Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-02-21 / 8. szám

Thursday, February 21, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZŐ — HUNGARIAN WORD \ 7 ttHOGy&n én€átom... X rjcc: SHIT “Emlékezz!..” ­Ha az ember 15 hónapig van utón és ez idő alatt 15 országot látogat, annyit lát, hall és ta­pasztal, hogy mindennek elmondására talán soha nem kerül sor. így nem került sor a rákoskeresztúri temető­ben tett látogatásom leírására sem, amelyre most emlékeztet az a körülmény, hogy a Magyarok Vi­lágszövetsége jóvoltából, megkaptam a Karsai Elek szerkesztésében megjelent “Fegyvertelen álltak az aknamezőkön” cimü két kötetes munkát. Pesti látogatásom idején 1961. julius 15-én né­hány órát ebben a temetőben töltöttem. Aznap — vasárnap — hat temetés volt a listán, de engem a régebbi temetések érdekeltek. Egy darabig céltalanul kóboroltam az utakon, ösvényeken a síremlékek között. Láttam, hogy néhány sírnál letérdelve gyomlált egy-egv asz- szony, másutt a sirkövet súrolták, de sok sir ápo­latlan, elgvepesedett. Nem volt nehéz kitalálni en­nek az okát: nem maradt ápoló. A náci-nyilas hó­hérok gondoskodtak arról, hogy magja se marad­jon annak a fajtának, amelyik nem “árja”. A legszebb, helyesebben: a legdrágább sírkö­vek alatt főrabbik, egyetemi tanárok, gyárosok, kúriai bírók, irók, zeneszerzők, miniszteri taná­csosok, a művészet, irodalom és a sport pártolói porrá vált teteme nyugodott. Egy volt “magyar királyi udvari tanácsos, vezérigazgató” sírkövét is láttam. Ez sem volt az, amiért a verőfényes pesti vasárnapon temetőbe látogattam. Engem a névtelenek érdekeltek. .. A névtelenekkel először ez a felirat hozott össze: 1914_1918 ‘A világháborúban elesett hőseink dicső emlékére’ Rövidesen a “Mártírok sírja” felirattal kerül­tem szembe és felvételeket készítettem az egysze­rű oszlopcsarnokról, amelynek homlokzatán ez a felirat olvasható: “.Megölte őket a gyűlölet, “Őrizze emléküket a szeretet.” Itt aztán volt látnivaló! Az emlékeztető osz­lopcsarnok sima falain az elhurcolt és idegen föl­dön kivégzett ezrek, tízezrek és százezrek egy részének végeláthatatlan sora mutatkozott. Vég­nélküli sorok, az olvasásukba, a nézésükbe is bele­fárad az ember. Úgy éreztem, hogy ebben a névsorban talán kivétel nélkül mindenki találhat rokont, barátot, ismerőst. És tekintettel arra, hogy a mostani bu­dapesti telefonkönyv még mindig tartalmazza hat valódi és névrokonomat, valószínűnek tartottam, hogy ezen a szomorú helyen is találkozom roko­nokkal. Akiket “megölt a gyűlölet” a-b-c-sorrendben szerepelnek az emlékeztető falain, ezért nem volt nehéz megtalálni, akiket kerestem. így ezen a helyen találkoztam két rokonnal, akiket amig él­tek, nem ismertem, akikről soha addig nem hal­lottam: Neuwald Ernőné 1902; Neuwald Zsuzsa 1929. Az évszámok a születési évet jelezték. Később megtudtam, hogy anya és leánya nevével kerül­tem szembe. Kettőjüket együtt deportálták és együtt égették el. . . És most mindezt eszembe juttatta a két-köte- tes, csaknem 1,500 oldalas munka, amelyet a pos­tás az ajtónk elé tett és amely magában foglalja a dokumentumokat a munkaszolgálat történeté­hez Magyarországon. A sok sürgős olvasnivaló közepette egyelőre csak arra volt időm, hogy belelapozzak, belenéz­zek a két vaskos kötetbe. Annyit már mondha­tok, hogy jó idegei, jó gyomra legyen annak, aki e hatalmas munka elolvasására szánja magát. Legyen elkészülve, hogy olyan emberlxírbe bujt vadállatokkal találkozik, akiknek egyike. “nőket, gyermekeket vert, ékszereket sikkasz­tott el, meztelen asszonyokat kergetett ki a fagyos éjszakába. . . “. . .