Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-01 / 9. szám
Thursday, March 1, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD aHOGyan en-Ccitcrnt... z rja: EHIST Régi jó idők - Kubában Kubáról, a kubai krízisről, a Kuba ellen tervezett újabb fenyegető lépésekről az utóbbi három évben annyi szó esett, hogy feleslegesnek tartottam a saját tapasztalataimról beszámolni, amelyeket Havanna-bán tett látogatásom alatt szereztem. Hogy most mégis erről irok, annak az oka: az emberek nem beszélnek arról és nagyon sokan nem gondolnak arra, hogy mi volt Kuba Castro előtt. Nem beszélnek róla és nem gondolnak rá, mert az újságok nem írnak és a hírmagyarázók nem beszélnek a Castro előtti időkről és viszonyokról, mint ahogyan arról is csak nagyritkán esik szó, hogy mi volt a helyzet a cári Oroszországban, a régi Kínában vagy a saját szülőföldünkön, a habsburgi Magyarországon. Az emberekkel szeretik elfeledtetni a “régi jó idők” nyomorúságát. 1941 december 24-én érkeztem Miamiba, ahol két régi ismerősömmel lakást béreltünk és február közepéig élveztük a floridai “tél” enyhe éghajlatát és az Atlanti-óceán langyos hullámait. Közben egy weekendi kirándulásra szántuk magunkat Havannába. Ismerőseim az előző télen már voltak Miamiban és Havannában, igv rájuk biztam az utazás részleteinek kidolgozását. Megvettük a hajójegyeket és Havanna Palm-szállodájában három szobát biztosítottunk az ottartózkodás tartamára. Hajónk pénteken este indult, szombaton reggel Havannába érkeztünk, ahol hétfő estig maradtunk. A hajón eltöltött éjszakáról kell valamit elmondanom. . . Azt hittem, hogy szombaton reggel, az éjszakai jó alvás után, frissen, kipihenve érkezünk Havannába. Rosszul hittem, mert nem gondolhattam arra, hogy a kiránduló amerikai utasok oly hangos dőzsölést, hancúrozást visznek végbe estétől reggelig, hogy alvásról, pihenésről szó sem lehetett. Mi hárman, akiknek eszünkbe sem jutott, hogy ivással töltsük az éjszakát, reggel álmosan, de józanul néztük a dülöngélő nőket és férfiakat, amint lármásán, tökrészegen készültek a partraszállásra. A hajót a kikötő vizében a mezítelen fiuk tucatjai fogadták. Az utasok centeket és nikliket dobáltak a vízbe, amiket egymással versenyezve '-zedtek össze a barna testű, feltűnően sovány uk. Az elkapott pénzdarabokat a szájukban tar- )tták és szünet nélkül folytatták a versenyt az amerikai pénzek kihalászásáért —, amíg a.dobá- lás tartott. Boldogok voltak, akik egv-egy kvó- dert tudtak elkapni! A Palm szálló hűvös szobáiban kényelembe helyeztük magunkat és a hatodik emeleti erkélyről szemléltük az előttünk és alattunk elterülő városrészt. Érdekesnek találtam, hogy a lakosság nagy része a csempével kirakott lapos háztetőkön él gyerekestül, kutyástul, macskástul. Ott főztek, mostak, vasaltak, ettek és pihentek. Mindez számomra újszerű látvány volt, érdemes arra, hogy fényképfelvételeket készítsek róla, amelyeket a mai napig őrzök. Ebédelni egy szálloda “svájci“ éttermébe mentünk, amelynek magyar üzletvezetőjét két ismerősöm az előző látogatás óta ismerte. A honfitárs rosszalta, hogy nem az ő szállodájukba költöztünk, mert, — szerinte — annak nagy előnye az, hogy nem kell nőket keresni, náluk laknak a záros legszebb és legfiatalabb leányai. Állításának bizonyítására mindjárt az asztalinkhoz szólított egy valóban nagyon fiatal és feltűnően szép nőt, akit “Queenie” néven mutatott be. A bemutatás után magyarul megjegyezne: “Öt dollárnál többet ne adjanak neki.” Egy távolabbi asztalnál terebélyes idősebb nővel egy gyereklány ült. A honfitárs kérdezés nélkül elmondta, hogy a gyereklány nincs 15 éves, még “ártatlan”, de elméletben “ismeri a szakmát”. A terebélyes nő a nagynénje, aki kioktatna őt a “szakmára” és most piacra hozta. Egy- “zer dollár a gyereklány ára, amely összeget megosztják: 500 dollár bankba kerül és a leány hozományának alapját képezi. A másik 500 dollár a íénje része azért, mert “kitanitotta a szakmára is talál valakit, akinek az első éjszaka megér ezer lollárt.” Miután biztositottuk őt, hogy7 sem módunk, sem