Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-21 / 8. szám
AMERIKAI MAGYAR SZŐ — HUNGARIAN WORD 6 Thursday, February 21, 1963 NÁCI GYILKOSOK A “SZABAD VILÁGBAN” Iszt tömeggyilkos bontatlanul él Long Islandon. Bűntársa Ausztráliában talált menedéket A múlt számunkban litván tömeggyilkos nácik töltényeit ismertettük és rámutattunk arra, iogy a hitleri megszállás két legnagyobb gonosz- evője ma bántatlanul él itt az Egyesült Albinokban. Most a hitleristák észtországi büncse- ekményeiről és a gyilkosok további sorsáról lesz zó. A német nácik 1941 nyarán foglalták el Észtor- laág©fc és első teendőjük a gyilkolás volt. Erre a sélra szervezték meg Carl Linnas és társainak a landajac, aKiknek a feladata a zsidók és antifasiszták kiirtása volt. Carl Linnas “halálgyára” 'árakozáson felül “jól működött” és- igv német negbizóik elégedetten vehették tudomásul, hogy anitványaik Ugyanúgy tudják ölni az öregeket, löket, gyermekeket, válogatás nélkül, mint ők naguk. A gyilkolás azonban csak az első része volt a nácik embertelenségi kampányának. A második ■ész az áldozatok kirablásából állt. A meggyilkoltak ruháit, cipőit és minden értéktárgyait a hóhérok elrabolták és megosztoztak a zsákmányon. Az észtországi hitlerista rémtettek a Tartóban megtartott tárgyaláson kerültek napfényre teljes egészükben. Ebben a szovjet-észtországi egyetemi városban vonták felelősségbe a rémtettek három főhóhérát 1962 január 16- és 20-a között. De a vádlottak padján csak egy személy ült: Yuchan Yuriste. Két társát, Carl Linnast és Erwin Vicks-t, nem ültethették melléje a vád képviselői, mert ezek a többezerszeres gyilkosok a “szaluid világ” védelmét élvezik. Erwin Vicks jelenleg Sidney, Ausztráliában él. Carl Linnas báritatlanul él az Egyesült Államokban. Pontos címe: 21 Goldsmith Ave., Green- lawn, L. I., N. Y. A haláltáhor A békés long-islandi környék lakója alig húsz évvel ezelőtt egy sokkal komorabb és zordabb “lakóhelynek” volt az ura. A tartui koncentrációs tábor a legnagyobb volt Észtországban. Ennek a tábornak volt egy “fiókja” Lemostu faluban, ahol egy tankelháritó árok húzódott. Ennek a “fióknak” volt.az irányitója Carl Linnas, Erwin Vicks- szel együtt. A tábor parancsnoka előbb Yuriste volt, de pár hónap után Linnas vette át tőle ezt a tisztséget. Vicks viszont a “Különleges osztály” élére került. Ez a “Különleges osztály” intézte 12,000 szovjet polgár kiirtását, többezer más fogollyal együtt, akik a tábor lakói voltak. Ugyancsak ebben a fióktáborban végezték ki a zsidó családokat is, akiknek egyetlen “biiníik” az volt, hogy zsidók voltak. A tankelháritó árokra is a kivégzések céljából volt szükség. Itt végeztek az áldozatokkal és mind járt be is földelték a legyilkoltakat. A gyilkolás és elföldelés terén sokszor nem végeztek tökéletes munkát a hóhérok, amit Alexander Foamat, észt paraszt vallomása bizonyít. Foamat egyszer ott kerékpározott a tábor közelében, amikor a közelben lövöldözéseket hallott. Két fegyveres német katona megállította őt és megparancsolta neki, hogy kövesse őket. “Emberi testeket láttam kiállni a vékony földtakaró alól”, tanúsította Foamat a tárgyaláson. “Egy helyen két törött kart vettem észre, eltakaratlanul nyúltak ki a föld alól. Egy kissé távolabb egy embert láttam félig elföldelve, aki mozgatta az egyik lábát és valamit mormogott. A németek megparancsolták nekem, hogy hajoljak le és hallgassam meg, hogy mit mond. Amikor a félig elföldelt ember közelébe értem, hallottam amint azt mondja: ‘vizet, vizet’. Nyilvánvaló, hogy ezt az embert élve temették el.” A hóhérok nemcsak, hogy megkinozták áldozataikat a kivégzés előtt, hanem még meg is erőszakolták a nőket. A megerőszakoltak között volt egy Zak nevű gyönyörű asszony, akin egy Uda Kupfer nevű őr követett el erőszakot, a többi őr —JL< • RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA k 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. < i ► (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484 I ► Mignonok, s'/ületésnapi