Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-14 / 11. szám
Thursday, March 14, 1968 AMERIKÁI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD E. H. Neuwald: Nyugdíjasok városai Amikor az ember elért egy bizonyos kort, kezd arra gondolni, hogy jó lenne valahol kellemes éghajlatú vidéken, megértő társaságban letelepedni s lehetőleg gondtalanul eltölteni a hátralevő éveket, amelyek még rá várnak. Ha az ember azt a bizonyos kort nem a legjobb egészségben éri el, akkor hasonló gondolatokkal egyre gyakrabban foglalkozik. Jómódú emberek számára, ha hasonló vágyat éreznek, annak teljesítése nem okoz gondot, akadályt, mert a pénz télben is, nyárban is UR. Az európai gazdagok a telet a Riviérán, vagy Egyiptomban tölthetik, a nyári hőségek elől pedig Svájcba, Tirolba, vagy a skandináv országokba menekülhetnek. Az amerikai gazdagok a téli hónapokat Miami Beach vagy Mexikó luxus szállodáiban, a nyári hónapokat pedig Kanadában vagy California hűvös tengerpartjain tölthetik ,de ezenkívül rendelkezésükre áll az egész világ minden szépségével és jóságával. Ha kedvük van hozzá a legszebb helyeken a saját villáikat is berendezhetik és úgy mellékesen meg kényelmes lakosztályokat is tarthatnak New Yorkban és Párizsban. Persze más az aúagos, az egyszerű emberek helyzete, ami alatt értsük az emberek túlnyomó százalékát. Ilyen emberek egy egész életet munkával töltöttek el, van (amikor van) szerény nyugdijuk és talán van egy kevés megtakarított tőkéjük, de soknak még ez a kevés is hiányzik. Ilyen átlagemberek olvasnak a Riviéráról, Egyiptomról, Svájcról, Tirolról, a skandináv országokról; nézik a képeket Miamiról, Mexikóról, Kanadáról, Kaliforniáról és még sok más kellemes vidékről, de a kis nyugdíj és a pénztelenség oda köti őket, ahol az a bizonyos kor elérte. Ha olyan vidéken élnek, ahol kemény telek sanyargatják, arról álmodoznak, hogy jó lenne meleg vidéken élni. Ha nyári íorróságok kínozzák őket, hűvösebb kiima után áhítoznak. Ezek az álmodozások, vágyódások mindörökké álmok és vágyak maradnak, mert megvalósításukhoz sem a szerény nyug dij, sem a kis-megtakarított tőke nem elég. Az ilyen átlagos emberek az utóbbi években sokat hallottak az úgynevezett nyugdíjasok városairól, amelyeket Floridában, Californiában és Arizonában építettek, tehát olyan államokban, (melyeknek kiimáját a legalkalmasabbnak tartjuk idős emberek számára. Palm City és Sun City Dél-Californiában két ilyen városnak csinálnak nagy reklámot a rádió és TV hirdetések és az újságok. Az egyik: a Palm Springs és Indio között épült Palm City; a másik: a Riverside közelében épült Sun City. Két, két és félóra alatt autóval mind a kettő könnyen elérhető Los Angelesből és miután jó magam is az átlagos emberek közé tartozom, meglátogattam a két várost, részint azért, hogy a saját kíváncsiságomat kielégítsem, másrészt, hogy a tapasztaltakról beszámolhassak olvasóinknak. Először Palm Cityt kerestem fel, amelyet úgy hirdetnek, mint “California legnagyobb nvugdi- jas-városát, ahol nagyszerű uj élet vár szerény- jövedelmű idős polgárokra.” Sok olyan embert ismerek, akik idősek, nyugdíjasok és szerény jövedelműek, — úgy gondoltam, hogy ez a város egyenesen számukx-a készült. Ezt a gondolatot még erősítette az a körülmény, hogy a finom kivitelű nyomtatványok a várost ugv írják le, mint ahol egy-egy lakóház megvétele feljogosítja a vevőt a golf-pálya, három úszómedence és minden más szórakoztató játék-tér és terem használatára. Különböző kézművességben is gyakorolhatják magukat a város lakói, — már aki ebben a nagyszerű kiimában ilyesmire hajlandóságot érez. Mindez igen jól hangzott és a nyugdíjasok városa valóban kellemes látványt nyújt a látogató számára. Minden uj és tiszta. Palm City valóságos üde, élénk-zöld oázis a sivatagban. A lakóházak — amelyeket hét változatban kínálnak —, jól építettek, kényelmesek. Mindegyikben két vagy három hálószoba van, egy, másfél, vagy két fürdőszobával, Ezen házaknak mindegyike léghűtéses, hideg és meleg ellen inzulált. A konyhák villany