Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-07 / 10. szám
t ■’ ;•■>// / A tSf r. \}S. IH -— .S^, 1 7 •. AMERIKAI MAGYAR SZ6 — HUNGARIAN WORD Thursday, March 7, 1963 Munkás és szakszervezeti hírek SZAKSZERVEZETI ERŐPRÓBA KENTUCKYBAN Mit jelent a szénbányászok sztrájkja? Sikerülni fog a bányatulajdonosok hadjárata a szakszervezet kiküszöbölésére? A munkásmozgalom érdeke a sztrájk megnyerése, a sztrájkolok megsegítése A szénbányászok kétségbeesetten nyomorúságos helyzete Kentucky keleti szénmezőin, egyenes következménye azon rideg kiszámitottsággal bevezetett intézkedéseknek, amiket a szénbányatulajdonosok a szakszervezet tönkretételére megindítottak. A terror, a kiéheztetés, a zavartkeltés és széthúzás minden eszközét felhasználják a munkások szervezettségének szétrombolására és ebben segítenek a szénbáróknak a sajtó, a TV, a rádió és a törvényes hatóságok is. 10,000 sztrájkoló bányász harcol a szakszervezet megmentéséért a legnehezebb körülmények között. Helyzetük súlyosságát betetőzi az, hogy saját szakszervezetük, a United Mine Workers of America, amelynek felépítéséért annyit áldoztak és fáradoztak, nem áll mellettük ebben a harcban. A bányatulajdonosok azzal kezdték a bányászok elleni támadást, hogy megszüntették a szak- szervezet jóléti alapjához minden kitermelt tonna szén után kötelező 40 cent járulék befizetését. Erre, ahelyett hogy ezért a bányatulajdonosok ellen járt volna el, a szakszervezet a munkásoktól megvonta a jóléti kártyájukat és megfosztotta őket az orvosi, kórházi és más jóléti juttatásoktól. A bányászok sztrájkolni kezdtek a bányatulajdonosok ellen, de C. E. Bean, a UMW 30. kerületének elnöke illegálisnak nyilvánította a sztrájkot. Ez az eljárás mélyen sújtotta a szénbányászokat, akik hűségesen kitartanak a szakszervezet mellett, értékelik a szervezettségben rejlő erőt, hiszen saját életük alakulása nyert több tartalmat és jobb viszonyokat a szakszervezetük felépítésével, amelyért sokat harcoltak. Ezért tartanak ki már több mint hat hónapja a sztrájk mellett, az unió mellett. George Meyers, a “The Worker” tudósítója, aki bányavidéken nőtt fel, Hazard Kv.-ból küldött helyszíni jelentést az East Kentucky ban uralkodó ál lappotokról. Leírja a szénbányatulajdonosok eljárásait, amelyekkel megszüntették a napi $24.50 (unió) keresetet, aláásták a szakszervezet erejét, a nyomorgó bányászokat belekergették a szak- szervezeti szabályokkal ellentétes feltételek melletti munkába. A bányatulajdonosok kezében van minden szénlelő hely. Az övék minden vasúti rakodóhely ( tipple) is, ahol a szenet kiborítják a nyitott teherkocsikba. Ez az egyetlen lehetőség a szénnek a hegyek közül való elszállítására. A bányatulajdonosok alvállalkozóknak bérbe adták a hegyoldalba nyíló szénterületeket. Onnan deszkából és vaslemezekből összetákolt csuszta- tón teherautókba eresztik a szenet, s ezek elviszik a tipple-hez, ahol a bányatulajdonos felvásárolja és a helyszínen túl is ad rajta. Az alvállalkozó (itt truck miner-nek nevezik) $3.55-öt kap egy tonna szénért, a bányatulajdonos $7.50 és $8.50-ért adja el ugyanazt. Köztudatban van az, hogy a bányabáró a mérésnél is becsapja a truck HA MIAMIBA JÖN NYARALNI, keresse fel a Magyar Amerikai Kultur Klubot 3901 N. W. SECOND AVENUE Az effcsz ország magyarságának találkozó helye • Kitűnő magyar konyha. — Minden szombaton és vasárnap előadások. CIGÁNYZENE, TÁNC! • Egész héten nyitva, hétfő kivételével Telefon: PL 1-9453 minert Egyik alvállalkozó elkeseredetten idézte egyik bányatulajdonos hencegő kijelentését: “Min den öt tonna szénből, amit felvásárolok, hét tonnát adok el!” Ezekkel a módszerekkel a bányatulajdonosok teljesen markukban tartják az alvállalkozókat, akik viszont a munkásaikkal szemben járnak el szabálytalanul. Hosszú órákat dolgoztatnak velük kevesebb fizetéssel. A legtöbb helyen nem