Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-03-01 / 9. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ _ HUNGARIAN WORD Thursday, March 1, 1963 SEGÍTSÜK A SZTRÁJKOLÓ SZÉNBÁNYÁSZOKAT Kentuckyban éheznek és mezítláb járnak a gyermekek. Tömeges munka­nélküliség sújtja a bányavidéket Kentucky szénmezőin elszomorító állapotok uralkodnak. A “Nation” folyóirat január 26-i szá­mában Don Marsh részletesen foglalkozik a nyo­morral, amely Hazard, Ky.-ban, egy 36,000 lakosú városban, 14,000 embert kényszerít arra, hogy a kormány élelmiszerfeleslegéből juttatott ado­mányra szoruljon. Perry járásban szénbányá­szok sztrájkolnak olyan bányatulajdonosok ellen, akik a szakszervezeti szabályokat megszegve dol­goztatnak és megtagadják a bányászoknak kijá­ró fizetést, munkaviszonyokat és jóléti juttatá­sokat. A sztrájkoló bányászok vezetője Sherman Gib­son, aki segélymozgalmat is szervez a súlyos nyo­mor enyhítésére. Felhívással fordul a szakszerve­zetekhez, társadalmi intézményekhez és jószivü egyénekhez, hogy küldjenek pénzt, élelmiszert, ruhaneműt, amit tudnak. Marsh úgy Írja le ezeket a bányászhelységeket, hogy kevés kivétellel, valóságos nyomortanyák. A bányászok a bánya tulajdonát képező kunyhók­ban laknak, amelyek egymáshoz közel építve még egy kis kerthelyiséget sem juttatnak lakóiknak. Éppenhogy egy árnyékszékre jut hely a ház mel­lett. Az ottlakók maguk nyilatkoznak azokról az állapotokról, amelyek Kentucky szénbányavidé­kein jelenleg uralkodnak. Egy sztrájkoló bányász felesége mondja: “Az itteni iskolákban nincsen ingyenes élelmezés. Ha a gyerekeknek nincs pénzük fizetni, akkor nem kapnak lunch-ot. Mr. John Adams (iskolaigazga­tó) 40 gyermek számára vásárol lunch-ot. Ezt mások is megteszik. Az egyik tanító elmondta, hogy a gyerekek olyan kiéhezve jönnek az isko­lába, hogy már 10 órakor enni adnak nekik, sem­hogy elgyengülve délig várni hagyják őket.” Egy tanitó ezt mondta Marsh-nak: “Egy vidéki iskolában tanítok, ahova csak bányászok gyerme­kei járnak. Talán el sem hiszi ezt, de a legtöbb­nek közülük nincs cipője, s még a leghidegebb télidében is anélkül jönnek iskolába.” Bányász szülőket idéz: “Hogy gyermekeink a jövőben foglalkozáshoz jussanak, ahhoz oktatásra volna szükségük. Manapság még a szeméthordás­hoz is középiskolai diploma szükséges. De hogyan mehetnek gyerekek iskolába, ha nincs mit visel­niük és nincs mit enniök ?” Egy sztrájkoló bányász: “Hol másutt lehet most munkát kapni? A sógorom elment Detroit- ba. Rövid ideig dolgozott, azóta elvesztette búto­rait, mindenét.' Többünknek vannak rokonai, ba­rátai más városokban. Mindenütt ugyanaz a hely­zet. A bányászoknak nincs hová fordulniok mun­káért. Itt kell hogy maradjunk és harcoljunk.” A bányászoknak sürgős segítségre van szüksé­gük. Csekket, money ordert és csomagot Sher­man Gibson cimére lehet küldeni, 312 Broadway, Hazard, Ky.-ba. A SZAKSZERVEZETI SZÖV. SZERVEZÉSI KAMPÁNYA A szakmunkások és a gépkezelő munkások szervezetei közötti ellentétek a szakszervezeti mozgalom fellendülését segíthetik elő Az “IUD Bulletin”, az Industrial Union De- partmentnek a kiadványa, januári számában nagy szervezési kampány megindulását jelentette be. A bulletin szerint, a kampány gazdasági alapjáról is gondoskodtak már és ez eléri a “hétjegyű” számot. A szakmunkások szervezetei vállalták a milliós összegnek az előteremtését, amelyet elő­ször Walter Reuther jelentett be az IUD végre­hajtó bizottságának december 12-i ülésén. Reuther szerint, ez az uj szervezési kampány, amely a még szervezetlen szakmunkások megszer­vezéséért folyik, lesz a “legátfogóbb, amelyet az amerikai munkásmozgalom elindított az utóbbi jó pár év folyamán.” Az IUD kiadványa szerint Reuther még azt is kijelentette, hogy a “kulcs­iparok” munkásainak a megszervezése mellett, bizonyos helyeken a fehérgallérosok, a techniku­sok és a műszaki értelmiség beszervezését is cé­lul tűzték ki. Az