Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-07 / 10. szám
Thursday, March 7, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 11 Molnár Zoltán: ÜZEMI JEGYZETEK RÖVIDEN TÍZ borsodi bánya már teljesítette^ februári tervét. Különösen értékes az ormosi II.-es akna teljesítménye, ahol egész hónapban baleset nélkül dolgoztak. Az edelényi I-es aknán gyakran a föld alatti dolgozók is segítettek, hogy a külszíni szállításnál ne legyen fennakadás. SZÁZSZEMÉLYES MÁV- üdülő épül Hajdúszoboszlón. A családi jellegű üdülőben egy-, két- és háromágyas szobákban helyezik majd el a vendégeket. • BORMUZEUMOT létesítenek a Balatonboglári Állami Gazdaság szőllőskislaki üzemegységében, az egykori kastélyban. A tervek szerint 300 fajta magyar, olasz, francia, bolgár borfajtát állítanak majd ki. • HARMINCNYOLCEZER kéve nádat arattak le eddig a dunaharaszti nádgazdaságban, s még ugyanennyit akarnak begyűjteni, amig kitavaszodik. v 140 kilométeres óránkénti sebességgel közlekedő vasúti kocsik készülnek a Lengyel Népköztársaság részére a Wilhelm Pieck-gyárban. ★ RÉZ helyett alumíniumból készítik a fémcsőfojtó tekercseket a váci Híradástechnikai Anyagok Gyárában. A tekercsek megfelelnek a nemzetközi szabványoknak, és több külföldi országból is érdeklődnek irántuk. A KÖZPONTI Statisztikai Hivatal március elején, mintegy 15 ezer család megkérdezése alapján kiegésziti a népszámlálás már rendelkezésre álló adatait. A kiegészítő adatok a lakosság életkörülményeire, a népesség egyes rétegeinek életviszonyaira vonatkoznak. • A VILLAMOSIPARI Kutató Intézet uj székházának építkezése megkezdődött Pestújhelyen. Az intézet — amely jelenleg öt helyen működik — 1964-ben költözik be az uj székházba. »I* A TAVASZI mezőgazdasági munkákra való felkészülésről tanácskozott a Heves megyei "tanács végrehajtó bizottsága. A megye szövetkezeteiben 457 traktor, 4247 igásfogat végzi majd a tavaszi munkákat, s 620 erőgéppel segítenek a megye gépállomásai. • HECTOR Rodriguez Llompart, a Kubai Köztársaság külkereskedelmi miniszterhelyettese Budapestre éi’kezett, az idei magyar—kubai árucsere-forgalmi tárgyalások befejezésére. • ÁLLANDÓ úttörőtábort építenek ötmillió forint beruházással a festői szépségű Sikondán. Az idén kezdődő nagyszabású építkezés több évig tart. Megfagyott a belvíz- lisztifják a vízlevezető árkokat A hűvösebb időjárás enyhítette a Tisza bal parti folyóinak áradását. A Sebes-, a Fekete-, a Fehér és a Kettős-Kőrösön az utóbbi napokban 10—20 centiméterrel apadt a viz és most már első fokúra csökkentették az árvízvédelmi készültséget. A Túron még jelentősebb a változás. Néhány nappal ezelőtt még harmadfokú készültség volt a folyón, de a hét végén rohamos apadás kezdődött. Az elmúlt héten már 94 centiméterrel csökkent Garbóiénál a folyó vízállása, igy megszüntették az árvízvédelmi készültséget. Apad a Maros, a Szamos, a Berettyó, csupán a Krasznán vonul le most egy erősebb árhullám, de a vízügyi szervek másodfokú készültségben őrködnek a gátakon. A Duna és a Tisza magyar szakaszán még változatlanul áll a jég. A múlt heti olvadás 113,500 katasztrális holdat árasztott el hólével a Tiszántúlon, a Duna— Tisza közének egy részén és kisebb területen a Dunántúlon is. A hideg most már megállította az olvadást, de egyúttal megfagyasztotta a korábban összegyűlt belvizet és sok helyen eltorlaszolta a keskeny vízlevezető árkokat. A jégkéreg alatt csak kevés viz tud eljutni a szivattyútelepekig, igy naponta csak egy-két órán át dolgozhatnak a szivattyúk. Ezért most a vízlevezető árkok tisztításával és szükség esetén robbantással távolitják el az akadályokat a belviz utjából. Napjaink