Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-14 / 7. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, February 14,-1963 I Munkás és szakszervezeti hírek A SZÉLSŐJOBBOLDAL PÉNZÜGYI TÁMOGATÓI A gépkocsiipari munkások szakszervezetének leleplező cikksorozata az amerikai fasiszta mozgalom mögött álló tőkésekről A United Auto Workers (UAW) szakszervezet lapja cikksorozatot kezdett, amelyben leleplezi az Egyesült Államokban működő szélsőjobboldali tömörülések és egyesületek mögött felsorakozott pénzembei’eket, akik nagyarányú anyagi támogatásukkal próbálják a fasizmust népszerűsíteni. E cikksorozat első részéből a leglényegesebb megállapításokat az alábbiakban közöljük: w. 3. Grede William J. Grede Mihvaukee-ban lakik és a wis- consini UAW-tagok nagyon is jól ismerik. Hírhedt arról, hogy milyen bőkezű támogatója a jobb oldali eszméknek. Munkásaival szemben viszont nagyon is szűkmarkú. Ezt a Racine-ben működő 180-as Local tagjai bizonyíthatják, amikor mint J I. Case Co. elnöke mutatkozott be nekik Az elnöksége alatt a Local 180-hoz tartozó munkásoknak hat és fél hónapot kellett sztrájkolniuk, hogy a mezőgazdasági szerszámokat gyártó céggel uj szerződést köthessenek. Grede több szélsőjobboldali szervezettel tartja fenn a kapcsolatot. így többek között tagja a John Birch Society vezető bizottságának. De tagja az American Opinion cimü folyóirtát szerkesztőbizottságának is. Ez a folyóirat a John Birch Society hivatalos orgánuma. 1959-ben aJetnöke volt egy csoportnak, amely magát “The Committee Against Summit Entang- lements”-nek nevezte. Ez a hosszunevü egyesület sem volt más, mint a Birch-társaság segédszerve, ahogy Robert Welch, a szervezet “führer”-je ezt később' el is ismerte. Grede a Manion Forum-nak is támogatója. Ez ugyancsak egy szélsőjobboldali szervezet, amelyet Clarence Manion vezet, aki hírhedt arról, hogy mennyire gyűlöli a szakszervezeteket. Ezeknek a szélsőjobboldali szervezeteknek a lelke Robert Welch, akinek állításai még a konzervatívok szélsőséges híveit is megdöbbentették. Köztudomású, hogy Welch mindenkiben kommunistát lát, aki nem fogadja el teljes egészében az ő nézeteit. így többek között “vörös”-nek nevezte az elhunyt John Foster Dullest, ennek öcs- csét, Allan Dullest, a Central Intelligence Agency volt igazgatóját, Milton Eisenhowert és Henry Cabot Lodge-ot. Ezek a kijelentések mindenki előtt világossá teszik, hogy aki mondta, annál komoly bajok állnak fenn észbeli képességeit illetően. De a politikában, úgy látszik, nem követelmény a normális elmeállapot, hisz láthatjuk, hogy Welch olyan híveket tud magának szerezni, mint Grede, aki nagybefolyásu üzletember. De nem Grede az egyetlen a nagybefolyásu üzletemberek között, aki Weichet támogatja, ahogy rövidesen látni fogjuk. A munkásszervezetek ellensége Magától értetődő, hogy ha egy olyan ember, mint William Grede, csatlakozik a Birch Society- hoz, akkor ezt azért teszi, mert annak főbb célkitűzéseivel, de az is lehet, hogy mindegyikkel egyetért és elfogadja ennek a csoportnak filozófiáját, nézeteit, valamint vezérét is. Az UAW 180-as Localhoz tartozó tagok közvetlenül tudják, hogy Grede teljes egészében alá- irja a birchisták filozófiáját. Soha nem fogják elfelejteni gonosz támadását, amelyet szakszerye- zetiik ellen indított, amikor 1960-as sztrájkjuk alkalmával megjelent a televízión (WISN, Ch in- nel 12 Milwaukeeban) és azt állította, ht,g>’ a sztrájkot a “munkás-főnökök” okozták, akiket csak az az egy éixlekel, hogy a J. I. Case vállalatnál “szakszervezeti üzemet” hozzanak létre. A televízióban mondott beszédében Grede rosszf ~ " v v c/Cu. ^ " w \ ► RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA \ U 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. , ► (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LÉ 5-8484 ► .Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar► Mitzvah-torták. — Postán szállítunk ország . minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva < indulatuan célzott arra, hogy az ő felfogása szerint az egész szakszei'vezeti mozgalom Amerika- ellenes és keresztény-ellenes is egyben. De ezen túlmenően, Robert Welchhez, a Birch “fühi'er”- jéhez hasonlóan, kimutatta bizalmatlanságát a demokráciával és a demokratikus eljárásokkal szemben is. Az alábbiak Grede saját szavai: “Aggódom azok miatt Amerikában, akik kötelezővé tennék... a demokráciát, amelyet mint a többség uralmát Írnak le... Ez a többség hatalmának a teljes kollektivista és szocialista elképzelése. “A mi őseink a Függetlenségi Nyilatkozatukban és az Alkotmányban soha nem használták a demokrácia szót. . . “Semmi nem olyan zsarnoki vagy erőszakos, mint többségi uralom... Minden csoport ragaszkodik ahhoz hogy a Case Co.-nak való dolgozás feltétele, hogy követni kell a többség akaratát — vagy a csőcselék urarmát, ahogy ezt leirták — az az én megítélésem szerint keresztény-ellenes és Amerika-ellenes.” Grede ezután sztrájktörésre hívta fel a Case vállalat munkásait és a sztrájktörőket azokhoz a hősökhöz hasonlította, akik “a szabadságért harcoltak a véráztatta tengerparti hídfőkön, a háború alatt.” Ugyanakkor megfenyegette alkalmazottait, hogy kiköltözteti a telepet Racine-ből, ha nem engedelmeskednek követeléseinek. Grede szemében, ha a munkások megszavazzák a sztrájkot vagy követelik a szakszervezeti üzemet, Amerika-ellenes és vallásellenes dolgot cselekszenek, mert szerinte a többségi szavazat és a demokratikus eljárás “zsarnoki.” Tehát a kisebbség akaratában hisz. Ha ez kényszeríti rá akaratát a többségre, akkor minden rendben van szerinte. Világos, hogy Grede mélységesen megveti és gyűlöli a népet. A Manion Forum A másik csoport, amelyhez Grede tartozik, a Manion Forum. Ezt a University of Notre Dame jogi fakultásának volt dékánja, Clarence E. Manion irányítja. A Forum elsősoi'ban an*ól nevezetes, hogy rádióprogramokat ad 240 rádióállomáson 41 államban. Ezeket a programokat 1954 októberében kezdték el, röviddel azután, hogy Maniont Eisenhower elnök elcsapta a- Commission of Intergovernmental Relationsban betöltött vezető állásából, szélsőséges elvei miatt. Ezekután nem nehéz kitalálni, hogy a Manion Forum a szélsőjobboldali eszmék melegágya és ezek változatos tömegével házal. Különösen a hirhedt szakszervezet-ellenes “munkához való Tl’og” törvényeire specializálták magukat. Támadásaik kedvenc célpontjai a “munkásfőnökök”, a közművelődés számára nyújtott szövetségi segély, a kereset alapján megállapított szövetségi adó, amelyet Manion “marxistának és elkobzónak” nevez (nyilván azért, mert a gyárosnak többet kell fizetnie, mint a futószalagot kezelő munkásának), és az olyan erőmüvek, mint a Tennessee Valey Authority (TVA). A Manion Forum és a nagy üzletemberek közti kapcsolatot nyíltan hirdetik. 1958-ban adott nyilatkozatában Manion kijelentette, hogy Forumját a különböző államokban lévő “cégek és egyének tartják *enn pénzügyi támogatásukkal. Vezető nagyiparosok, üzletemberek és jómódú éi’telmisé- giek — összesen 582-en — kölcsönözték nevüket mint ‘támogatók’, jóváhagyva ennek antiszocia- lista kampányát.” Manion gyakran fordul különleges pénzügyi támogatásért követőihez valamilyen “különleges javaslat” érdekében, mint például az az 50,000 dolláros alap is volt, amelyet 1958-ban hat államban használtak fel a “munkához való jognak” az előmozdítására. Szövetségi csoportok A Birch Society segédszervezete volt a “Committee Against Summit Entanglement,” amelynek Grede volt az alelnöke. Ennek a csoportnak birchékkel való kapcsolata még nem volt köztudomású 1959-ben. A csoport elnöke, ahogy már utaltunk rá, nem volt más, mint Robert Welch, aki alapitója e szervezkedésnek. “Kiemelkedő” tagok voltak még Manionon kivül, aki