Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-03-07 / 10. szám

Thursday, March 7,1963 AMERIKAI MAGVAS SZ« — HTNGARIAN WORD - g

MEGJEGYZÉSEK LUSZTIG IMRE LEVELÉHEZ

Lapunk szembenlévő oldalán levelet közlünk Lusztig Imre munkástárs tollából. E levélben kritizálja lapunk feb. 7-i számában kifejtett álláspontunkat.

Mielőtt még hozzászólnánk a tárgyhoz, kijelentjük: Senki se vegye úgy, mintha ezzel a cikkel bárkibe is bele akarnánk fojtani a szót. Nagyon hálásak vagyunk Lusztig munkástársnak és hálásak leszünk bárkinek, aki hozzászól a témához, ha azt munkás szempontból teszi. Azért válaszolunk Lusztig Imre levelére, mert ő nem annyira a vitához szól hozzá, hanem a lap álláspontját kifogásolja.

Tudnivaló, hogy “A mi vélenyünk” felszólalás a feb. 3-i newyorki banketten az ügyvezető bizottság egyöntetű jóváhagyásával történt. így az abban kifejtett nézetek az ügyvezető bizottság egyöntetű nézetét képviselik. Ez pedig egyáltalán nem “tarthatatlan”, hanem valóban képviseli lapunk vonalát. Ugylátszik, hogy Lusztig munkás- társ nem értette meg cikkünk lényegét és ezért idézünk belőle egy fontos mondatot:

“Legyen egység az imperializmus ellen, legyen

egység a koegzisztencia érdekében."

Kérdezzük: semlegesség ez? Ez nem állásfoglalás? A tény az, hogy nem mondjuk ki: “ti kínaiak, benneteket elitélünk”, s azt sem mondjuk, hogy “Szovjetunió téged Ítélünk el.” Ugv gondoljuk, hogy ha Lusztig munkástárs egymással ellentétes idézeteket tud felhozni a kínaiak polémiájából, akkor lennének olvasók, akik fel tudnának hozni egymással ellentétes idézeteket a másik oldalról is. Tény, hogy a vita és a polémia még a mai napig is folytatódik és a vádaskodások serege jön felszínre. Igv jogosan kérdezzük:

Vajon mi használ jobban az amerikai munkásság érdekeinek, ha most ilyen viszonyok között purtizánoskodunk egyik vagy a másik oldal mellett, vagy ha megtartjuk egységünket és harcolunk a békéért?

Tanuljunk a múltból

Lapunk hosszú történelme folyamán nagyon gyakran megtörtént, hogy a különböző ideológiai “vonalak” annyira részeivé váltak a lap tartalmának, hogy elfelejtettük tulajdonképpen miért is harcolunk. Az lett a fontos kérdés, kinek van igaza ? Ezek a polémiák a munkások legöntudatosabb részét szétszaggatták és nem a közös ellenséggel szemben harcoltak, hanem egymás ellen. így' a kis amerikai magyar munkáskolóniában létrejött egy “Bérmunkás”, egy “Munkás”, egy “Előre” és annak utódai és minden lap körül kitűnő munkáserők tömörültek, melyek azután arra pazarolták erejüket, hogy egymás ellen harcoljanak. Ennek utóhatása végeredményben az lett, hogy sajnos csak egy kis öntudatos csoport maradt meg lapunk körül, s ma nem tudjuk úgy befolyásolni az amerikai magyarságot a munkásság érdekében, ahogy arra szükség volna.

Mennyivel hatásosabb lenne lapunk békés poli- kája, ha a múltban ezeket a hibákat elkerültük volna (melyekért nemcsak mi vagyunk a felelősek), s igy sokkal nagyobb tömegek lennének ma mögöttünk.

Az ügyvezető bizottág nem becsüli le a munkásokat

A Magyar Szó országos konferenciáin az olvasótábor legaktívabb része a lap politikai, gazdasági s szervezeti kérdéseivel foglalkozik. Ekkor dolgozzák ki a lap politikai vonalát, bírálják a szerkesztőség munkáját és helyben hagyják az ügyvezető bizottság előző évi tevékenységét, ha az(Folvtatás a 7-ik oldalról) nyitották ki, s akkor úgy megrohamozták, hogy az emberek majdnem el taposták egymást. Megmondtam a véleményemet a jegy pénztárosnak, hogy ez helytelen. Igaz, a vonaton is lehet jegyet venni, de drágábban.

Egerbe mentem, ahol akkor épült egy nagy színház, melyet azóta bizonyára befejeztek. Itt az eső miatt nem tekinthettem meg a termelőszövetkezetet, de levittek a borpincébe, ahol 1960-ban a világborkóstolót tartották. Igen érdekes hely, óriási asztalokkal az egyik száz, a másik 50 láb hosszú. A falak tele vannak penésszel és kérdésemre, hogy miért nem tisztítják le, azt mondták, hogy attól lesz a bor olyan jó. Kaptam egy üveg egri bikavért, amit magammal akartam hozni Amerikába, de valaki megitta és én meg sem

zal egyetértenék.