valóságát s e valóság megismerésének hatékonyabb módszereit keresve, jelenségekre, tényekre, adatokra bukkantam. Hozzásegítettek ahhoz a meggyőződésemhez, hogy körülményeink közepette, amikor nemcsak a politikai viszonyokban, a termelésben, a külső élettények- ben, hanem a magánviszonyokban, az egyéni élet érzelmi és értelmi konfliktusaiban is minden eddiginél gyorsabb változások szakadatlan folyamata megy végbe, az Írói munka is szükségszerűen meg kell, hogy változzék. A szociográfia alaposságával kell vizsgálni a valóságot. Nincs jogunk a tapintásra, ösztönös megérzésekre támaszkodni; vagy legalább ellenőriznünk kell benyomásainkat a tényekkel összevetve. Ezek itt nyers feljegyzések, tömörek, úgyszólván még inegfogalmazatlanok. Nem kerülnek bele semmiféle írói műbe. De az ilyen ismeretek bősége a munka lényeges előfeltétele. MEGTRÉFÁLJÁK A MUNK AVERSEN YT Egy szocialista brigádvezetőnek egyszer nem volt kedve uj versenyfelajánlást késziteni. Elővette a régi másolatát és bedta. A következő negyedévben lemásolta a másolatot. Egyszer aztán megunta a játékot, és mikor ismét jöttek hozzá a felajánlásért, megkérdezte: — Minek ez nektek? — Hogyhogy minek? — hökkent meg a num- kaverseny illetékes képviselője — hát a verseny ...a vállalások végrehajtásának ellenőrzése... — De hiszen harmadik negyedéve ugyanazt a papirt adom oda és nem veszitek észre. Az illetékes a fülét vakarta. Ez bizony elég kellemetlen beszélgetés. Felkerestem ezt a brigádvezetőt, és érdeklődtem csintalan tréfájának indokai felől. — Nézze, elvtárs, felnőtt emberek vagyunk. Felnőttebb játékokat szeretnénk játszani. — Nem szeretik a versenyt? — Nem a versenyt. A verseny formalizmusát. Nem az a munkaverseny, hogy egy esztergályos ajánljon fel öt százalékkal többet, meg munkamódszerátadás, meg ilyesmi. — Hanem? — Fel kell tárni a termelés tartalékait. Jobban kell szervezni. Csak hallgassák meg a véleményünket ! BESZÉLGETEK A TERMELÉSRŐL Jártak itt külföldiek is, nyugati munkások. Nagyon tetszett nekik, amit láttak. A fizetett szabadság, a nyugdíj. Hogy mindig jobban élünk. Aztán megjegyezték: Hátha még dolgoznánk is! Őnáluk nagyobb a munkatempó. De nem is az' a lényeg, hanem, hogy jóval kevesebb emberrel termelik meg ugyanazt. Nincs az a kapitalista üzem, amelyik elbírná az improduktivoknak azt az arányát, ami nálunk van. — Sok a lődörgő! — jegyzi meg valaki —, akinek nem lehet tudni, mi haszna van az üzemben. Mindig szaladgál. Addig áll a gép. Én dolgoztam húsz évvel ezelőtt olyan kapitalista üzemben, ahol ládában odahozták nekem az anyagot, a szerszámot, a rajzot, mindent. Nekem csak dolgoznom kellett. A tőkésnek fontos volt, hogy járjon a gép. Nekünk nem fontos? Mi mért nem tudjuk ezt megszervezni? Elmondunk valamit a termelési értekezleten. Majd foglalkoznak vele. Egy fél év múlva megint elmondjuk. Akkor megint megígérik. Évvégi hajrá. Rengeteg túlóra. Mindent bele. — A nyáron meg várakozunk. Mért nem tudták nekünk ezt a nyáron ideadni? Nem igaz az, hogy ezt lehetetlen megoldani. Valaki megmagyarázza az objektív okokat. Rendelések, tervezés, anyagellátás, kooperációs nehézségek. Én ezen igy, kívülről nézve, úgysem tudok eligazodni. De a birálgató munkások sem. Azt mondja az egyik: — Valahol van azok közt az okok közt szubjektív is, amik itt olyan objektiven jelentkeznek. Hm, ezt nem igen tudom megcáfolni. —Idefigyeljen elvtárs! A szocializmus fölénye a kapitalizmus fölött nem abban van, hogy mi termelékenyebben dolgozunk. Hanem abban, hogy mi boldogulunk ilyen alacsony termelékenységgel is! Humoros fogalmazás. Enyhén szólva. A kritika élessége meghökkenti a tapasztalatlant. De kik