fizetnek sem munkanélküli biztosítási sem baleset biztosítási járulékot értük. A jóléti alapba fizetendő tonnánkénti 40 centről szó sincs. Megsértenek minden létező törvényes biztonsági szabályt. Az állami és szövetségi törvények ezen nyílt megsértésével szemben a hatóságok semmit sem tesznek, pedig a balesetek és halálesetek száma nagyobb, mint máskor volt. A sztrájkoló szénbányászok a nagy bányatulajdonosokat okolják ezért a helyzetért. Tisztában vannak azzal, hogy ők a truck minereket a szakszervezet letörésére használják fel. “Ha egyszer kikergették innen az uniót, akkor ezek a ‘kutya-vermek’ is megszűnnek”, mondják. Neheztelnek a truck minerekre, hogy erre a célra eszközül adják magukat és piketeléssel igyekeznek megakadályozni működésűket. A gyakorlatban, amikor az alvállalkozók szén- termelése eléri a megfelelő mennyiséget, a tulajdonos lezárja a főbányát, ahol a munkások unió- szabályok szerint, unió fizetéssel és 40 centes jóléti-alap jutalékkal dolgoztak. Ez nviltan bizonyítja, hogy az egész manőver a szakszervezet ellen irányul. Nagy baj az, hogy sok munkanélküli szervezett bányász is alvállalkozó lett. A tulajdonos még a művezetőit is rábeszélte, hogy legyenek truck minerek. így ő megszabadult a szak- szervezettel szembeni minden kötelezettségtől és hivatkozhatott arra, hogy a versengés miatt nem fizetheti a 40 cent járulékot. Hazard kerületében csak egy szakszervezeti alapon működő bánya létezik most és a sztrájkolok szerint, ez sem marad meg sokáig, ha a helyzet nem változik meg. Szombat este üres a Main Street Hagyományosan a bányahelyeken szombat este zsúfolt a Main Street. Még amikor kevés a munka, akkor is jut pár cent mindenkinek egy kis kedvtelésre. A gyerekek moziba mennek, a férfiak betérnek a bárba egy pohár sörre és egy kis beszélgetésre. Az asszonyok bevásárolnak, ha nem jut mindenre, hát sorba nézik a kirakatokat. Mr. Meyers szombat este 9 embert számolt meg a 6,000 lakosú város főutcáján. Az üzletekben alig lézengett valaki, a drug store-ban voltak néhányan és záráskor 30 ember jött ki a moziból. A bártulajdonos 9 órakor zárni készült. Kérdezős- ködésére, hogy “hol van mindenki”?, azt felelték: “A bányászoknak nincsen pénzük.” Dehát akkor kinél van a pénz? Eastern Kentuckyban több szenet termeltek az elmúlt évben, mint bármikor azelőtt. A valóság az, hogy a modern gépek, az automáció felőrölte a bányászok munkalehetőségét. Húsz évvel ezelőtt 80,000 ember dolgozott itt a bányákban, ma alig van 30,000. A munkanélküliség óriási, a dolgozók keresetét a fent ismertetett helyzet azonban erősen lecsökkentette. A vándor-piketek A szénbányászok sztrájkját Kentuckyban Berman Gibson, volt UMW szervező vezeti, akinek harciasságát és bátorságát még a ’30-as évekből ismerik, amikor segített Harlan Countyban a szakszervezetet építeni. A sztrájkolok csoportosan, egyik bányától a másikhoz mennek piketelni, a munkát leállítani. A hatóságok a tulajdonosokkal karöltve üldözik őket. A sztrájkolókat vádolják terrorcselekmények elkövetésével, holott éppen a sztrájkolok szenvednek az ilyesmitől. Házukat, kocsijukat felrobbantják, személyileg fegy verrel támadják, megsebesítik őket. Egy lelkész templomát felrobbantották, mert a sztrájkolókat pártolja, de a munkások hamar helyreállították. A lelkész fiának a házát is bombázták, mert fii- szerüzletében kölcsönt és segélyt nyújt a sztráj- kolóknak. Az újságok hamis beállításban hoznak hirt a bombázásokról, amiket valójában a tulajdonosok és a jólfizetett őrök követnek el, hogy a sztrájkolókat rossz hirbe hozzák a közvélemény előtt. A sheriff maga is bányatulajdonos és ellensége a sztrájkolóknak. Az állam kormányzója az állami rendőrséget a sztrájktörők támogatására állítja be. “A kormányzó a hegyekből származik, mi, a hegyi nép juttattuk őt a tisztségbe és most ellenünk fordul,” panaszkodnak a bányászok. 