Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-03-07 / 10. szám

10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 7, 1963 Mt Történik «z óhAzAban Fodor Erna: Választások Magyarországon BUDAPEST, február 24. — A szörnyű tél sután végre már második napja, hogy napsütés­ben virul a város. Ma is hideg van, de legalább nem esik a hó és a Dunán egy vizes esik vonul ■végig a jégtáblák mellett. Nagy nap van ma Magyarországon. Ma vannak az általános választások. Szombat déltől egészen hétfő délig teljes szesztilalom van az országban. Józanul, meggondoltan adhatják le szavazataikat Magyarország polgárai. Két hónapja folyik a kor­teskedés, ha ugyan annak nevezhetjük, mert bár a rádió, a televízió, sőt a napilapok tömkelegé is állandóan foglalkozik a választásokkal, azért még sem hasonlít ez egy cseppet sem a nyugati álla­mokban lefolyó szavazásokhoz. Most volt először alkalmam arra, hogy figyelemmel kisérhettem a szavazásokat elejétől végig egy szocialista or­szágban. Mint idegen állampolgár, természetesen nem járulhatok a szavazó urna elé, de senki egy pillanatig sem állt utamba, hogy a jelölő gyűlé­sekre elmehessek, vagy jelölőkkel és jelöltekkel beszélgethessek akár a gyűléseken, akár az ille­tők otthonában. Az USA-ban az az általános vélemény, hogy a népi demokráciákban nem demokratikus a szava­zás, mprt csak egy politikai párt van és csak an­nak jelöltjeire szavazhatnak az emberek, vagy nem szavazhatnak. Magyarországon is valóban csak egy politikai párt van, a Magyar Szocialista Munkáspárt, vagy másnéven kommunista párt. Ennek ellenére elmondhatjuk, hogy csak itt lá­tunk, legalább is én itt láttam életemben először valóban demokratikus választásokat. A jelöltek 38 százaléka valóban az MSZMP tagjaiból került ki, a többség azonban, pontosan 62 százalék, pár- tonkiviili egyénekből áll. Ezek többsége az u. n. “Hazafias Népfront” jelöltje. Kik ezek? Honnan és kik jelölik őket? A Ha­zafias Népfront hatalmas pártonkivüli tömegszer­vezet, amely békét óhajt a világ népei és hazája részére. Vezetői katolikus és protestáns papok és főpapok, értelmiségiek, munkások és parasztok. Tagjai lehetnek mindazok, akik megegyeznek a népjólét és béke elveivel. Nem is kell, hogy poli­tizáljanak; származás, faj, vallás itt nem jön szá­mításba. Innen van aztán, hogy például Kalocsa város az érsekség helynökét, egy főpapot küld az országgyűlésbe, városának képviseletében, Buda­pest VII. kerülete pl. egy színészt, a közismert Makláry Zoltánt választotta meg országgyűlési képviselőjének. Ne higvje senki azonban, hogy ezeket csak néhány ember nevezte be és a többi­ek szó nélkül, mint a birkák leadták rájuk szava­zatukat. Az ország minden részében, falvakban, városok­ban, termelőszövetkezetekben és gyárakban vá- Jasztógyüléseket tartottak és heteken, sőt hóna­pokon keresztül válogatták a jelölteket. Mindenki részt vehetett e jelölő gyűléseken. Budapesten a lakóházakban kifüggesztett plakátok jelezték, hogy hol és mikor tartják a jelölő gyűléseket. Igv a szavazó polgárságnak több mint a fele vett részt ezeken. Aztán megvitatták a választási prog pam minden részletét, közben megismerkedtek a nemzetközi helyzettel, az ország időszerű kérdé­seivel és természetesen a helyi problémákkal. Nem egy esetben ott a helyszínen megkérdezték jelöltjüktől, hogy mit tervez bizonyos problémák megoldására? Csak miután már meghányták-ve- tették, hogy eddigi tapasztalataik szerint megfe­lel-e jelöltjük a várakozásaiknak, voltak hajlan­dók őt újra jelölni. A tanácstagjelöltek között pl. közel 46% uj jelölt. így történt azután, hogy nem egy dolgozó gyárimunkást a munkapadjá­ról jelöltek országgyűlési képviselőnek, de bányá­szok és termelőszövetkezetiek is vannak az uj jelöltek között. ‘‘Közülünk valók, legjobban értik ügyeinket, bajainkat, tehát legjobban képvisel­hetnek bennünket,” hallatszott nem egyszer az előjelölési gyűléseken, sőt nyugodtan mondhat­juk, hogy előválasztásokon, mert ilyenkor a je­löltség egyenlő is a választással, csakúgy, mint USA-ban a legtöbb déli államban; csak azzal a nagy