Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)

1962-12-20 / 50. szám

14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 20. 1962 M agyarok Amerikában Van, aki felkel, sirva jelmegyen Uj hazát keresni túl a tengeren. Tompa Mihály Mintegy kétmillió ember hagyta el hazáját, Magyarországot és jött az Egyesült Államokba 1860-tól 1945-ig. Az áradat, mint lassú csermely indult meg, később hatalmas folyammá növekedett. Hová mentek ebben a nagy országban, hol te- epedtek le magyarjaink, ezzel fogunk most fog- alkozni. Az ideérkezők elszéledtek az ország minden .-észébe, de gyakran megtörtént, hogy csoportok együtt maradtak, vagy voltak szervezők, akik magyar telepeket alapítottak. Ilyen szervező volt Haraszti Ágoston, aki csa- ádjával és barátjával Halász Györggyel Wiscon­sin államban SZÉPTÁJ nevű várost alapította meg 1840-ben. A városban sok magyar telepedett je. Halász utódai ma is élnek ott, csak a város leve változott át SAUK CITY-re. Terek, utcák ma is úgy fekszenek, ahogy azt Haraszti kitervezte, mikor SZÉPTÁJ-t alapította, 1850-ben Újházi László megalapította UJ BU­DÁT, amiről már előzőleg részletesen irtunk. Új­házi Uj Budát a 48-as emigráció központjává akarta tenni, de Kossuth Lajos uj forradalom reményében nem tartotta helyesnek, hogy Ma­gyarországtól olyan óriási távolságra, nagyobb magyar telepet alapítsanak. De a magyar élet ott már mozgásban volt, föl­dek felszántva, házak megépítve, stb. s nagy von­zóerővel birt az érkező magyarokra. Itt megörökítjük az első nagyobb amerikai ma­gyar telep lakóinak névsorát, akik előideink vol­tak és nehéz munkával szereztek elismerést a magyar névnek: Aufricht Ferdinand — Berzencei Tamás — Beisigel Károly — Drahos Ernő — Dobozi Imre — Farkas Lajos — Fekecs István — Heiner Ig- xácz ■— Hamvassy Imre — Jakocs István — Ko­vács Gusztáv — Kerényi Frigyes — Katona Gá­bor — Kompolti — Kukemezei Mihály — Koszta Miklós — Kalotai Sándor — Langer lgnácz — Lu­kács Sándor — Majtényi Tivadar — Madarász László — Madarász Vilmos — Nyíri Elek — Nagy János — Nemes László — Pomutz György — Pokornyi Antal — Radnich István— Reményi Antal — Szirmai Pál — birányi Schultz István — Takács Ferdinand — Újházi László — Új­házi Terézia — Újházi Klára — Újházi Ilka — Újházi Farkas — Újházi Tivadar — Varga Fe­renc — Xantus János — Zichy Ödön. Uj Buda központja volt égy nagy területnek, amely kisebb nagyobb birtokokból állott. A bir­tokoknak jó magyaros neveket is adtak, pl. Var­ga Ferenc UJ ARAD-nak, Majthényi József PI- PAGYUJTÓ-nak nevezte el birtokát. Ezek a birtokok különböző nagyságúak voltak. Auf rieht Ferdinandnak 64 holdja volt, a Varga Ferencé 640 hold, Radnich Istváné 700 hold, Új­házi László 7,680 holdat mondhatott sajátjának. A farmokon búzát, burgonyát, kukoricát, zöldség­féléket, gyümölcsöket és szőlőt termesztettek. A Thompson folyó gazdag volt halban, ami se­jtett az élelmiszerellátásban. Volt tehenészetük, sertést is tenyésztettek. Lovaik voltak. Xantus János, aki jóidéig élt e vidéken, beszá­mol vadászati eredményeiről. Leírja, hogy egy rövid időn belül 21 szarvast lőtt, 78 pulykát, 53 fácánt és sok száz fogolymadarat ejtett el. Nyugodtan, gazdagon, minden gond nélkül él­tek, mindent saját kezükkel teremtettek elő. Az Uj Budán letelepedett magyarság főképpen középosztálybeli és nemesi, de haladó szellemű •egyénekből állott. Mind harcoltak az 1848-as for­radalmi eszmékért és birtokokat vagy jóljövedel­mező állásokat áldoztak fel meggyőződésükért. Az Uj Buda-i magyar telep később sok változá­MAGYAR SZÓ KIADÓHVATALA ;! 1130 East I6th Street j; New York 3, N. Y. ;í f; Tisztelt Kiadóhivatal! !| N Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt;; f > az előfizetésem, Itt mellékelek $...................... -t;; UNév: ................................................................ BCim: .......................................................................;; jÍYáros: ........................................Állam: ...j! közöltük előzőleg Petőfi versét, amiben kigunyol- ta a tábornokot. A volt tábornok, Kossuth hadügyminisztere 57 éves korában New Jersey földjét, túrta, hogy éle­tet hozzon ki belőle. A 23 acres farmot 1,600 dol­lárért vette. Katona Miklós volt ezredes és Danes Lajos volt kapitány gondozták a farmot. A Hungarian Farm központja volt a New Jer­seyben élő magyar emigránsoknak. Vasárnapon- kint összegyűltek, megbeszélték a világ sorsát, uj hazájuk, Amerika ügyes-bajos dolgait. Katona Miklós nagyszerű ebédeket főzött és a társaság késő estig együtt maradt. De a sors nem hagyta magyarjainkat béké­ben. • Egy reggelen tűz ütött ki a farmon és még mi­előtt sikerült volna néhány veder vizet a kutból kihúzni, minden a lángok martaléka lett és ezzel vége is lett a new-jerseyi magyar farmnak. E. S. '^úJiAUdl Idegesen vártam a postát. Válasz nem érkezett a levelemre. Telefonon sem hivott fel. Kezdtem komolyan aggódni érte. Ugylátszik, emberkerülő lett. . . Hosszan tanácskoztam barátaimmal: va­lamit tenni kell érte. Akkor sem hagyhatjuk el, ha ezt akarja! Nyilván olyan lelkiállapotba ke­rült, hogy nem tudja, mit akar. Elhatároztuk, hogy a lakásán keressük fel, könyveket viszünk neki, lemezeket, egy üveg ba­rackpálinkát . . . Már meg is állapodtunk a nap­ban. Az ajándékok ott sorakoztak az asztalomon, amikor váratlanul összeakadtam vele. Alig is­mertem rá. Lesült, megvállasodott, napbarnított arcában csak úgy csillogott a szeme. — Meggyógyultál ? — kérdeztem merőben feleslegesen. — Most jöttünk meg Olaszországból. — A fü­lemhez hajolt. — Amolyan nászut-féle. . . Klári visszajött. — És felgyulva újságolta: — A kór­házban mindennap meglátogatott. Főorvosi enge­délyt csikart ki, hogy bármikor bejöhessen. Tu­dod, milyen erőszakos — mondta ragyogva. — Boldog vagy? Minden rendbejött? — Még kérded*? Úgy élünk. . . Ám mielőtt befejezhette volna a mondatot, te­nyerem nagyot csattant az arcán. Az elnyomott pofon hirtelen feltámadt az idegeimben. Semmi baja, nem szorul kíméletre, nem kell gyöngédnek lennem hozzá, gondoltam elégedetten s megköny- nyebbülve néztem öt ujjam helyét a bőrén. Meghökkenve bámult rám. — Nem értem... Mit jelentsen ez? Zavartan krákogtam. Bárhogy is törtem a fe­jem, már nem emlékeztem, miért haragudtam rá. PALOTAI BORIS: A POFON Évek óta haragszom Jánosra. Amikor olyan csúnyán megsértett — bevallom, hirtelenharagu vagyok >— rá akartam rohanni, kezemben már a pofon lendülete feszült. De, mielőtt elcsattant vol­na az arcán, eleredt az orravére. Lefektettem, vizesruhát raktam a tarkójára. Bágyadtan pislo­gott. Bágyadt, vértől csepegő emberre biztatón kell mosolyogni. így szól az Íratlan törvény. Mo­solyogtam, borogattam. Kimostam az ingét, a zsebkendőjét. Piszok gazember, gondoltam, han­gosan pedig azt mondtam: —.A fő, hogy ne iz­gasd magad. Néhány Hét múlva az utcán találkoztunk. Fü­lem kigyult az indulattól. Éreztem, hogy a düh világosságot gyújt a fejembe, megacélozza az iz­maimat. Most megkapja a magáét! Most aztán nem kímélem. Abban a pillanatban megszólalt: — Tudod már?... Klári.. . — és elsápadt.-— Mi van Klárival? — Elhagyott — ismételte és tagadólag rázta a fejét, mint aki még mindig nem hiszi. Dőlt be­lőle a panasz. Sors által megkímélt emberek pa­naszkodnak ilyen bő sodrással, csaknem lázasan. — Vissza fog jönni — ígértem és melegen meg­szorítottam a kezét, hogy kézfogással próbáljam mindazt pótolni, ami a hangomból hiányzott. S mert ott maradt a járda szélén hangtalanul moz­gó szájjal, meghívtam vacsorára. Kedvenc éte­leit tálaltam elé. Sokba került nekem a bánata; kacsasülttel, uborkasalátával, csokoládétortával próbáltam enyhíteni. — Ha a kislányomat neki ítélik, nem élem túl — mondta rekedten és két kezébe fogta a püspökfalatot, tépte, marcangolta, mintha minden felgyűlt fájdalmát ebbe a puszti- tó mozdulatba zsúfolná. Legközelebbi alkalommal megitta a francia konyakomat, melyet önmagam elől is dugdostam. Majd férfias fegyelemmel közölte velem — csu­pán néha szakította meg előadását egy-egy mér­téktartó átkozódás, szerényebb káromkodás —, hogy őtet megint nem nevezték ki, de egy taknyost neveztek ki ő helyette, egy nagy idió­tát, aki az alapfogalmakkal sincs tisztában. Szem­rebbenés nélkül hagytam, hogy az utolsó cseppet is kitöltse az üvegből. Sokáig nem találkoztunk. Közös ismerőseink­től hallottam, hogy teljesen összeroppant, hetekig feküdt kórházban. Furdalt a lelkiismeret, hogy nem érdeklődtem utána. Elképzeltem, hogy láto­gatási napokon üresen maradt a szék az ágya mellett. Hiába leste az ajtót, a többi beteg hoz­zátartozói tódultak be, virággal, befőttel, titokza­tos kis csomagokkal. Amilyen érzékeny, sebzett, bizonyára gyötrődött, végsőkig csigázva kétségbe­esését, meglevő sérelipeit vélt sérelmekkel tetéz­ve, elmerülve fájdalmában. Napokig töprengtem, hogyan tehetném jóvá mulasztásomat. Hívjam fel telefonon? Képes letenni a kagylót. Levelet írtam neki, biztosítottam változatlan barátsá­gunkról s összeszidtam, amiért nem érdesített betegségéről. Szagtalanító papír Az állatokat felhasználó kísérleti laboratóriu­mokban sok gondot okoz az állatok szaga; vizele­tük bakteriológiai elbomlása rendkívül átható és eltávolíthatatlan szagot okoz. A vizsgálatok sze­rint az átható szag elleni védekezés egyetlen mód­ja: a vizelet elbomlásának megakadályozása. Egy amerikai gyár most érdekes készítményt szaba­dalmaztatott ilyen célokra. A különleges papirt a gyártás során antibiotikumokkal kezelik, göd­rökkel, bemélyedésekkel látják el, alját pedig viasszal, műgyantával, vonják be. A ketrecbe he­lyezett papír bemélyedéseiben összegyűlik a vize­let, az antibiotikum pedig megakadályozza a bak­teriológiai bomlást, tehát a szagképződést. Az újfajta papír a hírek szerint felhasználható a romlandó és szagos élelmiszerek tárolására is. Papírgyári hulladékzuzó gép Ivan Svoboda csehszlovák mérnök újfajta zú­zógépet szerkesztett a szálasanyagok kemény al­katrészeinek szétzúzására. Az uj géppel a papir- gáfpbe került göcsös fadarabok, fakérgek, hulla- dékpapir, sőt a kisebb kövek és tégladarabok is sikeresen pépesithetők. A gép belsejében hornyos tárcsák forognak a velük átellenben elhelyezett acélfogakkal szemben. A gépbe táplált pépet li- kacsos lemez tartja vissza, ennek nyílásain a pép kisebb részecskéi átfolynak. A nagyobb részecs­kéket, idegen anyagokat a lemez visszatartja, ezek a hulladékanyagok azután újra meg újra acérfoakhoz kerülnek, egészen addig, amig meg­felelő nagyságúra zúzva át nem jutnak a lemez likacsain. A gép kétféle nagyságban készül: napi 100 tonna és napi 150 tonna teljesitményü papír­gyárak részére. A gépek által feldolgozott, egyéb­ként használhatatlan hulladék általában 3—5 százalékát teszi ki a. termelésnek. son ment keresztül. Egyes birtokokat németek vettek át. majd 1861-beh sokan beálltak Lincoln hadseregébe. De ha a település magyar jellege meg is szűnt, sok magyar maradt ott hosszú évekig. Varga Ferenc 1871-ben, Zichy László 1877-ben, Takács Ferdinand 1889-ben, Radnich István 1910-ben hagyta el Uj Budát. Ki más vi­dékre költözött, ki a másvilágra. Uj Budá-ból DAVIS CITY lett, ahol ma is él jó sok leszárma­zottja az első települőknek. Hungarian Farm 1853-ban Mészáros Lázár, volt Kossuth tábor­nok megszervezte New Jersey-ben a HUNGA­RIAN FARM telepet, Scotch Plain-en, Westfield közelében. Mészáros pedáns katona volt, aki Petőfit is összeszidta, hogy nyakkendő nélkül jár. Le is

Next

/
Thumbnails
Contents