Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-07-26 / 30. szám
20 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July 26, 1962 AMIRŐL NEM ÍRTAK LAPJAINK KENNEDY ELNÖK MEXIKÓI LÁTOGATÁSÁVAL KAPCSOLATBAN Az amerikai sajtó hasábjain megjelenő fényképek arról tanúskodnak, hogy Mexikó népe hatalmas lelkesedéssel ünnepelte elnökünket és feleségét. A fogadtatásról szóló beszámolók is csak arról adtak hirt, hogy a tömegek és a hivatalos szervek egyaránt nagy tisztelettel és örömmel fogadták a Kennedy-házaspárt. I. F. Stone hetilapjának julius 9-i száma érdekes megvilágításba helyezi az egész látogatást. Rámutatott arra, hogy az elnök és felesége alapjában szimpatikus emberpár, de a nagyarányú és szívélyes fogadtatásban természetesen az is szerepet játszott, hogy a latin népek szeretik az ünnepeket és a kifejtett pompát nem szabad ösz- szetéveszteni a valósággal. A látványosság hasznos lehet a képes folyóiratok számára, de nem politikánk irányítóinak. Különösen akkor nem, ha ebből jelentősebb következtetéseket akarnának levonni a jövőre nézve. A látogatás eredményének megítélésénél elsősorban azt kell tekintetbe venni, hogy ez milyen hatást gyakorolt a latin-amerikai népekre. Ha az ő szemszögükből szemléljük az eseményeket, akkor akad egy jó néhány gondolkozóba ejtő, ha nem megdöbbentőnek nevezhető észrevétel. Talán szimbolikus értelmet kap a szemünkben az, hogy Kennedy fogadtatásánál csaknem az egész diplomáciai kar jelen volt — beleértve a szocialista államok képviselőit is — a kubai követ, Carlos Lechuga kivételével. Lechuga-t nem hívták meg erre az ünnepélyes aktusra. Valóban nehéz elképzelni, hogy az Egyesült Államok elnöke — akinek a hivatali ideje alatt történt a sikertelen kubai invázió — és a megtámadott ország követe, hogyan találkozhattak volna egymással méltóságteljesen. Viszont épp ez a momentum helyezi kissé furcsa megvilágításba az elnöknek azt a beszédét, amelyet a forradalmi haladásról mondott. A szépen csengő frázisokkal és ügyes szónoki fordulatokkal tarkított szónoklat hamis színezetet kapott a kubai követ tudatos távoltartásával. Ez világosan rádöbbent hette a latin-amerikai hallgatóságot arra, hogy ha valóban végbemegy egy ilyen forradalmi megmozdulás ezen a félgömbön, akkor azt a washingtoni körök ellenségesen fogadják és mindent elkövetnek elszigetelésére és elpusztítására. Kubai cukor és mexikói olaj A kubai cukorra bevezetett behozatali tilalom kellemetlen asszociációkat ébreszthet a mexikóiakban. Még élénken élhet az emlékezetükben az a világméretekre kiterjesztett bojkott, amelyet az Egyesült Államok szervezett meg olajuk ellen. Akkor is az államosítás miatt indította meg az amerikai kormány a harcot a mexikóiakkal szemben. Cardenas elnök sajátíttatta ki az amerikai társaságok olajforrásait a 30-as években, és ezért próbálták tönkretenni és megbuktatni rendszerét. Az sem számított semmit akkor, hogy e félgömb legfőbb antifasiszta rendszerét — amely a legbarátságosabban viseltetett a náciktól fenyegetett Spanyol Köztársasággal szemben — belekényszeritik a tengelyhatalmakkal való furcsa megállapodásba, petróleumának eladása miatt. A latin-amerikai népeknek elég sok kellemetlen emléke fűződik az Egyesült Államok adminisztrációjához, nem csoda, hogy kétségekkel eltelve figyelik a nagyhangon meghirdetett Ali- anza para progreso (szövetség a haladás előmozdítására) tervét. A történelem inkább arra inti őket, hogy jó lesz óvatosnak lenniük. Teddy Roosevelt “Nagy Botja” még a jelenben is kisért. Wilson elnök intervencióját sem felejtette még el a déli szomszéd, amelynek népe megdöntötte Diaz hosszú és kegyetlen diktatúráját és Washington a hataloméhes Carranza-t segítette uralomra. | Kennedy most dicsérőleg szólt a mexikói földreformról, de bezzeg amikor ezt végrehajtották Cardenas elnöksége alatt, akkor elkeseredett harcot kellett folytatniuk az egyház és az amerikai olajtársaságok urai ellen, akiket az Egyesült Államok támogatott. Ha nem jött volna közbe a nagy hatalmi vetélkedés Európában, akkor lehet, hogy ismét csapatokat küldtünk volna Mexikóba, mint ahogy a