Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)

1962-08-02 / 31. szám

Thursday, August 2, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD 1 Geréb József: SZELJ EGYZETEK Az Egyesült Államok legfontosabb problémája. A fegyverkezésre alapí­tott prosperitás holtpontra jutott Az Egyesült Államok törvényhozó intézményé­nek mindkét házában — úgy a csak “Ház” néven említett “Alsóházban”, mint a Szenátusban be le­het nyújtani törvényjavaslatokat, amelyeket az­tán a megfelelő bizottságok elé utalnak. Mindkét testületnek számos albizottsága is van, amelyek között néha marakodás folyik az egyes javasla­tok feletti előzetes tárgyalás jogáért. Ez érthető is, mert a sok évtizedes gyakorlat szerint a tör­vényjavaslatok sorsa az ily bizottságokban dől el. Úgy a Ház, mint a Szenátus nyílt gyűlése elé az albizottságok terjesztik az uj javaslatokat és elfogadásra, vagy elvetésre ajánlják, amint politi­kai érdekeiknek az megfelel. Ha a javaslat nem nyert különösebb publicitást, akkor a képviselők vagy a szenátorok alig szólnak hozzá. A legtöbb esetben nem is a javaslat lényegére, hanem csak az albizottság jelentésének elfogadására, vagy el­vetésére szavaznak, ami lényeges különbség. Az ilyen évtizedes gyakorlat áltat megerősített eljárás úgy a képviselők, mint a szenátorok nyílt gyűléseit szürke, semmitmondó, nagyon unalmas tárgyalásokká változtatta, amelyekről az amerikai nagy lapok is csak akkor emlékeznek meg, ha ott valami különleges javaslat sorsát döntik el, mint például junius 16-án a Szenátusban, amikor 4 sza­vazattöbbséggel elvetették az adminisztráció ké­résére benyújtott “Medicare” javaslatot, amely lehetővé tette volna, hogy az ország 17 milliónyi elöregedett lakójának kórházi és orvosság költsé­geit a Social Security biztosítás utján fizessék. Csak titokban Ennek a javaslatnak a sorsát is titokban, a bi­zottságokban döntötték el. Azért az újságírók ál­landóan fürkésznek, hogy milyen tárgyalások folynak a különböző bizottságokban. A bizottság tagjait bizonyos méretig a titoktartás köti, de azért csaknem minden jelentősebb törvényhozó­nak van egy-egy olyan újságíró barátja, akinek “megsúgja”, hogy bizottságában miről és milyen irányban folyik a tárgyalás. A titkolózásra azért van szükség, mert az ily tárgyalásoknál a honatyák mindenféle egyezsé­gekre, szövetkezésekre lépnek. “X” képviselő pél­dául megígéri, hogy támogatni fogja “Y” javas­latát, ha az viszonzásul “Z” képviselő javasla­tára szavaz, amelyben viszont “X” is érdekelve van. Jelenleg az amerikai törvényhozás legfon­tosabb irányitója a honatyák ilyen érdekszövet­sége egyes javaslatok keresztülhajszolására vagy elbuk tatására. Tekintettel arra, hogy úgy a képviselők, mint a szenátorok megválasztása óriási összegbe ke­rül, a törvényhozók, ha újbóli megválasztásra tö­rekszenek, kénytelenek követni azoknak a paran­csát, akik a választási kasszát megtöltik. Így már érthető, hogy a kongresszus, amig határtalanul bőkezű a hadiköltségek megszavazásában, addig sorra buktatja a Kennedy-adminisztráció szociá­lis javaslatait. Bajok vannak Most már nem mi, hanem a félhivatalos és egészen hivatalos körök is beismerik, hogy vala­mi baj van az amerikai gazdasággal. A háborús prosperitást élvező felületes szemlélő még nem látja, de a hivatalos jelentések szerint az ország ipara és kereskedelme nem mutatja a népszaporo­dásnak megfelelő fejlődést, noha a statisztika sze­rint az “átlagos” munkás heti keresete még min­dig emelkedik és a mithikus “átlagos” amerikai család évi jövedelme is nagyobb, mint az előző évben volt. Ezzel szemben azonban a munkanélküliek szá­ma csökönyösen az öt millió körül mozog. Ezt a hivatalos adatot az ellenzéki kritikusok már jó­■» T V TIT V ► RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA \ ► 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. < ► (A 81-ik Street sarkán) Telefon: LE 5-8484 , K Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi. Bar- . ► Mit/.vah- torták. — Postán szállítunk az ország , ► minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva ( A a.a. a ^ . ideje támadják, mint félrevezetőt. Azt állítják, hogy a Labor Department statisztikai hivatala mindenféle trükkel eltakarja a valóságot. Mert a valóság az, hogy ugyanez a hivatal 1948-ban, amikor az Egyesült Államoknak kb. csak 160 mil­lió lakosa volt, 68 millió ipari (farmon dolgozók nélkül) alkalmazottat mutatott ki. Ma, 40 millió szaporodás után, 70 millió ipari munkást jelente­nek. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági fejlődés elma­radt, mert a 40 millió szaporulatnak megfelelőleg az ipari alkalmazottak számának legalább 8 mil­lióval kelletf volna szaporodnia még akkor is, ha számbavesszük az alkalmazottak számát csökken­tő kormányintézkedéseket és a technikai fejlő­dést is. Harc a hadirendelésekért Szóval a nagy prosperitás ellenére sincs ele­gendő munkaalkalom: “job”, — amint itt mond­ják. És ami van, annak túlnyomó többségét a hadirendelések szolgáltatják. Ne ámítsuk magun­kat; az űrkutatás mögött szintén a fegyverke­zést találjuk. . A második világháború alatt a hadifelszerelést, a muníciót leginkább öt középnyugati állam: Mi­chigan, Illinois, Ohio, Indiana és Wisconsin szol­gáltatták, mert akkor a “nehéz” hadi gépekre volt szükség. A békekötést nyomban követte a “jövő háborúra” való készülődés, amelyet a há­ború vége felé feltalált “electronic” műszerekkel, atombombákat vivő távlövegekkel, stb. akarnak megvívni. Ezek további fejlesztésére igénybe vet­ték a kaliforniai és a keleti partvidék (Massa­chusetts, New York, Maryland, Florida) nagy­hírű tudományos intézményeit és rövidesen azok körül épültek fel az uj kísérleti telepek is. így történt, hogy a hidegháború nagy rende­léseit ezen államok hirtelen felburjánzó nagy vál­lalatai kapták és a középnyugati államokban olyan munkanélküliség állott be, hogy azok egyes vidékei a segítségre szoruló “kritikus” listára ke­rültek. Ettől kezdve egyre fokozódó erővel foly­tatják a munkaalkalmakért folyó harcot, amely­nek óriási többségét még mindig a fegyverkezés szolgáltatja, de amiből már nem jut elég “job” és a honatyák legfőbb foglalkozása jelenleg az egymással való marakodás és fondorkodás, hogy melyiknek a területe kapja meg ezt vagy azt a sokmilliós hadirendelést. Kiderült most, hogy a levelek százait kapják választóiktól, amelyekben KÖVETELIK tőlük a kijárást. Ez nem csoda, hiszen a gyár vezetőinek csak szólni kell, hogy veszélyben van valamely rendelésük (vagy megkaphatnának valamely uj rendelést), mire a munkások óriási többsége, a feleségeik, a rokonaik, a barátaik azonnal Írnak követelő és fenyegető leveleket a képviselőjüknek és szenátoruknak, hogy tegyen valamit, mert kü­lönben ... Mert különben elbuktatják a következő válasz­tásnál, Ha a gyógykezelés társadalmasítását vá­rók csak egy-tized akkora nyomást fejtettek vol­na ki a “Medicare” javaslat érdekében, bizonyá­ra nem bukott volna el. Már elismerik Ma már nem igen akadunk olyan gazdasági szakértőre, aki el ne ismerné, hogy az Egyesült Államok jelenlegi prosperitását a fegyverkezés tartja fenn. Igen, FENNTARTJA, — de már nem fejleszti tovább, nem szolgáltat több és több mun kaalkalmat bármily pazarlás mellett is. Viszont, a gazdasági tanácsadók szinte rettegnek a fegy­verkezés csökkentésének még a gondolatától is, hiszen akkor a munkanélküliek száma azonnal rohamosan emelkedne. A munkaalkalmak növelése megköveteli, hogy a háborús iparokat a békebeli termelésre szervez­zék át. Ez elkerülhetetlen lett egyrészről azért, mert a gazdasági fejlődés stagnál, másodszor az­ért, mert a fegyverkezéssel járó nagy pazarlás mi­att Amerika aranykészlete igen megfogyott és végre azért, mert a fegyverkezés végre mégis csak a végzetes harmadik világháborúhoz vezetne, amit minden józaneszü ember igyekszik elkerülni. A newyorki tőzsde állandó bukdácsolása egyik biztos jele annak, hogy az amerikai gazdasági fejlődéssel valami nagy baj van. Egy másik ilyen jel Amerika aranykészletének külföldre való hú­zódása, amiről most kaptunk értesülést McNa­mara honvédelmi minisztertől, akinek adatai sze­rint ez az aranykészlet évenként 2 billió dollárral fogy és már elérte azt a pontot, hogy tovább nem lehet engedni. (McNamara azt javasolja, hogy a külföldi segélyösszegeket a segélyezett országok­nak itt kellene elkölteni.) A gazdasági fejlődés buzdítására Kennedy el­nök adóleszállitást ajánl az iparbáróknak iparte­lepeik átszervezésére és uj gépekkel való felsze­relésére, hogy sikerrel versenyezhessenek azon külföldi gyárakkal, amelyeket eddig már moder­nül szereltek fel az Amerikától nyert ségitséggel. Az ország urai A kormány szakértői úgy vélik, hogy a körül­belül másfél billió dollárt kitévő adóelengedésből az amerikai iparokat át lehetne szervezni a béke­beli termelésre, jobban mondva kárpótolni lehetne a nagy korporációkat az esetleges oly vesztesé­gekért, amiket a hadirendelések csökkentése okoz na. Pedig köztudomású, hogy itt a jelenlegi, állí­tólag már elavult gépekkel is oly bő termelés van, hogy tele vannak az áruházak; nincs itt semmi­féle áruban hiány. A még modernebb, automata gépek nem teremtenének újabb munkaalkalma­kat, sőt ellenkezőleg, csökkentenék azok számát. A nagy kárpótlásra azonban számot tartanak Amerika igazi urai: az egyre növekvő nagy kor­porációk tulajdonosai. Ezeknek nemcsak hatal­muk, de a számuk is megnövekedett, bár ma nem szerepelnek személyesen úgy, mint azelőtt, ha­nem szerényen meghúzódnak a korporáció gyak­ran mitsem mondó neve mögött. i A “Fortune” nevű folyóirat az utóbbi nyolc év óta minden évben felsorolja az Egyesült Államok 500 legnagyobb üzletét, felemlítve azok évi for­galmát, tiszta profitját és az alkalmazottak szá­mát. A Fortune listája szerint a felsorolt 500 kor­poráció 1961-es forgalma 209.2 billió dollárt tett ki, ami jóval magasabb, mint amit a többi összes cégek el tudtak érni. Ez az 500 cég 121 billió dol­lár befektetést mutat ki. A legfigyelemreméltóbb az, hogy ezen cégek legkisebbje, vagyis még a lista végére eső is, 76.1 millió dollár forgalmat jelentett. A listát most is a General Motors vezeti be, mint az előző években. Ez a cég a múlt évben 11.4 billió (11,400 millió) forgalmat csinált, amin 892 millió dollár profitot keresett és azt 552,984 alkalmazott között (?) osztotta el — jelentette a Fortune magazin. Ez a lista azt mutatja, hogy a hidegháború rendkívül felduzzasztottá a mi Hornos korporációk számát. Az évi száz millió dollár forgalmat elérők száma meghaladja a négyszázat. Ezen uj multi­milliomos cégek jórészét a hadiipar hozta felszín­re. A fegyverkezés tartja őket, az halmozza egy­re magasabbx-a a profitjukat, de ugyanakkor a könnyen jött milliókból bőséges fizetést nyújta­nak az alkalmazottaknak is, különösen az úgyne­vezett “cost-plus” rendeléseknél, ahol minél na­gyobb á számla, annál nagyobb a korporáció hasz­na is. Ezek a hadirendeléseken felhizott korporációk akadályozzák meg, hogy a fegyverkezés helyett kórházakra, iskolákra, utakra és más békebeli szükségletre költsék az ország jövedelmét. Pedig csak az olyan munkák növelnék a munkaalkalmak számát, amiket a csodafegyverek utáni kutatás­sal nem érhetnek el. Az Egyesült Államok népének most ez a leg­nagyobb problémája. LÁTOGASSON I MAGYARORSZÁGBA! | Csoport-indulás repülőgépen: Aug. 5, S.A.S EGYÉNI UTAZÁS MINDEN NAP írjon, telefonáljon, keresse fel a I RENNER & GROSS \ MAGYAR UTAZÁSI IRODÁT í í . J 1666 Fairfield Avenue, Bridgeport, Conn. S Telefon: ED 5-6902 «k*****\*V%NNNNNN*NNN%N**N%*V*XV*N***NNV f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents