Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-28 / 13. szám
2 AMFRTKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 28, 1963 ISMÉT KENNEDY ELNÖK ADÓPROGRAMMRÓL A három évre tervezett adócsökkentési javaslóit igazi haszonélvezői a nagyjövedelműek. Az államkincstár deficitje az infláció veszélyét hozza az ele térbe Az újságok és rádióállomások nagy reklámmal jelentették be, hogy az elnök 1963-as adóprogramja főleg az alacsonyjövedelmiieknek fog kedvezni. Az évi 3,000 dollárt kereső ember 39%-os adócsökkentést, mig az 50,000 dolláros jövedelemmel íbiró csak 9%-os kedvezményt élvez majd. így számolják ezt hivatalos helyen. Vizsgáljuk meg, hogy mi ebből az igazság? Az elmúlt évben csak a részvénytársaságok és vállalkozások részesültek adókedvezményben. Állítólag azért, mert igv akarták őket nagyobb befektetésre serkenteni. Az elképzelés azonban nem vált be. A befektetések azóta is csökkennek, nemhogy emelkednének. A közvélemény nyilván nem fogadná el mégegyszer a tőkés vállalkozóknak nyújtott nyílt kedvezményt, a korábbi ürüggyel. Ezért ebben az évben politikai szükségszerűség volt, hogy a tömegeknek Ígérjenek könnyítésekét. így került sor Kennedy elnök 10—14 milliárd dolláros adóengedmény-javaslatára, amelynek szegények és gazdagok egyformán a haszonélvezői lennének. A hivatalos propaganda azt állítja, •hogy elsősorban a kisembereket tartották szem előtt. A csökkentés mérete A három évre szóló adócsökkentés 20 százalék minden jövedelmi kategóriába tartozónál, kivéve az első 1,000 megadóztatás alá eső dollárt, ahol a csökkentés 30 százalékos lesz. 50,000 dollárt meghaladó évi bevételnél (férjfeleség együttes adóbevallása esetén 100,000 dollárnál) a csökkentés egyre szélesedik és eléri a 29 százalékot 100,000 dollár feletti évi jövedelem esetében. Az évi 50,000 dollárig terjedő jövedelemnél Ugyanez elérhető, mert felhatalmazza az adófizetőket, hogy a régi előírás szerint számítsák ki az adójukat és aztán csökkentsék ezt 20 százalékkal, plusz 20 dollárral. A csökkentés tehát egyenlő százalékban érint mindenkit. De ez távolról sem jelenti azt, hogy ennek gazdasági hatása is ugyanaz lesz a különböző jövedelmű emberekre. A magas kereseti kategóriába tartozóknál természetesen az engedmény összege sokszorosan meg fogja haladni az alsóbb kategóriákba tartozókét. Maga az adószázalék (nem a csökkentésé) a kereset után, kisebb mértékben csökken majd a szegényeknél, mint a gazdagoknál. A kiskeresetüeknél 20 százalékról 14 és 16 százalékra megy le a három év folyamán, mig a legmagasabb jövedelmi forrásnál rendelkezőknél 9i százalékról 65 százalékra. Hol van itt az arány és a méltányosság? A Kennedy-javaslat lényegét egy gyakorlati példán tudjuk legjobban lemérni és megérteni. Hasonlítsunk össze két adófizetőt, akik közül az egyik 100,000 dollárt keres egy évben és a másik 6,000-et. Mindegyik levon 10 százalékot a megkeresett összegből. Mindkettőnek 4 tagból álló családja van és az egész család közösen adja be az adóját. Tegyük fel azt is, hogy mindketten fizetésből szerzik minden jövedelmüket. A valóságban a gazdag ember rendszerint hatalmas összegeket szérez az osztalékokból, valamint a tőkéje utáni nyereségekből és ezeknek az adókulcsa sokkal kisebb, mint a fizetéseké. De a könnyebb áttekintés végett hagyjuk ezt most ki a számításból. Még azt is tegyük fel, hogy a jövedelmük változatlan marad az elkövetkező három év folyamán. Mindezek alapján az alábbi összegeket kapjuk a Kennedy-féle adóreform után: 1962 1965 Jövedelem 8100.000 $100,000 Adó $ 44,724 $ 35,720 Tiszta jöv. $ 55,276 8 64,980 1962 1965 86.000 86.000 $ 600 8 449 85.400 $5,560 A gazdag ember tehát 9,704 dollárt nyer, vagyis 18 %-ot. A szegény ember 160 dollárt nyer, vagyis 3%-ot. A gazdag ember ténylegesen sokkal többet nyer majd, mert az uj javaslat alapján a részvénytársaságok jövedelmi adóját 52 százalékról 47 százalékra csökkentik. Ez 10%-kal fogja növelni a tőkés összesített jövedelmét a fizetésből, osztalékból, tőkenyereségből és kiadásmeg- téritésekből. Ugyanakkor a munkásnak igen nehéz lesz fizetésemelést kapnia a. kormány politikája