Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)

1962-07-26 / 30. szám

Thursday, July 26, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 11 Ml AZ IGAZSÁG AZ INDIA ÉS KINA KÖZÖTT FENNÁLLÓ HATÁRVITÁBAN? A Peking Review pontos földajzi helymeghatározással ismerteti a vitatott határterületeket és az indiaiak csapatmozdulatait Az amerikai napisajtóban és folyóiratokban számtalan cikket és beszámolót olvashattunk a közelmúltban arról, hogy mennyire megromlott a viszony a két leghatalmasabb ázsiai nemzet, Kina és India között. Ezek az újságok és folyóiratok úgy állítják be az egész kérdést, mintha a kínai csapatok törtek volna rá a “légynek sem ártó” Nehru-kormány seregeire és borították fel a Hi­malája hegység térségében húzódó országhatá­ron uralkodó békés idillt. Annyira nyilvánvaló­nak veszik ezt az utóbbi feltevést, hogy nem is “bajlódnak” pontos helyzetismertetéssel. A Pe­king Review cirnü folyóirat junius 8-i száma ezt a “hiányt” vagy “feledékenységet” pótolja be egy nagy cikkével, amelynek a cime: “Uj Delhi veszélyes játéka”. A cikk írója Chou Chun-Li ada tokkal mutatja ki az indiai-kinai viszony elmér­gesedésének igazi okát. Ez év junius 3-án járt le az indiai-kinai szerző­dés, amely a két ország közötti kereskedelmet, valamint India és a Kínához tartozó Tibeti Kör­zet közötti érintkezést szabályozta. Ezt a szerző­dést 1954-ben kötötték 8 évre, de most nem újí­tották meg. Ehelyett fokozott indiai csapatmoz- dulatQkról hallhatunk az indiai-kinai határon. In­dia fegyveres erőinek benyomulása Kina Sinki- ang nevű tartományába és Tibetbe ugyancsak gyakoribbá vált. Indiai csapatok mélyen benyo­multak kínai területre és ott uj katonai támasz­pontokat létesítettek. Gyakori az indiai provoká­ció kínai határőrök ellen. Ezt kiegészitőleg a new- delhi-i kormány Kina-ellenes hangulatot akar kel­teni a lakosság körében a Kashmir-kérdés felve­tésével. Ennek a tartománynak a hovatartozandó- sága már évek óta vita tárgyát képezi India és Pakisztán között. Kina most tárgyalásokba kez­dett Pakisztánnal a közöttük húzódó határ vitás kérdéseinek rendezésére. Nehru kormánya ezt a lépést is a Kina elleni agitáció elmélyítésére hasz­nálja fel. Kina kormánya — Írja Chou Chun-Li — min­dent elkövet ami csak a hatalmában van, hogy az indiai-kinai határvitát békés eszközökkel ren­dezze. A kínai kormány már számtalanszor aján­lotta, hogy tárgyalások utján biztosítsák a békét a vitás területeken a status quo fenntartásával. Az indiai kormány azonban minden ilyenirányú kezdeményezést elutasított lehetetlen követelései­vel és a tárgyalások előtti feltételek kiszabásával. A két kormány ellentétes álláspontja a szerződés megújításával kapcsolatban Az indiai kormány azt hozza fel ürügyül a tár­gyalásokat elutasító merev magatartásának az indokolására, hogy Kina megsértette az 1954. évi megállapodást és a Békés Együttélés Öt Elvét. Vagyis a sajátmaga által felidézett határvitát és feszültséget használja fel a kínai javaslat eluta­sítására. Mint ismeretes Kina és India jóviszonyban vol­tak egymással mindaddig, amig az indiai kor­mány meg nem változtatta magatartását nagy északnyugati szomszédjával szemben. Ez különö­sen a tibeti lázadás után következett be 1959- ben. Ebben az időben az indiai kormány feltűnő módon megszegte a Békés Együttélés Öt Elvét és az 1954-es szerződést. Nyíltan támogatta a tibeti lázadókat és durván beavatkozott Kina belügyei- be. Ugyanebben az időben gazdasági zár alá vet­te a Tibeti Körzetet és különböző megszigorítá­sokat léptetett életbe a kínai kereskedelmi ügy­nökség ellen Kalimpongban. Mindezek ellenére a kínai kormány mindent el­követett, hogy érvényre juttassa a tárgyalások politikáját és békés utón akarta rendezni az ösz- szes fennálló vitás kérdéseket az indiai kormány­nyal. Tehát nemcsak a határvitát érintette volna egy ilyen tárgyalás, hanem az összes megoldatlan kérdést és problémát, amely a két nagy ország között fennáll. A