kályhával és sütővel és hulladék őrlővel felszereltek. A szobák padlói szőnyeggel fedettek. A házhelyek legalább 6,000 négyzet láb méretűek és cement járdáik minden ház előtt. Az autók fedél alatt (carport) állnak és minden ház mellett még kis kamra is épült, amelyet raktárnak lehet használni, vagy ahol mosógépet, fagyasztót (freezer) lehet elhelyezni. Röviden: olyanok a házak, amelyekben magunk fajta átlagos nyugdíjas szívesen ellakogatna élete végéig. De mert mindennek ára van, ezt sem adják ingyen és engem közelről érdekelt — mint ahogyan olvasóinkat is bizonyára érdekli —, hogy mennyi pénz, milyen jövedelem kell ahhoz, hogy egy házaspár ebben a nyugdíjas városban letelepedjék? Itt a válasz: A hét változatban épített házak ára 18,450 és 17,250 dollár között váltakozik. Meg kell jegyeznem, hogy a los-angelesi árakhoz aránvitva (ahol a házhelyek drágák) ezek a házak nem drágák, sőt: a kért összegért aránylag sokat nyújtanak, mert ahol a város épült eredetileg sivatag volt, ahol a nagy területet olcsón lehetett megvásárolni. Miután engem a legolcsóbb ház érdekelt, ennek a költségeit terjesztem az olvasó elé, akiről feltételezem, hogy igényeit szintén kielégitené a két-hálós, egy fürdős, jól épített legalacsonyabb áru lakóház. A ház ára 13.450 dollár Az FHA államkölcsönző minimális 450 dollár lefizetést és havi 99 dollár törlesztést igényéi. A tartozásra 5% százalék kamat fizetendő. A vásárlással járó költségek 300 dollárt tesznek ki, tehát összesen 755 dollár készpénzre van szükség a vételhez. A 99 dollár törlesztéshez a következő minimális havi költségek járulnak: villany és gáz (átlag) $12; TV-vonal (bevezetése $40) használata $7; viz (átlag) $6; csatorna (sewer) $2.50; szemét elhordás $8. (Az adó évi $280, amely a 99 havi törlesztés egy részét képezi.) Összesen $30.50, a törlesztéssel együtt, havi $129.50. Aki telefont akar, a havi költsége annak árával emelkedik. Gyorsan megjegyzem, hogy akinek megvan a $755 készpénze, amire a vásárláshoz szükség van és hajlandó havi minimális $129.50 költséget vállalni, — még nem teljesített minden kívánalmat, amire szükség van ahhoz, hogy ebben a nyugdíjas városban “nagyszerű uj életet” kezdjen. Az FHA ugyanis megköveteli, hogy a vevőnek kimutatható havi jövedelme legyen, még pedig 4.6-szoro- sa a havi törlesztésnek. A legolcsóbb lakóházat tehát a minimális lefizetéssel csak olyanok vásárolhatják meg, akik havi $460 jödelmet tudnak kimutatni. Amennyiben olvasóink között akadnak olyanok, akik a fenti információk alapján Palm Citybe való költözésre szánják magukat, ne számítsanak arra, hogy a szomszédaim lesznek, akivel estén- kint máriásozni fognak, mert az FHA követelményeinek megfelelni képtelen vagyok és ezért ennek a nyugdíjas városnak gyorsan hátat fordítottam. Sun City sem olcsó A Riverside közelében épített Sun City nagyjában hasonlít Palm Cityhez. A város tiszta, rendezett, minden kényelemmel felszerelt. A lakóházak jól építettek és látszólag olcsóbbak, mint a Palm Cityben épült házak. Azért látszólag, mert szőnyegért, hűtőkészülékért (air conditioner) és hulladék őrlőért külön számítanak. Itt hat változatban építik a házakat, amelyek ára $11,950 és $17,650 között váltakozik. A házhelyek átlag 7,000 négyzetláb nagyságúak. A 2 s három hálószobás, egy és két fürdőszobás házak mindegyikében — kivéve a legolcsóbbat — beépített villany kályha és sütő van. Minden ház mellett “carport” és kis kamra épült. Az FHA államkölcsönző a legolcsóbb háznál 400 dollár minimális lefizetést, $280 költség fedezést s havi $91 törlesztést igényel. Az ehhez számítandó havi kiadások annyiban alacsonyabbak, mint Palm Cityben, hogy a szeméthordás havi $2 és a csatorna $2; a TV-vonal külön bevezetésére itt nincs szükség a havi $7 költség is elmarad Sun Cityben szintén úszómedencék, golf-pálya és egyéb sport lehetőség áll a lakosság rendelkezésére. Gépekkel berendezett asztalos-műhely, varroda, fényképészeti és festészeti műterem hasz nálata és más kézművesség gyakorlása szintén a nyugdíjas idős polgárság rendelkezéséi-e áll. Sun City építői Arizonában és Floridában szinU tén építettek Sun City nevű nyugdíjas városokat és Californiában a Kern Cityt. Ezeket nem volt alkalmam meglátogatni, de feltételezem, hogy mindenben hasonlóak a fent leirt két városhoz. A nyugdíjasok számára épült két városban szerzett tapasztalataim tehát arra mutatnak, hogy ezeket a városokat nem az egyszerű, az átlagos nyugdíjasok számára építették. Ezek a városok inkább olyan polgári elemekre várnak, akik üzletemberek, farmerok, vagy spekulánsok voltak és elég jövedelmet biztositó tőkét szereztek ahhoz, hogy a nyugdíjas városok egyikében készpénzért megvásárolhassanak egy lakóházat, vagy ha lefizetéssel, minden tekintetben megfeleljenek az FHA követelményeinek. Ilyen embereknek megvan az a “szerénynek” nevezett jövedelem, amelyről a Palm Cityt hirdető nyomtatványok Írnak, de amely “szerény jövedelem” nem jutott osztályrészül azoknak a millióknak, akik az amerikai nép nagy százalékát képezik. Az amerikai nyugdíjasok túlnyomó részének — és ezek közé tartoznak lapunk olvasói is, — kénytelen-kelletlen ott kell maradnia, ahol az a bizonyos kritikus kor elérte és tovább álmodoznia azokról a vidékekről, ahol kellemes kiimában élnek szerencsésebb polgártársaik. Ilyenek azok, akik Dél-Californiában telepedtek le, ahol e sorok írásakor 75 fokos nyári meleg van, mialatt újabb hideghullámról és havazásokról olvasunk, amelyek nemcsak Amerikában, hanem az egész északi földtekén már hónapok óta kínozzák az emberiséget. Az álmodozások — egyelőre — nem kerülnek pénzbe és úgyszólván ez az egyetlen, amit minden nyugdíjas megengedhet magának. Elszomorító, de valóság, hogy egy egész élet munkája után, nagyon sokan ennél többet nem engedhetnek meg maguknak. A sajtómonopólium Ma már csak 79 amerikai városban vannak olyan lapok, amelyek különböző politikai vonalat képviselnek; 40 évvel ezelőtt 552 városban lehetett ilyen sajtóterméket találni. Az amerikai városok 95 százalékának nincs politikailag egymással versenyző napilapja és 13 államban egyetlen városnak sincs ilyen lapja. Abban a 79 városban, ahol ilyen lapok még vannak, egy kiadóvállalatnak 18 lapja van, érthető tehát, hogy ezek a lapok nem versenyeznek egymással a hirdetési üzletért. A 20-as években az ujságmonopóliumok 150 lapot adtak ki, mig az országban 2,000 napilap jelent meg. Ma már a láncvállalatoknak a megmaradt 1,759 napilap közül 560 lapja van. Ezek a lapok a cirkuláció 46 százalékát tartják a kezükben. A fenti adatok a kongresszusban hangzottak el a sajtómonopóliumok felülvizsgálata alkalmával. Mit lehet tenni a levegőszennyezés ellen? A New Yrork városi Levegőszennyezési Kontrol megbizottja, Arthur J. Benline kritizálta a Federal Aviation Agency hanyagságát a levegő szennyezésének problémája kérdésében. A new- yorki Idlewild Airport közelében lakók különösen sokat szenvednek az óránként 20 jetrepülőindulás okozta füst miatt. Másik fontos tényező, amely megrontja a levegőt az, hogy naponta számtalan teherautó, személykocsi és busz árad a városba a környékbeli államokból. Akármilyen óvóintézkedést léptet életbe a város, ehhez hozzá kell, hogy járuljon az államokközti forgalom megszigorítsa. Mégis mindez ideig az államközi kereskedelmi hivatal (Interstate Commerce Commission) nem vett tudomást a problémákról. Sok kormányépület is van a városban, mely rengeteg füstöt áraszt, mégsem lehet semmit sem tenni ellene, mert a városi idevonatkozó rendszabályok szerint nem lehet állami (federal) hatóságot beperelni. Csakis New York állam és a szövetségi hatóságok együttműködése oldhatja meg a problémát. Statisztikai adatok a légszennyezés okozta kárt évente hétbillió és tizenötmillió dollárra becsük, mely orvosi költségekben, épületi, felszerelési és ültetési károkban nyilvánul meg. Újabban az autógyárak beleegyeztek, hogy uj autóikat füstmentesítő apparátussal szerelik fel, de ez az autófüstnek csak 30 százalékát semmisítené meg. Az is kérdéses, hogy ez az apparátus használt kocsiknál is használható lesz-e?