A vezetőség és az országos lapkonferencía is meri a saját problémáit. Felszólalunk, amikor azt látjuk, hogy kormányunk 56 milliárd dollárt költ a nép vagyonából fegyverkezésre; tiltakozunk mindazok ellen, akik a levegőt H-bombákkal mérgezik; harcolunk a monopóliumok ellen, melyek az automáeió áldásait a sajátmaguk javára fordítják; harcolunk, amikor a munkásság érdekei ellen hoznak törvén veket, s harcolunk a bir- chisták és a fasiszták ellen.

A szocialista országok felé pedig azt mondjuk, hogy ha azt hangoztatják, hogy a békés együttélés politikáját akarják folytatni a tőkés országokkal szemben (mint ahogy mindkét hatalmas ország azt mondja, hogy a békés együttélés hive), akkor az első és legfontosabb teendőjük, hogy egymás között valósítsák meg ezt az elvet.

Mi a Magyar Szó programja ebben az évben?

1 Felsorakoztatni az amerikai magyarságot a békéért.

2. Harcolni a szélső jobboldal ellen.

3. Építeni szülőföldünk és fogadott hazánk között a barátságot.

4. Előmozditani az amerikai munkásság érdekeit.

5. Megvédeni az amerikai magyarság érdekeit

6. Védelmezni a kisebbségeket és bevándoroltakat.

Tudjuk, hogy ezt a programot olvasótáborunk helybenhagyja és megelégedését azzal nyilvánítja, hogy a legmesszebbmenőleg támogatja lapunkat; azok a véleménykülönbségek pedig, amelyek nyilvánvalóak voltak a múltban, már nem választják el egyik munkástársat a másiktól,

Egyetért ezzel a programmal Lusztig Imre? Úgy gondoljuk, hogy nem lehet kifogása ellene.

A szovjet—kinai viszály nem használ a nemzetközi munkásmozgalomnak, ezt a vitázó felek is belátják. A viszályt bevinni a Magyar Szó ha sábjaira, nem. használna lapunknak sem, mert — akarva vagy akaratlanul — az olvasótábor szétszakadását idézné elő. Legyünk őszinték, olvasóink túlnyomó része aggódva figyelné a vitákat, melyek megbénitanák akcióképességüket a béke és lapunk építése érdekében.

Helyes ez az álláspont ? Mi úgy gondoljuk, hogy a következő országos lapkonferencia egyetért majd az ügyvezető bizottsággal, de ha nem, úgy meg fogja találni a módját, hogy rendre utasítsa a bizottságot, vagy ha szükséges, leváltsa.

A Magyar Szó az amerikai magyar öntudatos munkások lapja. Olvassák és pártolják a lapot pártemberek, pártonkivüliek, vannak olyanok, akik minden szavát szentirásnak veszik és olyanok is, akik minden szavát bírálják. De mindezek ellenére, bármilyen meggyőződésből fakadna is, hajlandók a békéért és az igazságért síkra szállni lapjukkal együtt. Akkor hibáznánk, ha a fentieket nem vennénk figyelembe.

Van hely itt Amerikában a nemzetközi munkás- mozgalom vitájára és erre a célra léteznek különböző sajtótermékek is, amelyek elvi problémákkal foglalkoznak. Legyen ez az ő feladatuk.

Tanuljunk a múlt hibáiból és ne ismételjük meg azokat. Igv harcolhatunk a leghatásosabban a béke szent ügyéért.

A. R.

VMIWWVWWMNMMWWMMVWUUMRhVWWNW

UJ TELEFON prototípusát mutatták a magyar Telefongyárban. A CB—666-os készülék felveszi a versenyt a legkorszerűbb nyugati készülékekkel is.

kóstolhattam.

Füzesabonyban láttam egy állami gazdaságot, ahol még komlót is termelnek, amiből a sört ké- szitik. Kísérleti gazdaság ez, sok géppel felszerelve, 15 ezer holdon dolgoznak. Innét Dunaújvárosba mentem, ahol szombat miatt a gyárba nem mehettem, s igy csak a várost néztem meg, mely nagyon szép. Másnap, vasárnap Balatoniüredre utaztam, de ott nem tudtam szállást kapni, sem szállodában, sem privát helyen, annyira zsúfolt volt. így kénytelen voltam visszamenni Budapestre.

Mivel Budapestről már sokan Írtak, én csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a toilettek a nyilvános helyeken sok kívánnivalót hagynak maguk után, habár a szállodákban nagyon tiszta minden. Ezen változtatni kellene, mert még az egészségre is káros hatással lehet.

Örülök, hogy 60 évi távoliét után, 75 éves ko“Hatalmas kezdesz lenni végre, Nép!"

Tisztelt Szerkesztőség!

A már hónapok óta foiyö nyomdász-sztrájk; folyamán oly sokan panaszkodnak az üjsághlánjt miatt, hogy eszembe jutott Petőfi Sándor fenti nagyjelentőségű mondata.

