Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-03 / 1. szám
14 ______________________________AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD__________________Thursday, January 3, 1963 AMERIKAI FAJGYŰLÖLŐ AFRÍKÁMH Legalább egy képviselője az amerikai fehérfel- sőbbrendüségnek, a faji diszkriminációs tanok hirdetőinek, kapott egy kis Ízelítőt abból a bánásmódból, amelynek mindennapi gyakorlását az elfogadott életmódnak nevezik a déli államokban. Allen J. Eilender, Louisiana állam demokrata szenátora, a faji megkülönböztetés egyik előharco- sa, az afrikai néger államokban, mint nemkívánatos látogató lett kipellengérezve és ezt megmondták neki olyan félreérthetetlenül, hogyha volna benne egy kis emberség, akkor élete leg- nélyenszántóbb leckéjének tekintené. A jelek szerint azonban Eilender nem tartozik a tanulékony emberek közé. Eilender december elején Afrikába ment egy kis körútra az adófizetők pénzén. Afrika nagy vonzóerővel bir mindenféle imperialista kizsákmányolok számára, akik igyekeznek kezüket rajta tartani, vagy egymástól elkaparintani az újabban függetlenné vált népek és országok természeti kincsei feletti rendelkezési jogot. Eilender ezeknek a kizsákmányolóknak akart szolgálatot tenni, amikor Dél-Rhodéziában a következő kijelentést tette: " ' ^ “Ha van Afrikának olyan része, ahol a benn- 'Ziilöttek saját erejükből építettek fel országot, vagy saját erejükből előrehaladtak, azt a területet én még nem láttam. . . Egyszerűen azt akarom ezzel mondani, hogy az afrikai nem képes a vezetésre a fehérek segítsége nélkül.” Mint aki jól végezte dolgát, az amerikai szenátor továbbutazott Tanganyikába, mialatt Észak- Rhodéziában az amerikai konzul azzal védekezett egy tiltakozó afrikai politikai párt küldöttsége előtt, hogy a szenátor csak a saját egyéni véleményét fejezte ki. Amikor Eilender Tanganyikába érkezett, a bevándorlási hivatal egy embere fogadta a repülőgépen és átiratot nyomott a kezébe a következő szöveggel: “Ezennel utasítjuk, hogy hagyja el az •országot”. Vagyis a szenátor még ki sem léphetett a repülőgépből. A kiutasító rendeletet két órával a megérkezése előtt adták ki. Pár perccel később másik repülőgépen érkezett Uganda állam miniszterelnöke, Milton Obote, akive Tanganyika miniszterelnöke, Rashid Kawawa vezetésével fogadóbizottság várt a váróteremben. Obote kijelentette: “Az az ember nem mehet Ugandába sem. Rossz ember.” Azt is megmondta Obote, hogy mielőtt elindult Ugandából, személye sen intézkedett, hogy Ellendér be ne tehesse oda a lábát. Ellendernek meg kellett elégednie azzal, hogy az amerikai követtel a repülőgép belsejében értekezhetett. Visszaérkezve az Egyesült Államokba, Eilender, a javíthatatlan fajgyűlölő, megismételte Afrikában kifejtett véleményét a következő kiegészítéssel: “Most már rájöttem arra, hogy a valóságnak megfelelő véleményemet rossz helyen hangoztattam.” Most már biztosabb talajon volt, a megtorlástól sem kellett tartania s a megszokott környezetben megismételhette megrögzött álláspontját a louisianai szenátor. Hiszen az ő államában, ahol hatósági erőszak gátolja a négert attól, hogy mint szabad ember éljen és tehetségét kifejthesse, már máskor is hasonlóan — és csakis lenézően — nyilatkozott a fekete polgárokról. Az afrikai népeknek most már van fogalmuk arról, hogy kik azok, akik az Egyesült Államokban az utcán sértegetik az afrikai államok megbízottait, kik az étkezdékben nem szolgálják ki őket, akik Washingtonban nem adnak bérbe lakást a számukra, csak azért mert a bőrük sötét. Ellenderéhez hasonló arcvonások jelennek meg előttük, bár tudják azt, hogy vannak Amerikában olyanok is, akik harcolnak az Ellender-félék ellen az igazság, az embertelenség és a demokrácia nevében. Mit tud Eilender Afrika népeinek történelméről, mint ahogy általában nem is tudnak erről ebben az országban, hiszen az iskolákban nem tanítják. Ismeri talán azt a “segitséget”, amit a fehér ember évszázadok óta adott az afrikaiaknak ? Azt a segitséget szeretné továbbra is a nyakukba varrni ? Eddig Kongó pl. a belga imperializmustól olyan nagyfokú “segitséget” kapott, hogy attól népének milliói a csonkitó fenyítések nyomaival élték le nyomorult életüket, ha nem haltak bele. Milliókat kipusztitottak közülük a fehér “vezetők” és országuk nyersanyagát sokmilliárd dollár értékben lopták és sa játították el. Ezt az eljárást követték az európaiak minden más gyarmatosított afrikai területen is. De az amerikai szenátor nem az európai, hanem az amerikai imperialisták kiküldöttje volt Afrikában és célja az volt, hogy az amerikai benyomulás útját egyengesse. Ostobán, rosszul válogatott eszközöket használt arra, hogy a barátságukat megszerezze. Inkább sikerült leleplezni uj-gyarmatositó szándékukat, amik cseppet sem térnek el a régi gyarmatosítókétól. Csombe-féle politikusokat még meg lehet szerezni ilyen célokra, népük érdekeinek elárulására, de ilyen nem sok található az uj országokban. Az uj afrikai vezetők megismerkedtek már másfajta segítséggel is. Önzetlen, őszinte segitséget kapnak a Szovjetuniótól és más szocialista országoktól, amelyek nem az emberi és természeti értékek kizsákmányolását, hanem a fiatal országok fellendülésének előmozdítását célozzák segítségükkel. Igaz, hogy Kennedy elnök visszautasította Eilender álláspontját, de ez még nem elég. Eilender tovább is képviseli a kongresszusban az amerikai társadalom egyik legreakciósabb részét, amely még az adminisztráció emberibb igyekezetének is útját állja. Mivé válik Robert Kennedy kihívó dicsekvése a távolkeleti országok fiatal hallgatói előtt az amerikai demokráciáról egy Eilender faj elnyomó célzatos kijelentései nyomán, amelyek az Egyesült Államokban megtűrt és gyakorolt felfogást tükrözik? Ellendert Afrika visszautasította. Ellendert ebben az országban is vissza kell utasítani minden vezető pozícióból hasonszőrű társaival együtt, hogy mérgező világnézetük helyét az emberi egyenlőség nemzetközi felfogása foglalja el. Nem törekszik a békére ANN ARBOR, Mich. — A Milwaukee Journal beszámol dr. Harold Taylor volt egyetemi professzor éles kritikájáról, amit az adminisztráció lefegyverzési politikája ellen irányított. Dr. Taylor, aki jelenleg a Peace Research Institute mun(Befejező közlemény) A gazdaságilag háttérbe szorított, politikailag elnyomott, a lakóhely és nevelés szempontjából csaknem teljesen elkülönített néger tömegek egészségügyi ellátásáról sem gondoskodnak a 20-ik század szellemében. A déli és “határállamokban” még nagyon sok olyan kórház működik, amely teljesen a faji elkülönítő politika módszereit alkalmazza a betegekkel szemben. Azokban a kórházakban, amelyekben a néger betegeket helyezik csak el, a felszerelés és ellátás össze- hasonlithatatlanabbul rosszabb, mint fehér kórházakban. De nemcsak a néger betegekkel szemben alkalmazzák a faji politika szigorát, hanem ugyan igy alkalmazzák ezt a néger orvosokkal szemben is. Az egyetemek jelentős része nem is vesz fel néger hallgatót az orvosi fakultására. De ha fel is veszik őket, nem adnak egyenlő esélyt a számukra hivatásuk gyakorlására. A déli államok legtöbbjében még soha nem volt néger körzeti orvos, vagy egészségügyi főtisztviselő. Legtöbb- nyire csak alantas munkakörökben alkalmazzák őket ezen a téren is. Missouriban például, a Vakok és Süketek Állami Iskolájában, 207 fehér alkalmazott van és 9 néger, akik közül 6 tisztán háziszolgai állást tölt be. Itt kell megemliteni azt a tényt is, hogy a Missouriban működő állami személyzeti osztálynak, amelynek az a feladata, hogy ellenőrizze az alkalmazások rendszerét — tehát hivatalból kellene elleneznie a szegregációt —, mind a 18 alkalmazottja fehér! A karhatalmi szervezetek Mindezek után már magától értetődik, hogy a kisemmizett négereket nem engedik be a karhatalmi alakulatokba. A kisebbség elnyomása mindenhol a fegyveres elnyomás eszközeire épül, nem kivételek ez alól a szabály alól a déli és velük szomszédos államok sem. A Missouri Nemzeti Gárda teljesen szegregációs alapon épült fel. 90, teljesen “fehér” egységének több mint 10,000 tagja van, mig a két tisztán négerekből álló egységének 98 embere. Említésre méltó még, hogy a Nemzeti Gárda költségeinek 82 százalékát a szövetségi kormány fedezi. A State Highway Pat- rolnak 791 alkalmazottja van és ebből pontosan 11 a néger. De ezek az utóbbiak is csak portási vagy alantas imoki beosztásban dolgoznak. kájának szenteli idejét, egy nemzetközi értekezleten beszélt, amit a Michigan Egyetem és a Ben- dix Corporation rendezett Ann Arborban a leszerelés ellenőrzésének kérdésében. Beszédének tartalma az volt, hogy az Egyesült Államok a leszerelési igyekezetét úgy irányítja, hogy ezzel a hidegháború továbbvitelét szolgálja, nem a béke létrehozását. Kritikájában nem kímélte Kennedy elnököt, McNamara védelmi államtitkárt, John F. Dulles néhai államtitkárt, sem a genfi leszerelési konferencián résztvevő amerikai delegáció tagjait. “A legerősebb érvelés az úgynevezett kemény nemzeti önérdekre, kommunista-ellenes ideológiára és katonai fenyegetésekre alapozott amerikai álláspont ellen az az egyszerű tény, hogy a múltban sohasem volt eredményes, ma sem működik eredménnyel és a jövőben sem lesz eredménye”, jelentette ki a professzor. A kubai krízist és az eszközöket, amelyekkel az adminisztráció a nyilvánosságra hozta a kulisz- szamögötti eseményeket, valamint a Stevenson ellen hozott vádakat, dr. Taylor úgy értékelte, hogy ezek mind elegendő okot adnak a világnak arra, hogy kételkedjenek abban, hogy az adminisztrációnak valóban békés törekvései vannak. 1,250 vasbányász karácsonyi ajándéka A U. S. Steel Corporation a Minnesota államban levő Oliver Iron Mining vasbányáinak Mesabi Range szakaszát lezárta a téli hónapokra és 1,250 bányászt elbocsátott a munkából. Az eljárást azzal okolta meg, hogy a rendelések nagyban csökkentek. Más években a vállalat a téli hónapokon keresztül Is megtartotta alkalmazottai nagyrészét és amikor az időjárás miatt nem voltak képesek a vasércet szállítani, előkészítő, javító és más munkálatokkal foglalkoztatta őket. Most még az adminisztrációs és felügyelő személyzetet is elbocsátotta a cég, mert nagyarányú költségcsökkentési kampányt vezet minden üzemében. Az, állami karhatalmak szegregációs jellegéből következik, hogy ezeknek az alakulatoknak a szelleme is a faji politika “eszméit” tükrözi vissza. A rendőrség tagjai és a sheriffek gyakran hatolnak be néger lakásokba, felhatalmazás nélkül. Letartóztatnak négereket minden különösebb vád nélkül. A letartóztatottakat teljesen elzárják a külvilágtól és senki nem látogathatja őket, senkit nem fogadhatnak. Gyakran előfordult, hogy a rendőrségen megvertek négereket, amig letartóztatásban voltak. Ugyanazokért a kihágásokért a négereket sokkal szigorúbban büntetik mint a fehéreket. A néger bűnözők büntetésének elengedésénél sokkal szigorúbb mértéket használnak, mint a fehéreknél. A színes lakosságtól megtagadják az ingyenes ügyvédi tanács igénybevételét, ha rászorulnak erre. Néger fiatalokat már olyan bűnökért is javító intézetbe küldenek, amelyekért egy fehéret minden következmény nélkül szabadon engednek. Nyilvános megszégyenítés A négerek nyilvános megszégyenítésének különböző formáival találkozhatunk országunkban. Az északi államokban ennek csak enyhébb vonásai ismeretesek, mint például a lakóhelyekkel, iskolai,, egyetemi felvétellel való megkülönböztetések, stb. A déli államokban azonban a legszélsőségesebb formában jut kifejezésre a faji fel- sőbbrendüségi gőg és az “alacsonyabbrendüek- kel” szembeni előítélet. Tennessee államban, például, még magában az állam székhelyén is, a teljes mértékű szegregáció érvényesül. A parlament épületében színeseknek egyáltalán nincs illemhelyük. Az állam húsz parkja közül 18-ból a négerek teljesen ki vannak tiltva. Abban a kettőben pedig, amelyekbe beengedik őket, nem áll a rendelkezésükre sem kabin, sem pihenőhely, sem étkezőhely vagy sátorveréshez szükséges felszerelés. A hotelek, motelek nem fogadnak be néger vendégeket. • Tennessee állam szomorú viszonyai nem egyedülállóak a déli államokban és a velük szomszédos területeken. Mennyi időnek kell még eltelnie, amig a “szabad világnak” erek a szégyenfoltjai teljesen eltűnnek városainkból és falYainkből...? A XX. század szégyenfoltja
