPH BROWNFIELD : ► 15 Park Row New York 38, N.Y. , * Mindennemű biztosítás. Haló- és repülőjegyek , * ► Telefon: BA 7-1160-7 ■ {- -t- ^ A A <4 A A A
