Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)

1962-07-26 / 30. szám

Thursday, July 26, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD Levelek a Szerkesztőhöz I Az ebben a rovatban kifejtett néze­ttek nem szükségszerűen azonosak ( a szerkesztőség álláspontjával OLVASÓINK HOZZÁSZÓLNAK A KÖZÜGYEKHEZ MS LESZ VELÜNK, HA EZ ÍGY MEGY TOVÁBB? Hozzászólás Neuwald cikkéhez Tisztelt Szerkesztőség! Tisztelt Szerkesztőség! Csak néhány szerencsés ifjú kapott munkát a gyárban, a Ford-munkások vakációja idején. Ezek a gyermekemberek annyira akarnak dol­gozni, hogy nem válogatnak, mindent megcsinál­nak, talán kissé ügyetlenül, de nekirugaszkodnak és újból megpróbálják. Figyelmesen hallgatnak a foreman szavára, aki a munkát mutatja nekik. Csak akkor tudja igazán az ember, mit is jelent a munka, amikor látja ezt a nagy akaratot és el­gondolkozik azon, milyen rövid ideig fog is ez tartani ? Hiszen egész életünk a munkától függ, hogy dolgozunk-e, vagy sem, mert ha nincs munka, akkor nincs élet sem. Ezek a mai fiatalok milyen boldogok, ha munkához jutnak, még ha kis időre is. Kérdem az egyiktől: dolgozol szombaton is? Hogyne, válaszolja, addig dolgozom, amig van munka, hiszen úgyse fog sokáig tartani. Tudják ők ezt nagyon jól. Nem úgy van most, mint néhány évvel ezelőtt, hogy ha nehéz volt otthagyták a munkát vagy ha piszkos volt, vagy nagyon meleg, nem jöttek el, mentek fü­rödni. Most semmi sem olyan fontos, mint a mun­ka, s szerencsésnek mondhatja magát az, aki hozzájut, hogy dolgozzon. Vajon miért kell ennek az annyira dolgozni akaró ifjúságnak olyan szerencsésnek éreznie ma­gát, ha ebben a gyönyörű, gazdag országban munkát kaphat? S miért kell a mai gyermekek­nek a szemétdombot játszótérnek használni? Hány parkot lehetne adni a kisebb és nagyobb gyermekeknek azokon a helyeken, ahol a patká­nyoktól, egerektől ellepett régi házakat lebont­ják, mert már az egészségügyi hivatal lakhatat­lanokká nyilvánította azokat? Lehetne ezeken a helyeken uszodákat építeni, ami sok ifjúnak mun­kát adna, a játszóterek fenntartása is jó munka- alkalom lenne. Ezrével vannak Detroitban olyan házak, ahol nincs ablaküveg a lakásokban, télen papírral vannak beszögezve, a szobákban befagy a viz, mert a gáz el van zárva, mivel nem tudják a számlát megfizetni. Egy részüknek takarója sincs és kabátokkal takaróznak; csupán egy matrac van az ágyon. S mindez ebben a gazdag országban, s annak is ebben a gazdag városában! A nyári melegben mindenfelé lehet látni a piszkos, mezítlábas kis­gyermekeket, akiknek a forró aszfalt a játszóte­re. Sokan a parkokba, az állatkertbe sem tudnak elmenni, mert az is sokba kerül és a közlekedés sem megfelelő, szombaton, vasárnap pl. csak 40— 45 percenként közlekednek az autóbuszok. Ha vásárolni megy az ember, mindjárt azt kér­dezik, hogy hitelre, vagy készpénzre akarja-e az árut? De az első mindig a hitel, ami arra mutat, hogy a legtöbben még a ruhát és egyéb szükség­leti cikkeket is hitelre vásárolják. Én egy öltönyt vettem kiárusításon, feleáron. Hitelre? — kér­dezte az elárusító. Nem kérem, készpénz és en­nek úgy megörült, mintha nagyon is ritka eset lenne. Üres üzleteket látni mindenfelé a városban s hiába mondják a politikusok, hogy minden jól megy, csak a vak nem látja az óriási változást, ami egy év alatt történt. Az üres üzletek sze­génységről, szegény népről tanúskodnak. R. Pavloff Lapunk hasábjain gyakran ugyanúgy hirdetnek bizonyos diétákat, evést és nem evést, mint ahogy más üzleti ügynökségek hirdetik, erőszakolják portékáikat az emberekre. Hogy valaki csak sa­látát egyen, akkor hosszú életű lesz, az annyira lehetetlen valami, mint az állandó