Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-01 / 9. szám
Thursday, March 1, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD LINKELÉSEK, KIVÉGZÉSEK, GYÜJTŐTAROROK (Folytatás az első oldalról) kai.” Egy tudósitó megkérdezi: a hatalom polgári személyek vagy katonák kezében van-e? “Mindegy — válaszolja Aref —, a lényeges az, hogy a nép képviselőinek kezében van a hatalom.” Az uj kormány politikájáról Aref csak általánosságokat mond. Az arab egységről beszél. Amikor ezzel kapcsolatban megkérdezik, mi a véleménye Irak és Kuwait uniójáról, amelyet Kasszem követelt, kitérő választ ad: “Kuwait ügye tisztán arab ügy. ‘Csak az arabokra tartozik. Egyébként csak egy arab nemzet van, nem pedig több.” (Kasszem a kuwaiti olajsejkséget Iraknak követelte, nem ismerte el Kuwait függetlenségét, s emiatt 1961 szeptembere óta bojkottálta az Arab Ligát. Aref később, a Keihan tudósítójának adott nyilatkozatában kijelenti, hogy amióta Kasszem eltűnt, megszűnt a kuwaiti probléma: Irak “kezet nyújt” Kuwaitnak. Ugyanakkor megnyitják az 1961 óta lezárt határt Irak és Kuwait között.) Az újságírók Irak és az Egyesült Arab Köztársaság jövő viszonyát is firtatják. Mindenki tudja, hogy Aref be akarta olvasztani Irakot az EAK-ba, ez volt egyik oka annak, hogy szakított a Nasszer elnökkel szemben álló Kasszemmel. Aref válasza ennyi: “Az arab egység hive vagyok.” Telefonvita a kivégzés előtt Arefből megered a szó, amikor volt barátjának és harcostársának, Kasszemnek haláláról kérdezik. Elmondja: az államcsínyt több mint egy éven át készítette elő, a végső elhatározást február 4-én hozták meg. Amikor a katonai junta repülőgépei megtámadták a hadügyminisztériumot, a körülzált épületben tartózkodó Kasszem drámai telefon vitát folytatott vele. “Kasszem megpróbált régi barátságunkra hivatkozni — jelentette ki Aref elnök. — De tudtam: ez csak ravaszság.” Tagadja, hogy az ő parancsára végezték volna ki Kasszemet. Hozzáfűzi: Kasszem és három más vezető kivégzésére, a hírekkel ellentétben, nem a bagdadi rádió egyik stúdiójában került sor, hanem az ostrom után elfoglalt hadügyminisztérium pincéjében. Sabib külügyminiszter is február 14-én tartja első sajtókonferenciáját a Bagdadba érkezett 60 külföldi tudósitó számára. “Nem türünk beavatkozást belügyeinkbe, nem kiméij ük erőnket az arab egység elősegítésére, arab testvériséget hirdetünk. . .” — hangoztatta. Két konkrétabb mondat: “1. Az iraki kormány tiszteletben tartja, az olajtársaságokkal kötött egyezményeket és a társaságok érdekeit. 2. Az iraki kormánynak sikerült likvidálnia a kommunistákat és Kasszem híveit, s ugyanez a sors vár a rendszer ellen irányuló minden kísérletre.” Olajüzlet és kommunistaüldözés Az uj iraki kormány első intézkedése a nemzeti olajvállalatot szorgalmazó olajipari minisztérium ' felszámolása. (Az AFP kiilöntudósitója szerint “a tisztogató intézkedések szélességét bizonyítja, hogy az igen jelentős olajipari minisztériumnak csak két tisztviselője van szabadlábon, a minisztérium teljes személyzetét bebörtönözték.”) Az uj olajipari miniszter Aziz el Ouakry, a British Petroleum bizalmi embere. “Az Iraq Petroleum Company bagdadi székházában gratulálnak ehhez a kinevezéshez — jelenti az AFP. — Aziz el Ouakry kitűnő szakember, s számítanak rá, hogy rendezi a 18 hónapja bizonytalan olaj helyzetet.” Kasszem nem államosította az idegen olaj tár- ■ saságot (a British Petroleum, a Compagnie Fran- caise des Petroles, a Royal Dutch Shell kezében levő angol—amerikai—francia—holland érdekeltséget), de megvonta tőle a koncessziós terület 96 százalékát, és átadta az újonnan alakított iraki nemzeti olajvállalatnak. A külföldi olajmágnások megnyugodnak, amikor az uj iraki kormány siet megígérni, hogy felülvizsgálja Kasszem említett rendeletét. Képviselőjük, a hírhedt “Glubb pasa”, a jordániai arab légió volt vezérkari főnöke a Daily Sketch hasábjain igy if: “Nem tartok attól, hogy a brit érdekeket fenyegetnék. Az uj iraki kormány antikommumstának látszik, és ez jó jel.” A kommunistaellenes hajszát “jó jelnek” tekintik Washingtonban is. George Ball külügyminiszter-helyettes szerint “az uj iraki kommunistaellenes kormány kedvező csillagzat alatt kezdte meg tevékenységét,” A kommunisták üldözése — és “kommunisták- íak” nevezik a demokratákat, a haladás híveit, a oékeharcosokat is — a puccs után nyomban megindul. Oly sok a letartóztatás, oly véres a terror, hogy a hatóságok nemcsak az uj rendszer “vezérkarának” összetételéről, hanem az áldozatok hozzávetőleges számáról sem hajlandók felvilágosítást adni. A jelentések zsúfolt koncentrációs táborokról s mintegy 8000 halottról szólnak. . . Zöldkarszallagos suhancok “A nemzeti gárda nevíi ultra nacionalista alakulat felfegyverzett tagjai kommunistákat keresnek Bagdad minden kerületében — jelenti egyik hírügynökség. — A hadsereg laktanyái a razziákon letartóztatott polgári személyek g^iij- tőtáboraivá váltak.” A Reuter szerint éjjel-nappal folyik az embervadászat: “Ha hajnalban zörgetnek az ajtókon, ez azt jelenti, hogy a nemzeti gárda bosszúért lihegő diákjai vagy Aref katonái kommunistákra vadásznak.” Georges Herbouze, az AFP kiilöntudósitója a puccs után érkezik Bagdadba. Első jelentését a Le Monde február 14-én közli: “Az iraki fővárosban sok fölfegyverzett civil tart őrjáratot. Ezek a nemzeti gárda tagjai, zöld karszalagot viselnek, a rendőrséget segítik. A hadsereg szorosan ellenőrzi őket. Fő foglalkozásuk a kommunistavadászat, amely nyomban meg kezdődött a hadügyminisztérium ellenállásának letörése után. Oly sok a letartóztatás, hogy lehetetlen pontos számot közölni. Sok letartóztatás egyszerűen feljelentés következménye. Nagy sietve táborokat állítottak fel, főleg a kaszárnyákban, hogy összegyüjtsék az igy elfogott polgári személyeket, valamint azokat, akiket nem lincseltek meg az akció során. Nem közölték a halottak számát sem, de szavahihető források legszerényebb becslése szerint is több ezer halott van csupán a fővárosban.” Elég az egyszerű feljelentés, elég a denunciálás elég a gyanúsítás. .. Irakból Teheránba érkezett utasok elmondják: a letartóztatottak között nagy számmal szerepelnek a béketanács, a nőszövetség, a demokratikus diákszervezetek tagjai. Kivégzik Tevfik Munirt, a Béke-világtanács tagját. Ugyanerre a sorsra jut Abdel Kader Isz- mail Busztani, a kommunista párt ismert vezető tagja is. A Figaro a folytatódó boszorkányüldözés kirívó példájaként idézi azt a rádión közvetített felhívást, hogy mindazok, akik kommunistákat ismernek, írják le ezek nevét egy darab papirosra és küldjék el a katonai parancsnokságra. “Elképzelhető — írja a Figaro —, milyen eredménnyel jár majd a besugásra való hivatalos buzdítás. . .” A lap hozzáfűzi, hogy az iraki kommunisták jól szervezett erőt képviselnek, ismerik a harcot az illegalitás viszonyai között, és a soraikra mért súlyos csapások ellenére iS komoly tényezőt jelentenek. “Embereket dobtak a Tigris folyóba” A világsajtó szemtanuk vallomásait közli. Egy amerikai építész Peter Morton beszámol arról, hogy taxiját a dühöngő tömeg feltartóztatta. Megvesztegette a gépkocsivezetőt, hogy valamiképpen vigye el a szállodáig. “Útközben láttam, amint egy fiatal fiút megöltek az ordítozó, botokkal hadonászó, nekivadult emberek. Amint a Tigris folyó hidján mentünk át, láttam, hogy a hídról embereket löktek be a folyóba. Nagyon örültem, hogy megúsztam ezt a szörnyű napot...” A Franciaországban tanuló iraki diákok nyilatkozatát a Le Monde ismerteti: “A fasiszták nem kimélték sem az asszonyokat, sem a gyermekeket. A kommunistaellenesség nevében keresztényeket, kurdokat is lemészároltak. Vérengzésüket és barbár bűneiket a vallás és a nacionalizmus jegyében követik el, besszennyezve az arab nemzet és az iszlám elveit, amelyek védelmezőinek tüntetik fel magukat.” 3 A “kisemmizettek” ellenállnak Az államcsíny után egy héttel még nem tudják elfojtani a népi ellenállást. Bagdad külvárosaiban, Basra nagy olaj kikötőjében, Amara és Kirkuk városában fegyveres harc folyik. Kirkuk a legújabb jelentések szerint az ellenállók kezébe került. Ellenállnak a “kisemmizéttek” is. így nevezték Irak legszegényebbjeit. Bagdad külvárosaiban uj lakótelepeket építettek számukra: azoknak, akik azelőtt nyomorúságos barakkokban éltek, s többnyire munka nélkül tengődtek. A “forradalmi városnak” nevezett uj lakónegyedekből, be akartak vonulni Babdad belvárosába, hogy tüntessenek Aref rendszere ellen. “De a páncélosok már ott lestek a városnegyed kapuinál, és a felvonuló tankok megakadályozták a menetet” — írja a Le Monde. Egy másik francia lap, a Figaro pontosabban fogalmaz: “A tankok tüzet nyitottak, és sorttizekkel oszlatták szét a tüntetőket.” A kormány elrendeli a kimenőtilalmat és megtilt minden utcai csoportosulást vagy tüntetést. Aref szerint a hatalom a “nép képviselői” kezébe került. De a bagdadi rendszer szemlátomást fél a néptől: a kijárás- és tüntetéstilalom önmagáért beszél. Egy nyugatnémet képviselő, Rudolf Werner Bagdadban tartózkodik az államcsíny idején. Elmondja, hogy az események szemmel iátha- tóan megdöbbentették, elszomorították a lakosságot: “Semmiféle lelkesedés nem volt tapasztalható. Nem volt sem.felvonulás, sem más örvendező megnyilvánulás.” Basra utcáin lemészárolják a tüntetőket. A szakszervezeti vezetőket falhoz állítják a kikötőben. Csapaterősitéseket küldenek a lakosság “le- csendesitésére”. Rasid és Wassah katonai táboraiba 5,000 letaróztatottat zsúfolnak össze, élelmezés és egészségügyi ellátás nélkül. Az iraki önkény világszerte haragot és felháborodást kelt. R. 1. iWtfWWWWVWVWUWWWVWVWIAA/WWWWWW BRAZÍLIA anyagi előnyt (bonuszt) ajánl fel azoknak a kávé-exportőröknek, akik elvállalják,' hogy csak brazíliai kávét pörkölnek. így attar Brazília túladni a túltermeléstől felduzzadt kávéfeleslegén. Más kávétermelő országok a kávé-piac egyensúlyának felborulását s ár-háborut (az árak esését) látnak ennek következményeként létrejönni. • BURMA kormánya bejelentette, hogy minden még magánkézben levő üzletet államosítani fog. Amerikai hivatalnokok azt állítják, hogy a bur- mai ipar nagyrészét már 1948 után államositőt- ták, amikor az ország megszűnt angol gyarmat lenni. Jelenleg csak amerikai befektetések képezik a magánvállalkozást. Azzal fenyegetőznek, hogy megvonják az amerikai “külföldi segélyt” Burmától, ha az államosított vállalatok nem kapnak megfelelő kártalanítást. e FRANKFORT, Nyugat-Németországban egy templomtoronyban hatalmas órát állítottak fel, amit a nép “éhség-órának” nevezett el. Az óra mindennap kimutatja, hogy hány ember halt meg a világon. Nehéz elhinni, amit ezek a számok mutatnak, de az óra szerint naponta 100,000 ember hal meg élelmiszer hiányában. A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE, EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE! HA MIAMIBA JÖN NYARALNI, keresse fel a Magyar Amerikai Kultur Klubot 3901 N. W. SECOND AVENUE Az egész ország magyarságának találkozó helye • Kitűnő magyar konyha. — Minden szombaton és vasárnap előadások. CIGÁNYZENE, TÁNC! • Egész héten nyitva, hétfő kivételével Telefon: PL 1-9453