kínai kormány ugyanis arra gondolt, hogy ha nem csak a határok kérdésének a rendezésére jönnek ös$ze, akkor az indiaiak in­kább hajlandók lesznek tárgyalni és nem zárkóz­nak el a tárgyalások elől, mint a megelőző aján­latok alkalmával. Az indiaiak azonban nemcsak hogy visszautasí­tották a tárgyalást, hanem még újabb határinci­denseket provokáltak és semmibe vették a kínai­ak megismétlődő tiltakozását. Legutóbb mélyen benyolmultak kínai területre és súlyosbítják s minden eszközzel fokozzák a két ország között fennálló feszültséget. Újabb katonai provokációk A kinai-indiai határ nyugati részében, az in­diaiak nemcsak hogy. megtagadták katonai tá­maszpontjuk kiürítését a Chip Chap folyó völgyé­ben Sinkiangban, amely kínai terület, hanem még újabb támaszpontot állítottak fel Hongshantou- nál (ez megközelítőleg a 35° 18' északi szélesség és a 78°05'30" keleti hosszúság által meghatáro­zott terület). Ez a hely alig 8 kilométerre nyugat­délnyugatra van a kínai katonai támaszponttól (amely hozzávetőleg a 35° 19' északi szélesség és a 78 12' keleti hosszúság által meghatározott pont) ezen a vidéken. Egy bizonyos idő óta, indiai csapatok ismétel­ten benyomultak erre a területre nyugatra, észak nyugatra és délnyugatra a kínai katonai határál­lomástól és itt zavaró tevékenységet fejtettek ki. Ez év április 28 és május 17 között, 18 ilyen ese­tet jegyeztek fel. Az indiai légierő is résztvett ezekben a provokációkban. Május 10-én például, egy indiai repülőgép körözött a kinai katonai ha­tárállomás felett mintegy 30 percig, nem maga­sabban, mint 400 méterre a földtől. A Kínához tartozó Tibet, Ari nevű tartományá­ban, indiaiak benyomulása kinai területre szintén gyakori volt és egy esetben még provokáló lövöl­dözést is kezdtek. Május 7-én példul, öt indiai katonai személy nyomult be a 34°16' északi szélesség és 79°01 ke­leti hosszúság által meghatározott térségbe és ott fegyveres felderítést végeztek. (Egyébként ez az a terület, ahol indiai csapatok kiprovokálták a Kongka szorosi incidenst 1959 októberében.) Ugyancsak május 7-én egy másik katonai csoport nyomult be a 34°18' északi szélesség és 79°01' ke­leti hosszúság által meghatározott területre. Két nappal később, május 9-én, egy indiai erő­dítmény csapatai három lövést adtak le egy kinai katonai támaszpontra Jechiungban. Ez az indiai erődítmény kinai területen fekszik a Spanggur tótól délre eső vidéken és csak jelenleg állították fel az indiai csapatok mindössze négy kilométerr.; a kinai katonai támaszponttól. Egy korábbi pro­vokáció már lejátszódott ugyanezen kinai katonai támaszpont ellen május 5-én. Emiatt az incidens miatt a kinaiak tiltakozó jegyzéket is eljuttattak a new delhi-i kormányhoz május 11-én. Még egy másik behatolási eset is előfordult május 3-án, amikor négy indiai katona kb. négy kilométerrel még tovább is nyomult azon a ha­tárvonalon, amelyet az indiai kormány követel magának és elérték Goro-t (hozzávetőleg a 32°38’ északi szélességi és a 79°34' keleti hosszúsági körnél) Tibetben, ahol hosszabb ideig felderítő tevékenységet fejtettek ki. A kinai folyóirat cikkírója szerint pontosan meghatározott és körülhatárolt területeken máig sem szűntek meg a határincidensek és összeütkö­zések. Az említett földrajzi pontok Kínához tar­toznak és az indiai csapatok jelenléte okozza az incidenseket. Mikor újságjaink a kinai “vörös” csapatok Indiába való benyomulásáról Írnak, ak­kor “elfelejtik”, hogy ezek a területek Kina integ­ráns részét képezik. Az indiaiak azok, akik nem akarják elfogadni a fennálló határt és ők próbál­koznak ennek revíziójával katonai utón. A kinai­ak a status quo elvéhez ragaszkodnak, vagyis az eddig érvényes határokat akarják továbbra is fenntartani és igv megóvni e terület békéjét. A pekingi és a new-delhi-i kormány álláspontja közötti különbséget a legvilágosabban az 1954-es szerződéssel kapcsolatban láthatjuk, amely a két ország közötti kereskedelmet és Kina Tibeti Kör­zete és India érintkezését szabályozta. Mintegy félévvel ezelőtt, 1961 decemberében, a kinai kormány jegyzéket küldött az indiai kor­mánynak, amelyben azt javasolta, hogy uj meg­egyezést hozzanak létre a már lejáró régi helyé­be. Ezt az indiai kormány elutasította, azzal az ürüggyel, hogy egy ilyen tárgyalás előfeltétele az u. n. “kinai agresszív politika” megszüntetése. A második kinai jegyzék, amelyet ez év márciusá­ban intéztek Nehru kormányához, ugyanilyen visszautasításra talált. Ezúttal azonban még egy követelést is csatoltak az elutasító jegyzékhez, hogy Kina vonja vissza a csapatait az u. n. “in­diai területről”. Ez világossá tette, hogy az indiai kormány nem óhajtja a két ország közötti gaz­dasági és kulturális kapcsolatok előmozdítását és viszonyuk megjavítását, ök a tárgyalásokat kizá­rólag arra akarták felhasználni, hogy ezen ke­resztül kényszerítsék Kínát követelésük elfogadá­sára a határvitában. sarkot és természetesnek találják az utat, ame­lyet az orosz repülők egy-motoros géppel jelöl­tek ki. A július 14-ikét talán sehol nem ünnepük, de a három fiatal, bátor orosz repülő ezt a napot mégis történelmi eseménnyé avatta. Megérdemlik, hogy egy negyed századdal később megemlékez­zünk róluk és a rekordtörő repülésről. Annyi bizonyos, hogy San Jacinto-ban, a kis caüforniai városkában, soha el nem felejtik a na­pot, amelyen oroszok amerikai földre léptek Earl Smith legelőjén! Ne támogassuk dollárokkal Franco uralmát Spanyolország fasiszta diktátora, Francisco Franco 26 éve tartó gazdasági és politikai elnyo­mása nem volt képes elnyomni a munkásság és haladó diákok hangját. Az utóbbi hónapok soro­zatos sztrájkjai és tüntetései felrázták a világ közvéleményét. A Franco-ellenes érzés mind job­ban terjed az országban és ha nem kapna évente sokmillió dolláros segítséget az Egyesült Államok­tól, Franco talán már eltűnt volna a politikai tör­ténelem színpadáról. Belső és külső nyomás alatt Franco változá­sokat hozott létre a kabinetjében, amivel azt a látszatot akarta kelteni, hogy a kormányzásban enyhülés állott be. Nyolc uj minisztert nevezett ki. A legfontosabb kinevezés a Munos Grande tá­bornoknak az eddig nem létezett miniszterelnök­helyettesi állásba való kinevezése. Franco esetle­ges halálával a tábornok kezében lesz a hatalom. Figyelemre méltó az Abraham Lincoln Brigade, amerikai-spanyol veteránok szervezetének erre- vonatkozó sajtónyilatkozata. Moe Fishman, a szer vezet titkára szerint “a Franco-kabinetben tör­tént változások semmit, vagy nagyon keveset je­lentenek a spanyol nép érdekei szempontjából.” “Grande tábornok meggyőződött fasiszta, a fa­siszta Falange párt titkára volt és a II. világhá­borúban Franco Kék Divíziójának parancsnoka volt a keleti fronton.” Grandet nevezve ki utódjául, Franco biztosíta­ni kívánta a spanyol nép további elnyomatását, mondotta Mr. Fishman. A Lincoln Brigade vezetésével julius 18-án tün­tető felvonulás volt a Spanish Tourist Office előtt. Spanyolország részére a külföldi segély megszüntetését követelték és az amerikai turis­tákat felszólították, hogy kerüljék Franco orszá­gát, ne segítsék elnyomó uralmát amerikai dollá­rok bevitelével. TEXASBAN 70 olajkutató vállalat működését beszüntették és vizsgálatot indítottak ellenük a szomszéd olajkutató vállalatok feljelentésére. A vád az, hogy a kutak fúrását ferde irányban vé­gezték és ezzel a szomszédjuk olajforrásának tar­talmát megdézsmálták. 7 TVTTTTTT'TT <T-T" T T ▼ -V *T K Legújabb magyar könyvek < ► angol nyelven , ► Nagyszerű ajándék a második generáció < ► részére: < y Kádár János válogatott beszédei és cikkei 1957—61 közötti időszakból i ► i ; Socialist Construction in Hungary ► vászonkötésben, 358 oldal. — Ára: §1-80 , y Ugyancsak megjelent angol nyelven Boldizsár: * ► Hungary ► < , (a comprehensive guide book) i y vászonkötésben 384 oldal színes illusztrációkkal Ára: $2.40 ► i ► MEGRENDELHETŐ A KIADÓHIVATALBAN !, r ^ ^ ->• ...

Next

/
Thumbnails
Contents