sonkaevéstől várni ugyanazt. Egyik embernek megárthat a bableves is, amig másnak a disznópörkölt is hasz­nos lehet. Az egyoldalú elképzelés, hogy a hús­ról, zsírról mondjon le az emberiség, ez csupán mániákus ötle^t, hasonló a vakbuzgó vallásosság­hoz. Ha konkrétan a mértékletes evésről, ivásról szólnának a kérdéses cikkek, úgy azok mindenütt helyesléssel találkoznának. Viszont itt a vegetá­riánus szekta, vagyis néhány szál olyan ember gondolatairól van szó, akik semmilyen zsíros ételt nem esznek, a húsokat elkerülik és főtt to­jást, túrót, babot, salátát stb. esznek csak. Vajon szükség van-e ilyen vegetáriánus igéket terjeszteni a lapon keresztül? Azt hiszem, ez fö­lösleges valami. Hiszen valamennyien tudjuk, hogy nem árt szervezetünknek a legtöbb étel, le­het az sonka, csirkesült, vagy káposzta és bármi más, ha azt jól elkészítjük és csak mértékletesen fogyasztjuk. Viszont nem kell orvosprofesszor­hoz fordulni véleményért, hogy megtudjuk, mi történik akkor, ha valaki a vegetáriánus eledel­ből, mondjuk babfőzelékből, túlságosan beeszik, mert azt mindenki tudja, aki valaha is elrontotta a gyomrát valamivel. A gyomor túlterhelésétől rettentő fájdalmak, görcsök, kellemetlen érzések jönnek, amik napokig is eltarthatnak. Ugyanez vonatkozik a káposztafőzelékre és bármely más növényi eledelre, ha abból sokat eszünk. Ezekután megkérdezheti bárki is, hogy a disz­nópörkölt túlságos fogyasztásától miért is kellene csodát várni? Vagy valami fiatalító hatást? A mértéktelen evészet, vagy ivászat megárt. Nyilván, a mértéktelen táplálkozás nemcsak a jelenben, de évek vagy évtizedek múlva is külön­böző betegségeket idéz elő. Ami a tudósok véleményét illeti, ahogy van­nak olyanok, akik a husevés és zsíros ételek ár- talmasságát vetik fel, Ugyanúgy vannak, akik nem látják az ártalmasságát a húsok és zsíros ételek fogyasztásának. Nemkülönben a Magyarországra látogatóknak, kinek-kinek milyen a kedve, azt aligha lehetne figyelembe venni, mert akkor minden konyhán csak bablevest, főtt tojást, meg tejfölös-túrót ké­szíthetnének, merthát sohasem lehet tudni, mikor és melyik étteremben jelenik meg a külföldi ve­getáriánus. Úgyszintén lehetetlen volna a külföldi látogató­kat virágözönnel fogadni, mert akkor minden út­vonalat virágerdővel kellene övezni, hiszen so­hasem lehet tudni, hol szándékszik bejönni a vi­rágkedvelő külföldi látogató. Lehetetlent nem lehet másoktól elvárni, külö­nösen azt, hogy egy valakinek a szájaize szerint süssenek, főzzenek és úgy egyenek mindenütt az emberek. E. Horváth Évente 10 dollárral támogatja a lapot Tisztelt Szerkesztőség! A szükölködőkért még az utolsó ingemet is oda­adnám, hát hogyne segíteném a 60 éves munkás­lapot, melyet 50 és fél éve olvasok és amely min­dig a munkásosztályt szolgálta. Aug. 20-án leszek 83 éves, s ezt méltóképpen csak úgy ünnepelhe­tem, ha lapunkat tehetségem szerint támogatom. Az igaz, hogy sokat nem adhatok, de ha minden éltes olvasó csak egyszer egy évben hozzájárulna lapunk fenntartásához tiz dollárral, akkor az igaz ságot terjesztő sajtónk megjelenése biztosítva volna. A 10 dollárt a jövő hónapban küldöm. A. Gallé A muzeális tárgyak gyűjtéséről Tisztelt Szerkesztőség! Engedjék meg, hogy én is hozzászóljak Geréb munkástárs javaslatához a régi apró tárgyak és iratok gyűjtésének kérdésében, ö valóban fontos ügyet vetett fel és én is szeretném erre vonat­kozó tapasztalataimat olvasótáborunkkal meg­osztani. A múlt év júniusában én is ellátogattam a szü- lőföldre s mint sokan mások, én is vágytam a múzeumok megtekintésére. A mezőgazdasági mú­zeumban pl. megdöbbentő kép tárult elém. Meg­kérdeztem egy teremőrtől, hová lett a sok tárgy ? 