szándékunk nincs a megnevezett célra ezer dollárt költeni, lemondott arról, hogy bemutassa a leányt. Vigaszként még annyit mondott, hogy az első éjszaka utáni naptól kezdve a fiatal leány “üzletben van” — esetenkint öt dollárért. Ebéd után városnézéssel töltöttünk néhány órát. Ahogyan a régi pesti Duna-korzón, úgy Havanna egyik fő-utcáján az emberek ezrei sétáltak, mások a kávéházak elé helyezett asztaloknál fagylaltoztak, jeges-kávéztak, mert a havannai tél hőmérséklete állandóan 80 fok körül volt. A korzó és a kávéházak közönsége vegyesen amerikai és kubai volt. Az amerikai turisták hangosak és többnyire részegek voltak. Mintha a férfiak és nők kizárólag azért jöttek volna ebbe a ragyogó kubai városba, hogy reggeltől estig, azután estétől reggelig a “bar”-okat járják és egymással versenyezve fogyasszák a szeszes italokat, amig aztán félig, vagy teljesen berúgva kereshetnek másfajta szórakozásokat. A “másfajta szórakozást” nem is kellett keresni. A kávéházak előtt ott ültek a “terebélyes idősebb nők” és mellettük az “áru”: 14 és 20 év közötti nagyon csinos leányok. Az amerikai turistákra sokat mondóan mosolyogtak, vagy minden kertelés nélkül hívogatták rövid lejáratú szórakoztatásra: “How about a little good time?” Minden azt a látszatot keltette, hogy ebben a nagy metropolisban a fő ipar és kereskedelem a prostitúció; hogy ekörül forog az élet és — az ivás mellett —, ez az egyetlen, ami az embereket érdekli. Vacsoraidőoen, a “svájci” étteremben az üzletvezető honfitárs felajánlotta, hogy velünk tart és bemutatja nekünk a havannai éjjeli életet. Már előre elképzeltem, hogy milyen lesz az, ha már a nappali élet is túltesz minden képzeleten! Meglátogattunk néhány kaszinót, ahol megállás nélkül mentek a szerencse játékok. Százezrek forogtak az asztalokon minden éjjel, ott, ahol gyereklányok öt dollárért árulták a testüket, hogy a férjhezmenés reményében hozományt gyűjtsenek és a családjukat anyagiakkal segítsék. A “bar”-okban és a “night club”-okban igazán leírhatatlan dőzsölés folyt. A “tánctermekben” fürdőruhára vetkőzött fiatal lányok szórakoztatták az amerikai turistákat, akik minden táncért tiz centet fizettek. Ezért a kis összegért a szerencsétlen gyereklányoknak mindent tűrni kellett. Az italos turisták — mintha összebeszéltek yolna —, csaknem kivétel nélkül az amúgy is homályos termek legsötétebb sarkában szerettek “táncolni”. Ehhez hasonló Ízléstelen jeleneteket csak a régi New Orleans tánctermeiben láttam, mielőtt az uj adminisztráció némi tisztogatást végzett a 30-as évek vége felé. Az egyik “bar”-ban a vezető honfitárs magyar nőnek mutatott be bennünket. Pesti orvos leánya volt, akit valami csalódás először Bukarestbe, azután Venezuelába és Panama City-be kergetett, végül Havannába került, ahol az éjszakákat a “bar”-okban tölti és iszik, amikor akad “pali.” Persze ez a honfitársnő is “üzletben volt”, mint a többi száz és száz nő, akiknek egyetlen “árujuk” testük volt s a vásárlók csaknem kivétel nélkül a félig vagy egészen berúgott amerikai turisták. Másnap autóbusz túrára mentem egyedül, mert a vidék, a szomorú falvak és a szembeötlő nyomorúság nem érdekelte ismerőseimet. Láttam a cukornád ültetvényeket, a derékig mezítelenre vetkőzött, feketére égett munkásokat. Beszélni nem tudtam velük, de a csont és bőrre lefogyott, sovány izzadó testek és az arcokra fagyott örök szomorúság mindennél hangosabban beszélt. Ezek voltak az apák, akik a cukornád aratása idején néhány hónapig rosszul fizetett munkával, minden erőfeszítés ellenére sem tudtak eleget keresni a család 12 hónapi ellátására. Ezek voltak az apák, akiknek fiatal lányait idősebb asszonyságok öt dollárért árusították, hogy igy hozományt gyűjtsenek és a családot szűkösen támogassák. . . Ilyenek voltak a Castro-előtti “régi jó idők” Kubában. A kubai paraszt éhbérért dolgozott. A kaszinókban minden éjjel százezrek cseréltek gaz dát. A “bar”-ok bomba üzleteket csináltak, mert a részeg jenkik szórták a pénzt. A fiatal lánvok olcsón árulták a testüket és olcsón terjesztették a szifiliszt