Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-07-26 / 30. szám
EGY AKADÁLLYAL KEVESEBB? Az Egyesült Államokban élő magyar reakció és fenntartott hetilapjaik gyászos hangú sirámokban panaszkodtak arról az eshetőségről, hogy az Egyesült Nemzetek napirendjéről lekerül az úgynevezett “magyar ügy.” Ezzel az elnevezéssel illetik ugyanis azt az évek óta tartó igyekezetei, mely- lyel a US imperializmus, saját s nemzetközi segítőtársainak az 56-os magyar ellenforradalom előkészítésében már számos adattal bizonyított bűnös szerepét takargatta. Ha sikerült volna kiütni a hatalmat a munkásság és parasztság kezéből és visszaültetni a magyar nép nyakára a határon és körülötte már készenlétben várakozó úri brigantikat és nép- nyuzó-, áruló politikusokat, akkor jaj de sokan vállalták volna tényleges, vagy képzelt szerepüket a tragikus esemény ben. De mert beletört a foguk és a magyar néphatalom megerősödve és érettebben került ki az ellenforradalmi támadás alól, a reakció “ügyet” csinált belőle és ezzel handabandázott évekig az ENSz közgyűlésein. Bérenceik borzalmas vérengzéseit, gálád, mindent pusztító tobzódását másokra, a rendet teremtő szovjet katonákra és a magyar kommunistákra igyekeztek kenni. Azokra talán, akiknek hasát felmetszették, szivüket bicskákkal kivágták és megcsonkított holttestükkel; Budapest lámpa vasait és fáit díszítették? Ennek az “ügynek” ilyen formában már régen le kellett volna kerülnie az ENSz napirendjéről és az igazi bűnösöket kellett volna leleplezni. Ha a kósza hir valónak bizonyul, annak csak örülhet minden józan és az igazságot tisztelő ember. Ezzel a sajátossággal az Amerikai Magyar Szövetség vezetői és elszórtan található követői nem rendelkeznek és eleve kizárták magukat körükből azzal, hogy az “ügyet” halottaiból újra fel szeretnék támasztani. Az amerikai magyar társadalom jelentős rétegeinél a magyar testvéreik, ellen irányított hajszájukban nem találnak támogatásra. Amikor az emberiség megrendülve áll az előtt a helyzet előtt, hogy a végpusztulással járó atomháború telhetetlen kalmárai napról-napra fokozzák a fegyveres versengést, a békét óhajtó erők eltüntetnek egy másik akadályt az ellentétek békés megoldásának utjából. Az EN;Sz-ben működő békeerők győzelme lesz, ha ez a mondva csinált, a hidegháborús uszítok céljait szolgáló “ügy” eltűnik a politikai porondról. Üdvös volna, ha az amerikai magyar társadalom hasonló sorsra juttatná azokat a reakciós magyar elemeket is, akik ennek az emberiség-ellenes célnak a kiszolgálásával keresik meg érdemtelen kenyerüket. Az emberiség kivétel nélkül békét akar. A békének egyik erős oszlopa a népek barátsága. Az amerikai és a magvar népnek minden oka megvan arra, hogy barátságban éljen egymással. A magyar származású amerikai polgárok sokat tehetnének ennek a barátságnak a kiszélesítésére, mert hiszen a két nép közötti kapcsolat már eddig is sokat javult és minden é.vben erősödik. Ez a fejlődés közös előnyöket szolgál, azonkívül hozzájárul a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. Félre az útból azokkal, akik ezt a fejlődést gáncsolják! Snt. as 2nd Class Matter Dec. 31. 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N. Y. Vol. XI. No. 2$. Thursday, July 26, 1962 NEW YORK, N. Y. Megegyezés Laosz ügyében Tizennégy állam képviselői aláírták Laosz függetlenségét és semlegességét biztosító okmányt Tizenöt hónapig tartó tárgyalások után, a Genfben működő tizenhét állam küldötteiből álló bizottság megegyezésre jutott Laosz semlegességére és függetlenségére vonatkozóan. A hosszú ideig tartó laoszi polgárháború, amelyben amerikai imperialista törekvések nagy szerepet játszottak azzal, hogy sokmillió dollárral és hadifelszerelésekkel támogatták a reakciós kisebbséget Laoszban, véget ért, amikor néhány héttel ezelőtt megalakult a semleges, koalíciós kormány. A kormány vezetésében részt- vesznek az ország függetlenségét védő haladó erők. a magukat semlegesnek nevező rétegek és az amerikaiak által támogatott kisebbség vezetői. A kormányfő, a semleges Souvanna Phouma miniszter elnök. Az egyezmény aláírói kötelezik magukat tiszteletben tar tani Laosz független és semleges álláspontját. Ezt biztosítja a tovább is működő Nemzetközi Ellenőrző Bizottság, amely az Egyezmény 15. pontja szerint tevékenységét ezentúl a kormány közreműködésével és hozzájárulásával folytatja az országban. Dean Rusk külügyminiszter és Averell Harriman helyettes külügyminiszter irta alá az Egyezményt az Egyesült Államok nevében. Andrei Gromyko szovjet külügyminiszter és Lord Home angol külügyi államtitkár képviselték saját kormányukat. Az aláirók között van a Kínai Nép- köztársaság és a Vietnami Népköztársaság is. Kruscsev szovjet és Macmillan angol miniszterelnök az egyezményt elfogadó ülésszakhoz intézett üdvözlő táviratban, Kennedy elnök pedig a sajtókonferenciáján tett kijelentésében utalt arra, hogy közös jóakarattal a legnehezebb nemzetközi nézeteltérése két is meg lehet oldani. Az Egyesült Államokban még mindig kétkedések hangzanak el afelől, hogy a laoszi “troika” koaliciós kormány eredményesen lesz képes működni, hogy véglegesen megszüntesse azt a szerepet, amit Laosz a hidegháborúban eddig elszenvedett. A moszkvai békekongresszus Szabad eszmecsere, eltérő vélemények, egyhangú határozat, az általános leszerelés és a békéért folyó harc szélesítése és megerősítése voltak a hatalmas nemzetközi összejövetel jellegzetességei. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK FELELŐSSÉGE Most került nyilvánosságra, hogy ez év május 1-én Franciaország által a Szaharában végzett földalatti atomrobban fást az CJSA földrengésmérő készülékei azonnal jelezték. A State Department eddig gondosan titokban tartotta ezt a rendkívüli fontos eseményt, melynek a Genfben folyó, atomrobbantások beszüntetését célzó nemzetközi konferencia szempontjából mélyen- járó jelentősége van. Az 5,000 mérföld távolságból érkezett hullámok félreérthetetlenül atomrobbantásra mutattak a szeizmográf jelzései szerint. Ennek leta- gadása talán azért volt szükséges, hogy a genfi konferencián a nyugati atomhatalmak eredményesebben gátolhassák a robbantások beszüntetésére vonatkozó egyezmény létrejöttét, amely az ellenőrzés módozatainak kérdésén akadt fenn? A nyugati atomhatalmak nagyszámú, saját személyzetükkel ellátott ellenőrző állomások felállítását követelik, a Szovjetunió a szeizmografi- kus felfedés tökéletességére hivatkozva ellenzi ezt a módszert. Talán éppen fején találta a szeget, amikor a nyugati tervet a kémtevékenység kiterjesztésének minősítette. A valóságot azonban Amerika nem titkolhatja tovább, mert a robbantások biztos fel ismerésének 1 e h e tőségéről Rusk külügyminiszter egy sajt ckonferencián, Arthur Dean genfi delegátusunk pedig Genfben is említést tett. Más országokban is tudnak róla. Ennek ellenére Kennedy elnök e heti sajtókonferenciáján mégis úgy nyilatkozott, hogy az Egyesült Államok álláspontja nem változott e kérdésben. Az amerikai légköri robbantások hetek óta folynak. Ennek következtében a Szovjetunió bejelentette, hogy érdeke megvédésére újabb robbantásokat tervez. Kruscsev kijelentette, hogy ha egyezmény jön létre az atomfegy- verkisérletek beszüntetésére, akkor eláll ettől a tervtől. Mindezek alapján az Egyesült Államok erkölcsi felelőssége az, hogy a genfi leszerelési konferencia első sikere az atomrobbantások végleges beszüntetésének egyezményével végre létrejöjjön. A FÜGGETLEN Algéria ideiglenes kormányában fennálló nézeteltérések megoldására héttagú bizottságot választottak. A kormányban két frakció alakult, egyik Benyouseff Ben Khedda miniszterelnök és a másik Ben Bella, az algér ellenállási mozgalom megindítójának vezetésével. A bizottságot a 72 tagú Nem zeti Tanácsnak is jóvá kell hagy nia. Lépések történnek a Nemzeti Tanács ülésének mielőbbi ösz- szehivására. mely az ország parin mentje lesz. A Moszkvában megjelent több mint 2,000 békedelegátus 101 országba viszi hírül a világ népei képviseletében a kongresszuson megnyilvánult erős elhatározást, hogy a béke megteremtése az emberiség legfontosabb feladata és hogy e célból a népek béke- mozgalmát meg kell erősíteni. A kongresszusi delegátusok sokrétűsége — nemzetiségre, fajra, ruházatra és a béke elérésének módozataira nézve is — emelte" az összejövetel atmoszféráját és a részvevők érdeklődését. Az elhangzott beszédek a legkülönbözőbb nézeteket tárták fel. A végső következtetésben azonban találkoztak, amennyiben egyetértettek abban, hogy “a leszerelés nemcsak parancsolóan szükséges, hanem lehetséges is,” amint az egyöntetűen elfogadott “üzenet”-ből is kitűnik. Minden ország békemozgalmának legkiválóbb és ismert vezetői voltak Moszkvában. John Bernal angol professzor, a kongresszus egyik szervezője, meghívta a genfi leszerelési konferencián részvevő 17 állam kormányfőit. Mig a francia és angol kormány elutasító választ adott, Kennedy elnök még csak válaszra sem érdemesítette Bernal pro fesszor meghívását. Minden delegáció közül azonban az amerikai volt a legnagyobb, 190 amerikai küldött és szemlélő volt jelen. Az igazoló bizottság 27 afrikai és 25 latinamerikai állam részvételéről is beszámolt. A kongresszus részvevőit már első nap megdöbbentette az a hir, hogy az Egyesült Ál lamok magaslégköri robbantást végzett és a világ tudósainak tiltakozása ellenére még egy, esetleg két ilyen robbantást szándékszik végezni. Minden felszólaló elitélő- leg nyilatkozott és John Collins, a londoni Szent Pál székesegyház kanonokja “szégyenletes aktusnak” minősítette beszédében e háborús célú eljárást. Collins kanonok egyéni véleményét nyilvánította a kong resszuson és többek között elitélte a nagyhatalmaknál egyenlő arányban fennálló bizalmatlanságot és félelmet, mint a fegyverkezési verseny okozóját. James Endicott kanadai lelkész, nemzetközi békedijas, a Béke-világtanács alelnöke rámutatott, hogy nehéz volna a szocialista országokat indokolatlan bizalmatlansággal vádolni akkor, amikor területüket valóságos bilincsként ölelik körül a velük ellenséges katonai támaszpontok... Ami pedig a békemozgalom helyzetét illeti — mutatott rá —, aligha lehet összehasonlítani -a szocialista országok népei békemozgalmának helyzetét azokéval, amelyeknek hazájában a békemozgalom részvevői ellen rendőri eljárást indítanak, megfélemlítik és be- börtönzik őket... Collins kanonok hazatérve Londonban beszámolt a Krus csevvel folytatott személyes beszélgetéséről is. “Meg vagyok győződve, hogy Mr. Kruscsev őszintén kívánja a békét”, mondotta. Kifogásolta, hogy az egyházak nem folytatnak hathatós munkát a békéért. “Nem használták fel az alkalmat, amit a békekongresszus nyújtott. Félnek a kommunizmustól és nem vesznek részt teljes odaadással a béke megteremtésében. Miért féljenek a keresztények a másokkal való együttműködéstől? Hiszen Krisztus mindenkinek a társutasa (fellow-traveller) volt”, mondotta a kanonok. Werner protestáns lelkész Nyugat-Németországból, biztosította a kongresszust hogy ott “mi és még sok tízezer ember — s ezt kevesen tudják külföldön — mindent megteszünk a béke fenntartása érdekében.” Kruscsev beszél a békedelegátusokhoz A meghívott államfők közül egyedül Kruscsev szovjet miniszterelnök fejtette ki kormánya álláspontját a békéről a kongresszuson. “A háborús készülődések még sohasem öltöttek olyan méreteket, mint napjainkban”, —• mondotta, rámutatva a háborús veszély fokozódására. Nyugati atomtudósok becslése szerint “földünk minden egyes lakosára már most átlag több mint 80 tonna ható- ere jü robbanóanyagot tartalékoltak.” (Folytatás a 4-ik oldalon"!
