Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-14 / 7. szám
Thursday, February 14, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 auoGyan én-Cáiarn... írja: EMIT “KREBIOZEN” A rákbetegség élet-halál kérdése (Második és befejező közlemény) Dr. Stevan Durovic jugoszláv orvos Argentinádollárt ajánlóit fel a Krebiozen kizárólagos gyártási és terjesztési jogáért. Dr. Ivy elutasította a csábító és szennyes ajánlatot, aminek következményeként felfüggesztették az AMA tagságától és dr. George Stoddard, az illinoisi egyetem akkori elnöke szintén felfüggesztette az egyetemi állásától. Charles Tobey szenátor vizsgálata dr. lvyt visszahelyezte állásába és dr. Stoddard elnököt mozdította el. A vizsgálat egyik következménye volt, hogy dr. Ivy 300 ezer dolláros kártérítési pert indított dr. Stoddard ellen. Sem az AMA, sem annak “magasrangu tisztviselője” nem indított pert a megvesztegetési kísérlet vádja ügyében. Ezekben a viharos időkben az AMA kizárással fenyegetett minden orvost, aki a Krebiozen orvosságot használja és a kizáráson kívül erkölcsileg és anyagilag megtörni igyekezett olyan orvosokat, akik szembehelyezkedtek a hivatalos állásponttal. Az AMA e szigorú és önkényes álláspontján el nem árult okok alapján később ugv változtatott, hogy ámbár a Krebiozen gyógyszert továbbra is “értéktelennek” nyilvánította, öan 1949-ben tumort okozó fungus-szal oltott be lovakat, amelyeknek vére szolgáltatta a Krebio- zennek elnevezett “liopolysacchardie” anyagot, amely kémiai zsiradékhoz kötött kémiai cukornak tudományos neve. Két évvel később, 1951-ben, Durovic és a köz- tiszteletben álló dr. A. C. Ivy. egy Chicagóban rendezett sajtókonferencián nyilvánosságra hozta a Krebiozen felfedezését. Dr. Ivy abban az időben az illinoisi egyetem orvosi fakultásának feje volt és ott kezelt betegeket az uj orvossággal. A Krebiozen nyilvánosságra hozatala különböző oldalról, különböző okokból keltett meglepetést és csodálatot. Az American Medical Association (AMA) azon csodálkozott, hogy a “titkos gyógymód” óriási publicitást kapott, mielőtt azt — a véleménye szerint — elég széles alapon tudták volna kivizsgálni. A Krebiozen hívei és dr. Ivy betegei csodálattal beszéltek az orvosság fájdalmakat enyhítő és gyógyító hatásáról. Az AMA száz olyan rák-esetet vizsgált ki, amelynél Krebiozent használtak és úgy találta, hogy az orvosság egyetlen "esetben sem használt. A National Research Council (NRC) hasonló kísérletek után, hasonló megállapításra jutott. Ezekkel a megállapításokkal szemben dr. Ivy a rábetegek százain kísérletezett Krebiozen oltásokkal. Példáját több mint száz orvos követte és a kísérletezések eredményeként jelentették, hogy a Krebiozen bizonyos fajta rákbetegséget határozottan gyógyít. A színfalak mögötti gyanús manipulációk leleplezése akkor történt, amikor dr. Ivy az AMA egyik magasrangu tisztviselőjét azzal vádolta, hogy —- miután maga is meggyőződött a Krebiozen által elért eredményekről, — két chicagói barátja nevében két és fél millió az orvosszövetség tagjait nem tiltotta el annak használatától. Tudtunkkal az AMA- álláspontjának ily határozott megváltoztatására, soha magyarázatot nem adott. 1961 szeptemberében a National Cancer Institute (NCI) hajlandónak nyilatkozott a Krebiozen kivizsgálására és annak felértékelésére. A Durovic kontrolja alatt működő Promak laboratórium 10 milligrammnyi próba-anyagot bocsátott az NCI rendelkezésére és pontos összefoglalását oly eseteknek, amelyeknél a gyógyszert használták. Dr. Endicott elnök véleménye szerint a rendelkezésre bocsátott anyag nem volt elegendő a gyógyszer klinikai kipróbálására. Nagy vonalakban ez volt a helyzet a Krebiozen gyógyszerrel és a körülötte viharzó ellentétekkel, amikor a Kongresszus tavalyi ülésszaka uj törvények megszavazásával határozta el a gyógyszerek és a gyógyszeripar kivizsgálását és ellenőrzését. Ezekkel az uj törvényekkel felruházva, a Food and Drug Adm. (FDA) jannuár közepén elhatározta, hogy a Krebiozen gyártóit választás elé állítja: vagy teljesen kimerítő részleteket bocsát az államhivatal rendelkezésére, együtt az állítólagosán elért