80 százaléka elpusztult, volt a válasz, én pedig lesújtva távoztam. De hasonló a helyzet a Nem­zeti Múzeumban is. Mint asztalos szakmabeli egy dísztárgyat ké­szítettem: egy oszlopszéket szoborral, melyet el­juttattam Magyarországra, s melyért a Magyarok Világszövetségének titkárától, Beöthy Ottótól szép köszönő levelet kaptam. Megírta, bogy a szövetség székházának termében helyezték azt el. A múzeumok évszázados gyiijtéményei mindig az ország fejlődésének tükörképét nyújtották. Sok anyag a náci vész martaléka lett. A magyar dolgozók a romok eltakarítását, a hidak újjáépí­tését, az uj Magyarország boldog jövőjének meg­teremtését tűzték ki céljukul. Nagy segítséget nyújthatunk nekik, ha megpróbáljuk — hacsak némileg is — pótolni a múzeumok nagy veszte­ségét. Szakemberek, iparművészek, stb. készít­hetnek bármilyen tárgyat, s akinek ez nincs mód­jában, vehet ilyeneket. A tárgyakat postán, vagy expressen lehet elküldeni, vagy aki hajón utazik, személyesen is elviheti, repülőgépen pedig 44. fonton felüli csomagért fontonként 42 centet kell fizetni. Bárki összeköttetésben léphet ebben az ügyben a Magyarok Világszövetségével, P. O. Box 292, Budapest 62, a helyiségük cime: Buda­pest, Benczúr .utca 15. Hungary. Telefon: 225- 405. S. P. Megkaptam a Remekírók kis könyvet, melynek igen megörültem, mert szép és mulattató Írások vannak benne. S mivel öreg, lehangolt, 73 éves ember vagyok, magányosan élek, nekem sokat ér a kis könyvecske, s 5 dollárt küldök érte. John Molnár • A könyvet megkaptam, igaz, hogy csak némely részét olvastam, de véleményem az, hogy az ára, még ha nem is lapunk támogatását szolgálná, akkor sem volna sok. C. Dutzman • Fogadják köszönetemet a Remekírók II. könyv­ért, van mit olvasgatni s a Magyar Remekírók első kötete sincs egyedül. Beletekintve látom, hogy a Kaszirnő Írója ismerősöm lehetett volna, mert az elbeszélés majdnem “telibe találat”, az­zal a különbséggel, hogy az én “második” szerel­mem borbélyüzletben, Kassán volt kaszirnő és minden esti találkozásunkkor átadott egy koro­nától öt koronáig kitevő összeget, amit egész nap a kasszából elkaszirozott. A lámpa a távolban c. elbeszélés Írója is kiles­hette, hogyan tévedtem el 1913-ban Felsőzsolcán a sötét éjszakában, jóllehet az állomáson lévő váltólámpákat jól láttam, s mindig újból hozzá- kezdtem a térképvázoláshoz. De csak hajnalban láttam, hogy egész éjjel a szalmakazal és a csép­lőgép körül utaztam. Életemben soha sem ijed­tem meg ugv, mint amikor egy fogoly-madár család közepébe találtam lépni és azok óriási ro­bajjal felrepültek. Hát csak éppen, hogy én is “halva nem-'maradtam a földön.” Amint látják, máris értékelem a küldött köny­vet, de mert nyugdíjas vagyok, csak 2 dollárt küldhetek érte. Kovács János /WWV\AA.'‘«WV/W\AAA/WWWWWWWWWVWWVW\i EGY SZVETTERGYÁROS Barry Goldwater arcképével és nevével ellátott szvettereit igy hir­deti: “Élvezettel fogod szemlélni a liberálisok meghőkölését, mikor meglátják rajtad,, hogy mit viselsz.” PAUL’S SHELL SERVICE , GAS, OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS ‘ ’ 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan ' Telefon: WA 8-9806 — SZŐKE PÁL, tulajdon«« ' ’ ^ ^ A m. a. a. a. ­A REMEKÍRÓKRÓL ' RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA \ y 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. , ► <A 81 -ik Street sarkán) Telefon: LE 5-8484 , h Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- < > Mit/vah-torták. — Postán szállítunk az ország < I ► minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva < ^ A A A A <4. * Á Á.Á A A/-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents