Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-28 / 13. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Msjth 28 1963 Munkás és szakszervezeti hírek MIÉRT SZÜKSÉGES A RÖVIDEBB MUNKAHÉT? Az automáció és a fokozott munkatempó ugrásszerűen megnövelte a munkanélküliséget. A háború utáni időkben a sok gépesítés, költségleszálli- tás és létszámcsökkentés következtében sok millió, a lelanyhult időszakokban elbocsátott munkásra még a termelés legmagasabb fokán sem volt többé szükség. A munkanélküliségről kibocsátott kormányadatok, melyek többnyire lekicsinyítik a valóságos munkanélküliek számát, a gazdaságilag jólmenő 1953-as évben 2.6%-ot mutattak. Ez a szám a mostani számítások szerint a mindent felülmúló 5.8%-ot mutatja január hónapra. Legutóbbi adatok szerint pedig márciusban elérte a 6.1%-ot. Ez még mindig a valóságnál rózsásabbnak tünteti fel a helyzetet. Kormányadatok szerint 1963 januárban 4 millió 700 ezer munkanélküli volt, de a valóságnak jobban megfelel, ha 7 milliót mondunk. A kormány nem tekinti munkanélkülinek azt, aki csak heti egy órát is dolgozik, pedig a rövidebb munkaidőt dolgozók elvesztett munkaideje 1 millió 100 ezer teljesen munkanélkülinek felel meg. A kormány azt az 1,200,000 személyt sem számítja munkanélkülinek, akit a munkalehetőség hiánya kiszorított a munkapiacról. Ezek közé tartoznak az ifjúmunkások, nők és idősebb munkások, akik azért nem keresnek többé munkát, mert az ő számukra munkaalkalom nincs. Hogyan súlyosbítja a helyzetet a gépesítés és a munkatempó fokozása Egyik iparban a másik után a gyárak könyörtelenül kilöktek munkásokat, amint a gyárat gépesítették és növelték a termelékenységet. Akiket megtartottak, azoknak ezután annyit kellett teljesíteniük, mint amennyit az előző teljes létszám produkált. Nem is volt olyan régen, amikor nagyban hi- resztelték mindenfelől, hogy az automáció a munkásra-nézve is jó lesz, mert uj munkaalkalmakat fog adni. Azt állították, hogy sok uj munkásra lesz majd szükség, az automatikus gépek gyártásához és ezek kezeléséhez, mikor nagyon jól tudták, hogy az automáció célja költség- és munkamegtakarítás. Azt is mondták, hogy az ilyen megtakarításokból a fogyasztó közönségnek is ..haszna lesz leszállított árak formájában, melyek nagyobb árukeresletet is fognak előidézni. A gyárak azonban megtartották a magas árakat és maguk vágták zsebre az elbocsátott munkások fizetését, mellyel olyan hasznot húztak, amely eléri -minden eddiginek csúcspontját. Csak rosszabbodás várható Hogy megakadályozzák a munkanélküliség további növekedését, az országnak évente 3 millió 4ÓÖ ézer uj munkaalkalmat kell teremtenie. Ennek két oka van. Az egyik az, hogy a háború alatt született uj generáció most kezdi felérni a munkaképes kort és ez évi 1 millió 400 ezer személyt jfelént és a másik ok, hogy az egyre növekvő gépesítés és termelékenység következtében 2 millió évi munkahelyre lesz szükség az elbocsátottak számára. Ha csak évi 2,250,000 uj állást teremtenek a következő öt évben, mikor évi 3,400,000-re van szükség, akkor azt élik el, hogy öt éven belül 5,750,000-rel növelik a munkanélküliek számát a már mostani 7,000,000 helyett. Ha a rossz gazdasági helyzet a következő öt évben is folytatódik és nem rövidítik meg a munkahetet, akkor a munkanélküliség a katasztrofális 12,750,000-es létszámot fogja elérni. Kennedy ellenzi a rövidebb munkahetet Éppen olyan vehemensen ellenzi Kennedy elnök a rövidebb munkahetet, mint a gyárosok maguk. Az elnökválasztás idején Kennedy élesen elitélte az Eisenhower-kormányt amiért hagyta, hogy a munkanélküliség az akkori 5 százalék maradjon. A Kennedv-kormány 25 hónapi működése után ez az áráiiy elérte az 5.8, majd legutóbb a 6.1%-ot.- Több mint két év óta próbálja az elnök helytelen „és eredménytelen módszerekkel redukálni a munkanélküliséget. Azzal az érvvel, hogy ha a gyárak nagyobb haszonra dolgoznak, ennek egy részéből a munkásoknak is jutni fog, az elnök Jó' ? folyamán elvan programot valósított meg, mely a gyáraknak 10%-os adcengedmény formájában 2 és fél milliárd dollárnyi engedményt eredményezett a gépesítés további serkentésére. Miután a gyárak jelenleg sem használják ki teljes termelőképességüket, nagyon kétséges, hogy befektetnének tőkét nagyobbitásra. Ha gépesítésre fordítják az adóengedményt, akkor avval még csak növelik az automáció okozta munkanélküliséget. A kormány egyéb erre irányuló programja sem bizonyult eredményesnek. A munkaalkalom hiányában az uj foglalkozás kitanitása sem oldja meg a problémát. Az elnök gazdasági tanácsadói A Worker közli egy virginiai olvasója levelét, aki saját tapasztalatai alapján számol be a szénbányászok és szervezeteik elleni hajszáról. A levél megírására Howard K. Smith TV' programja késztette. A program is elég sok szörnyűségről számolt be az Eastern Kentucky-i szénbányákkal kapcsolatban, de szerinte még távolról sem mondott el mindent. A Southeast Coal Co. és a többi nagy bánya- társaság nagy szakszervezet-ellenes kampányba kezdett az utóbbi időben. Tiz évvel ezelőtt még 32 bányából termelték ki a vidék szenét, amelynek mindegyikére kiterjedt a United Mine Workers Union szerződése. Ma már csak három működik a bányákból és a kitermelt szén 40 százaléka a legrosszabb minőségű. A munkakörülmények a lehető legszömvübbek a “kutyalyukaknak” csúfolt tárnákban. Átlagban egy ember pusztult el naponta a kis bányákban, mert a társaságok nem tartották be az előirt biztonsági rendszabályokat. A legtöbb szerencsétlenség rétegledőlésekböl és üregbeomlásokböl származott, mert a tárnák nem voltak megfelelően aláduccolva. Minden óvatossági rendszabályt, amit a törvénykönyv előír, simán áthágtak és a Kentucky Bureau of Mines (Bányahivatal) semmit sem tett emiatt. Ha egy ilyen veszélyes üregben dolgozó bányász meghal vagy megsérül, akkor a családja semmi kártérítést vagy segélyt nem kap, mert nem tartozik a bányászok jóléti és nyugdíjalapjához. Még a hatósági biztosítástól is elesik, mert a bánya dolgozói nem fizetik a Social Security-t, a munka- nélküli biztosítás összegét, vagy bármilyen fajta biztosítási dijat. Az újságok igyekeznek a bányászok dühét és elkeseredését a szakszervezetek ellen fordítani, ahelyett, hogy a bányatársaságok ellen irányítanák. A szakszervezeti vezetőség valóban nem áll feladata magaslatán, de csak a tőkéseket segítik, ha most szembefordulnak velük. A United Mine Workers-nek és a többi szak- szervezetnek á kentucky-i bányászok harca mögé kell állnia, mert ha ezt elmulasztják, akkor meg- gyengitik a helyzetüket az ipar minden területén. Ez a szakszervezet-ellenes kampány — amit a kentucky-i bányatársaságok folytatnak, hogy a munkásokat olyan vállalatokhoz szerződtessék, amelyek nem esnek a szakszervezetekkel kötött szerződések hatálya alá —, nemcsak az egész szénbányaiparban terjedhet el, hanem a többi iparágakban is. Számos gépkocsit gyártó vállalat s repülőgépgyár átvette már ezt a módszert és már az acélgyárakban is felbukkant ilyen irányzat. Minden embernek, aki a munkásság ügyét a szivén viseli ebben az országban, Írnia kellene Kennedy elnöknek és követelni tőle, hogy adjon azonnali szövetségi segítséget. Az első dolog, amit az elnök elrendelhet, az ingyenes iskolai ebédakció. Ez biztosítaná, hogy az iskolásgyermekek legalább egyszer egy nap rendesen étkeznének, mert jelenleg erre nincs módjuk. Az élelmiszerfelesleggel kapcsolatos programot együtt kellene alkalmazni más programokkal, amelyek munkaal- ka'mat teremtenének az országnak ebben a részében. A lakásviszonyok is elrettentőek. A Department of Health and Welfare-nek azonnal ki is úgy nyilatkoztak, hogy: “Ezek a