Ami hirt a rádión és a televízión kapunk a folyó eseményekről, az igazán nagyon kevés. Magány is szeretném olvasni részleteiben úgy az itt történő, mint az elképzelhetetlenül összekavart világeseményekről szóló híradásokat, melyekről a Magyar Szóból mái1 megszerzett alapos tájékoztatásból kiindulva — a sorok között olvasva —- meg lehet tudni, hogy újabban mi, hol és mikoC történt.

És mégis, mint a szakszervezetek lelkes hive, elégedettséggel nézem ezt a sztrájkot. Végre egy unió, amely tud követelni, amelyik nem alkuszik meg. (Bár voltak kitartó sztrájkok eddig is, de ha jól emlékszem, mind a “farkas is jóllakjon, a bárány is megmaradjon” alapon végződtek. Biztos vagyok, hogy valamelyik éhen maradt.) Végre egy sereg munkás, akik tudják, hogy a hatalom az ő kezükben van! Akik tudják, hogy az ő két munkáskezük nélkül minden gépezet megáll, mert mindenhez munkáskéz kell! Szomorú, de a valóság az, hogy a munkások nem ismerik a saját erejüket és saját hatalmukat. Az uniók néni tanítják őket erre, mert a magas fizetéseket huzó vezetőik már nem munkások többé és nem i$ éreznek közösséget a tömeggel. (Legmélyebb tiszteletem az esetleges kivételeknek.) így a köny- nvebb megoldást, a kiegyezést keresik.

Miután a munkások nem ismerik a saját erejüket, könnyű őket belevinni a megalkuvásba. Annyival is inkább, mivel otthon talán kis apró “sztrájktörők” várják őket és enni kérnek, vagy talán a helyzetet még kevésbé ismerő, elégedetlen, zsörtölődő feleség, igy nem nehéz őket belevinni abba az összmunkásságra káros fordulatba, hogy feladják a harcot. Hibásak a munkások! is, de van egy mentségük: a tájékozatlanság. A. fő bíin a vezetőket terheli, amiért nem világosit- -“vo n munkásokat, hogy ők tartják fenn a világot! Nincs világitás, nincs utazás, sem kenyér, sem tej, sem hús — semmi sincs nélkülük. És mégis, a munkás lenézetten, rongyosan, nem ritkán éhesen megy és füti a nagy kazánt, amely nio .gasoan tartja ezt az őrült nagy gépezetet.

Az is nagy hiba, hogy az unió-vezetők közötti nincs összetartás, megértés. Pedig jól meg vannak fizetve azért, hogy munkások érdekét tartsál* szem előtt. Pl. azt hiszem, hogy közös akarattal közelebb lehetne hozni egymáshoz a különböző szakmák szerződésének lejárati idejét, hogy több szakma léphetne sztrájkba egyszerre. A nagy érdekeltségek összetartanak ha a sztrájk letöréséről van szó, ők tudják mi a közös érdek és meg is tudják azt védeni. Készek a legmesszebbmenő áldozatra, hogy megmutassák, a pénz a hatalmasabb. Milliókat veszítenek — mint a jelen esetben —, de bíznak benne, hogy megtörik az ellén- állást. Miért nem tehetik ezt meg a munkások is?

Ha egyszer, csak egyetlen egyszer, megállana a nagy gépezet. . . ! Kimondanák az unióvezetők, hogy egy bizonyos napon, egy bizonyos órában í, ...eu.vi tegye le a szerszámot; vonat, bus, villamos megáll ott, ahol ez az óra éri! Egy ilyen 24 óra észretéritené a munkaadókat! (De nehogy vs'aki azt merészelje gondolni, hogy én kommunista vagyok!) Nem akarom megváltortatni a rendszert, nem akarom felforditani a világot, de ha joguk van a munkaadóknak bezárni a gyárkaput és kidobni a munkást, amikor nincs rá szükségük, a munkásnak is legyen joga nem dolgozni, amikor nem akar. És 24 óráig nem akar dolgozni! Nem akarok egyebet, mint egy nyugodtabb, biztonságosabb, a munkakeresés izgalmaitól mente* életet, születésüktől haláluk órájáig. A nyomorúságos dolláros órabér helyett egy jobb fizetést, ami bőven kitelik a saját verejtékükkel megkeresett milliókból, hogy legyen miből az orvost éa kórházi költségeket fizetni és gyermekeiket iskoláztatni, ha errenézve más intézkedés nincs.

Ez a nyomdász-sztrájk mindenesetre egy csekélyke lecke a kiadóknak, erre nem voltak elkészülve. Ismerve — nagy általánosságban — az uniók gyengeségét, azt hitték, két hét alatt, vege les-/. Inkább veszítik a millió dollárokat', de a kp- vetélést még sem teljesitik. Még mindig nem tudják, hogy nem a pénz tartja fenn a világot, ha- nprn n mnribíi. Margó

r - utv>H-ífin szülőföldemet, ahol nagyon sok jót láttam és tapasztaltam.

Kőszívű József, Miami, Fia.

Naivan év után a szülőföldön