különbséggel, hogy ott aztán nem a többség jelölte a megválasztott honatyákat, hanem egy maroknyi kisebbség, hogy az ő érdekeiket képvi­seljék. A többség sok esetben, mint például Mis­sissippi államban négerekből áll, s száz év alatt sem érték el azt, hogy szavazhassanak a válasz­tásokon, nem is beszélve arról, hogy esetleg jelöl­hetnének bárkit érdekeik megvédésére. Hisz, ha szavazhatnának aíz Eastlandok, az Ellenderek biztosan nem ülhetnének az ország kongresszusá­ban, ahol társaik túlnyomó részével együtt néger és munkásellenes törvényhozás a legfőbb gond­juk. A magyar jelölőgyüléseken viták folynak, ko­moly viták közügyekről, az azokat intéző egyének­ről. Előfordul az is, hogy szót kér valaki, feláll és beszédet tart, mondhatjuk kortesbeszédet, a volt képviselő, vagy tanácstag újraválasztása mellett, mert úgy mondja, “jelöltünk megállta helyét a múltban, becsületesen dolgozott érdekeinkért”, sőt fel is sorolja, hogy mi mindent köszönhet­nek neki, tehát a múltja garancia arra, hogy új­ból megbízhatnak benne, “de ha nem, hát négy év múlva visszahívjuk, annyi szent,” jelenti ki nem egy választó ott, a jelölt előtt. Nem egyszer megható, kedves jelenet játszódik le. Például Kádár János miniszterelnök Borsod­ban nemcsak az üzemeket látogatta meg, de vá­ratlanul ^meglátogatta a termelőszövetkezeti pa­rasztokat, akik életükben először üdültek Tapol­cán, a Pénzügyminisztérium nyaralójában. Meg­ható jelenet volt az is, amikor Budapest egyik kerületében a munkás, illetve dolgozó asszonyok egy pedagógust jelöltek a városi tanácsba, mert mint mondták “semmi munka sem volt sok a részére, amikor gyermekeink érdekeiről volt szó.” Hetekkel előbb bejelentették a megválasztandók neveit, s az országban bárkinek joga volt az el­lenvetések megtételére, ha volt valami tudomá­suk arról, hogy az illető valamilyen okból nem felel meg a nép jogos követeléseinek. Önkénytelenül is összehasonlítást kell tennem a newyorki választásokkal. A rádió, TV és a napi­lapok ott is korteskednek. Minél gazdagabb a je­lölt, vagy minél nagyobb összegeket költ a jelölő párt a választási kampányra, annál nagyobb esé­lye van a megválasztandónak, mert a nép leg­többször sohasem látja, csak a választási kam­pányban ismertetik, hogy melyik nagy részvény- társaság elnöke, vagy ügyvédje, s a nép aztán a színüket sem látja a következő választásig. Ha sikerül egy-egy kis munkáscsoportnak valakit je­lölni rengeteg munkával, aláirások szerzésével, a nép tömegei legfeljebb csak már a szavazó urnák­nál találkoznak nevükkel, ha ugyan észreveszik egyáltalán, de akkor sincs fogalmuk a legtöbb esetben, hogy kik is ezek. A nagyipar ügynökei gondoskodnak, hogy valami mégis kiszivárogjon a nép közé, hogy megfélemlítsék a szavazókat, ha az egyszerű hazugságoknak nem dűlnének be. A nagy demokráciában a nép tehát szavazhat a két pártra, illetve vagy az egyik vagy a másik millio­mos jelöltre, de sohasem azokra, akiknek a néppel közös érdekeik volnának, tehát elvárható lenne, hogy meg is védjék vagy legalább harcoljanak érte. Persze felmerülhet az a kérdés is olvasóink előtt, hogy hát az a katolikus főpap, akit Kalo­csán megválasztottak —- mint említettem —, vagy a többi református lelkész valóban a magyar nép érdekeit védi-e? Minden ok megvan arra, hogy azt higyjük, hogy igen. 17 év mult el a felszaba­dulás óta. A katolikus papság valaha majdnem kivétel nélkül a régi rendszer oszlopait képezte. Ma azonban láthatják, hogy a magyar nép, a ré­gihez viszonyítva, sokkal jobb életkörülmények között él és sokkal műveltebb is. Ha belátják ezt a főpapok is és megegyeznek a jelenlegi kormány- politikával és eszerint élnek és dolgoznak, ez esetben a reájuk szavazó nép bizalmával nem fog­nak visszaélni. Ha pedig nem tartanák be a nép­nek adott ígéreteiket, a ma már igényes és kul­turálisan egyre jobban feilődő mawar nén r>á<yy év múlva felméri működésűket és ha úgy látja, hogy nem ütötték meg a mértéket, visszahivia őket és helyüket olyannal tölti be, aki közülük való és igy ugyanazok az érdekei. A fődolog azon­ban az, hogy e pillanatban a magyar nép teljes A magyar választások eredménye BUDAPEST. — Február 24-én az országgyű­lési képviselők és tanácstagok megválasztása a törvény előírásainak megfelelően, rendben folyt le. A választói névjegyzékbe és pótnévjegyzékbe felvett választójogosultak száma összesen: 7,114 855 fő. Ebből nem végleges adatok alapján 6,915, 644 választópolgár — 97.2 százalék — élt szava­zati jogával. Az országgyűlési képviselőjelöltek­re leadott szavazatok közül érvényes 6,888,835, érvénytelen 26,809, az összes leadott szavazatok 0,4 százaléka. A leadott érvényes szavazatok kö­zül a Hazafias Népfront jelöltjeire 6,813,058, az összes szavazók 98.9 százaléka szavazott, ellenük 75,777 fő — az érvényes szavazatok 1.1 százalé­ka — szavazott. A budapesti és a megyei választókerületekben a képviselőjelöltek névjegyzékébe felvett 340 or­szággyűlési képviselőt és 173 pótképviselőt meg­választották. A budapesti fővárosi, megyei jogú város, me­gyei jogú városi kerületi és járási jogú városi tanácsokba minden tanácstagjelöltet megválasz­tottak. A községi tanácstagjelöltek közül 147, a buda­pesti kerületi tanács jelöltek közül, és a já­rási tanácstagjelöltek közül, jelöltet nem vá­lasztottak meg. Ezeken a helyeken — a törvény előírása szerint — pótválasztást tartanak. A tavalyinál háromezer lakással többet adnak át az idén BUDAPEST. — Az Építésügyi Minisztérium pártbizottsága nagy aktivaértekezleten vitatta meg a múlt évi terv teljesítésének tapasztalatait és 'az idei feladatokat. A pártaktiván részt vett és felszólalt Trautmann Rezső építésügyi miniszter is. Szokup Lajos miniszterhelyettes tartott beszá­molót. A többi között elmondotta, hogy az Épí­tésügyi Minisztérium idei terve a tavalyinál több mint 13 százalékkal nagyobb feladatot ir elő. Eb­ben az évben mintegy háromezer lakással többet kell felépíteni, mint tavaly, s a lakóházak építési idejét a múlt évi 10.9 hónapról 9 hónapra kell csökkenteni. Ezért a korábbinál még szélesebb körben dolgoznak majd korszerű építési eljárá­sokkal. így az idén már a lakásoknak majdnem a felét fejlett építési módszerekkel készítik el. Fon­tos feladata az építőiparnak, hogy segítse több jelentős épitőanyagipari beruházás befejezését. Ennek megfelelően már az idén meg kell kezdeni a termelést a Dunai Cement- és Mészmíiben, az uj berentei gázbetongyárban és a 6-os számú épü­letelemgyárban. A beszámolót élénk vita követte. Sok hasznos javaslat hangzott el az építkezések korszerűsíté­séről. uj munkaszervezési módszerek alkalmazá­sáról. és a szokatlanul kemény tél miatt keletke­zett termelési kiesés pótlásáról. «WWWWWWWWWtfWWWWWWWWWWWVUW AZ INTERVIZIó tanácsának négynapos ülés­szaka, amelyen jóváhagyták az 1963. évi máso­dik negyedévi müsorcsere tervezetét, Prágában befejeződött. Az ülésszakon felvették az lntervi- zió rendes tagjai sorába Bulgáriát és Romániát. • CSIRKE ÉS PULYKATOLL egyre nagyobb mennyiségben kerül használatba a baromfitáp­szernél. Megfőzve, megszáritva és megőrölve 80 százalékban proteint tartalmaz. Néhány évvel ez­előtt a tollat csak trágyázásra használták, de eb­ben az évben 12 millió dollár értékben, a tollter- melés 75 százalékát a baromfik fogják elfo­gyasztani. • TOVÁBBI 12 kilométeres szakaszon rendezik az idén a Zala-folyó medrét. Zalaegerszeg hatá­rában -— négy kilométer hosszúságban — telje­sen uj medret vágnak a folyónak, a jelenlegi fo­lyóvölgybe pedig ligetet telepítenek. vw»%**\ww**\'-»ww»»vwwww*www*»wv\»»v*vv»< demokráciával azt választhatja meg képviselőjé­ül, vágj- tanácstagjául, akit óhajt és ettől senki el nem tiltja. Nők. férfiak 18 éves korukat elérve szabadon szavazhatnak, akire éppen akarnak. Ha a sok megbeszélés után egyik jelölt sem tetszik valaki­nek, egyszerűen a szavazólapon lévő kockát tölti ki szavazás helyett, ami azt jelenti, hogy egyik jelöltre sem szavaz, mert neki ez ugv tetszik, s ezért senki felelősségre nem vonhatja. 340 ország­gyűlési képviselőt és 105,688 tanácstagot válasz­tott ma Magyarország népe, Budapest városa pe­dig 68 képviselőt és 34 pótképviselőt választott.

Next

/
Thumbnails
Contents