elégedetlenkednek? A törzsmunkásság. Mit akarnak? Többet, jobbat, olcsóbban termelni. Nem a munkabérrel elégedetlenek, hanem & termelékenységgel. Nem keresni akarnak többet, hanem produkálni. Ez a lehető legkonstruktivabb elégedetlenség. S annál türelmetlenebbek, mert az a véleményük, hogy ugyanazok az indulatok és gondolatok fütik őket, mint a legfelső vezetést. E felhasználatlan energiák hajtóerővé alakítása nagyot lendítene a népgazdaságon. LAKÁS ÉS BÚTOR A Láng Gépgyár szerszámom helyében összegyűjtött adatokból alkalom adódik egy-két következtetésre. 121 szerszámmühelyi dolgozó töltötte ki a kérdőívet, melyből kiderül, hogy lakásviszonyaik a következők: 3 szobás lakásban lakik; 3; 2 szobás lakásban lakik 28; 1 szoba, komfortosban: 19; 1 szobakonyhában: 45; 1 szobában: 7; albérletben: 15; ágybérletben: 3; munkásszállón: 1. 121 szerszámmühelyi dolgozó közül tehát egy szoba, komfortosnál nagyobb lakásban lakik 31. Ebben a számban a jobban kereső műszakiak is benne vannak. 90 család lakik tehát olyan körülmények között, hogy felnőtteknek és gyermekeknek egy helyiségben kell aludniok. A kérdőíven adott válaszok szerint bútoraikat kielégítőnek tartják: 20; csak részben kielégítőnek: 39; nem kielégítőnek: 29. A megkérdezettek közül a kérdőíven 44-en nyilatkoztak úgy, hogy takarékoskodnak, gyűjtenek valami komolyabb családi vállalkozásra. Ezek közül 31-nek takarékbetétkönyve is van. Gyűjtenek autóra (4-en), motorbiciklire (6-an), üdülésre, külföldi útra (10-en), hűtőszekrényre, televízióra. De a legtöbben lakásra, vagy bútorra (28-an.) Külföldön járt emberek felvetik, hogy nálunk is úgy kellene: tartozzon a lakásgazdálkodás is az üzemhez! A gyár közelében levő gyári lakótelep csökkentené a közlekedéssel eltöltött időt is. (A szerszámmühelyi kérdőivek tanúsága szerint a közlekedésre átlag két órát fordítanak; a műszakiak átlaga valamivel alacsonyabb). Megnövekednek a társadalmi munka, a művelődés lehetőségei. A gyerekeket nem kellene végighurcolni a városon az üzemi bölcsődébe stb. AZ ÜZEM KOLLEKTÍVÁJA Van ilyen. Még a deklasszáltakban, véletlenül megragadt emberekben is gyökeret ver valamiféle szolidaritás. Tartozni kell az embernek valahová. De lám, ez a kollektíva még korántsem képes ellátni minden feladatot, amit tagjai ráhárita- nak. Nem csak a lakás-ügyben. — A fiatalok is például — mondja egy idősebb munkás —, velük is az a baj, hogy a gyárban foglalkoznak velük szakmailag; beszervezik őket KISZ-szemináriumba, vagy a Munkásakadémiára stb. De táncolni már máshová mennek. A társaságban való mozgásuk, a lányokhoz való viszonyuk, egész magánéletük módja nem kapcsolódik, be, vagy éppen ellentétben van az üzemi kollektívaszellemével. A szükségletek, igények változnak, az üzem kollektívája nem képes rugalmasan átalakítani a lehetőségeket. Néhány évvel ezelőtt nagy énekkar, két zenekar, tánccsoport, szinjátszócsoportok tevékenykedtek. — Kiöregedtek a dalosok. — Inkább színházba mennek az emberek. — Okolják meg az üzemi színjátszás megszűnését. Fogadjuk el áz indokokat. De a kulturház színpadán megszűnt nyüzsgés, a kórus széthullása mégis a kollektíva életének sorvadását is jelenti. Vannak azonban uj szálak is, melyek összekötik az emberek életét. Az emberi élet szertartásai, — házasságkötés, keresztelő, temetés —, melyek korunkban fokozatosan átalakulnak tartalomban, formában, kereteket is újakat keresnek maguknak. Mindinkább a kollektíva ügyeivé válnak. Csak ezek a keretek igy túl szélesek,, ez a közösség nagy ahhoz, hogy elég közel lehessen az egyes emberhez. (Befejező közlemény jövő hetli lapszámunkban), /.-o-'t itHOW shint / in bst ns r:\ állj«/.