az amerikai turisták között... Minden kifogástalan, minden nagyszerű volt! Ezek voltak á nagyszerű idők, amikor az amerikai tőkések milliókat szipolyoztak ki a szigetországból és amit meghagytak, azt Batista és cinkosai zsebelték el, szállították külföldre, későbbi használatra. Igv gondoskodtak arról, hogy a kubai dolgozóknak ne maradjon semmi, csak a munka, a nvomornság, az örömlányok és az éhezés- okorta ’etegségek... Fi VptUpft mondanom ezt, mert ezekről a Castro- előtti időkről ma már nem esik szó; mert az ujsáRÖVIDEN A VELENCEI-tavon megjelentek a tavasz első madárhirnőkei, a nyári ludak. A tó kutatóállomása szerint hamarosan várható a környék büszkeségének, a kócsagnak feltűnése is. • KÉT UJ létesítmény műszaki átadását kezdték! meg Nyíregyházán. Az egyik az Arany János utcai uj lakótelep 12 tantermes általános iskolája, a másik a Felső-tiszai Vízügyi igazgatóság uj székháza. • HÚSZ szervizt nyit az idén Magyarországon a Gépipari Elektromos Karbantartó .Vállalat. A szervizek közül hatot Budapesten, elsősorban a peremkerületekben állítanak fel,, s fő feladatuk a televíziók javítása lesz. ★ KUNHEGYESEN, a fürdő melletti festői ligetben épül a Nagykunság első termelőszövetkezeti és uttörőüdülője. Az .építkezés költségeit a a járás községei közösen vállalták. Télen idős tsz tagok, nyáron pedig úttörők pihennek majd az üdülőben. • HORDOZHATÓ radarkészüléket állított elő egy angol cég vakok számára. A készülék jelzi az útakadályokat és azt is, hogy azok milyen távolságra vannak. • U.JTIPUSU fődémpaneliizem épül Szegeden. Az előregyártott épületelemeket az ujszegedi városnegyed építkezésénél használják majd fel. ★ A BODROGKÖZBEN megkezdték a gyümölcsfák metszését. A Bodrogközi Állami Gazdaság zemplénagárdi, györgytarlói, vastanyai és páter- homoki üzemegységeiben jelenleg 130 ember dolgozik ; a rügyfakadáfiig több mint 60 ezer alma-* szíva- és körtefa metszését végzik el. Nagy sikerrel zárult a téli vásár I Február 16-án véget ért a bpesti 2 hetes téli vásár. A kereskedelem jelentései alapján megállapítható, hogy sikerrel zárult. Csupán a hét budapesti nagyáruház 70 százalékkal nagyotíb forgalmat bonyolított le, mint egy esztendeje. A budapesti áruházak forgalma a téli vásáron olcsóbb cikkekből 41 millió 300 ezer forint volt. A legnagyobb forgalmat a Corvin Áruház érte eL Itt a különböző osztályokat valósággal megostromolták a vásárlók, az érdeklődés hasonló volt az ezüstvasárnapihoz. A Corvin-ban 13 millió Ft. értékű, kedvezményes áru téli holmit adtak el. Nagy volt az érdeklődés a Lottó és a Kálvin téri áruházban is. Hasonló jelentés érkezett a vidéki városokból is. A legnagyobb forgalmat a szombathelyi, a Salgótarjáni és a szegedi áruház érte el. Az áruházakban leginkább a női konfekció, a 30 százalékkal olcsóbban árusított flanellruha, matlaszé pongyola és a női kabát fogyott, de sokan vásároltak férfi szőrmés kabátokat, zakókat és olcsóbb nadrágokat is, A vártnál is nagyobb forgalom volt a bőrdiszmíiárukat értékesítő osztályokon. A női bevásárlótáskák aratták a legnagyobb sikert. A jelentések szerint kelendő volt a kínai frottirtörülköző, amelyből szinte minden készlet elfogyott. Az áruházakon kívül a legtöbb vevő a fővárosi szakboltokban járt; az üzletek forgalma a vásár ideje alatt megduplázódott. A Fővárosi Tanács Iparcikk Irodájához tartozó vállalatok két hét alatt 39 millió 300 ezer forint értékű árut adtak el. j Uj áruház épül Szeged®« és Csepelen Bővül az áruházhálózat. Csepelen, a Kossuth Lajos téren es Szegeden, az egykori Püspök Bazár helyén építenek korszerű, uj áruházat. Az áruház földszintjén árusítanak, az emeleten pedig a raktárakat helyezik el. A ritkán keresett cikkeket, a vevők kívánságára, csúszdán juttatják le a földszintre. Az egyetemes áruház vasbeton szerkezetből épül, a homlokzatot szine^ aluminium lemezből készitik. A szegedi áruház neve Tisza, a csepelié pedig Duna lesz. goknak írni és a hírmagyarázóknak beszélni csata arról lehet, csak arról szabad, hogy Castro Kubája Amerika biztonságát fenyegeti. , __11_
