Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-07 / 10. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD ^tV1 y ."r 'yf'Y-fy'y -«r-y y^r--y”rKÖZVETLENÜL... BÁLINT IMRE ROVATA Egy ismerősünk megbízott, hogy miután San Franciscon keresztül utazva, ott szándékozom tölteni pár napot, keressem fel Betty barátnőjét, adjam at üdvözletét és vigyek, hozzak pletykát. Oly örömmel ugrottam a tárnicsnak, mint ifjú és bohó koromban a kalácsnak, mert a szobamorgó Bettyvel a hajón Amerikába jövet románcoztam. Ez több, mint negyven évvel ezelőtt történt. Akkoriban és talán ma is tele vannak a hajók tiinő, futó szerelmekkel, amelyek rendszerint akkor érnek véget, amikor a párok meglátják a kikötőt. Én se láttam azóta Bettyt. Ha az ember idegen városba érkezik jó, ha egy bennfentes kalauzolja, különösen ha az illető oly kedves és aranyos, mint Bözsike volt. Bűbájos, búgó, szerelemmel ózondus hang válaszolt a telefonba, amikor megmondtam, hogy ki vagyok. Meghívott azonnal ebédre, hogy délután majd bejárjuk a várost és este kimegyünk a férjével a kinai negyedbe vacsorázni és onnan annak a szállodának a tornyában lévő éjjeli mulalóoa, amely oly magas, hogy le lehet köpni onnan a várost, ami persze nem illik és csak képletesen van mondva. Oly gyorsan hadarta el Betty a műsort, mint főpincér az étlapot, aki alig várja, hogy kiszolgálja az embert. “Jaj, de megöre. . . hízott!” Evvel a csatakiáltással csapta össze Betty a kezeit, amikor ajtót nyitott. “Maga is. .. majd húsz évvel öregedett”, válaszoltam, el harapva a nyelvemen levő negyvenet és gyorsan elhatároztam, hogy nem fogom megcsókolni Bettyt, még csak meg se fogom ölelni, így csak kezet fogtunk, "Hiába, maguk magyarok”, igy mondta, hogy maguk és nyilván evvel akarta tudtomra adni, bogy ő már nem magyar, “a világ legnagyszerűbb bókolói voltak. Maga se öregedett negyven évet, csak nem oly karcsú, mint akkor volt. És kár, hogy beretválja a bajuszát. Helyes, stuccolt angol bajusza volt. Abba szerettem bele, meg a dusfür- tü, göndörkés sötétbarna, hosszú hajába, meg a pakkunpartlijába”, “Magáé vöröses-barna volt s loknis és egy vad lökni a bal szemét eltakarta. De azért látott. Jól látott. Haj, be jól! De ez a világos-szőke haj is jól áll magának.” “Festem.” “Tudom. A borbélyfestők nagy művészek. Jobban keresnek, mint a festőművészek.” “Kétszázötven dollár évi abonálás és hetenként egyszer, de ha kívánom, kétszer is vesz. Nem kerül sokba, amint látja.” “Kétszázötven nem is pénz.” “Látom az arcán, hogy azt akarta mondani, hogy abból két kinai család egy egész évig megélne. Eszembe jutott, hogy maga akkoriban egy izé. . . szabad kimondanom?” “Tessék!” “Még mindig kommunista?” Meg se várta a válaszomat gyorsan hadarta a mondókáját, nyilván jobbnak vélte, ha nem kap kérdésére választ, mint ahogyan némelykor a bizonytalanság jobb, mint az esetleges rossz hir. “Nem mintha különbséget tenne, mert Frank a férjem nagyon liberális és emlékezhet arra, hogy a hajón én is mennyire tiplinjv, maguk-magával.” “Mi a férje?” “ruolic accountant. Magyarországon kettős könyvelő volna, de nem magyar és nem kettős, nem is hármas, hanem négyes könyvelő, mert egy féle könyvet vezet a korporációnak, egy másmi- lyet a szakszervezetnek, tudja a munkások számá- r; ™irirHqr vei--"fr><3áo-pf felmutatni, megint egy ittásikat az adóhivatal számára és a negyediket titoeoan magamagának tartogatja, nehogy a bör- t.?Vnhp VpWiKno. Ezért is nem könyvelőnek hívom, hanem tojástáncosnak. De maga mit csinál most? *o.■ m magáról, hogy ir és fest. Az Al- jjháját angolban olvastam és egyszer egy kriti- r. is olvasram valamelyik lapban egy kiállításról. Nem valami jót. Egyik se pálya. Két rossz nem tesz ki egy jót. Koplaltak ?” “Nem sokszor. És nem nagyon. És maga?” “Óh, én mindig megvoltam, megtaláltam a rámpasszoló foltot, köszönöm kérdését. Na, nézzen csak körül ebben a fészekben és ne mondja nekem, hogy kispolgári ‘junk\ mert istenuccse pofonvágom” és kedvessen meglegyintette az arcomat. nyilván alig bírta magát türtőztetni, hogy megérintsen valahol, valahogy, akárhogy. “Pont ezek a ‘junkok’ teszik, tesznek minden fészket meleggé, puhává és kellemessé, legyen az arisztokrata, polgári, vagy munkás fészek. Amellett en egy okos pesti lány vagyok és szeretem, ha szeretnek es meg mindig szereteK szeretni és a madarak is a puha fészekben... de minek magyarázzam, hiszen maga író, mindent lat és átlát. ti nappali es ebedlő Kombinacios-szooa bútorát háromezer dollárért vettük tavaly. Importált svéd dióíabutor és a drapéria és a laKberendező külön ötszáz. De a szőnyeg eredeti és már régen nálam van. Perzsa persze és megér négyet. Ezret. És a kisebbek is eredetiek, csak a felső szőnyegek, a modernek újak, de azok is többszáz dolláron kerültek. Az egyik, az a lila, Finnországban készült. Hatszáz dollár, de megéri, ma ezret adnék érte. Az a kredenc, Frank csak stelázsinak csúfolja, angol tölgyfa, antik darab a tizenhetedik századból. Pedigréje van. Angliában vettem hétszázért, de az ideszállitással együtt felment vagy kilencre és bár talán nem is illik ebbe a modern miljő- be, de szeretem és én magamnak, ha kell egyéni stilust csinálok. Nézze egyenként azokat a porcelánokat benne!. .. Nem..., ne az ezüstöket, azok csak ezüstök, de a porcelánok. A figurácskák és a vázácskák és a. .. valódi mejszeni és sevresi és a svéd királyi és. . . még egy pécsi is van közöttük, az a legolcsóbb és nem szeretem, de Frank megvette a születésnapomra, amelyet pontosan tud. Csak az évet nem. És én miatta kiállítom a többi közé. Van olyan, amelyikért háromszázat fizettem és még a legolcsóbb is több mint hatvan dollár volt. Ma már több. Dehát ezekhez maga festőművész ur nem ért, ezek kispolgári vacakok, ugye? Vannak bélyeg és kitömött állat gyűjtők. Nekem ez a szenvedélyem. A hálószobát nem mutatom meg, mert nem illik. Másrészt még veszedelmes gondalatai támadnának és nem mintha magától félnék, hanem magamtól.” Aztán csak jött belőle a szavalás, nyilván úgy látta, hogyha én nem vagyok érdekes, legalább legyen ő az: “Azt mondják, hogy a polgári körökben több a válás, mint a munkástársadalomban.” “Én is úgy tudom.” “Ebből csak az tűnik ki, hogy a polgárok intelligensek, válogatósok, igényesek.” “Hányadik férje ez az előbb említett Frank?” “Szemtelen! Az ilyesmit nem illik kérdezni. De megmondom, mint régi jó barátnak. A negyedik. És az utolsó, mert nemcsak szeretjük egymást, hanem barátok is vagyunk. De térjünk csak visz- sza a szurkáláshoz. I am kidding you of course,” mondta angolul. Egyáltalán gyakran keverte a magyart angollal, bár nagyjában magyarul beszéltünk, nyilván, hogy az amerikai négy fal körülöttünk ne értse és valahogyan intimebb volt a magyar szó és mintha visszaidézte volna a fiatalságunkat. “Látom a lebiggyesztett száján, mégha egy szót se szól, akkor is látom a likicsinylést és hát ezért is folytatom a bökdösést, hátha rátalálok egy gyenge pontjára és megdöföm. A zongora igaz, hogy csak szobába való ‘babygrand’ de Stein way és Chopint úgy játszom, amint ő megálmodta a mazurkáját, valcerjeit és a nokturnjeit és a Book of the Month Clubnak is tagja vagyok és nemcsak vásárlóm a könyveket, hanem olvasom is azokat és ha maga iró, hallgasson ki az irodalomból és meglátja mennyi mindent tudok és nemcsak a divatról vagyok tájékozva, hanem a művészetről is, mert van vagy húsz művészi albumom, köztük harminc dollárosok is. Én van százötven stereolemezem, főleg klasszikusok, Frank bosszúságára persze. És az ékszereimmel már nem is hencegek, a két minkkel sem, az egyik uj, a másik mégujabb, az majd a sarkamig ér és hatezer dollárba. .. és ez a lakás, amint itt látja, harmincötezerre van biztosítva és ha leég egy pennyt se keresünk rajta. Óh, a képek? Gondolhattam volna, hogy érdeklik a képek. Ez egy valódi Burly. Angol. Vagy százéves. Frank szereti, én nem. Nem tudom, hogy szerezte, ő hozta a házhoz. Az egy Taylor. Férjem iskolatársa volt és egy párszor nálunk evett és nekünk adta. Vacak? Én szeretem. Nem szocialista realizmus, se nem realista szocializmus, csak egyszerű modern kép és én szeretem. Ez a másik itt egy Gyulahv. Még a második férjem idején udvarolt nekem és egy gyenge pillanatában adta és én éppen csak megcirógattam érte. Esküszöm. Tudja az asszonynál, akinek annyi férjjel volt tapasztalata, már nem jönnek, mennek úgy a gyenge pillanatok, mint amikor még lány volt. Emezt egy hollandus festőtől kaptam. De Kayper. Nem nagyon ismert. Ezt egy műgyűjtőtől kaptam, aki — a szerencsétlen — nem tudta, hogy mit mügyüjtött, csak uew odaadta. Valódi Kaffánsky. Sohasem hallott róla? Büszke vagyok rá, hogv vannak kéneim, melyeket maga nem ismer, mint ahogvan biztos vagyok abban is, hogy Írókat tudnék felsorolni, akiket maga nem olvasott. Látja, mily müveit vagyok? Én a kispolgár ? Portrémat egy fiatal né. Thursday, March 7, 196.” met festette és csak úgy puffra csinálta, mert ahogy mondta érdekelte az. .. arcom. Kámfize- tett, de szereztem neki egy ezerdolláros portrérendelést. Azóta nem láttam. Talán éhenhalt. Ez a kis kép egy tempera a Kocsis Jánosé. Még harminc év előtt és oly friss még ma is... ” "Nem érdekelnek a képei különösebben, éppen csak íurcsálom, hogy amig ebben a lakásban mindenért pénzt adtak, a képeket ingyenbe kapták.” “Az igaz. Látja, ezért mondom, hogy örülök, hogy nem festőművész a férjem és hogy én egy kispolgárnő vagyok. By the way. . . tudom, hogy Magyarországon is vannak még kispolgárok, dacára a kommunizmusnak.” “Vannak. Csak sokkal kisebbek lettek.” Hamarosan elmenekültem. Luncsra se maradtam és arról is lemondtam, hogy velük annak a szállodának a magas tornyáról köpjem le San Franciscoi. Bettyt negyvenkét évig nem láttam, de remélem kibírom még a következő negyvenkettőt nélküle. B É G S : Ezer kohász utcai tüntetése Az elmúlt héten ezer kremsi kohász tüntetett Bécs utcáin. A tüntetők a kancellári hivatal ball- hausplatzi épülete elé vonultak, és veszélyben forgo munkalehetőségeik védelmét követelték. Miután Gorbach kancellár és Pittermann alkan- cellár fogadta a kremsi kohászok küldöttségét, a tüntetés rendvazarás nélkül véget ért. A kohásztüntetés forrása az államosított ipar sorsa miatt kirobbant nézeteltérés a néppart és a szocialista párt között. A kohászati ipar hanyatló irányzata válságos helyzetbe hozta az államosított kremsi kohómüvet, amelynek munkásait az ugyancsak államosított Egyesült Osztrák Vas- és Acélművekbe való beolvadás vagy jelentős ipari beruházás menthetné csak meg a jelentékeny termeléscsökkentéstől és a munkáselbocsátástól. Az államosított ipar részben magánkézbe való visszaadását követelő néppárt azonban nemcsak ellenzi a kremsi kohászok számára életbevágó fontosságú intézkedéseket, hanem azt is javasolta, hogy a magánipar versenyképességének fokozása érdekében minden osztrák államosított üzemet az államosított nagyipar egészének együttműködéséből kiszakítva, a piacingadozás veszélyeinek kitett önálló részvénytársaságokká alakítsák át. Miért tartóztattak le 28 szicíliai munkást? RÓMA. — Az elmúlt hét egyik estéjén 28 munkást tartóztattak le a hatóságok a szicíliai Nisce- miben. Az őrizetbe vett dolgozókat a caltaniset- tai börtönbe szállították. A letartóztatottak között szerepel a niscemi szakszervezeti központ vezetője. A letartóztatás oka az a tüntetés, amelyben 1962. október 22-én több mint háromezren vettek részt, hogy tiltakozzanak a hatóságok nemtörődömsége ellen, amelynek következtében a falunak sok hónapon át vizet sem juttattak. Niscemi akárcsak Szicília sok más községe, rend kívüli szegény, a lakosság legnagyobb része munkanélküli, s még vízzel sem rendelkezhetik a tisztálkodáshoz és az étkezéshez. A község lakói több tüntetésen követelték a hatóságoktól, vezessék be a vizet a faluba és juttassanak munkát lakóinak. Négy hónap után a hatóságok végre megmozdultak — nem azért, hogy vizet szolgáltassanak, hanem, hogy börtönbe zárjanak 28 munkást a tiltakozók közti. A letartóztatásokra az éjszakai órákban került sor . több száz rendőr és csendőr vonult ki teljes készültségben, körülvéve a falut. A letartóztatások ellen erélyesen tiltakoztak a baloldali pártok és a szakszervezetek. Az Egyesült Államok 240 millió dollár kölcsönt folyásit Indiának Washingtonban hivatalosan bejelentették, hogy az Egyesült Államok külföldi segélyprogramja keretében — az eddigi folyósított legnagyobb ösz- szegü kölcsönt — 240 millió dollárt folyósítanak az indiai kormánynak a legsürgősebb importcikkek kifizetésére. A közelebbről meg nem határozott importcikkekre kapott kölcsönért India 0.75 százalék kamatot fizet és 40 év alatt fizeti visz- sza. A washingtoni közlés még megjegyzi, hogy az indiai kormány a kölcsön legnagyobb részét behozatallal foglalkozó magánvállalatoknak juttatja.