alelnöki tisztséget vállalt, Barry Goldwater szenátor (R., Ariz.), az elhunyt Merwin K. Hart, a hirhedt antiszemita, a Franco-kormány lobbystája és a New York államban működő Birch Soeiety-nak és számos más szélsőséges egyletnek a vezetője. A bizottságot abból a célból szervezték, hogy viselje a New York Times 1959 augusztus 30-i számában elhelyezett, egy egész oldalt betöltő hirdetésnek a költségeit, amelyet Eisenhower elnöknek Kruscsev szovjet miniszterelnökkel való találkozása elleni tiltakozásnak szántak. Grede tagja még a “Citizens Foreign Aid Com- mittee”-nak is, amely egyenes leszármazottja a második világháború előtti “America First Com- mittee”-nek, amely az elszigetelődés fő képviselőinek a csoportja volt és tagjai között számos nácibarát, fasiszta szim(patizáló foglalt helyet. Ez a háború után létrejött bizottság, amely ellenzi az Egyesült Államok által nyújtott segélyt a külföldi országok számára, főleg a Birch-társaság tagjaiból és más jobboldali személyekből áll és szoros kapcsolatot tart fenn egy másik jobboldali radikális csoporttal, a “For America”-val. (A két csoport ugyanabban az irodahelységben tartotta hivatalos óráit Washingtonban, 1959- ben.) A bizottság tagjai sorában találhatjuk a mindenütt jelenlévő Maniont, a volt U. S. szenátorok közül Burton K. Wheelert és Gerald P. Nvet, akik a kongresszus eliszegetelődéspárti csoportjához tartoztak a háború előtt, és a birchista T. Coleman Andrewst, aki a szélsőséges States Rights Partynak volt az elnökjelöltje 1956-ban. Herbert Vs. Kohler Ez a másik országszerte ismert wisconsini nagyiparom, akinek a neve az UAW tagjainak a fülében nagyon is ismerősen cseng, szintén tagja és támogatója különböző szélsőjobboldali csoportoknak. Ez a hir nyilván nem kelt meglepetést az UAW Local 833 kötelékébe tartozó dolgozók előtt a wisconsini Sheboyganban, akiknek a vállalattal folytatott nyolcéves küzdelmük alatt elég idejük volt megtanulni, “hogy valaki ott fenn a Kohler- palotában nem szereti a szakszervezeteket.” Mivel a hasonszőrűek rendszerint összetartoznak, igy a Local 833 tagjai szinte természetesnek veszik, hogy Kohler pénzügyi támogatást nvujt a korábban említett Manion Fórumnak és hogy a Young Americans for Freedom (YAF) nevű szélsőjobboldali mozgalom egyetemi csoportja 1961- ben kitüntette. A YAF-ot, amelyet gyakran “Goldwater egyetemistáinak” is neveznek, egy olyan csoport alakította, amelynek tagjai sorában szerepel William F. Buckley, a “God and Man at Yale” szerzője, a “National Review” szerkesztője, aki ügyes propagandista és a szélső jobboldal legtehetségesebb szószólója. Ez a csoport a “Youth for Goldwater” végrehajtó bizottságának összejöveteleiből nőtt ki az 196Q-as GOP konvenció után. Főleg a National Young Republicans aktiv tagjainak a vezetésére támaszkodott. , (Folytatjuk) 39-ik évforduló Az amerikai angolnyelvü munkássajtó, a The Worker, ez év március 8-án ünnepli meg fennállásának 39-ik évfordulóját. Régi amerikások, akik visszatekintenek ennek a lapnak a múltjára, tudják azt, hogy milyen küzdelmes volt ez az időszak. Csak nagyszámú támogatóinak segitségével volt képes keresztülvergődni a sok hivatalos akadékoskodáson és felszámolásra törekvő intézkedéseken. Március 8-án, pénteken este a Carnegie Haliban tartott összejövetel megemlékezése lesz egyúttal a 100 éves amerikai dokumentumnak, a néger rabszolgaságot megszüntető Emancipation Proclamation-nak, valamint a világszerte köztiszteletben álló néger szabadságharcos dr. W.E.B. DuBois 95-ik születésnapjának. Azonkívül a Nemzetközi Női Nap, amely március 8-ra esik, szintén méltó helyet kap a programon. A Rendező Bizottság még egy különleges, kellemes meglepetést helyez kilátásba, mint a program kiemelkedő számát. Kéri a munkássajtó támogatóinak tömeges megjelenését. Belépődíj 99 cent. KIOLVASTAD A M GYÁR SZÓT? ADD TOVÁBB!