éjfélkor riadót rendelt el, ilyenkor a súlyos napi munkában kimerült műszóknak (mun­kaszolgálatosoknak) mezítláb, egy szál ing­ben kellett kivonulniok a jeges téli éjszaká­ban. “...a földmunkára kirendelt oroszokat, köztük nőket és gyermekeket is minden ok nélkül ütötte-verte. ..” És legyen elkészülve rá, hogy ilyen vadállatok százainak embertelen viselkedésével, ártatlan em­berek égbekiáltó szenvedéseivel fog találkozni. De találkozni fog olyan képekkel is, mint amelyik “a Cservenkán legyilkolt Bor-i munkaszolgálato­sok exhumálása, 1957 november 3—7” szöveg fe­lett a halomra rakott, kiásott csontok és kopo­nyák tömegét mutatja. Nagyon jó idegek, nagyon jó gyomor kell ah­hoz, hogy valaki végigolvassa ezt a munkát, mely a Horthy-korszakkal foglalkozó dokumentumok egyik gyűjteménye. Meg kell itt említeni, tévedés lenne azt hinni, hogy munkaszolgálatra csak zsidó vallásu férfia­kat és nőket rendeltek ki. A szervezett munkások nak s a földnélküli parasztoknak hadseregből való kirekesztését és munkásosztagokba való összevo­nását a horthysta ellenforradalmi hadsereg fő- vezérsége már 1919-ben tervezte, de a terv végre­hajtására csak később, a náci-nyilas korszak ide­jében került sor. Ahogyan olasz, osztrák és holland temetőkben találkozunk sírkövekkel, amelyek olyan katolikus papok kihűlt teteme fqlett emelkedtek, akiket bá­torságukért, becsületességükért német koncentrá­ciós táborokban éheztettek halálra, vagy végeztek ki, úgy Magyarországról is elhurcoltak “veszedel­mesnek” és “megbízhatatlannak” minősitett mun­kásokat és parasztokat, akiket a zsidó munka­szolgálatosokkal együtt kínoztak halálra, vagy égettek el a náci-nyilas hóhérok. A hatalmas mű fedőlapjának szövege — amely dióhéjban összefoglalja a két kötet tartalmát —, ezzel a fejezettel végződik: • “A második kötet utolsó fényképe — nem szán­déktalanul —, a rákoskeresztúri temetőben a A YAF eszményképe egy 18. századszerü “sza­bad vállalkozás” és ellenzi Kennedy elnök Medi­care javaslatát. Támogatja a “munkához való jog” törvényjavaslatát és ellenzi a közoktatás céljaira nyújtott szövetségi segélyt. Programjá­ban szerepel a szövetségi jóléti kiadások tetemes csökkentése és a közsegélyek “megformálását”, amelyet a newyorki Newburgh város polgármes­tere javasolt (akit csak nemrég fogtak perbe megvesztegetés elfogadása miatt). Kohler természetesen, nem az egyedüli kitün­tetettje a YAF-nak. George Sokolsky, a konzer­vatív Hearst-sajtó rovatvezetője, Strom Thur­mond szenátor, South Carolina fajvédő politiku-j sa és Moise Csőmbe, a kongói Katanga tartomány szakadár “elnöke”, aki a befolyásos gyarmatosí­tók érdekét képviselte a szerencsétlen országban, szintén megkapták a YAF kitüntetését. A YAF Edwin Walker volt tábornoknak is akart adni egy kitüntetést, s csak az utolsó perc­ben gondolták meg magukat. A YAF országos tanácsadó szerve olyan is­mert jobboldali és reakciós .személyeket foglal magában, mint Taylor Caldwell regényíró, Mark Clark tábornok, Ralph De Toledano iró, dr. Bella V. Dodd volt kommunista, Goldwater szenátor, Edgar Hiestand volt kaliforniai republikánus sze­nátor, Walter Judd Minnesota volt republikánus képviselője, Adolphe Menjou színész, Ben Morell admirális és Walter Trojan újságíró a Chicago Tribune-nél. Philip McKenna A Kennametal Co. vezetője McKenna, Latrobe, Pa.-ban. Ez a nagyiparos is erősen vonzódik a szélsőjobboldali társaságokhoz. Az UAW Local 1059 tagjai Latrobe-ban és a Local 985 tagjai Detroitban, akik a Kennametal telepeken dolgoz­nak, bővén tapasztalhatták főnökük ilyenirányú hajlamait. McKenna Pennsylvania államban az elnöki tisztet tölti be a National Committee for Econo­mic Freedom nevű szervezetnél, amelynek köz­pontja Los Angelesben van. Ennek a szervezet­nek a hivatalos szócsöve az “American Progress”, ahol vállalata állandó hirdető. A Committee és társszervezete, az American Progress Foundation, szeretnék megszüntetni a szövetségi jövedelmi adót. munkaszolgálatban elpusztult mártírok emlé­kére felállított emlékmű — felirata: Emlé­kezz!.. .” Ugyanaz a felvétel, amelyet magam is készi- tettem emlékeztetett a két és fél év előtti temetői látogatásra és annak a megállapítására, hogy szerte