IUD által megindított szervezési kampány­nyal egyidőben az AFL-CIO is megindított egy szervezési mozgalmat január 2-án a los-angelesi körzetben. Reuther utalt is erre a beszámolójá­ban és kijelentette, hogy az IUD támogatni fogja ezt, tehát nincs ellentét a két program között. Nyilvánvaló azonban, hogy az IUD fő erőfeszí­tése a saját programjának az elősegítését fogja szolgálni. Ha a két tervezetet összehasonlítjuk, akkor azt látjuk, hogy az IUD által meghirdetett program igényesebb, mint az AFL-CIO programja Los Angelesben. Az utóbbinál, a kitűzött kezdeti cél 38 üzem 28,000 munkásának megszervezése. A kampányban résztvevő szakszervezetek 250.000 dollárt ajánlottak fel erre a célra és az AFL.CIO megígérte, hogy 150,000 dollárral egészíti ki ezt. Ha ez a kezdeti mozgalom sikerrel jár, akkor re­mény van arra, hogy a kampány folvamán jelen­tősen leapasztják Los Angeles 3,000 üzemében levő 750,000 szervezetlen munkás számát. Nem kell különösebben éles szem ahhoz, hogy észrevegyük a versengést a két szervezési kam­pány között. Az ellentét az AFL-CTO szervezetén belüli helyzetet tükrözi, amely az ipari szakszer­vezetek és a gépkezelők szakszervezetei között áll fenn. Az ipari szakszervezetek a legsúlyosabb veszteségeket szenvedték az utóbbi években, az antomáció- következtében. Az uj technikai eliárá- S"k és az uj találmányok jelentősen meggyengí­tették a soraikat és csökkentették horcVészségü- két a vállalatok vezetőségével és a gépkezelő mun­kások szakszervezeteinek támadásaival szemben. Ugyanaz az IUD kiadvány, amelyben a tag- szerzési kampányról olvashattunk, sürgeti az In­dustrial Union Councilok megalakítását, amely a városok, countyk és az államok helyi lUD-szer- vezeteit egyesítené magában. Legutóbb Oregon államban hoztak létre egy Industrial Union Coun- cilt 42 szakszervezet 80 képviselőjének az össze­jövetelén. Az IUD tagadja, hogy ezek az uj testületek “versenytársai” lennének az AFL-CIO-nak. Sze­rintük ez csak azt a célt szolgálja, hogy a szerve­zési kampányt koordinálja s az ipari szakszerve­zetek politikai tevékenységét közös nevezőre hozza. Az amerikai dolgozók számára azonban nem ér­dektelen, hogy fennáll az ellentét a két szervezet között. Ha ez az ellentét segít a szervezetlenek megszervezésében, akkor sokkal hatásosabban vi­heti előre a munkásság ügyét, mint amikor még teljes egyetértés uralkodott közöttük az AFL-CIO egybeolvadása alkalmával. A harmincas évek vé­ge felé is ennek a két nagy szervezetnek a ver­sengése és ellentéte segítette elő a szervezési munka fellendülését. Akkor a CIO gyors és el­söprő lendülete kén.yszeritette az AFL konzerva- tivjait a kampányban való részvételre. A hidegháború megszakította ezt az előnyös versengést azáltal, hogy az AFL-CIO vezetői kö­zött fennálló ellentétet a baloldal ellen fordította (a State Department együttműködésével). Millió­kat költöttek arra, hogy tönkretegyék a legélet­képesebb szakszervezeteket, különösen azokat, amelyeket a CIO kizárt, és igy nem jutott pénz és energia arra, hogy a szervezetleneket megszer­vezzék. Reméljük, hogy az AFL-CIO szervezetén belüli újabb versengés ismét egészséges iránvba fordít­ja a vezetők becsvágyát és növelni fogja a szer­vezetek taglétszámát. Ez a remény mindaddig csak remény marad, amig nem látjuk majd világosan, hogy mindkét tábor teljes energiáját és befolyását valóban en­nek a nemes célnak a szolgálatába állítja. összevesztek a sztrájktörők QT. AUG-USTTNE, Fia. — A Florida East Coast Raüwav 1350 nem-vasutvezető (teherszállító, ra­kodó. stbl munkása, akik a szakszervezet 11 ipa­ri-csoportjának tagjai, január 23 óta sztrájkol­nak 10.2 cent órabéremelésért. Az 572 mérföld vasútvonalon működő társulat a felügyelői és iro­dai személyzetét állította be sztrájktörőknek a csökkentett forgalom lebonyolítására. Ebből ke­letkezett az az éles összeszólalkozás a vállalat két aligazgatója között, amelynek