eredmények kimutatásával, vagy — ellenkező esetben — felhagy a Krebiozen terjesztésével. B. Jones, az egészségügyi miniszter asszisztense, január közepén levélben értesítette a Krebiozen gyártóit, hogy az FDA vizsgálatára rövidesen sor kerül. A tavalyi Kongresszus uj törvényének rendelkezései február 7-én léptek hatályba és a Krebiozen gyártói négy teljes hónapot kaptak, hogy legkésőbb junius 7-ig elegendő anyagot bocsássanak a kormányhivatal rendelkezésére ahhoz, hogy a kivizsgálás megtörténjen. A gyógyszerről, amellyel az elmúlt 12 év folyamán több mint 4,200 rákbeteget kezeltek, az igy elrendelt vizsgálat eredményei alapján hoznak majd végleges döntést: a jövőben terjeszthető lesz-e további “vizsgálati” alapon, avagy kellő bizonyítékot szolgáltat-e arra, hogy annak alap ján a gyártók megkapják a hivatalos engedélyt további gyártásra és terjesztésre. Mint múlt heti cikkünkben jeleztük, több mint 12 év óta most először van kilátás arra, hogy hivatalos fórumok döntenek a Krebiozen hasznos vagy haszontalan mivolta felett. Ez az, amit négy év előtt mi sürgettünk és elégtétellel vehetjük tudomásul, hogy — ha elkésve is — végre sorra kerül. Mi négy év előtt és három év előtt a Krebiozen ismertetésével és a körülötte folyó vitának az olvasók elé való terjesztésével újságírói kötelességünknek véltünk eleget tenni, amikor az emberiség szörnyű betegségének dolgát szóvá tettük és ugyanakkor szóvá tettünk olyan orvosságot, melynek hatásosságában az orvosok százai hittek. Nem a mi feladatunk dönteni a kérdés felett, hogy a .Krebiozen valóban hasznos, vagy haszontalan találmány-e. Ez mindig a hivatalos fórumok feladata volt és bűnös könnyelműség, hogy a kivizsgálást ily soká halasztották. A kormányhivatalok kivizsgálásának eredménye elé érthető kíváncsisággal tekintünk és reményteljes aggodalommal tekintenek a szenvedő ezrek és tízezrek, akik a rákbetegség kínzó fájdalmaitól remélnek megszabadulni. Tudjuk, hogy az AMA washingtoni kijárói mögött sok millió dollár áll. Tudjuk, hogy a kijárók dolga minél messzebbre kitolni azt a napot, amelyen Amerika népe részesülhet a Medicare áldásaiban. És tudjuk, hogy a ki járók feladata kérész tül hajszolni minden olyan intézkedést, amely az AMA önző érdekeit szolgálja. Mindezek tudatában remélnünk kell, hogy az FDA kivizsgálása becsületes, minden külső befolyástól mentes lesz s. a kivizsgálok egy percre sem felejtik el, hogy a rákbetegség élet-halál kérdés. UJKANADÁS VISSZA MEGY SZÜLŐFÖLDJÉRE Gál István, Kanadába került magyar ’56-os disszidens esetében újra bebizonyult az a már sokszor bevált mondás, hogy az élet a legjobb tanítómester. Amit Gál István a Nyugaton töltött hat év keserves hányattatásaiból, tapasztalataiból tanult, az végre arra a meggyőződésre juttatta, hogy vissza kell térnie elhagyott hazájába. De amig erre rájött, sokat csalódott, sokat kínlódott, de gondolkodott is és felismerte azokat az igazságokat, amelyek fiatal éveiben elkerülték figyelmét. Gál István nemrég ment vissza Quebec, Kanadából, Gyula, Magyarországba. Ugyanoda, ahonnan 1956-ban elindult. Tizenhét éves volt akkor és negyedik gimnazista. Otthagyta anyját, apját és négy leánytestvérét és mint sok száz más fiatal, elment szédült fejjel és még csak búcsút sem mondott nekik. Mit felelnek ma azok a fiatalok arra a kérdésre, hogy miért hagyták el hazájukat? Amit akkor hallottak a Nyugatról csuda jónak és szépnek tűnt fel és ők követték a csalóka szirénhangokat. Kit nem ébresztett a valóságra az azóta ért sok csalódás? Gál Istvánt az első csalódás az angliai gvtijtő- táborban érte, ahol a lágerparancsnoknál jelentkezett ’56 decemberében, hogy engedjék iskolába mert májusban érettségizni akar. A hallott nagy ígérgetések alapján ő természetesnek vette, hogy ezt megteheti. A lágerben kinevették. Nehéz volt beletörődnie abba, hogy nem tanulhat. Meglepetve jött rá arra, hogy a tanuláshoz pénz kell. Amit otthon, az ifjúsági szervezetben hallott arról, hogy az ingyenes tanulás nagy vívmány, csak most kezdett derengeni benne. Addig természetesnek vette, mert ő abba beleszületett és neki nem kellett megküzdenie érte. Mint sok más fiatal, ő is úgy érezte otthon, hogy az neki az élettel jár. Hát Angliában nem járt és Kanadában sem, ahová az első kínálkozó alkalommal kiment. Elhatározta, hogy ha nem tanulhat, akkor dolgozni fog. Az élet kényszeréből másként nem is határozhatott. Hónapokig ténfergett tétlenül a lágerben, ahol a látottak, hallottak megismertették vele a nyugati rendszer légkörét, lehetőségeit, jobban mondva, a lehetőségek hiányát. Csak 1957 március végén jött az ajánlat, hogy Kanadában munkát kaphatnak és április elején 76 magyar hagyta el a lágert és ment Kanadába. A fiataloknak ez is izgalmat és uj lehetőségekre való várakozást jelentett. Egy uránbányába kerültek dolgozni. Gál jiem vált be, elküldték, mert fiatalnak találták a földalatti munkára. A Stanley bányavállalat éttermébe osztották be felszolgálónak. Ez volt az első munkája, amelyen életfenntartásáról magának kellett gondoskodnia. Eszébe jutottak az otthon, szünidőkben végzett munkái, amiket önként vállalt, hogy zsebpénzre tegyen szert. De itt először került szembe azzal a légkörrel, amely az előtte még ismeretlen, munkáltató — munkás- közti viszonyt mutatta meg neki — nyugati alapon. Az élet megtanította hogy itt neki csak egy joga van — hallgatni. De az neki nagyon nehéz volt. Két hónap múlva kitették. \ Egy építkezésen kapott munkát, mint segédmunkás. Ez sem tartott sokáig. Ezután segédmunkásnak ment egy bányába. Ahogy a nyelvet kezdte elsajátítani, megismer kedett a munkásokkal. Megtalálta az öntudatosakat, a progresszív gondolkodásuakat. A gondolatok, amelyekre otthon csak félfüllel figyelt, vagy egyáltalán nem figyelt, most frissebb erővel, igazságuk teljes súlyával, hatottak rá. Megtanulta megérteni a politikát. Amikor erről a munkahelyről is kitették, Torontó egyik kórházában talált alkalmazást. Itt került kezébe először a Kanadai Magyar Munkás. Figyelemmel olvasta a lapot jüs egyszer aztán felkereste a szerkesztőséget. Ott mindjárt felismerte a különbséget, ahogy beszélgettek vele, ahogy törődtek vele, érezte, hogy igaz emberek közé került. Jobb munkahelyet szereztek a számára, ahol még jobban kiterjedt az ismeretségi köre, kanadai, bennszülött öntudatos munkások között. Uj barátaitól felvilágosító könyveket, irodalmat kapott. És amire otthon nem forditott volna kellő figyelmet, az itt, a kizsákmányolásban, uj értelmet nyert, minden szónak megtalálta a tartalmát. Egyre többet olvasott. Uj gondolatait nem tartotta véka alatt. A rendőrség felfigyelt rá. Behivatták, faggatták, zaklatták. Elbocsátották állásából és ezután egyre nehezebben tudott megnv - radni uj munkahelyein. Egy-kettőre elküldték és csak á tehetetlenül széttárt karokból következtethette, hogy miért, hogy ez milyen nyomásra történik. Többet volt munkanélkíil, mint állásban. Közben aktiv lett a munkás szervezetekben, magyar fiatalokból tánccsoportot is alakított. Már ötödik éve volt Kanadában. Huszonkét éve3 volt, s már nem érezte egyedül magát, de a honvágy gyötörte. Ez az érzés állandó kisérő társa volt az idegenben. Egyre inkább foglalkoztatta a hazatérés gondolata. Sokat tönreno-pft afelett, hogy ennyi kanadai év után is miután megtalálta azt az utat, amelv tartalmat adott életének, hol is van valóban a helye? Habozott, töprengését másokkal is megbeszélte. Közösen állapodtak meg barátaival abban, hogy a legcélszerűbb lépés: menjen haza — “a saját hazájába.” Gál István hazament. Oft van Gvuláo. ahonnan elidult érettségi előtt. Bár hosszú évekkel későbben, mégis le fogja tenni az érettségit. Az egyiket már letette, amire az élet tanította meg. Ezeket a tanulságokat továbbadhatja, hadd ismerjék fel mások is a különbséget a csábitó, félrevezető ígéretek és a mögöttük rejlő leplezetlen valóság között. _______ * • A GENFBEN ülésező nemzetközi tudományos értekezleten a termelés erőforrásaival foglalkozó ülésszak vitájában két magyar küldött, dr. Lázár Péter és dr. Mosonyi Emil felszólalt a gazdaságilag gyengén fejlett országok energiatermelésének tervezésével kapcsolatban. • ABD EL KRIM, a huszas évek marokkói szabadságmozgalmainak legendás hirü vezére 81 éves korában Kairóban meghalt.