történelem folyamán ezt többször is megtettük. Cardenasra, aki a Kennedy által megdicsért reformokat végrehajtotta, és aki többet tett a szegényekért és földtelenekért, mint az ország nagy nemzeti hőse, az indián Juarez, még ma is görbe szemmel néz a hivatalos amerikai politika. Kormányaink csak akkor szeretik már a forradalmakat, ha korrupttá és bukottá válnak, mint Mexikóban. A történelmi ismeretek birtokában, nem hangozhatott valami őszintén elnökünknek az a kijelentése sem, hogy “Mi nem próbáljuk megváltoztatni vagy irányítani egy nemzetnek sem a politikai és gazdasági rendszerét.” Beszédének az a része pedig, amelyben azt mondta, hogy “közös az elhatározásunk a szabadság áldásának a megőrzésére”, furcsa visszhangot kelthetett a mexikói fülekben. A látogatást megelőző este folyamán ugyanis több ezer mexikóit tartóztattak le, éppen az elnök érkezése miatt. Arról már nem is beAhogyan én látom... írja: EHN- Egy történelmi esemény dátuma A negyediké mellett a julius hónapnak van egy másik nevezetes napja: a 14-ike. Ez a nap, amelyen 25 évvel ezelőtt, a san-jacin- toi Earl Smith tulajdonát képező legelőn, rekordtörő távolság után leszállt egy orosz repülőgép. Az ezer lóerős “ANT” repülőgép julius 12-én indult útjára a moszkvai Shelkovo repülőtérről azzal a szándékkal, hogy az Északi-sarkon át Amerikába repül. Előre látható volt, hogy ha ez sikerül, akkor egyúttal a megállás nélküli távolság rekordja is megdől. Maga a terv szenzáció számba ment és az amerikai újságok hasábjain az orosz repülőgép elindulása és várt megérkezése Amerikába, kiszorította az első oldalakról a fejcimeket, amelyek azokon a napokon Amelia Earhart pilótanő eltűnését újságolták. A repülőgép személyzete az elfogadott nemzetközi jelek segítségével repülés közben érdeklődött a californiai időjárásról. Kedden, 13-án éjjel, az érdeklődés tetőpontját érte. Este 9 óra 10 perckor óránkinti jelentést kért arról, hogy a san-franciscoi, los-angelesi és a san-diegoi repülőterek felett milyen az időjárás. Két órával később az oroszok arról kértek információt, hogy a lós-angelesi és san-diegoi repülőterek felett mikor tisztul a köd. Amikor a rádió jelentette, hogy a repülőgép elhagyta Oaklan- dot, biztosra vették, hogy a két repülőtér egyikén rövid időn belül le fog szállni. Az orosz repülőgép valóban elérte San Diegot, amelynek repülőtere felett órákig keringett, remélve, hogy a köd eltűnik és képes lesz ott leszáll- ni. Amikor a gazolin-mennyiség veszedelmesen kevés lett, kénytelen volt San Diegonak hátat fordítani, hogy valahol leszállásra alkalmas helyet találjon... í A rádió leadásokat kedden éjjel milliók hallgatták, köztük Walter Harvey, a san-jacintoi temetői kerület felügyelője is. Elhatározta, hogy ha az orosz repülőgép véletlenül San Jacinto-ban 'szállna le, a történelmi esemény első szemtanúja ő lesz. Tisztában volt azzal, hogy ha az oroszok a los-angelesi és san-diegoi időjárás után érdeklődtek, nagyon kicsiny az esély, hogy a nagy repülőterek helyett San Jácintot válasszák, ahol leszállásra csak nagy legelők alkalmasak. Mégis az történt, hogy szerdán reggel hat óra tájban egy repülőgép kezdett a völgy felett keringeni és Harvey a szakadozó felhők egy-egy nyílásán át meglátta az orosz gépet. Jól isméidé a környéket és találomra elindult Earl Smith 740 holdas legelője felé, amely a környék legnagyobb aránylag sik területe volt. Éppen, hogy autójával a legelőhöz érkezett, a repülőgép is leszállt, — nem túl simán, mert a legelő sem volt sima. Valóban: Walter Harvey történelmi esemény szemtanúja lett! ö volt az első amerikai, aki California földjén az orosz repülőgép személyzetét üdvözölte. Izgalommal nézte, amint az egymotoros gépből három fáradt fiatalember szállt ki. Egyikük megközelítette és minden üdvözlés nélkül két szót mondott: “March Field.” Nem kérdő, hanem határozott formában ejtette ki az onnan húsz mérföldnyire fekvő katonai repülő-telep nevét és egyben abba az irányba muszélve, hogy Siqueiros, a hires festő és egy tucat munkásvezető még mindig a börtönben sínylődnek, ahová Lopez Mateos vetette őket hónapokkal ezelőtt