módszerek nem pótolják az árukeresletet.” A sok sikertelenség után már ideje volna, hogy az elnök megváltoztassa a nézetét és ne ellenezze a fizetés redukálása nélküli rövidebb munkahétre irányuló törekvéseket. A rövidebb munkahét- a megtartott fizetésekkel azonnal több munkaerőt hivna a dolgozók táborába. A 35 órás hét 14%-kal több munkaalkalmat teremtene, mely számban 8.3 millió állást jelent. Ez éppen elég lenne arra, hogy felszívja a jelenlegi 7 millió munkanélkülit és hogy pótolja az 1963-as évben hiányzó 1,150,- 000 munkaalkalmat. Tekintve, hogy a termelékenység egyre növekedni fog és a munkakeresők száma egyre nagyobb lesz, mire az 1967-es évet elérjük 12,750,- 000 uj állásra lesz szükség. Ebből következik, hogy akkorra a munkahetet már 33 órára kell leszállítani. Amint a munkanélküliek álláshoz jutnak, a vásárlóerejük is növekedik, ami szintén uj piacot teremt. Az uj piac újabb munka- lehetőségeket nyújt. kellene dolgoznia egy nagyszabású lakásépitési programot, hogy megfelelő lakóhelyet biztosítsanak a népes bányászcsaládoknak. Az utak is igen elhanyagolt állapotban vannak. Egy ilyen épitési program megindításával kiküszöbölhetnék a munkanélküliséget is. Robert Kennedy igazságügyminisztertől pedig követelni kell, hogy biztosítsa a sztrájkoló bányászok vezetőinek az életét, mert a társaságok fegyveres őrei már többször megfenyegették őket. Ezeknek a fegyveres őröknek a lövöldözéseit és * erőszakosságait azonnal meg kell szüntetni. A bányászok nem bíznak a vidéken működő sheriffek- ben, mert ezek nem fognak fellépni a bányatulajdonosok ellen. „ Mindazok, akik hajlandók támogatni a bányászok harcát a jobb éietköríihnényei'kért, pénz- és ruhaküldeményeiket a következő címre juttathatják: Berman Gibson. 321 Broadway, Hazard, Ky., ajánlott levél vagy csomag formájában. ^ik a vádak az IUE villany-szakszervezet vezetői elten? Sikkasztás- és csalással vádolják, a szövetségi hatóságok az IUE villanyipari szakszervezet négy vezetőjét. Kettőt ezek közül, Andrew Barral és Angelo Collela szervezőt február 13-án letartóztattak és később, fejenként 15 ezer dollárnyi óvadék ellenében szabadlábra helyeztek. Barralt $4,500 szakszervezeti alap elsikkasztá- sával vádolják, amely vád alapján ebben még két más szakszervezeti alkalmazott közreműködött. A Collela elleni vádak abból állnak, hogy hat különböző alkalommal “elsikkasztott, ellopott és szándékosan, hamis módon a saját céljára használt fel az JUE szakszervezethez tartozó összegeket.” A vádban emlitett sikkasztások összege 2.400 dollár. Az IUE villany-szakszervezet könyvelési ellenőreinek jelentése Mielőtt a Main & Co. könyvelő cég felmondja a szakszervezet könyveinek felülvizsgálását, 1962 szeptemberében a cég a szervezetnek tett jelentésében olyan kijelentéseket tett, hogy vizsgálataik folyamán olyan dolgokra jöttek rá, amelyek azt mutatják, hogy legalább 30 személlyel kapcsolatban hamis személyes költségszámlák és ki» mutatások állna kfenn. Ezek voltak a kifogásol helytelenségek: “1. Olyan motel- és hotelköltségek felszámítása, amely hotelek nem léteznek. 2. Olyan hotel és motel költségösszegek benyújtása, amelyekről mi bebizonyosodtunk, hogy a valóságos költségeknél lényegesen magasabbak. 3. Hotel és motelszámlák olyan időszakokról, amelyekben a számlát benyújtó egyének nem lehettek ott. 4. Olyan utazással járó napi költségek felszámítása, melyekről megállapíthattuk, hogy a jelzett naípokon az illetők otthon voltak. 5. Hamis költségszámlák benyújtása. 6. Számos bizonyíték arra, hogy szakszervezeti alkalmazottak összejátszottak bizonyos autótöltő állomások tulajdonosaival a szervezet által kibocsátott hitelkártya helytelen felhasználására.” Hl TÖRTÉNT A KENTUCKY-I SZÉNBÁNYÁKBAN? Egy szemtanú beszámolója a szakszervezetek elleni hajszáról és a bányászok helyzetéről
