Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-07-19 / 28. (29.) szám
Thursday, July 5, 1962. AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD Hogy mosolyt varázsoljunk olvasóink arcára! O' HENRY: A SAJTÓ HATALMA AZ ÚJSÁG reggel 8-kor ott feküdt Giuseppi ujságbódéjában. Az olasz újságárus átment a másik oldalra, egy kicsit udvarolgatni. Volt ebben a tettében egy kis szakmai ravasszág is: hadd vigyék csak el a vevők maguk a lapot, szokjanak hozzá, hogy ő nincs ott. Giuseppi hitt abban a mondásban, hogy a viz nem forr fel addig amíg figyelik. A mi újságunk szokásához és bevallott céljához híven “nevelője, vezetője, bírája, pártfogója, háztartási tanácsadója és zsebbkönv- ve” olvasóinak. Sok kiváló cikke közül hármat szeretnék kiemelni. Az első szerény, de lelkes szavakkal fordult a szülőkhöz és nevelőkhöz, mélyen elítélte a testi fenyítést. A másik nyomatékos figyelmeztetéssel egy közismert munkásvezetőhöz fordult, aki hiveit sztrájkra buzdította és ezzel sok mindenfélefajta kellemetlenségnek lehet az okozója. A harmadik ékesenszóló felhívást intézett a lakossághoz, hogy támogassa a rendőrségnek, ennek a köz számára olyan értékes szervnek mind hathatósabb munkáját. Az egész társadalmat érintő eme fontos Írások mellett, ott volt a főszerkesztő által vezetett “Szív küldi” rovat is. Ezúttal egy fiatalemberhez szólt, aki szerelme tárgyának könyörtlenségét panaszolta. Megkapta az útbaigazítást, hogyan nyerheti meg teljesen a nő szivét. A “Szépségápolás” rovatban egy fiatal hölgy- olvasó kapott kimerítő tanácsot, hogyan érheti el azt, hogy a szeme csillogóvá, az area rózsássá és az arckifejezése vonzóvá váljék. Végül a “Nyilttér” rovatban a következő megható felhívás foglalt helyet: “Drága Jack! Bocsáss meg! Neked volt igazad! Várj rám a Madison tér sarkán fél 9-kor. Délben utazhatunk.” 8 órakor egy kimerült lázas tekintetű fiatalember haladt el Giuseppi újságárus standja mellett, odadobott egy pennyt a pléhtányérra és elvette a legfelső újságot. Álmatlan éjszaka után későn ébredt, 9-re az irodában kellett lennie, de addig még sietve borotválkozni, no meg kávézni akart. A borbélyt elintézte és tovább rohant. Az újságot zsebrevágta azzal, hogy majd ebédnél elolvassa. A következő sarkon a lap kiesett a zsebéből. egy pár uj kesztyűvel együtt. A fiatalember három háztömbbel odébb vette csak észre és kétségbeesve fordult vissza. Pont fél 9-kor ért a sarokra, ahol kesztyűje és az újságja feküdt az úttesten, de különös módon nem törődött már az elveszett holmikkal. Két kis kezet szorongatott olyan erősen, ahogy csak tőle telt és mélyen belemerült egy bűnbánó szempár tekintetébe: a szive pedig ujjongott a boldogságtól. “Jack drágám” — mondta a lány “tudtam, hogy pontosan itt leszel!” “Nem tudom, mit akar ezzel mondani” — gondolta a fiú magában !■—“de igv van ez jól.” Egy szélroham felkapta az újságot, lapjait szétnyitotta és továbbpörgette egy mellékutcába. Ebben az utcában éppen az a fiatalember hajtotta fogatát, aki a “Szív küldi” rovattól kért tanácsot : hogyan hódítsa meg a nőt aki után sová- rog. A PAJKOS szél az újságot a ló fejéhez sodorta.. A ló ettől megvadult és négy utcán át száguldott a kocsival, eltépte a kantárt belegabalyodott egy tüzoltócsőbe, és végül a fogatból nem maradt más, mint egy halom fatörmelék. A délceg fogattulajdonos pedig ott feküdt csöndesen az aszfalton, éppen egy bizonyos barnatéglás ház előtt. A lakók gyorsan bevitték a házba. Egyik közülük, egy fiatal hölgy, ölébe vette a fiatalember fejét és nem törődve a kiváncsi fülekkel, ezt hajtogatta: “Te voltál az egyetlen, Bobby! Te, te, örökké csak te! Hát nem vetted észre? Ha te meghalsz, mi lesz velem?!” De ebben a nagy szélben sietnünk kell, hogy követhessük szélsodorta újságunk útját.. O’Brien közrendőr fülelte lé ezúttal, mint a forgalmat veszélyeztető tényezőt. Lapjait nagy, húsos ujjaival kiegyengette, miközben véletlenül éppen kedvenc kocsmájának bejárata előtt állt. Az egyik focimét nagy nehézkesen kisilabizálta“ A sajtó a rendőrség védelmében!” Halk fütty — ez Danny, a főcsapos. Ajtónyikorgás. “Igyál már egy kortyot, Mike, öreg fiú!” A nagyalakú sajtótermék barátságos lapjai logé bújva. O’Brien közrendőr biztonságban fogyasztja el a jól megérdemelt italt. Megerősödve, felfrissülve, rendíthetetlen nyugalommal folytatja hát hivatalos körútját, összehajtotta a lapot és játékos kedvében egy arra haladó kisfiú karja alá csúsztatta. Ez a Johnny nevezetű gyerek hazavitte magával az újságot. Nővére, Gladys, épp az a fiatal lány volt, aki a “Szépségápolás” rovat vezetőjéhez fordult tanácsért. A levelet hetekkel ezelőtt adta fel, már nem is remélte, hogy választ kap rá. Gladys sápadt arcú, kifejezéstelen, unott tekintetű lány volt. Épp öltözködött, hogy lemenjen vásárolni. Az újságnak két lapját gyorsan — a szél miatt ■— szoknyája alá tűzte, és csodálatos hatást ért el vele: pont úgy zizegett, mint egy valódi selyem alsószoknya. LENT az utcán, találkozott a szomszéd Brown- lánnyal, megálltak beszélgetni. A Brown-lány el- zöldült. Csak egy 5 shillinges selyem idézhette elő ezt a suhogást, amit Gladys alsószoknyája hallatott. A lány sápadtan az irigységtől, valami csípős megjegyzést tett és összeszoritott ajakkal odébb állt. Gladys a körút felé haladt. Szeme csillogott, mint a hegyi kristály, arcát rózsás pir öntötte el, a diadalmas, finom mosoly egész megszépítette őt. Ezt kellett volna látnia a “Szépség- ápolás“ rovatvezetőjének ! Hiszen valami olyat irt a válaszában, hogy a csúnya arcot a mások iránt táplált gyengéd érzések teszik vonzóvá. No, tessék!... A munkásvezér, akihez a lap ünnepélyes s erélyes figyelmeztetését intézte, Gladys és Johnny apja volt. Felszedte a lap maradványait, melynek másik része olyan hathatósan szolgálta Gladys szépségét. Az ellene irányuló cikk elkerülte figyelmét, de annál viharosabb lelkesedéssel üdvözölte a “Rejtvény” rovatban azt a furfangos fejtörőt, amely egyaránt rabul ejti mind az egyszerű lelkű, mind a nagymüveltségü olvasót. A munkásvezér félbetépte a lapot., ceruzát ragadott és önfeledten belemerült a rejtvény megfejtésébe. Három órával később, miután hiába vártak rá a megjelölt helyen, a konzervatívabb vezetők ugv határoztak, hogy alávetik magukat a választott bíróság döntésének — s ezzel a sztrájkveszély szerencsésen elhárult. Az újság következő száma színes beszámolóban harsogta akciójának érdemét abban, hogy a sztrájk elhárult. A lap megmaradt része is megtette a maga hatását, Mikor Johnny az iskolából hazatért, keresett magának egy magányos zugot és eltávolította nadrágjából azokat az ujságlapokat. melyeket előzőleg, bölcs előrelátással elhelyezett azokon a anatomikus felületeken, amelyeket az akkori iskolai fegyelmezés általában legjobban igénybe vesz. Johnny magániskolába járt, és épp meggyűlt a baja a tanítóval. Amint mondottuk, a reggeli kiadás kitűnő cikket közölt a testi fenyítés ellen — és ime meg is volt az eredménye. Ezek után ki is kételkednék még a sajtó hatalmában ? JA KOSZI, A V HASEK: OSZTÁLYKÜLÖNBSÉG Niklasz uradalmi ispán és Pazsek ur, a jószág- igazgató igen jó barátságban voltak egymással. Naponta együtt ültek a Ticska-féle falusi vendéglőben. Elválhatatlan ivócimboráknak ismerték őket, olyannyira, hogyha a faluban valakit alaposan megtréfáltak, úgy mindenki tudta, hogy a kópéságot Niklasz ispán és Pazsek igazgató ur együttesen követték el. Niklász ispán nagyon szerette Pazsek igazgatót, de valami mégis elválasztotta őket egymástól és az a valami olyan felháborító dolog volt, hogy az egyébként szelid ispán lelki egyensúlyát teljesen felborította. Ugyanis akárhányszor együtt mulattak a Ticska-féle vendéglőben és a mulatozás végén valamilyen csínyt követtek el a faluban — ami rendszerint abból állt, hogy a községi rendőrt a kacsaúsztatóba lökték — másnap az egész falu azt mesélte, hogy “Niklasz ispán olyan részeg volt tegnap, mint egy disznó, Pazsek igazgató ur is jó hangulatban volt.” Az igazság persze az volt, hogy mindketten egyformán sokat ittak, és egyformán be voltak rúgva. Nem lehetett tehát csodálkozni azon, hogy Niklász ur mindent elkövetett, annak érdekében, hogy ez áldatlan helyzet megváltozzék. Volt eset hogy szándékosan mértéket tartott az ivásban s addig, amig ;i jószágigazgató három pohár sört hajtott le, ő csak egyet. A végeredmény tehát 1:3 volt az igazgató javára, ami abban nyilvánult meg, hogy hazafelé menet Niklasz ispán józanul és magabiztosan lépkedett a részegen dülöngélő és éktelenül káromkodó igazgató mellett, Másnap azonban faluszerte mégis úgy mesélték egymásnak az emberek az esetet, hogy “Niklász ispán megint olyan részeg volt mint egy disznó, és Pa- zsek igazgató ur is jó hangulatban volt,” Niklász rádöbbent, hogy itt áthidalhatatlan osztálykülönbségről van szó és ő, a botos-ispán sohasem lehet egyenrangú a jószágigazgatóval. Mégis minden vágya az volt, hogy egyszer azt me séljék egymásnak az emberek, hogy: “Bizony az ispán ur tegnap jó hangulatban volt, de az igazgató, az úgy be volt rúgva, mint egy disznó! Az ispán vágya azonban sohasem teljesedett be és lassan beletörődött abba, hogy hiába iszik kevesebbet, mint a jószágigazgató, vagy akár semmit, a rangot tisztelő falusiak szemében mindig ő lesz olyan részeg, mint egy disznó és a a igazgató csak egy kicsit jókedvű. TÖRTÉNT egyszer, hogy mindketten egyformán be voltak rúgva. Az ispán azért vedelte az italt, mell tudta, hogy teljesen mindegy, mennyit iszik, a jószágigazgató ur pedig abban a tudatban itta magát részegre, hogy jóhirén amúgy sem eshet csorba. A tivornya után nagy ribillió- val végig dülöngéltek a falun, ahol egyenruhás alakba ütköztek. Azt hitték róla, hogy a községi rendőr és heves tiltakozása ellenére bedobták » kacsaúsztatóba. Kiderült azonban, hogy nem a községi rendőr volt. hanem a járőr-szolgálatát végző csendőrőrmester, akit a büntető törvény- könyv szigorú prapgrafusa véd, amely kimondja, hogy hatóság elfeni erőszakot követ el az, aki hivatalos személyre kezet emel. Ettől a perctől kezdve a két cimbora feje felett ott lógott az igazságszolgáltatás pallósa lesujtás- ra készen. Az ügy olyan súlyos volt, hogy nem is a járásbíróság, hanem a kerületi bíróság tárgyalta. A tárgyaláson mindketten azzal védekeztek, hogy-nem tudták mit cselekszenek, annyira ittasok voltak. Tanúként beidéztették^ a kocsmárost, a községi bírót és néhány falubeli gazdát, akik jelen voltak az italozásnál és igy igazolni tudják, hogy a szóban forgó eset előtt a vádlottak fejenként harminc korsó sört ittak. TICSKA kocsmáros volt az első tanú................ —Mondja el nekünk — szólt hozzá a tanács elnöke — milyen álapotban volt Niklasz vádlott, amikor elhagyta a vendéglőt? —Kérem szépen, tanácselnök ur — válaszolt határozott hangon a kocsmáros — az a Niklasz olyan részeg volt, megkövetem alássan, mint egy disznó. —És milyen állapotban volt a jószágigazgató ur ? A kocsmáros tiszteletteljesen az igazgatóra nézett, majd ünnepélyesen kijelentette: —A jószágigazgató ur jó hangulatban volt. Jegyzőkönyvbe vették a vallomást, majd sorra behívták a többi tanút. Valamennyi ugyanígy vallott. Az ügy tisztázottnak látszott, amiért is a bíróság Ítéletet hirdetett. A jószágigazgató ur, mert csak egy kicsit vidám volt, háromhónapi fogházat kapott. Niklasz ispánt azonban felmentette a bíróság, mert tettét részegen, beszámíthatatlan állapotban követte el. És hogy Niklasz ispán elégtétele teljes legyen, az ítélet kihirdetése után a jószágigazgató kétségbesetten felkiáltott: — De kérem, tisztelt bíróság, hiszen én is oly részeg voltam, mint a disznó!! Ez azonban már nem változtatott a dolgon. r- -> — —1 ■— - - - — - - »""»j PAUL’S SHELL SERVICE , GAS, OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS > 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan « ’ Telefon: WA 8-9806 — SZŐKE PAL, tulajdonos ’ £■»>■ ^ A A A Jk. A M. ■*-.*. A,. A* ■ IWVVMHMCWCCMMWVCWHMWWWCmUMWV, I MAGYAR SZÓ KIADÓI! VATALA $130 East 16th Street { { New York 3, N. Y. $ 5 * * Tisztelt Kiadóhivatal! $ J Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt $ $ $ {az előfizetésem. Itt mellékelek $.......................-t{ fN*: .... ...................\ {Uim: .......................................................................$ | Város:.................... ......................Állam: .... $ WoVMWWWMHWmVWmCCVOWCVWWMf _JL