egy-vasúti sztrájk miatt. A politikai szabadságról tehát nem lehet beszélni ma Mexikóban, még kevésbé lehet erre hivatkozni. I)e mit várhatunk a mexikói kormánytól, amikor látja, hogy hatalmas északi szomszédja hogyan kezeli a szabadság ügyét. Mexikó fiatal és kiváló regényíróját, Carlos Fuentes-t nem engedték bejönni az Egyesült Államokba, pedig az egyik nagy televíziós társaság hívta meg egy nyilvános vitára a castroizmussal kapcsolatban. Mert mi szeretjük a régen halott latin-amerikai forradalmárokat, csak az élőket üldözzük. . . Az igaz viszont, hogy a forradalmárok üldözése terén, ha élőkről van szó, nem teszünk semmi különbséget latin-amerikaiak vagy angolszászok között. tatott, amelyben a telep fekszik. Harvey megismételte a két szót: “March Field” és igetdőleg bólintott. A második repülő térképet nyomott Harvey kezébe és ujjával jelezte, hogy szeretnék tudni a leszállás pontos helyét. Harvey rámutatott San Jácintom. A három repülő pár mondatot váltott és utána egyikük tollat és papirt nyomott az amerikai kezébe: “Sign name.” “Mine?” — kérdezte Harvey, amire a repülő megismételte: “Sign Name” s jkezével irásmozdu- latokat csinált. Harvey a repülőgép oldalához fektette a papirt és aláírta a nevét: “Walter Harvey.” A repülő második kérelme ez volt: “But time down.” Harvey az órájára nézett, levonta az öt percet, ami a leszállás óta eltelt és leírta: “6.25 \ Azután kérés nélkül utána irta: “July 14. 1937.” A három orosz meleg kézszoritással pecsételte meg az uj barátságot az első amerikaival, aki velük találkozott. Harvey túltette magát az első percek izgalmain és tulajdonképpen csak akkor vette szemügyre a három orosz repülőt. Mint később mondotta: “Kék szemű, szőke hajú fiatalemberek voltak. Kitérdelt nadrágot, fehér inget viseltek, kalapjuk nem volt. A három napos szakáll ellenére sem látszott rajtuk fáradtság. . “Négyesben körüljárták és megvizsgálták a gépet. Az egyik szárny-tartályból lassan szivárgott a megmaradt gazolin. Éppen ideje volt, hogy leszálljanak: a Shelkovo repülőtéren felvett hat tonna gazolinból alig 25 gallon maradt! Az egymotoros “ANT” repülőgép 62 óra 17 percig volt levegőben és egyfolytában 6,262 mérföldet repült. Ezzel a teljesítménnyel oly megállás nélküli rekordot teremtettek, amely 25 év előtt óriási eredmény volt. Az angolul beszélő repülő ismét Harvey-hez fordult és “Notify March Field" — kérte. Az amerikai autójába ugrott és két perc múlva San Jacintoban volt, ahol továbbították a hívást March Field-re. Utána visszasietett a legelőre, ahol már kezdtek az érdeklődők gyülekezni. Az élelmes Earl Smith eleinte 25'centet kollek- tált minden autóért, később meggondolta és sze- mélyenkint követelt 25 centet. Több mint négyezer ember gyűlt össze a legelőn, hogy meglássák: az orosz repülőgépet és annak személyzetét. .. Victor Strahm őrnagy repülőgépen érkezett March Fieldről. Melegen üdvözölte az oroszokat, akik éppen narancsot majszoltak. Dél-Kaliforniá- ban — OROSZ NARANCSOKAT! Meghívta őket a katonai repülőtelepre; útközben csodálkozással hallották, hogy az Északi-sarok felett ideális repülő-időjárás volt és San Diego felett sürü köd, amely San Jacinto fölé kergette az oroszokat. A March Field-en és később San Franciscóban az orosz repülőket hősöket megillető tisztelettel és ünnepléssel fogadták. A sajtó részletesen ismertette a történelmi eseményt és az egész világ megismerte a három repülő nevét: Mikhail Gromov, 28 éves pilóta. Andrei Yuma« shev, 35 éves társpilóta. Sergei Danilin, 35 éve3 navigator. Gromov az akkori idők, Vörös Zászló és Lenin érdemrenddel kitüntetett legjobb orosz pilótája volt. Egyenesen Sztálinhoz fordult azzal a kéréssel, hogy Moszkvából az Északi-sarkon át Amerikába repülhessen. Az engedélyt megkapta éa amit tervezett, végre is hajtotta. Az “ANT” repülőgépet Ludmella Pridvorova* fiatal orosz leány utasításai alapján a March Field mechanikusai leszerelték és Oroszországba szállították. Walter Harvey éberségéért Roosevelt elnök elismerő levelét kapta. Napjainkban a négymotoros “jet” repülőgépein korszakában, 24 óránkint keresztezik az Északi-
