Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-12-20 / 50. szám
Thursday, December 20, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD 3U Az AT&T népellenes küzdelmei Az American Telephone & Telegraph Co., a leggazdagabb amerikai cég, újabb profitlehetőséget harcot ki magának. — Az adófizetők pénzén kifejlesztett í(communications satellite“ rendszerét e magánvállalkozás teljesen kisajátítja Az American Telephone & Telegraph Co. — AT&T — 24 milliárd és 600 millió dollár vagyonnal rendelkezik és igy a világ legnagyobb magán- vállalkozása. Tökéje nagyobb, mint az utána következő három legnagyobb amerikai vállalatnak — a Standard Oil of New Jersey-nek, a General Motors-nak és a U. S. Steel-nek — együttvéve. A Bell System, ahogy más néven ismerik, kb. 72 millió telefonkészülékkel rendelkezik az országban. Az összes nagyvárosban, ahol Bell működik, nincs versenytársa és igy monopólhelyzetben van. Ezenkívül a nemzeti parkok és a kaszárnyák, valamint a Civil Aeronautics Board által kezelt földi vonalak is a tulajdonában vannak. Ennek a hatalmas vállalatnak még más nagy üzleti érdekeltségei is vannak, amely 1913-ra nyúlik vissza. Ekkor az igazságügyminisztérium- mal kötött megállapodás szerint, az AT&T “kilépett” a távirati üzletből. Ennek ellenére megtartotta nevében a távirat szót, ami nagyon kifejezi a valóságot, mert a távirati hozam 45 százalékát még ma is azt AT&T zsebeli be a teletypewriter- ek és más szolgálati formákon keresztül. De a telefonszolgálat címén beszedett összeg jelentős része ugyancsak távirati szolgálatokból származik, így kerüli meg az AT&T az állammal kötött meg állapodást. A Bell-rendszer monopolisztikus helyzetéből folyik, hogy alaposan kihasználja a profitszerzési lehetőségeket. Ennek egyik .formája a Western Electric Co. A Western Electric Co. az AT&T leányvállalata és ha a tőkéjét beszámítanák a telefonvállalat tőkéjébe, akkor ez sokkal többet tenne ki a fent említett 24.6 milliárdnál i is. Hivatalosan a West- era Electric látja el az AT&T-t fejszereléssel. A vásárlások, mint kiadások jelennek meg a telefonvállalat könyvvitelében és jelentősen csökkentik a nyereségi mérlegét. A Western Electric, mint a nemzet legnagyobb defense contractora ismert az amerikai közönség előtt, amelyik kifejlesztette a Nike rakétát. A legutóbbi vizsgálat során, amelyet John Mc Clellan szenátor (D., Ark.) vezetett, kiderült, hogy a kormány 2.5 milliárd dollárt költött el az adófizetők pénzéből a Nike fejlesztésére, amely mind a Western Electric kasszájába folyt be. A közönség pénzéből fedezett kutatás eredménye aztán teljes egészében ennek a magánkézben lévő vállalkozásnak az érdekét szolgálta. Az AT&T és a Western Electric összemüködésé- ből következik, hogy az előbbi 1960-ban 1 milliárd és 250 millió dollár profitot szei'ezhetett. Ez több naint amit valaha is szerezhetett egy vállalkozás egy év alatt, a történelem folyamán bármikor! Még több profit Az AT&T urainak azonban ez a hatalmas profit sem elég. Egy újabb, még nagyobbszabásu üzlettel akarják növelni bevételüket. Ez az újabb nyereség a mübolygók felhasználásából származik majd. Mint ismeretes a mübolygók rendszerén keresztül építenek ki egy olyan hálózatot, amely lehetővé teszi a televíziós és rádióadások tengerentúli közvetítését. Ez az u. n. communications satellite system. A mübolygók rendszere kiküszöböli a tengeralatti kábelvezetékek szükségességét is, mert a telefonbeszélgetéseket ugyancsak le lehet bonyolítani rajtuk keresztül. Kevésbé ismeretes azonban az a tény, hogy a communication satellite eredményeinek kutatását elsősorban a szövetségi kormány pénzelte. A hatalmas profit lehetőségét biztositó találmányt viszont teljesen magánkézbe akarják juttatni. Még az Eisenhower-kormány utolsó ténykedései közé tartozott, hogy a National Aeronautics and Space Administration (NASA) megegyezést kötött a Federal Communications Commission-nal (FCC) a miibolygórendszer gyakorlati alkalmazásának a kifejlesztésére. Ennek a megegyezésnek a keretében biztosították azt is, hogy a fejlesztés csak magánvállalkozás keretei között lehetséges. Tehát maguk a kormányszervek határozták el, hogy az adófizetők pénzén kikutatott és kifejlesztett találmányt, egy magántulajdoniban lévő vállalatnak adják. Felmerülhet a kérdés, hogy hol van itt az AT&T? Hisz eddig még egyáltalán nem szerepelt a neve. Papiron sehol nem található, de azok a szenátorok és képviselők, akik a communications satelliíe köztulajdonba vételéért küzdenek, teljesen meg vannak győződve arról, hogy az egész megállapodást a NASA és az FCC között, az AT&T ügyvédei készítették el és szövegezték meg. Ha ezek a törvényhozók, akik ellenzik a miibolygórendszer magánkézbe juttatását, követelnék a törvény előtti teljes vizsgálatot, akkor lehet, hogy meg volna az esély a háttérben folyó manőverezések leleplezésére. Talán be lehetne bizonyítani, ami úgyis nyilvánvalónak látszik, hogy a NASA és a FCC, az American Telephone and Telegraph Co. “lobbystái”! Tehát az egész szerződés és megállapodás a két kormányszerv között csak egy magánvállalkozás érdekében történt. A kormány pénzén kifejlesztett mübolygó rendszerrel kapcsolatos kutatások, Estes Kefauver szenátor (D., Tenn.) szerint, az 1963-as költség- vetési év végére már 470 millió dollárba kerülnek. De ez csak egy kis része a kiadásoknak. Dr. E. C. Welsh, aki az elnök Űrkutatási Tanácsának a titkára, tanúvallomásában kijelentette, hogy 25 milliárd dollárt fordítottak az űrkutatásra és rakéták fejlesztésére (a rakétákat felhasználják a communications satellite felbocsátására is), mely bői 90 százalékot az amerikai adófizetők fedeztek. -De még ezzel sem merült ki a mübolygó rendszer hatalmas befektetése. James Webb, a NASA Néhány héttel ezelőtt, amikor az u. n. kubai krízis kirobbant, kormányunk azt állította, hogy a szovjet rakéták komolyan fenyegetik az Egyesült Államok biztonságát és ezért kénytelen életbeléptetni a blokádot a Karib-tengeri szigetország ellen. Az újságok és folyóiratok még rádupláztak erre és azt emlegették, hogy a kubai támaszpontokkal a Szovjetunió nagy előnybe kerül velüixk szemben. A kubai krízis szerencsére elsimult, amiben nem kis szerepe volt a szovjet miniszterelnök felelősségteljes intézkedéseinek, és igy sikerült megmenteni a világbékét. Az emberiség boldogan lélegzett fel a földgolyó minden pontján, hogy az uj tömegpusztító fegyvereket nem próbálták ki, ami az élet megsemmisülését jelentette volna. Ezért kelthet általános megdöbbenést a U. S. News & World Report folyóirat cikke, amelyben arról olvashatunk, hogy “most Oroszországon a sor, hogy a ‘rakéta-hiány’ miatt aggódjon.” A cikkből kitűnik, hogy az Egyesült Államok olyan hatalmas mennyiségű ICBM-et gyártott az utóbbi időben, hogy messze maga mögött hagyta a Szovjetuniót. Ezután megtudhatjuk, hogy az uj távrakéták milyen hatalmas pusztítást tudnak okozni az ellenfél táborában egy fél óra leforgása alatt. A folyóirat pontos adatokat közöl erről a pusztító erőről: Az Egyesült Államok arzenáljában a következő stratégiai rakéták találhatók jelenleg: 157 Atlas és Titán kontinensközti rakéta, amelyek az Egyesült Államok nyugati körzetében vannak elhelyezve. Ezek sokmegatonos erősségű bombákat képesek sokezer mérföldnyi távolságra szállitani. 144 Polaris-rakéta, amelyeket 9 nukleáris hajtású tengeralattjáró hordoz állandóan, a Szovjetunióhoz közeleső vizeken cirkálva. Mindegyik rakéta legalább kétharmad megatonos erősségű bombát szállíthat, vagyis több mint harmincszor akkorát egyenként, mint amilyet Hiroshimáia dobtak. 105 Thor és Jupiter középtávú rakéta. Ezek az angliai, olaszországi és törökországi támaszpontokon vannak elraktározva. 1,500 mérföldnyi hatósugaruk van, tehát mélyen be tudnak hatolni a Szovjetunió területére. Mindegyik képes egy megaton erejű bombát szállitani. Az Egyesült Államok összes rakétáinak a száma, amelyekkel képesek elérni a Szovjetuniót: tisztviselője vallotta, hogy á kormány tovább fogja folytatni a kutatást ezen a téren, és ha az egész rendszert egy magánvállalkozásnak adják át, akkor világos, hogy ez hatalmas hasznot fog'ennek szerezni az adófizetők által fedezett kutatásokból, minden ellenszolgáltatás nélkül. Nagy újságjaink, amelyek rendkívül gúnyos hangon tudnak kifigurázni olyan külföldi politikai vezéreket, akik nekik nem tetszenek, szó nélkül nyelik le a közönség pénzének ezt a nagyarányú elpocsékolását és elherdálását. Sőt, egyes újságok még dicsérő jelzőkkel is ellátták a telefonvállalatot,- amely “lehetővé tette a Telstar orbit-* ba küldését.” A “Bell Laboratóriumot” dicsérték a vállalkozás sikeréért, amely kockáztatta részvényesei pénzét a kutatás céljaira. Kefauver szenátor az igazságnak erre a nagyfokú eltorzitására gondolhatott, amikor a következő kijelentést tette: “A Telstar (mübolygó) semmibe nenr fog. kerülni az AT&T részvényeseinek, ellentétben azzal, amit az AT&T képviselői mondanak. Minden pennyt, amelyet rá költenek, az adófizetők és telefon használók fogják előteremteni; minden egyes olyan dollárt, amelyet nem fognak levonni az AT&T adójából, a telefont használókra hárítják majd.” Végső soron tehát az egész amerikai nép szenvedi meg a kormány “nagylelkűségét”, amellyel megajándékozza a világ leggazdagabb vállalatát. Ezért szükséges, hogy a tömegek felsorakozzanak ebben a kérdésben azok mögött a szenátorok és képviselők mögött, akik a filibuster (agyonbe- szélés) eszközével akadályozták csak meg a communications satellite system magánkézre jutásának szentesítését, a kongresszus elmúlt ülésszakában. Reméljük, hogy harcukat folytatják a következő ülésszakon is. 406. Az amerikai folyóirat szerint a Szovjetuniónak ezzel a hatalmas mennyiséggel szemben mindössze 125 olyan rakétája van, amely képes elérni az Egyesült Államokba, háború esetén. Ebből 50 tengeralattjáróról bocsátható ki, de csak a tenger felszínéről és nem a mélyből, mint a Polaris rakéták. Ezek szerint közel 4 az 1-hez a két nagyhatalom távrakéta erősségének az aránya. A nyugati szakértők szerint ez az arány csak növekedni fog a közeljövőben. Egyesek szerint a 10 az 1-hez arányt is el fogja érni az Egyesült Államok előnyére. Ugyancsak az amerikai katonai szakértők állítják azt is, hogy a Szovjetunió meglepetésszerü támadása sem okozhat nekünk fejfájást, mert még ebben az esetben is olyan erővel tudunk visszaütni, ami a támadó teljes megsemmisülésével jár. A hatalmas arányú távrakéta építést úgy tudtuk persze elérni, hogy rengeteget költöttünk el a fegyverkezésre. Kétszer-háromszor annyit, mint amennyit szövetségeseink fordítottak erre a célra. Minden békeszerető emberben felmerülhet a kérdés, hogy ha a katonai szakértőink reálisan mérték fel a helyzetet, akkor miért volt szükség a Kuba körül kirobbant háborús feszültségre, amelyből kis híján ki nem pattant a világot lángba boritó harmadik világháború. Ha ilyen jelentős a mi katonai erőnk, akkor felesleges volt a nagy felhajtás az ország biztonságát illetően. .. De azon is elgondolkozhat az emberiség, hogy ha ilyen pontosan ismerik a nyugati katonai szakértők a Szovjetunió katonai erejét, hogy még a távrakéták számát is meg tudják mondani, miért ragaszkodik kormányunk a helyszínen való ellenőrzéshez az atomkisérletek eltiltásával kapcsolatban? Hisz úgyis pontosan tudják mi megy ott végbe. Legalább is ezt állítják. . . MAGYAR TUDÓSOK ELŐADÁSAI PÁRIZSBAN. — (Lásd Naptár cikkünket.) Dr. Rényi Alfréd akadémikus “Párbeszéd a matematikáról” címmel előadást tartott a párizsi Magyar Inté'zet- ben. Dr. Enyedi György a Sorbonne-on tartott előadást a magyarországi mezőgazdasági települések földrajzi problémáiról. ... akkor miért olyan harciasak? A U. S. News & World Report szerint Amerika sokkal több távrakétával rendelkezik mint a Szovjetunió
