Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-03-07 / 10. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 7, 1%3 Egyik este vendég állított be hozzánk. De a látogatásból nem sok beszélgetés lett. Mert ezt mondta a vendég: Megígértem, tehát eljöttem, pedig televíziós napom van. Ugye, nem bánjátok, ha ráteszem a gépet? A szerdai “fight” jön nem­sokára. Nem szeretném elmulasztani. Bánta a fene. Legyen, ahogy akarja. Hát majd nézzük a televíziót. Ha “fight”, azaz birkózás, akkor birkózás. A birkózás persze nem egészen helyes szó. Ma­gyarul birkózásnak nevezzük azon sportot, amely­ben két egyén bizonyos szabályok szerint pró­bálja egymást leteriteni két vállra. V iszont vere­kedésnek se mondhatom, mert biró ellenőrzi és néhány szabálya mégis van, mint például, hogy nem szabad fojtogatni az ellenfelet, se hajába kapaszkodni és főként a rövidke úszónadrágot nem szabad letépni róla, mert hiszen hölgyek is vannak a közönség soraiban. Ezeken felül azon­ban úgyszólván minden megy. Nem is tudom magyarul minek kellene hívni ezt a heti látvá­nyosságot, nem igen van rá szó, tán legközelebb érnénk hozzá, ha viadalnak nevezném. Pontosabban szólva, rosszul mondtam az imént, hogy mik az ilyen viadal szabályai. Úgy kellett volna mondanom, hogy fojtogatni és őrölt borsot is szabad bedörzsölni az ellenfél szemeibe — fel­téve, hogy nem látja meg a biró. Csak éppen a rövid nadrágot nem szabad letépni, nemcsak mert ezt mindenképpen meglátja a biró, hanem mert nem vagyunk meztelenül járkáló vademberek és a hölgyekre is tekintettel vagyunk. Ilyen ez a viadal-dolog. A vendégnek kiutaltam a szoba legjobb karos­székét, kezébe nyomtam a kötelező pohár sört, eléje raktam egy csomó süteményt és néztük a viadalozó uszónadrágosokat. Magamnak pedig odacsempésztem néhány újságot, hogy közben suttyomban majd hasznosítom az időt és összeis­merkedem a világ állásával. Abban is van elég ve- rekedési viadal. Valójában nem nagyon igazságos a kétféle csú­nya látványosságot összehasonlítani. A televízión mutatott viadalokon nemcsak hogy biró van, aki végleg csak beleszól mielőtt egymás kezét-lábát kitörnék. A nézőközönség is elég biztonságban van, mert nézőt nem szabad megütni, akárhogy is csufolkodjk. Aztán a verekedő viadalozók mégis csak önmaguk választották ezt a pályát és senki sem sorozta be őket erre akaratuk ellenére. Végül pedig a rendezőség nagyjából egyformán mérete­zett izomtömegeket állít egymással szembe; nem teszi meg, hogy egy 240 fontos Góliátot ráeressze­nek egy 80 fontos gyerekemberre, hogy üsd, vágd, nem apád. Nem uszítják, hogy szorítsd el a tor­kát., mert ha nem tud lélegzeni és megfullad, az csak azt bizonyítja, hogy a gyerek amúgy sem volt életrevaló, hiszen nem tudott gazdálkodni a tüdejében maradt levegővel. Azt se mondják: tépázd ki a belit a taknyosnak, mert akkor nem lesz többé olyan csúf materialista, hogy a saját hasára gondoljon és megértse, hogy sokkal maga- sabbrendü dolog éhhomra nézni, amikor mások asztalánál lakmároznak; zúzd össze az agyvelejét a rongyosnak, hogy elfelejtse az ábécét, amelyet nagy kínokkal most kezdett volna megtanulni; törd el a nyakcsigolyáját, hogy megbénuljon tel­jesen és akkor győztes hős leszel és bebizonvi- tottad, hogy hiszel az isteni igazságszolgáltatás­ban, amely a te oldaladon van, mert ha nem igy volna, akkor a kis Dávidot nem tudná legyőzni a behemót Góliát. Röviden szólva — igy beszéltek az újságok. Mondom, a televíziós viadalok porondján nem állítanak szembe hatalmas, izomembereket vézna serdülő gyerekekkel, hogy agyonverjék őket és ha kiabálnak is a nézők, ilyen embertelenséggel nem uszítanak. Mégis nagyjából egyforma erejű s súlyú viadorok kerülnek össze egymással, csa­varják, tépázzák egymást s nem ritkán úgy bele­jönnek a kegyetlenkedésbe, hogy rossz nézni. Mi­kor pedig egyik izomgóliát a verekedés izgalmá­ban annyira ment, hogy a lecsöngetés után sem tudott megállni, hanem tovább rugdosta és ta­posta földön fekvő eszméletlen ellenfelét és csak akkor hagyta abba, amikor a biró fej beütötte — békés polgár létemre nem is néztem tovább. Ez a véres jelenet — gondoltam magamban — nagyon kevésben különbözhet az egykori pogány gladiá­tor viadaloktól, ezért keresztényibb foglalatosko­dás céljából előszedtem és elkezdtem az újságo­kat olvasni. Azon az estén a világ három különböző tájának 13 Bódog András: r " A Góliátok és Dávidok hírei uralták az újságokat. Irak, Vietnam és per­sze Kuba. Mindegyik szép példáját mutatta az olyan verekedési világviadalmaknak, ahol se biró, se semmiféle szabály. És nehézsúlyú izom-Góliá- tok állnak szemben gyerek-Dávidokkal. Ebben a viadalban minden megvan engedve. Sokszor nem is úgy végződik, mint a bibliában. A Góliátok mégis csak Góliátok. Irakban afféle puccs volt. Az újságok nem is tudták néhány napig, hogy vérengző forradalom­nak vagy dicső ellenforradalomnak nevezzék-e? Akkor kezdődött jobban tisztázódni a helyzet, amikor az uj uralom kinyilatkoztatta, hogy az olajjogokat tiszteletben fogják tartani. A napnál is világosabb lett a dolog azzal a hirrel, hogy “ir­galmatlanul vadásszák a kommunistákat.” Aki az olajat tiszteli és vadássza a kommunistákat, az rossz ember nem lehet. Sőt. Senki sem mondta ugyan, hogy az előző uralom olyan nagyon bal­oldali lett volna, de valószínűleg piszkálni kezdte az olajat, vagyis nem tisztelte eléggé az olajat. Már pedig az olaj szent, különösen, ha valamilyen angol—amerikai—holland tulajdont képez! Aki tehát az olajat nem tiszteli kellőképpen, holott az úgyszólván vallásos jelkép is — az nyil­vánvalóan vallástalan, egyenesen vallásellenes. A régi kormány ezért is már megérdemelte a bün­tetést, jól cselekedtek a vadászok, jó keresztény­ként jártak el. Azaz bocsánat — ezek az irakiak mind mohamedánok, lehet hogy a mohamedán püspököket meg papokat nem kenik fel és szent olajat más szertartásoknál sem használnak, de mégis tisztelik, ami a fődolog és ráadásul “irgal­matlanul vadásszák a kommunistákat.” Az ural­mukat a nagy vadászok már napokkal előtte meg- szilárditották, de az embervadászat egyre tartott. Akik irgalom nélkül vadásztak, azok nyilvánvaló­an a jó vallásos kereszt . . . akarom mondani mo­hamedánok voltak, akiket vádasztak, leöltek, le­mészároltak, kommunistáknak lettek kinevezve, hát örülhetett