Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-12-20 / 50. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 20; 1962 AZ xmm BCTOKS ■wsásaimk első éves “HASZONRÉSZESEDÉSE” Az üzleti vállalatok évzáró jelentései igen érdekes adatokat tárnak fel arról, hogy a profitért folytatott törtetésük milyen eredményekkel járt ez évben. Némelyikükkel azért is érdemes foglalkozni, mert adataik meghazudtolják állandó sirámaikat a “profit-szorulásról”, ami magyarán csak annyit jelent, hogy soha sincsenek megelégedve. Különleges kivizsgálást érdemel az American Motors Corporation jelentése és ennek is az a része, amely az alkalmazottaival való haszonrészesedésre vonatkozik. Mint tudjuk, 1961-ben az American Motors és az Auto Workers Union között létrejött munkaegyezmény alapja a “Progress sharing”-nek nevezett haszonrészesedési terv volt, amellyel Walter Reuther még 1958-ban kezdett foglalkozni. Hogy milyen eredménnyel járt a munkásokra nézve ez az egyezmény, azt azért is érdemes kivizsgálni, mert Mr. Reuther ki akarja ezt terjeszteni a többi autóvállalatoknál dolgozó munkásokra is az 1964-ben sorrakeriilő bér- tárgyalásnál. Az első iránymutató az a hangos dicséret, amivel az American Motors vezetői illették a terv első évi, rájuk nézve még “szerény” eredményét. A haszonrészesedési program még nincsen teljesen kibontakozva, mondotta Richard Cross, a vállalat elnöke, “de vannak már érzékelhető bizonyítékai a még várható előnyeinek”. Persze az American Motors által “várható” előnyöknek. Ezek a bizonyítékok a máris érezhető előnyökben mutatkoznak. Ezek között van az az egy és fél millió dollár megtakarítás, amit egy öt perces mosakodási idő megvonása a munkásoktól hozott a vállalatnak. Azonkívül megvonták a munkásoktól a drágasági pótlékot is, ami a megélhetési index emelkedésével járt volna nekik a régi szerződés szerint. Ez a vállalatnak még 500,000 dollár megtakarítást jelentett az elmúlt évben. A vállalat elnöke a munkások termelékenységének jelentős emelkedéséről számolt be, amit a haszonrészesedés program létezésének tulajdonit s ez évi $5.000.000 külön hasznot jelentett a vállalatnak, “amit még fejleszteni fogunk”, mondotta reményteljesen. Mit kaptak a munkások? ■ Miután már van fogalmunk az autógyárosoknak jutott “megfogható” előnyökről nézzük meg most, hogy mit kaptak a munkások a haszonrészesedésből? Azt mindjárt leszögezhetjük, hogy “megfogható” eredményt, azaz pénzt, — semmit. A vállalat részvényeket juttatott a számukra, elé azt sem adta a kezükbe, hanem a Detroit Bank & Trust Co. gondjaira bízta. A munkások csak egy “igazolványt” kaptak, amely megmondja, hogy mennyi kötvény jutott osztályrészéül egyeseknek. A kötvények száma függött attól is, hogy a munkás mennyit dolgozott és mennyit keresett az évben. Két évig nem nyúlhatnak ugyan hozzá, el sem adhatják, de még szavazati jogukat sem gyakorolhatják, mint kötvénytulajdonosok a szabályok szerint. Amikor a szerződés létrejött 1961- ben, az American Motors részvénye a tőzsdén $19.50 értékben volt jegyezve, ez év novemberében 10 százalékkal esett, azaz 17.62 volt az érteke. Hogy mennyit fog érni két év múlva, amikor a 27,000 munkás esetleg piacra dobja a saját részvényeit, hogy valami pénzt lásson belőlük, azt előre nem tehet tudni, de elvárható, hogy ez értékcsökkentést fog létrehozni. Az American Motors a november 15-én kiadott' jelentésében hozta nyilvánosságra, hogy a nyereségből mi jutott a 27,000 gyári alkalmazottjának. Az elosztás a következőképpen történt: A szerződés szerint a profitból félretesznek először a részvénytulajdonosok tőkébefektetésé- rek megfelelő 10 százalékot. Ez ebben az évben 20.000,000 dollárt tett ki. A profit fennmaradó összegének 15 százaléka képezi a munkások haszonrészesedését, Ebből kétharmadrészt félretesznek a munkásoknak járó biztosítási jutalékok fedezésére és a megmaradt 5 százalékért, azaz ebben az esetben 3,255,636 dollár értékben, _rész- vényeket osztanak ki a munkások között. Átlagban 7.3 részvény jut egy munkásnak. Itt meg kell jegyezni, hogy a munkások ennél a munkaszerződésnél nem kaptak béremelést. Felemelték ugyan a biztosítási, azaz a jóléti juttatásokat, de ezek fedezése a vállalat profitjától függ, vagyis attól az összegtől, amely a munkások profitrészesedésének 10 százalékát alkotja. Tehát, ha a vállalat csökkent profitot jelent be, akkor a munkások jóléti juttatásai is csökkennek. A nyereség elszámolásnál az első mindig az az összeg, amit a vállalat az üzleti befektetésekre és az üzlet menetének biztosítására von le és ez lehet változó, mert itt a vállalatnak szabad manőverezési lehetőségei vannak. A jövő szempontjából a vállalat vezetői már most beszélnek arról, hogy “haszonrészesedő” munkásoknak számolni kell a “veszteségrészesedéssel” is. Ha tehát az üzleti levonások után a nyereségből nem jut részesedés a munkásoknak, akkor a nyugdij- és egészségbiztosítási alap fogyásnak indul és végkép el is tűnhet. A United Auto Workers a másik három nagy autóvállalat munkásai részére béremelést és a jóléti juttatások emelését is megnyerte a szerződésben. De azok meghatározott juttatások, amelyeket nem tettek a vállalat profitjának nagyságától függővé. A munkások pihenési idejét sem vágták le 5 perccel, mint az American Motorsnál. A “haszonrészesedés” és a “népi kapitalizmus” rokonlelkek. Ugyanabba a népet félrevezető kategóriába tartoznak. A dolgozóktól a műnk-« iram nagyobb megfeszítését és a követeléseikről való lemondást igénylik, hogy mindezzel is hozzájáruljanak a profit növeléséhez, amit igy akarnak a munkások elsőrendű érdekévé tenni. A rö- videbb munkahét követelést is ezzel akarják levenni a szakszervezetek programjáról. “Miután úgyis a munkások kaniák meg a nro- fitot, feltéve, hogy ha van profit”, cikkezik a Detroit Free Press a november 19-iki. számában, “nincs szükség a biztosított, 40 órás hétre alapozott keresetre sem.” Ehelyett azt ajánlja, hogy a munkások hetibére a 36 órás munkahétre legyen megszabva, hogy a leszállított munkaidő ne legyen összekötve béremeléssel, hanem bízzák azt a profitra, amelynek az állandó növekedéséről kell gondoskodni, mert akkor a munkásoknak is nagyobb rész jut belőle. A bószok és a bíróság sokalják az $1.25-ös órabéri Newyorki munkáltatók megfellebbezték a városi tanács által elfogadott minimális bérskála törvényt a New Yorki állami Fellebbviteli Bírósághoz, amely e héten úgy döntött, hogy a városnak nincsen joga olyan törvényt elfogadni, amely hatálvtalanitjá az ugyanarra a kérdésre vonatkozó állami törvényt. A városi tanács törvénye a minimális órabért 1.25 dollárban állapította meg New York éhbérért dolgozó munkásai részére és hogy egy év múlva ez $1.50-re emelkedjen. A N. Y. állami törvényhozás $1.15-ös minimális órabért iktatott törvénybe, amely $1.2o-re emelkedne, de csak 1964 októberében. A városi tanács a newyorki szakszervezetek és a City Labor Council követelésének engedve emelte a minimális órabért New Yorkban, mert a könnyű iparokban és a kiszolgáló iparokban dolgozó munkások, többségükben négerek és porto- rikóiak, a 45—48 órás munkahét mellett sem képesek családjukkal megélni a keresetükből. Sokan ezért városi segélyre szorulnak. Wagner polgármester kijelentette, hogy az állam legfelsőbb birósága elé viszi a kérdést, hogy megvédje a városi törvényt és lépéseket tervez az állami minimális bérskála felemelésére is. “Nem lehet törvénytelennek minősíteni a város igyekezetét, amellyel meg akarja védeni polgárait az éhbérrel való kizsákmányolástól”, mondotta. A munkáltatók nevében a Mosodaipar Szövetkezete és az Étkezdék Állami Szövetsége indította meg az eljárást a városi törvény ellen. Hogy lehel 35 százalékkal több profitol kisajtolni Swift & Company húsfeldolgozó komplexum jelentette, hogy az okt. 27-én zárult 1962-es üzleti évben 3o százalékkal több profitot csinált, mint 1961-ben, bár az üzleti forgalma valamivel a félszázalékon felül volt csak több, mint a taváéi- A tiszt? nyereség 12,049,688 dollárról 16,- 313,027 dollárra emelkedett és a részvények jutaléka $2.01-ről $2.72-re. Mindent összevetve kitűnő üzleti év volt. Ehhez még az is hozzájárult, hogy az adminisztráció jóvoltából a nagyüzleteknek uj felszerelésekre költött befektetésekre nyuj tott adóelengedés cimén a vállalat vagyona még 647,572 dollárral fog gyarapodni. A cég évi jelentése nem ad felvilágosítást arra a kérdésre, hogy a forgalom jelentős növekedése nélkül, hogy tudott ilyen hatalmas profitemelkedést kimutatni. Sőt, a különböző termelési ágazatairól (ilyen sok van a Swift & Co.-nak) szóló jelentésekből az tűnik ki, hogy mig egyik-másik javult, a legtöbbnél “az eredmény nem volt kielégítő.” Van a cégnek marha-, sertés-, borjú-, bárány- frisshus és preparált húsfeldolgozó üzeme. Tejtermék, szárnyas és fagylalt, továbbá ételolaj, finomító, margarin feldolgozó és fűszer részlege. Természetesen a leölt állatok bőre is kereskedelmi árut képez. De van néhánv biztositó intézet is a Swift & Co. kezelésében, csak azokról nem sokan tudnak, mert más néven működnék. Ezek a Security Mutual Casualty Co., a Globe Security Insurance Co. és a Globe Life Insurance Co. leányvállalatai Kanadára is kiterjednek. Ha tehát nem az üzleti forgalom növekedése hozta a szépen gyarapodott profitot, akkor miként lehet ezt elkönyvelni? Aki a gazdasági kérdésekben csak egy kicsit is jártas, az tudja, hogy a legtöbb hasznot a munkáltató-a munkásokból préseli ki. Akkor is ha dolgoznak, de még akkor is ha elbocsátják őket — vagy egy részüket. A húsfeldolgozó iparban sok munkást bocsátottak el állásukból az utóbbi évben. A vállalatok elköltöztették üzemeiket az ismert húsfeldolgozó központokból, ahol a munkások meg voltak szervezve. Chicago egyike a legrégibb ilyen központoknak, ahol az elavult üzemeket bezárták és másutt uj gépekkel, olcsóbb munkaerővel berendezett üzemeket nyitottak. A termelés aránya kevesebb munkással is megnövekedett ezekben az uj üzemekben. Kevesebb munkásnak — különösen, ha szervezetlenek — kevesebb a fizetése. Ez a termelőköltségek jelentős csökkenését és következetesen a profit emelkedését jelenti. Amikor béremelésről van szó, akkor a munkáltató az árak emelésével pótolja a kiadások növekedését. Ha azonban munkásokat bocsátanak el, vagy a jobban fizetett szervezett munkásokat szervezetlenekkel cserélik ki, vagy ha északról délre költöztetik az üzemet, ahol még a szervezett munkás bére is alacsonyabb, a gyárosok nem vezették be azt az eljárást, hogy akkor az árakat is arányosan csökkentsék. így aztán duzzadtabb profitról számolhatnak el. A Swift & Co. az ez év márciusában nyitott uj üzemét Rochelle, 111.-ban e héten lezárta, mert az ott alkalmazott 600 munkása megszervezkedett és lecsatlakozott a United Packinghouse Workers Union-hoz. A 787-es lokál ragaszkodik ahhoz, hogy a munkásszerződés legven szerves része a szakszervezet és a cég közötti egyetemes munka- szerződésnek, azt amint azt az irtem vezetősége meg is Ígérte októberben, amikor a szakszervezetet hivatalosan elismerték az itt alkalmazott munkálok képviselőjeként. Az unió egynapos sztrájkkal támasztotta alá a követelését, amire a cég a munkások kizárásával felelt. Moultrie Georgiában a Swift & Co. ottani üzemében dolgozó 500 munkást képviselő Meat Cutters Union 522-es lokálja az üzemvezetőség követelésére 5 centes órabérlevágást es a munka- szerződés más szabályainak megváltoztatását fogadtatta el a munkásokkal, hogy elősegítse az tizem versenyképességét. Mr. Wood üzemvezető szerint erre azért volt szükség, mert a termelési költségek ebben az üzemben magasabbak voltak, mint a környéken levő más üzemekben, amelyeknek többsége szervezetlen munkásokkal dolgozik. A fenti eljárások részei a profitharácsolásnak, amit a munkáltatók sem a munkásokkal, sem a fogyasztókkal nem hajlandók megosztani. A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE, EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE! 4 j Munkásmozgalom BgBüi mimiumn orri■ i r«»7»■ ■ »■ i ■■■ »»iiiwmmtii■ n■ u»»uiitCTSBI