73 helyettes-sheriff-et neveztek ki, de csak négy kap állami fizetést. Ki fizeti a többit? 10 dollárt keresett 9 órai munkával Meyers beszélt munkásokkal, akiket keserűen marcangolt a tudat, hogy munkát vállalnak néha. “A fivéreim megkorbácsolnának ezért. Mindketten a piketelőkkel járnak. Én is a sztrájk és Gibson mellett vagyok. De nincs egy pennym sem é3 a fiuk kértek, hogy segítsek nekik a drótok lefektetésénél. Kilenc órát ledolgoztam 10 dollárért. De csak két hét múlva fizetnek, s igy most sincs pénz a zsebemben.” Ez az ember sztrájktörőnek nevezte magát. Leritt róla a fájdalom. Egy fiatal bányász nem tekintette magát sztrájktörőnek, csak a szakszervezethez nem-tartozónak. “Amikor a bánya beszüntette a 40 cent fizetését és a bányászok ezért sztrájkolni kezdtek, fiatal bányászokkal helyettesítették őket, 15 dollárért naponta. (Unió fizetés $24.50.) De én nem ott dolgozom, hanem egy kis bányában és csak 10 dollárt keresek naponta. Látod azokat a kunyhókat? Heti 15 dollár házbért kell értük fizetni. Az üzletekben is annyit számítanak mindenért, amennyit akarnak. A Standard Oil 35.9 centért árulja a rendes gazolin gallonját, a jobbikért 39.9 centet számit.” A United Mine Workers Union az 1930-as évek elején fellendült szakszervezeti mozgalomban épült újra erőssé a nagy gazdasági válság után. Az ipar 90 százalékának megszervezésével a tagság száma 416,000-re emelkedett. A II. világháború után azonban a vezetők elfogadták a bányák gépesítését, s ennek ellenében nagyobb bérezést és a jóléti alaphoz való hozzájárulást kaptak a bányabáróktól, akik jól jártak ezzel a szerződéssel. A gépesítéssel megszűnt a versengés az iparban, mert a kis bányákat le kellett zárni. De sem a szakszervezet, sem a bányamunkások lét- biztonsága nem nyert megerősítést, amint a következmények mutatják. A szakszervezet tagsága ma csupán 160,000 és a szén 30 százalékát szervezetlen üzemekben bányásszák. Ebből a szempontból tekintve a kentucky-i bányászok sztrájkjának a megnyerése minden szakszervezetnek létfontosságú kérdés. Mert mind egyik hasonló problémákkal áll szemben. Az automáció lemorzsolja a tagságot és a munkáltatók a maguk előnyére kihasználva az igy létrejött helyzetet, mindent megtesznek a szakszervezetek gyengítésére. A szénbányászok sztrájkjának elvesztése káros hatással volna az AFL-CIO Industrial Union Department által tervbevett szervezési kampányra is a déli államokban. A bányász szakszervezet vezetőinek fel kell figyelni arra is, hogy a bányatulajdonosok ki akarják terjeszteni union-romboló tevékenységeiket a többi bánya- területekre is. Az East Kentucky-i bányászok sztrájkját támogatni kell, hogy a munkásság részére győzelemmel végződjön. Kinek kell a sztrájkellenes törvény? HARRISBURG, Pa. — Pennsylvania állam kormányzója, William W. Scranton kijelentette, hogy ő támogatja azt a törvényjavaslatot, amely a közlekedési iparban megtiltaná a sztrájkot, feltéve, hogy a Justice Department alkotmányosnak minősít ilyen sztrájkellenes törvényhozást. A kormányzó ur a “közédek megvédéséről” beszélt, de valójában a közlekedési eszközök magán- tulajdonosainak érdekét viseli a szivén, akiknek munkásai az utóbbi hetek folyamán a második sztrájk lefolytatására kényszerültek Pennsylvaniában, hogy igény jogosultságaikat érvényesíthessék. A Transport Workers Union 234-es lokálja nemrégen 19 napig sztrájkolt a Philadelphia Transportation Company ellen, most pedig a Red Arrow helyi vasútvonal 381 alkalmazottja, a Brotherhood of Railroad Trainmen tagjai sztrájkolnak magasabb bérezésért. A vasútvonal az állam Deleware, Chester és Montgomery megyéjében állítólag 120 ezer vonatjegy árát veszti el naponta. Ahelyett, hogy munkásaival megegyezne, a Red Arrow vezetősége 77 irodai alkalmazottat is elbocsátott “takarékossági szempontból”. A sztrájk több mint három hete tart.