miatt. Sokan azt fogják erre mondani, hogy még mindig jobb kapni valamit, ha nem is sokat, mint semmit. Talán nem jó, ha égy munkás családja 160 dollárral többet keres, mégha a tőkések hat- vanszor annyit nyernek is? Akik az ország terhét viselik A többletkereset valóban jól jönne a munkásoknak. A baj “csak” az, hogy a fegyverkezési kiadás költségeit is kell valakinek viselnie, Kennedy elnök 62 milliárd dolláros fegyverkezési költségvetése pedig nem lesz olcsóbb, mint az a 48 milliárdos fegyverkezési kiadás, amit örökölt. Valakinek meg kell fizetnie a különbséget. A rekordmagasságot elért állami kiadások fedezésének előmozdítására több javaslat is szóba- került az elmúlt hónapok folyamán. A kongresz- szus elvetette Kennedy reformjavaslatait, amelyeknek az volt a céljuk, hogy kiküszöböljenek néhány hírhedt adókijátszási lehetőséget. Az idén főleg már csak arról volt szó, hogy az adó alól mentesíthető jövedelmek arányát csökkentik, illetve a levonható összeg mértékét korlátozzák. Ez a korlátozás a gyakorlatban azt jelenti, hogy a jövedelemből levonható összegből az összjövedelem 5%-át le kell majd számítani. Ez az uj javaslat főleg az alacsony jövedelmüé- ket fogja érinteni. Kb. egyharmadát vonja majd el a csökkentett adókulcs alapján megtakarított jövedelemtöbbletnek. Adókijátszási lehetőségek A nagyjövedelműek kategóriájába tartozóknál kellett volna szigorúbb mértéket bevezetni, akik hatalmas összegeket vonhatnak el az adójukból “jótékonykodás” címén, mesterségesen felállított kamatfizetéssel és más hasonló adókijátszási találmányokkal. De a kis- és középfizetésíi embereknél nem kellett volna korlátozni az ő jogos adólevonásukat a kamatok és részletek után, amelyet az otthonukért, orvosi költségekre és más nélkülözhetetlen kiadásokra fordítottak. Kennedy elnöknek az a javaslata, hogy szüntessék meg az osztalékokkal kapcsolatban az adó- kedvezményt, általános, mondhatnánk “osztatlan” elismeréssel találkozott a közvélemény részéről, mert ez emelné a gazdagok adóját két vagy három százalékkal. De ugyanakkor érintetlenül hagyja Kennedy azt a hatalmas adókijátszási lehetőséget, amely megengedi, hogy a tőzsderészvényeken szerzett nyereség, az ingatlanüzletek lebonyolításánál keletkezett profit után 50%-kai kevesebb adót fizessenek a szokásosnál. A mammutjövedelmek gazdái ma már egyre több pénzt fektetnek be ezekbe a vállalkozásokba és igy kb. 5 milliárd dollárt takarítanak meg maguknak és vonnak el az államkincstártól. Az elnök most még szélesíteni akarja ezt az adókijátszási lehetőséget uj javaslatával, amely 30%-kal csökkentené a töke profitja után fizetendő adót a rendes jövedelem utáni adóval szemben! Ez a tőkéseknek több mint 1 milliárd dolláros újabb adómegtakarítást eredményezne. Az olajforrások kimerüléséért járó adókedvezmény ugyancsak sokmilliárd dolláros adókijátszási lehetőséget teremt a tőke számára. A már elhunyt Kerr szenátor például 27 és fél százalékos adókedvezményt élvezett ezen a címen. A tőkenyereség kiszélesítése és az olajszélhá- mosság ellen már személyi okok alapján sem várható hatásos intézkedés. Ismeretes ugyanis, hogy a 300 millió dolláros Kennedy vagyon főleg a tőzsdei spekulációkból és ingatlanüzletekből származott, ahol a tőke által szerzett profit van túlsúlyban. A Fortune-ban nemrég megjelent cikk szerint pedig az idősebb Kennedy újabban nagy mértékben átirányitotta üzleti érdeklődését az adó alól kibúvást jelentő olajfurások irányába. . . A nagy üzletemberek még az adókijátszási lehetőségek fennmaradása ellenére sem voltak megelégedve á Kennedy által javasolt adóreformokkal. Ezért Kennedy elnök jelezte, hogy nem fogja olyan komolyan venni az érdekeik ellen számítható rendelkezéseket, ahogy azok a javaslatában szerepelnek. A reform hatása A fő kérdés az, hogy milyen hatással lesz a nemzet gazdasági életére a reform? Fellenditi-e az üzleti-életet és mégszünteti-e a munkanélküliséget? A befektetések összegét nyilván ném fogja jelentősen emelni, mert a termelési kapacitás nagy részé kihasználatlanul áll. Miután Kennedy elnök is kénytelen volt belátni, hogy 1962-es évi nagy ajándéka a tőke részére nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és nem fokozta a befektetések összegét, most már elismeri, hogy a fogyasztók vásárlóerejét kell növelni. Az adócsökkentés valóban előidézhet egy bizonyos növekedést a vásárlások terén, amely majd 1964-ben érezteti hatását, amikor a hároméves adócsökkentési program legnagyobb része életbe lép. A szakszervezetek és a liberálisok szerint, az elnök sokkal nagyobb mértékben fellendíthetné a gazdasági életet, ha az adócsökkentés által javasolt egy milliárd dollárt kormányépitkezésekbe fektetné és iskolákat, kórházakat és lakónegyedeket építtetne. Ezzel munkaalkalmakat teremtene és nagyobb mértékben növelné a fogyasztók vásárlóerejét, illetve uj fogyasztókkal gvarapit- hatná a jelenlegi keretet. Az adókedvezmény együttjár a kormány polgári célra fordított kiadásainak a csökkentésével. Ez munkaalkalmakat szüntet meg és növeli a munkanélküliek amugyis népes táborát. Vagyis azt, amit odaad a fogyasztóknak adókedvezmény formájában, többszörösen visszaveszi a kormányalkalmazottak létszámának a csökkentésével. A jelenlegi gazdasági zsákutcából tehát csak úgy kerülhetünk ki, ha az adókedvezmények mellett a kormánvépitkezések programját is növelik. Inflációs veszély Az a kérdés is felmerül Kennedy elnök javaslatával kapcsolatban, hogy az adókedvezmények nem fognak-e előidézni drágulást a fogyasztási javak áraiban? Az elnök szerint ilyen inflációs veszélyre még az adóbevételek csökkentése folytán keletkező állami deficit mellett sincs lehetőség, mert a termelési kapacitás hatalmas mértékben kihasználatlanul áll. Ebben az állításban kétségtelenül van igazság, ameddig az állam költség- vetési deficitje nem túl magas és más feltételek sem ösztönzik az inflációt. De Argentina és néhány európai ország példája újabban azt mutatja, hogy kihasználatlanul heverő termelő kapacitás és a munkanélküliség mellett is felléphet az infláció.^ Nálunk nem azonos a helyzet, de az infláció felé vezető két feltétel már kezd kialakulni. Az első a 15—20 milliárd dolláros állami deficit, amelyet a kormány bizonyosan rövidlejáratu .bankkölcsönökkel fog fedezni. Ez a bankhitel hatalmas arányú kiterjedésével jár majd együtt. A tőzsdespekuláció, a fogyasztási hitel rendkívüli mértékben megnövekszik és a hatalmas kölcsönök segítenek a részvénytársaságoknak abban, hogy emeljék és fenntartsák monopolisztikus áraikat. A második a nemzetközi tartozások fenyegető tornyosulása az adminisztráció feje fölé és ahogy ezt kénytelenek voltak beismerni, az adókedvezmény is ezeknek a tartozásoknak a kiegvenlithe- tetlensége folytán jött létre. Olyan vélemények is elhangzottak, hogy ez a pénz leértékelésének a bevezető nyitánya. Az európai bankárok mindeneset re úgy tekintik majd a hatalmas államadósságot és a deficit irányába vezető politikát, mint a dollár további gyengülésének a jelét és ezt ők még csak jobban elő fogják idézni ellenintézkedéseikkel. Ha Kennedy katonai és pénzügyi politikája változatlan marad, akkor szerencsésnek mondhatja magát, ha a dollár jelenlegi arányát fenn tudja tartani az 1964-es választásokig. Ha ekkor bekövetkezik a leértékelés, akkor az áremelkedések nemcsak az adókedvezmény nyereségét veszik el a dolgozóktól, hanem még a jelenleginél is mélyebbre süllyesztik vásárlóerejüket. A Journal of Commerce szerint, az elnök programja után nem az a kérdés merül fel, hogy lesz-e infláció, hanem az, hogy “milyen méretű lesz?” Ennek a fenyegető pénzügyi és gazdasági veszélynek az elhárítására nincs más lehetőség, mint a katonai kiadások jelentős csökkentése. Olyan hatalmasra nőtt ma már a kormány hadi- költségvetése, hogy még a hidegháború hívei közül is kénytelenek voltak többen elismerni, hogy ez már tulment az ő elképzelésükön is. AmCRIKAI — f c/ß(pc(/efccr' tSZQ Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, Néw York 3, N. Y. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, to the P. O. of New York, N. Y. Előfizetési árak: New York városában, az USA-ban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. — Minden más külföldi országba egy évre $12.00, félévre $6.50.