torták, lakodalmi, Bar- < | ► IVIitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország j ► minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva r jelenlétében. Ezt a fiatal asszonyt később meggyilkolták. Személyesen is gyilkoltak Yurista és Linnas választották ki a tábor őreit s tömeggyilkosságok hóhérait is. Linnas és Vicks, több alkalommal, személyesen is résztvett az emberölésben. Linnas gyakran használta saját fegyverét, hogy végezzen az áldozatokkal, akik még életben voltak. A táborban uralkodó állapotok olyan borzalmasak voltak, hogy sok fogoly már a kivégzés előtt elpusztult. Annyi embert zsúfoltak be ide, hogy a szerencsétlen áldozatoknak gyakran állva kellett aludniuk. A foglyokkal nehéz fizikai munkát végeztettek, embertelen körülmények között. A barakkok elképzelhetetlenül piszkosak voltak, mert a foglyoknak nem volt lehetőségük a tisztítására. Számosán betegek lettek az egészségtelen körülmények miatt. A betegeknek nem adtak orvosságot. Egyszer kaptak csak enni egy nap. Az élelmiszer romlott volt, sokszor régen elhullott lovak húsából állt. Linnas és Vicks maguk is megerőszakoltak asszonyokat. Vicks különösen zsidók és cigányok megkinzására, majd meggyilkolására specializálta magát. Beszélgetés a gyilkossal A Tartuban megtartott tárgyalás nagy szenzációt keltett világszerte. Amikor kitudódott, hogy a per egyik fővádlottja az Egyesült Államokban tartózkodik, a New York Times tudósítója felkereste otthonában. A Long Islandon lakó Linnas azt mondta a nagy amerikai világlap tudósítójának, hogy o észt tartalékos tiszt volt és “1941- ben, egy néhány hónapig” parancsnoka egy különítménynek, amely náci koncentrációs tábort őrzött Észtországban. Hozzátette még, hogy az észt fegyveres erőknek “semmi közük nem volt” az ottani gyilkosságokhoz. A beszélgetésről a New York Times 1962 január 21-i számában jelent meg beszámoló. De hiába mosakodott Linnas, hogy neki semmi köze nem volt a gyilkosságokhoz, a tartui tárgyaláson minden bizonyíték ellene szólt. Nemcsak a különítmény parancsnoka volt, hanem ő irányította az egész tábort. Tanuk vallották, hogy jelen volt minden kivégzésnél és személyesen adott parancsot az agyonlövésekre, sőt nem egyszer maga is agyonlőtt embereket és' megerőszakolt nőket. Bebizonyosodott, hogy hidegvérű, szadista gyilkos volt. Az égyik tanú, Elmer Paussen, aki maga is fogoly volt a táborban és véletlen körülmények folytán életbenmaradt, elmondta személyes tapasztalatait a rémségekről. Egyik nap egy autóbusz érkezett be a táborba, öreg emberekkel megrakva. — Az autóbusz mellett állt a parancsnok Carl Linnas, aki szigorúan meparancsolta az embereknek, hogy vegyék magukhoz minden ingóságukat, mert Rigába szállítják őket. Egy kis, göndörhaju lányka is ott állt a közelben, aki játékbabát tartott a kezében és azzal játszott zavartalanul. “Szállj fel gyorsan az autóbuszba”, mondta Linnas a kislánynak,” és ne felejtsd el a babádat. Erre majd szükséged lesz Rigában. . .” Amikor a fáradt Paussen, akit aznap alaposan megdolgoztattak az őrök, estére visszajutott a táborba, ott látta az autóbuszokat ismét, de utasai nélkül. . . Helyettük ruhanemüekkel volt meg rakva a gépkocsi és a játékbaba az egyik őr kezében volt. . . Az ilyen és hasonló gyilkosságokban vállalt szerepéről “elfelejtett” beszélni a New York Times tudósítójának Carl Linnas, a volt “tartalékos tiszt.” A hullarablók A nácik által kiképzett táborőrök és parancsnokaik a hitleri emberirtás pontos módszereit követték. Először levetkőztették áldozataikat és csak a meztelen embereket végezték ki. A gyilkosság után, az áldozatok ruhaneműit is elrabolták. Egy-egy ily lopásnál nemcsak a kivégzők és az őrök várakoztak a zsákmányra, hanem a náci rendszer minden í’endíi és rangú szereplői is odatolakodtak és türelmesen várakoztak a zsákmány rájuk jutó részére. A bűnösök bünhődése Az emberiség teljesen elpusztult volna, ha a hitleri barbarizmust el nem törli. A náci rendszer rövid 12 éves fennállása alatt derült ki, hogy a kereszténység tanai milyen felszínesen hatottak csak az emberiségre, ami nem meglepő, hiszen maga az egyház is már régen eltávolodott a krisztusi eszmék gyakorlásától. Számos pap és főpap csatlakozott a fasizmus kiszolgálóinak a táborába. De bármilyen befolyásos szövetségessel rendelkezett is Hitler és bandája, nekik sem sikerült teljesen visszavetni az embert őserdei állapotába. Az általános erkölcsi normák nem bukhatnak el, ha az emberiség élni akar. A gyilkosok is átérzik ezt a tettük után és innen ered a bűntudatuk. A gyilkos előbb vagy utóbb átérzi, hogy tettével hozzájárult az emberiség állati sorba való visszavetéséhez és példájával az egész emberiség fejlődését veszélyeztette. A bűntudat feltámadását és lelkiismeretük hangját elnyomhatják a gyilkosok azzal, hogy tettüket “eszmei” indokokkal magyarázzák. A középkori inkvizíció papjai vallási rajongásuk mögé rejtették szadista, állati ösztöneiket és igy próbáltak mentesülni a kinzások és gyilkosságok lelket nyomó bűneinek a súlya alól. A modern ember nacionalista, soviniszta indokokkal próbál feloldást találni a gyilkosság önmarcangoló vádja alól, vagy a faji gyűlölet állati ösztöneinek a szabadonengedésével magyarázza meg önmagának tette szörnyűségeit. De bármilyen hazugságot talál is ki lelki békéjének a megszerzésére, nem tagadhatja el végleg az igazat önmaga előtt sem,.. Ez az igazság jutott érvényre az észt tömeggyilkosok esetében is, akik több mint másfél évtizedig hordozták magukban biiníik súlyát, amig végre maguk előtt is kénytelenek voltak bevallani, hogy közönséges rablógyilkosok voltak. Axel Lei- tasalu tevékenyen résztvett többezer ember le- gyilkolásában. A háború után sem tört meg, hanem kiszökött Kanadába és az észt reakciós mozgalmak vezére lett. De ez az önbizalom csak addig tartott, amig a tartui tárgyalás le nem leplezte igazi szerepét. Amikor már nem hazudhatott tovább magának — öngyilkos lett. Egy másik észt “szabadságharcos”, Charald Dipailu, golyót röpített a halántékába Angliában. Egy harmadik laak nevii hóhér, hasonlóan cselekedett. Ezek a gyilkosok azért vesztették el lábuk alól a talajt, mert nyilvános tárgyaláson sorolták fel bűneiket, amelyeket ők még önmaguk előtt is le szerettek volna tagadni. Az Eichmann-pernek is ez volt a világjelentősége. Nemcsak Eichmannról volt ott szó, hanem a világ különböző pontjain lapuló nácikról, akik szeretnék tisztára mosni lelkiismeretüket öngyártotta hazugságaikkal. A szomorú csak az, hogy még mindig találnak olyan szövetségesekre itt a “szabad világban”, akik átsegítik a gyilkosokat lelki válságukon azzal, hogy a rágalmak sorát szórják a Szovjetunióra s a többi szocializmust építő országra és ugyanakkor megtagadják a második világháború folyamán vállalt kötelezettségeiket, hogy a náci bűnösöket bíróság elé állítsák. A Tartuban lefolyt tárgyaláson csak egy vádlott nyerte el méltó büntetését. Vajon milyen “erkölcsi” meggondolás alapján utasították vissza hatóságaink a Long Islandon élő tömeggyilko3 kiadását. . . ? Wyoming elfogadta a “right-to-work’1 törvényt CHEYENNE, Wyoming. — Az úgynevezett “rigth-to-work” munkás-ellenes törvényjavaslat átment Wyoming állam törvényhozó testületének mindkét házán. A képviselőház 32:24 szavazattal, a szenátus 19:11 szavazattal fogadta el, elvetve minden módosítást, amelyek a túlzottan szigorú büntető szakaszokat akarták enyhíteni. A kormányzó aláírásával ez lett a 20-ik állam, amelyben a reakciónak sikerült törvényileg korlátozni a szakszervezeti jogokat. SZÁZEZER munkás és tisztviselő vett részt az elmúlt húsz nap alatt a görögországi sztrájkokban. A sztrájkokkal a görök dolgozók azokra az újabb támadásokra válaszolnak, amelyeket a hatóságok a dolgozók életszínvonala és jogai ellen intéznek. A MONGOL NÉPKÖZTÁRSASÁG Nagy Népi Huráljának ülésszaka befejezte munkáját. A parlament jóváhagyta az 1963. évi népgazdaságfejlesztési tervet és költségvetést. I c ► I 1 1 < t 1 1 i I ( ] * J í 1 1 z 1 l i *> I 1 1 ( ( j i i 1 t ( r t