a világon, talán Magyarországon is, de el­sősorban Amerikában, nagyon sokan nem akar­nak már emlékezni. Milliók és milliók, akik a nagy amerikai újsá­gok és magazinok hasábjain, napról-napra olvas­nak hűséges szövetségesünkről, Nyugat-Német- országról —, nem akarnak emlékezni a huszadik század korszakára, amely a középkort megszé­gyenítő borzalmakat zúdította a világra. Az amerikai magyarok, akik a jelenlegi magyar rendszert becsmérlő, háborúra uszító magyar új­ságokat olvassák; ujamerikások, akik azt hiszik, hogy akkor “jó "amerikaiak”, ha becsmérlik azt a rendszert, amely iskoláztatta, képeztette őket: már elfelejtették, vagy nem akarnak emlékezni a szégyenteljes Horthy—Szállasi-korszakra, amely­ben a nácikkal buzgón kooperáló nyilas banditák — ha lehet — még a német vadállatokon is tul- tettek az ártatlanok kínzásában és gyors kivég­zésében. Akik most mindenről megfeledkeztek —, azok­nak kellene büntetésből és emlékeztetőnek elolvas­ni a “Fegyvertelen álltak az aknamezőkön” cimü hatalmas munkát, hogy a közreadott dokumentu­mok és borzalmas képek a fejükbe verjék az egy szót: “Emlékezz!... ” Ez a mü csupán egyike azoknak a Horthy-kor­szakkal foglalkozó dokumentum köteteknek, ame­lyeket a magyar történettudomány, a magyar kormány buzdítására és támogatásával az utóbbi években megjelentetett, hogy a már-már feledés­be merült korszak hü természetét bemutassa és a világ magyarjait felszólítsa: “Emlékezz!. . .” A jövedelmi adó megszüntetése természetesen csak a gazdagoknak használna, mert a nagyjö- vedelmii gyárosok a közterhek egv jelentős ré­szét igy áttolnák a dolgozó nép vállára a fogyasz­tási és forgalmi adókon keresztül. A Birch Society számos kiemelkedő tagja en­nek a bizottságnak a köréhez tartozik. A jövedelmi adó ellenzésén kivül a National Progress for Economic Freedom, még szeretné magánkézre juttatni a kormány 700 ügynökségét, amelyek közé olyanok tartoznak, mint a Veterans Administration, a Postahivatal teherszállító szol­gálata, a Forest Service, a TVA, az FHA, a Ta­lálmány Hivatal, a Nemzeti Munkaügyi Hivatal, a Panama-csatorna, az Atomenergia Bizottság, a Munkanélküliek Hivatala, a Central Intelligence Agency, a Civil Aeronautics Administration, Ci­vil Defense és Social Security. Itt meg kell jegyezni, hogy ezekután már csak azon csodálkozhat a jámbor szemlélő, hogy miért hagyták ki a Fehér Házat és a Pentagont? Mi­csoda remek jövedelmet lehetne biztosítani ezek bérbeadásából? De miért nem lehetne ugyanígy bérbeadni a hadsereget és haditengerészetet is? Aki többet ad érte, azé. Senki toem csodálkozhat ezek után, hogyha egyszer valóban előállnak a szélsőjobboldal hívei egy ilyen “remek” ajánlat­tal.. Az szinte már természetes, hogy a bizottság kiadványaiban élesen támadják a Medicare javas­latot, az ENSz-t, a külföldi segélyt és az öregségi biztosítást. A támadásokban különösen Tom An­derson kiadó Nashville, Tenn.-ből, A. G. Hein- sohn Jr. textilgyáros és Kent Courtney New Or- leansból tüntetik ki magukat, hogy csak egy né­hányat emlitsünk. Willard F. Rockwell ezredes Rockwell két vállalatnak is az elnöke, a Rock­well Manufacturing Co.-nak és a Rockwell-Stand­ard Co.-nak. Ennek a két vállalatnak a különböző osztályai Michigan, Ohio, Illinois, Wisconsin és Indiana államok kilenc különböző UAW? localjával állnak szerződésben. A szakszervezetek tagsága bizonyára nem is tudja, hogy Rockwell ezredes két szélsőjobbol­dali társaság lelkes támogatója. Az egyik a Manion Forum, amelyről már korábban szó volt, a másik pedig a Committee for Equal Anti-Trust Law Protection. (Folytatjuk) i iivw/wvwiMfl/vvvvvvwwvwiw^vv«wwwwirtfy ii imnAn/v^WAflnnAn/wxnAAAAAnAnAAn/vvv A SZÉLSŐJOBBOLDAL PÉNZÜGYI TÁMOGATÓI A gépkocsiipari munkások szakszervezetének leleplező cikksorozata az amerikai fasiszta mozgalom mögött álló tőkésekről — Folytatás —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents