Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-08-02 / 31. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGÁRIÁK WORD Thursday, August 2, 1962 Levelek a Szerkesztőhöz Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. — Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez. MW/WWWWWtn/WX/VX/WWVXnAStAAA/WWASWXAAAA/WX/WWXA/WWWWX/WX/WX/XAA/'A/WWVWW A pénztelenség régi probléma Tisztelt Szerkesztőséi?! Ha bárki közelebbről megfigyeli az ujamerikás magyarok életét, hamar megláthatja, hogy a munkanélküliség és az itteni viszonyok miatt állandó problémákkal küzdenek. Ismerőseim közül eddig minden harmadik konkrét lépéseket tett, hogy visszatérjen Magyarországra," s nyilván nem azért, mert talán itt, az “Ígéret földjén” megtalálta a számítását. Hogy ilyen sokan mégsem tértek vissza, annak köszönhető, hogy a katolikus egyházak és egyes buzgó magyarok mindent felhasználnak lebeszélésükre. A papok beleszólnak a hazatérni szándékozó családok életébe, s amikor eg.v-egy család elhatározta, hogy megy, akkor igyekeznek vagy a férjet, vagy a feleséget lebeszélni. Ennek eredményeként azután a családokban állandó veszekedések jönnek létre (te hazamehetsz, én nem megyek, a gyerekeket sem viheted magaddal, stb., stb.). A hosszú civódás eredménye rendszerint az, hogy lemond a szándékáról a hazatérni vágyó. Az ujamerikások életében azután majdnem mindennapos a pénzhiány, még azoknál is, akik állandóan dolgoznak. Mindig kell, vagy kellene valamit fizetni. S az olcsó Amerikában, ahol sokak szerint a legkönnyebb az élet, ha a feleség Bzeretne egy szép ruhát, arra nem jut és hosszú évek is elmúlnak, mire sor kerül rá. Ha valaki nem akarja ezt elhinni, annak megmondhatom, hogy 5 évi itt-tartózkodásom alatt nekem se jutott nemhogy ünneplő ruhára, de még egy olcsó öltönyre sem, s ugyanúgy a feleségemnek. Ezen túlmenően egyetlen ujamerikást sem ismerek, aki ünneplő öltönyt csináltatott, vagy vásárolt Volna az 5 év alatt, a legtöbben még az 56—57- ben kapott használt ruhaszerzeményben járnak, mert abban az időben nem éppen a templomoktól, hanem jószivü egyénektől sokan kaptak jobb használt ruhákat is. Amikor a pénzből nem jut mindenre, akkor nemcsak a szép ruha marad el, de néha még a megfelelő táplálkozás is. Azután egymást okolják mindezért és a problémákat megduplázza a gyermekszaporulat is. Ezt pedig nehéz elhinni, hogy itt, ahol a legtöbb élelmiszer van, s mindenből van fölösleg, miért ne akarnának gyereket? S mégis igen sok ujamerikás védekezne, hogy ne legyen gyerek, de hiába, egyik gyereket követi a másik. Mert ahol nincs pénz, ott nincs segítség; az orvosok pénzért mindent megtesznek, de pénzük csak a gazdagoknak van. Ezért azután az uri- asszonyok bármennyit tivornyáznak, még sincsenek tucatszámra gyermekeik, holott nekik aligha kellene reszketni eltartásuk miatt, mint gok ujamerikás asszonynak. A megfelelő szórakozás és társaság hiánya is rányomja a bélyegét az ujamerikásra. S hamar meg kell tanulnia azt is, hogy itt mindenki csak egyéni életét élheti, hogy problémáit, vagy örömeit nem jó elmondani másoknak, mert úgysem törődnek a mások bajaival, vagy örömeivel. így azután sokan semmiféle közös szórakozásra nem hajlamosak, inkább igyekeznek távolabb kerülni egymástól. Sok szempontból Magyarországon egy- egy faluban is tartalmasabb, szebb életet élhet a munkás, vagy parasztcsalád, mint itt. Persze ki igy látja, ki másként, mert nem egy jószándéku otthonjárt látogató is úgy nyilatkozott már, hogy jó, jó, de a ruha méregdrága, s olyat is hallottunk, hogy miért kell a magyarnak mindenütt csak pörköltet, meg gulyást ennie? S hogy a magyar falvak igen kopárak, stb. Az ilyen véleményekre többek között az ujamerikás magyarok helyzete is válaszul szolgálhat. Ott a dolgozó ember legalább évente vesz egy öltönyt abból a “méregdrága” ruhából, mert ott távolról sincs annyi kiadás, mint itt. Az itteni munkanélküliség mellett megvan a sok költség, ami állandó pénzzavart okoz, s ebből származik a sok családi civakodás és a több gyermektől való irtózás is, Ott a kopár falvakban is több és különb szórakozást nyújtottak, mint itt. Kellemes élményt nyújtott részünkre még faluhelyen is a hetenként bemutatott film, vagy futballmérkőzés, tánc, vagy zene mellett egy kis poharazgatás baráti társaságban. Úgyszintén a magyar pörköltet nem volt érdemes felcserélni az amerikai szend viccsel. Az amerikai szórakozás pedig sokunk részére teljesen értéktelen valami. Az ujamerikás magyart anyagi, társadalmi és osztályhelyzeténél fogva üldözi a sorsa. E. Horváth Mi lesz, ha mindnyájan megvénülünk? (Bár a kongresszus jelen ülésszaka elvetette a “Medicare” javaslatot, az olvasónk által beküldött levélnek alant közölt részletei még mindig időszerűek. — Szerk.) Az AMA néven ismert hírhedt társaság, nem méltó a nevéhez. Arra törekszik, hogy tagjai részére több gazdasági előnyt biztosítson és igy kimagasló osztályt, szinte kasztot képezzenek az amerikai társadalomban. Természetesen kivételt képeznek azok az orvosok, akik — habár tagjai az AMA-nak, hajlamuknál fogva a nép oldalán állnak. Mit ir a “Riverside Enterprize”? Ez a polgári lap “Open Forum” cimü rovatában nemrégen egy levelet közölt, melyet érdemesnek tartunk ismertetni: “Szerkesztő ur, napok óta hallgatom a vitákat, olvasok a szocializált orvoslásról, melyben elöregedett polgárainkat akarják részesíteni. Valahogyan úgy bánnak velük is, mint a lovakkal, amikor megöregszenek: hagyják őket lassan elpusztulni, de közben adnak nekik valami keveset. Mert amig van elég az “Almighty” dollárból, csak addig számíthat az ember valamilyen segítségre. Az kényszerit az írásra, hogy Anaheimből felhívtak, hogy édesanyámat erős szívrohammal a kórházba vitték, illetve óriási fájdalmak között az autóban kellett feküdnie, amig száz dollár előleget le nem tettek, mert csak úgy voltak őt hajlandók befogadni. Ez a szegény öregasszony hét fiút nevelt fel, akiket elvittek a II. világháborúban. Ketten ott is pusztultak; apánk is mindkét háborúban harcolt. Ez a hála, amiért ennyi áldozatot hozott a háború oltárán! ? Mikor ébrednek már fel az anyák, hogy megtanítsák ezeket az orvosokat, hogy ne azt kérdezzék a betegtől, mennyi pénze van, hanem hogy mi a baja ?” Aláírás: Johnnie E. WTiite, Nuevo California. Több ilyen esetet emlit fel a lap orvosok és kór házak hanyagságáról, dollár-kapzsiságáról, s lesújtó ítéletet mond felettük. Az utolsó 25 évben gyakran perelik őket kártérítésért, de ma már az orvosok nagyrésze biztosítást vesz ki azok elkerülésére. A King-Anderson-javaslat csak egy kis lépés lett volna a szocializált gyógymód felé, de kezdetnek megfelelt volna. Az öregeknek most erőteljesebben össze kell fogniuk a velük együtt érző orvosokkal és az amerikai néppel és az elnök, valamint a kongresszus tudomására kell hozniuk, hogy 100 százalékban támogatják a Medicare programot, amelynek újra a törvényhozás elé kell kerülnie. Hiába működnek a humánus kísérletező intézmények, melyek már diadalt arattak sok halált okozó betegségen; hiába piinden önfeláldozás a részükről, ha nem követeljük, hogy mi is részesülni akarunk ezekből a javakból, mert jogunk van hozzá. Küldjünk tehát leveleket Kennedy elnöknek és a kongresszusnak, s adjuk tudomásukra, hogy emberséges bánásmódot akarunk, emberséges orvosi és kórházi kezelést, nem pedig alamizsnát. Minarik Kálmán Töltsük be a kvótát Tisztelt Szerkesztőség! Nagyon szeretném, ha azok a városok és államok, melyek még nem töltötték be a kvótájukat odahatnának, hogy valamiképpen ez sikerüljön nekik, mert a lapunk megjelenésére ma nagyobb szükség van, mint valaha. Filát Anna A LAPKONFERENCIA ELÉ Tisztelt Szerkesztőség! A dél-kaliforniai kerületi lapkonferencia lelkes és építő hangulatban folyt le julius 15-én Los Angelesben. A Magyar Szó olvasói megvitatták, hogyan fogják tovább építeni és terjeszteni a béke és haladásért síkra szálló, egyetlen magyarnyelvű lapot Amerikában. Határozatokat fogadtak el, melyeket egy négytagú delegáció visz majd az Országos Lapkonferencia elé. Még sok tízezer olyan ember van ebben az országban, aki olvas magyar újságot. Módot kell találni arra, hogy a legjobb magyar újság a kezükbe kerüljön, hiszen nem minden magyarszár- mazásu amerikai ellensége a saját érdekeinek. Itt van az öt millió munkanélküli, akik között sok a magyarszármazásu, valamint a segélyen élő munkások között is, akik a legtöbb esetben havi száz dollárnál alacsonyabb összegből kell, hogy megéljenek. Az Egyesült Államok lakosságának egvharmada éhesen fekszik le minden nap és nem azért, mert igy jobban tud aludni, hanem mert nem tudja megvenni a szükséges élelmiszert a magas árak miatt. Kormányunk billiókat ad a nagyfarmereknek, hogy ne termeljenek és igy magasan tarthassák az árakat. Á kormány 6 milliárd dollár értékű élelmiszert vásárol fel, mely a raktárakban rothad s aminek tárolása ismét milliókba kerül naponta. S közben 50 millió embernek nem jut elég ennivaló. Tehát el kell mindent követnünk, hogy a mi lapunkat, mely mindezekről és a világeseményekről is megírja az igazságot, azoknak a kezébe adjuk, akik még nem ismerik és nem olvassák. Ez lesz az Országos Lapkonferencia egyik fontos feladata és ebben lesz segítségére az ott összejött delegátusoknak a kaliforniai delegáció. F. Jehn Kerületi konferencia volt Clevelandon Tisztejt Szerkesztőség! Az elmúlt hó 21-én tartottuk meg kerületi lap- konferenciánkat. Kovács János vezette le a gyűlést és rövid bevezetője után jegyzőt választottunk Adams munkástárs személyében. A napirend elfogadása után Cincár munkástárs ismertette a bel- és külföldi eseményeket, majd Adams munkástárs felolvasta a Magyar Szó ügyvezető bizottságának jelentését a lap gazdasági helyzetéről. A különböző kérdéseket alaposan megvitattuk; a vitában résztvettek Youngstown, Alliance, Akron, East és West Side Cleveland küldöttei. Majd határozatot hoztunk arra vonatkozóan, hogy a sajtó támogatását és terjesztését továbbra is szorgalmazzuk. Megtárgyaltuk a l^abor Day weekend-jén tartandó országos sajtókonferenciát, melynek sikere érdekében a clevelandi munkástársak mindent megtesznek. Ugyancsak terveket dolgoztunk ki a bankett lerendezésére és az országos delegátusok elszállásolására. A lapkezelést/ Adams munkástárstól Cincár Gyula vette át, mig a hirdetések kollektálását egyelőre még Adams fogja végezni. A konferencia abban a reményben záródott, hogy lapunk olvasói továbbra is mindent el fognak követni a Magyar Szó fenntartása érdekében, uj olvasók szerzéséért és egy sikeres országos konferencia megtartásáért. S. Adams, tudósitó A “Medicare”-röl Tisztelt Szerkesztőség! Helyesnek tartanám, ha lapunk a következő választások előtt tárgyalná a reakciós szenátorok szerepét és megirná, hogy kik voltak azok, akik a “Medicare” ellen szavaztak a szenátusban. A 17 millió idős polgár nagyot fordíthatna a helyzetünkön, ha ezek ellen szavazna. Kennedy elnök is annak köszönheti megválasztását, hogy a prog vamjában ajánlotta az öregek részére a kórházi és orvosi ellátást. S. Búza ■KIVÁNCSI voltam, hogyan fogadják az alkoholizmus elleni intézkedéseket a legérdekeltebbck. Kora reggel lementem tehát a sarki italboltba, körülnézni. Ott állt eg.v ró'zsaszinkedvü szesztestvér, éppen mutatták neki az újságot, ez rá is vonatkozik. Belenézett, elolvasta, aztán felkiáltott: ”Hü, én aztán többet nem iszom!” Nagy tetszés. Majd hozzátette: “De kevesebbet sem.”