az ember szive, ha olvasta. Kár, hogy a televízió nem nagyon mutogatja ezt a kis Dávidok elleni, gyönyörűséges viaskodást. Aztán reméljük az egek ura hamarosan meg­fordítja azt a Dávid-Góliát-féle történetet Viet­namban is. Kezdett unalmassá lenni, hogy a bib­liában minden vasárnap az a nyápic Dávid győ­zött az ájtatos szentbeszédekben és csak a hét­köznapokra esett, hogy mint Napoleon mondta: “Isten mindig a nagyobb ágyukkal felszerelt had­seregeket segíti.” Hát a vietnami felkelők nem­csak Napóleont, de Istent is próbálták meghazud­tolni. Persze, hogy az ilyen vallástalanság tűrhe­tetlen. tát az iraki nemes vadászok 2—3 nap alatt kiir­tottak. Az meg egyenesen felforralja az ember vérét, hogy saját hazájukat megtámadó szabad­ságharcos földbirtokosokat és csatlósaikat nem kaszabolták le az ilyen úriemberek ősi szokása szerint, hanem szabadon boesájtották őket gyógy­szerek és csecsemőtáplálékok ellenében. Ez mutat­ja, hogy a kubaiak zsarolók , anyagias gondolko­dásúak. Az úri ellenforradalmárok hasonló hely­zetben még soha a történelemben nem engedték el maguknak a mészárlás gyönyörűségeit. Persze tőlük a betegek és csecsemők nyugodtan pusztul­hattak ezerszámra, akár a békevilágban is. Olyasmi is hozzátartozik a kis Dávid elleni ne­mes viadalhoz, hogy egyszerűen meg kell fojtani. Ha szépszerével és kevésbé szépen letiltják a ha- jószállitásokat, az majdnem olyan jó, mint ami­kor valakinek összeroppantják a gégéjét, fuldok- lik és ez hathatósan bizonyítja, hogy mennyire életképtelen a kubai gazdálkodás. Az is belesegit, ha sehonnan jött és felszerelt felelőtlen elemek felgyújtják a cukorültetvényeket és megtámad­ják hajóikat. És mert ezek után sem akart meg­fulladni az istenadta, fel kellett fedezni, hogy a kubai szigeten kövek is vannak. A biblia is tanú­síthatja, hogy a kis Dávid követ rakott a parity- tyájába és ezzel támadott, tehát kő és parittya támadó fegyverek. Végre is egyik-másik kő elta­lálhatja a hatalmas repülőgépeket, amelyek csak azért portyáinak naponta a feje fölött, minden nemzetközi jog ellenére, mert a Góliát megteheti és Dávid semmit sem tehet miatta. A kubai pa­rittya tehát életveszélyes támadó fegyver, az amerikai atombomba ellenben szaloncukor. Nem ok nélkül volt, ha újságok és képviselőkből álló közönség uszítva kiabálta: a fojtogatás túl las­san megy, vágd el a torkát! A kubai gyerek eldobta a követ a kezéből, ne­hogy Góliát továbbra is agyonprovokáltnak érez­ze magát. Ez se volt nagyon kielégítő. “Forgasd ki a zsebeidet, nincs-e benne bicska, a bicska is támadó fegyver! Hát az meg mi? A kezeid? Vágd le őket, mert azokkal is lehet ütni.” És igy tovább. Közben azonban meg lett Ígérve neki, hogy nem lesz bántódása, amig ürügy nem lesz rá. Hát ez is majdnem meg lett az elmúlt napokban. Dávid ellőtt egy halászbárka fölött, mert isten tudja honnan jött felelőtlen elemek pár hajóját próbál­ták elkötni. Egy napig tartó háborús kiabálás volt az eredmény, aztán elcsitult valamennyire, mert a rakétáról kiderült, hogy gépfegyver volt és a halászhajó zászlója nem mutatta nemzetisé­gét, lehet hogy csak azért, hogy “felelőtlen elem” lehessen 01vau_uiadaJ-G y—.■« biró, se szabály. Ki tudja, mi lesz még a vége, ha Dávid továbbra is elvetemedett marad s provokál azzal, hogy elhárítani próbálja a torkát fojtogató hatalmas kezeket. Az ilyesmit nem is tűrte a jó Góliát. Muszáj volt fegyvereket küldeni, meg tanácsadókat. Eb­be nem dughatja bele semmiféle biró az orrát, hiszen a fegyverekkel csak lőnek és robbantanak, a tanácsadók pedig csak tanácsolnak, mint a ne­vük is szépen mutatja. Idővel kitalálták, hogy jobban megy a tanácsiás, ha azt repülőgépen csi­nálják, úgyhogy mindjárt vitték is a harcoló csa­patokat egvutban oda, ahol irtóhadjáratot kellett alkalmilag eszközölni. “Ez sem háborúskodás ugyan, kedves biró uram”, lehetne mondani, ha volna egyáltalán biró az ilyen viadalokban, mint- ahogy az egyszeri magyar mondta: “sosem pisz- kolok én a kútba, csak a párkánvára, s nem is te­hetek róla, hogy mindig beleesik.” De mert a fölkelés kis Dávidjainak volt pofá­juk ezek ellenéi-e is lőni a csapatszállító ártatlan repülőgépekre, ki veheti rossznéven a semleges csapatszállító tanácsadóktól, ha most megenged­ték. hogy nemcsak visszajöjjenek, hanem ők kezd­hessék el a harcot? Ez se háboruviselés, kérem alássan, hanem afféle újságban megirt békés viadal. Ami pedig a Kuba-gyere'-et illeti, már az is szemtelenség tőle, hogv itt mer lenni a szom­szédban. Nyilvánvaló, hogv az apróka szakállas Dávid egyebet se csinál, csak provokál. Megtanul­ta a mesebeli báránytól. Ez is mindig csak provo­kálta a farkast, végül is a farkas nem bírta állni tovább a sok fenyegetőzést és kénytelen volt fel­falni. Egyelőre még folyik a nagv viadal. Hasbarug- dosás, karficamitás, csonttörés fizet az olyan is- tentelenségekért, hogv például az évek óta folyó szabotázs, bombamerénylet, gyujtogatás és gvil- kosságok ellenére kevesebb esetben hoztak halálos ítéleteket, mint amennyi úgynevezett kommunis­Letettem az újságokat és újra a televíziós ve­rekedési viadalt kezdtem nézni. Ott legalább egy­forma nagy Góliátok álltak szemben egymással, mindkettőnek egyforma kimerültén zihált a mel­le, az egyiknek az orra vérzett, a másiknak vér­aláfutásos volt a szeme. Az első a földön feküdt, a másik pedig vagy háromszor irtóztató erővel a hasába rúgott. Nem volt szép látvány, de legalább olyan viadorok voltak, akik a saját jószántukból adták fejüket e mesterségre és köztük még a leg- kegyetlenebbnek sem jutna álmában sem eszébe, hogv milyen dicsőség volna hatalmas erejével egy tizedakkora gyereket megfojtani, vagy agyon­verni, ha engedné is a biró. Ezért inkább a televíziós verekedők viaskodá- sát néztem. iSokkal de sokkal emberiesebbek s be­csületesebbek, mint amilyenekről az újságok be­számolnak. NEM KELL CSOMAGOLNI! — NEM KELL VÁMOT FIZETNI! i ► A legrövidebb időn belül segithe- ’ ► ti rokonait IKKA-csomagokkal! < h 4 I ► Fe.veszünk rendelést gyógyszerekre. A “Kultúra” i ► megbízottja. — Magyar könyvek. — Saját köny­veit Magyarországból kihozhatja általunk *■ < ; ► KÉRJEN ÁRJEGYZÉKET < j, : JOSEPH BROWNFIELD j ► 1 5 Park Row New York 38, N.Y. < | Mindennemű tác Tfaíó- é«? repülőjegyek i ; ► Telefon: BA 7-1166-7

Next

/
Thumbnails
Contents