következtében Wil­liam A. Baker aligazgatót elbocsátották állásából. Az a vád ellene, hogy megöléssel fenyegette C. D. Lane Jr. aligazgatót. “Ez nem igaz”, állítja Baker, “csak a katonáiknál megszokott kifejezé­seket használtam vele szemben.” “Felhívtam telefonon és kértem, hogy küldjön néhány embert az irodájából kisegíteni a munká­ban”, mondotta Baker vice president, ki a sztrájk törő munka megszervezésével van megbízva. — “Lane vice president szemtelenkedett és azt fe­lelte, hogy az ö emberei nem mechanikusok vagy napszámosok és túl jók ahhoz, hogy ilyen piszkos munkát végezzenek. Erre én felrobbantam.” A sztrájktörést végző fehérgallérosok segítsé­gével a sztrájk előtti teherszállításnak csak 15 százalékát teljesiti a vonal. A felajánlott fizetés- emelést is visszavonta a munkásaitól, “üzleti vesz­teséget” adva okul. A szakszervezet vezetői sze­rint a vasútvonal szép profitról tett jelentést az elmúlt évben és Edward Ball, az igazgatóság elnö­ke 500 millió dolláros vagyon felett rendelkezik. Hol legnagyobb a gyermekhalandóság Mrs. Katherine B. Oettinger, a Labor Depart­ment Gyermek Osztályának vezetője, rámutatott néhány döntő tényezőre, amelyek az Egyesült Államok aránylag magas gyermekhalandóságát befolyásolják. Első tényezőként a kenyérkereső alacsony jöve­delmét hangsúlyozta ki. Ezt összekötötte azzal, hogy a gyermekhalandóság legnagyobb a nagy­városokban, éppen ott, ahol nagyobb számban él­nek a kiskeresetű családok. Az alacsony jövede­lemmel járó hiányos táplálkozás, alacsony élet­színvonal és gondterhek mellett, a hiányos anya­sági gondozás, a terhes anya egészségének elég­telen orvosi ellenőrzése is nagyban kihat a szüle­tendő gyermek egészségére. Ezek a hiányok nagyban hozzájárulnak a kora- szüléshez is. A gyengeelméjűség vagy szellemi visszamaradottság gyakoribb a koraszülötteknél, mint a rendes időben született gyermekeknél, ál­lapítja meg a jelentés. Mig az utóbbi években életbeléptettek intézke­déseket a csecsemőhalandóság csökkentésére, a 10 városban folytatott kutatás adatai azt mutat­ják, hogy az elhalálozások aránya nagyobb a szi- nesbőrü népfajoknál, mint a fehér bőrüeknél. Ez visszatükrözi azt az életszínvonalat, amelybe a szinesbőriieket a velük szemben alkalmazott disz­kriminálás és elkülönítés belekénvszeritette. Mig 1950 és 1960 között ezekben a városokban a fehér csecsemők elhalálozási aránya 14.6 százalékkal csökkent, addig a szinesbőrüeknél ez az arány csak 2.9 százalékkal lett kisebb. Ennek a ténynek bebizonyítására a jelentés összehasonlítja Utah állam (többségében fehér lakosú) 19.6 százalékos gyermekhalandósági arányszámát a Mississippi állam (többségében néger lakosú) 41.6 százalékos arányszámával. Mrs. Oettinger figyelmeztet, hogy a csecsemő­halandóság emelkedése várható, ha a szükséges óvintézkedéseket a hatóság nem lépteti életbe na­gyobb szorgalommal. Az anyasági gondozás prog­ramszerű kiterjesztését a szülészeti klinikák sza­porításával látja szükségesnek és kereszt iilvihe- tőnek. A városokban lehetőséget kell nyújtani az anyáknak és a gyermekeknek, hogy a szükséges orvosi kezeléshez, hozzájuthassanak. Az Egyesült Államok 1950 óta visszafeüődött ezen a fontos közegészségügyi téren. A gyermek­halandóság csökkentésére tett intézkedésekben 1950-ben a negyedik helvet foglalta el a nasrvobb népességű országok között, most a tizedik helyen áll. A HELYIIPARI Kutató Intézet hatásos tő- zeges alásryuitást kísérletezett ki, amelyhez nem kell aprófa, és a nagyobb tűzifákat is meggyujt- ja. ; RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA • 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK. N. Y. , ► (A 81 -Ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484 ^ ► Mignonok, sr/ületésnapi torták, lakodalmi, Bar- ^ ► Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország „ minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva

Next

/
Thumbnails
Contents