Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-12-13 / 49. szám
6________________________________________ AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD________ Thursday, December 13, 1962 Meddig járhatnak még szabadon a náci tömeggyilkosok? A hitleri idők véreskezü hóhérai zavartalanul fejtik ki uszító propagandájukat Nyugat-Európában és Amerikában Múlt számunkban már hirt adtunk arról, hogy milyen súlyos bűnökkel terhelt náci gyilkosok élnek szabadlábon itt az Egyesült Államokban és a “szabad világ” többi országaiban. E díszes társaság listája azóta is gyarapodott egy jó pár névvel, akikről a Morning Freiheit közöl tudósítást. Chaim Suller, a cikk Írója, rámutat arra, hogy Nikolai Kalko, akit a Szovjetunióban nemrég vontak felelősségre a német megszállás alatt elkövetett bűneiért, mennyi szabadon élő tömeggyilkos társáról rántotta le a leplet. Kalko-t Baranovitch- ban állították a bíróság elé, ahol vallomásában elmondta négy másik társának bestiális gyilkosságait is. Ez a négy a következő: Yassuk, Ostrovsky, Kushel és Rogula. Mind a négyen a “szabad” Nyugaton élnek. Emmanuel Yassuk az Egyesült Államokban lakik és igen elfoglalt ember. Elfoglaltságának jelentős részét a szovjetellenes propaganda tölti ki, amit itt élő belorusszok között terjeszt. Erről a belorusz “hazafiról” Kalko a következőket hozta nyilvánosságra: “Amikor a németek elfoglalták Baranovitchot, akkor Yassuk-ot nevezték ki a körzet főtisztviselőiének Kletsk-be. Egvideig az ő felügyelete Blatt dolgoztam. A német parancsnokság megparancsolta nekem, hogy ásassak egy mély árkot a városon kívül és 300 foglyot rendeltek ki erre a célra. Ahogy az árok elkészült, a kletski zsidókat kihozták oda és a helyszínen agyonlőtték őket. Yassuk személyesen irányította a cselekményt ís közvetlenül adott parancsokat a rendőrosztagoknak. A Kolditchevben felállított koncentrációs tábort is rendszeresen ellátta olyan foglyokkal, akiket Kletsk-ben fogtak el. A háború után Ostrovsky, Kushel és Rogula Nyugat-Németországba helyezte át a székhelyét. Ostrovsky szakállt növesztett és Korbat-ra változtatta a nevét s igy ment ki Argentínába. Fran- zishek Kushel pedig a newyorki Brooklynban él, ahogy azt már megírtuk. Boris Rogula Kanadában lakik és ott fejt ki heves szovjetellenes propagandát. Ostrovsky később visszatért Argentínából Európába és már annyira bízott befolyásos barátaiban, hogy eredeti nevét is visszavette. Jelenleg a “Belorussziái Roda-nak (tanács) az elnöke” és Londonban lakik. A koreai háború alatt felhívást intézett a belorussz emigránsokhoz, hogy jelentkezzenek egy külön zászlóaljba és menjenek Koreába harcolni a “vörösök” ellen. Emigráns társai azonban nem ugrottak be neki és igy a felhívás teljesen eredménytelen maradt. A Kolditchev-i koncentrációs tábor egy másik tömeggyilkosa, Victor Zdau, jelenleg a 125 Clear- mont Avenuen lakik Montreal, Canadában. Társa Sergei Hutirchik, New Brunswick, N. J.-ben lakik, a 104 French Street alatt. Ez a bűnöző a “Vadászok” nevű különleges dandárban szolgált. Zdau-val együtt ma egyike a leghevesebb szovjetellenes propagandistáknak itt Amerikában. Heusinger, 181,000 zsidó gyilkosa Az említett Kolditchev csak egyike volt azoknak a koncentrációs táboroknak, amelyeket a nácik állítottak fel terveik kivitelezésére. A nácik “keleti tervei” között szerepelt a belorussziai lakosság 75 százalékának a kiűzése, a megmaradó 25 százalékának a “germanizálása” és a belorussziai zsidók teljes megsemmisítése. Ennek a tervnek a kidolgozója Konrad Mayer volt, aki az SS kötelékébe tartozott. Jelenleg a nyugat-németországi Hannover-fcen él, ahol előadást tart a mezőgazdasápi akadémián. Gerhard Mende volt Mayer munkatársa a “keleti tervek” megszerkesztésében, ö is bántatlanul él Adenauer Németországában. Ezt a tömeggyilkos tervet különleges zászlóaljak hajtották végre, amelyek a Wehrmacht hadosztályainak a kötelékébe tartoztak. Mindezek a csapatok Adolf Heusinger tábornok parancsnoksága alá tartoztak, aki ebben az időben a hadműveleti osztály élén állt a Wehrmacht főhadiszállásán. Heusinger jelenleg a NATO Katonai Bizottságának az elnöke és a Pentagonban van a hivatala, Washington, D. C.-ben. Heusinger rendeletére-181,000 zsidó férfit, nőt & gyermeket semmisítettek meg Brisk (Brest Litovsk) és Baranovitch körzetében. Antonas Ludwicas Impulovicius, akiről minden kétséget kizáróan bebizonyították, hogy 1941— 43 között zsidók és szovjet hadifoglyok ezreit ölte meg Kovno körzetében, itt él az Egyesült Államokban, Philadelphiában. A Szovjetunió hivatalosan kikérte ezt a tömeggyilkost, a háború alatt kötött megállapodás értelmében, hogy a háborús bűnösöket tettük elkövetésének színhelyén fogják felelősségre vonni. Abban a jegyzékben, amelyet a moszkvai amerikai nagykövetnek adtak át, Impulovicius minden bűncselekménye pontosan fel volt sorolva. A litván tömeggyilkos azóta is háborítatlanul A 87-ik kongresszus ülésszakán felmerült a gyermekmunka megszüntetésének a terve. Régi szégyene a mi társadalmunknak, hogy eddig még nem hoztak törvényt kis gyermekek munkába állítása ellen a mezőgazdaságban, mig az iparban már régen bevezették a gyermekmunka megszüntetését. A törvényhozásunknak ezt a súlyos hiányosságát szüntette volna meg a Fair Labor Standards Act-nak a kiegészítését célzó javaslat. De hiába fogalmazták meg a kiegészítő indítvány szövegét, a “szabadságért” mindenre kész honatyák elgáncsolták az érvényre jutását. A javaslat támogatói rámutattak arra, hogy a törvényt kiegészítő indítvány nem vonatkozott volna a családon belüli gyermekmunkára, ahol a farmer apának segítenek a fiai szünidőben az aratásnál és a termények begyűjtésénél, hanem kizárólagosan a nagy mezőgazdasági vállalkozások által alkalmazott vándormunkásokra. Ezeknek a falusi “sweat shop”-oknak (izzasztó üzemek) a gazdái szívesen alkalmaznak gyerekeket a fárasztó munkákra, akiknek jóval kevesebbet fizetnek és igy sokkal olcsóbban dolgoztatnak. Gyakran 5—6 éves gyerekekkel végeztetnek el kimerítő munkákat. A törvénykiegészitő indítvány ellenzői nem tagadták, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek kisgyerekeket alkalmaznak. Sőt, még dicsérték is ezt a módszert, mert szerintük ez jót tesz a gyerekeknek. Még jobb mintha játszanának és szabad idejük lenne, mert akkor fiatalkorú bűnözőkké válhatnak. Ez az érv nem uj a munkásvédelmi törvények ellenzői részéről. Már 1872-ben, amikor a napi 8 órás munkaidő kérdése volt a napirenden, azzal érveltek a munkaadók, hogy az egy órás munkaidő csökkentés több időt ad majd a munkásoknak az ivásra, verekedésre és más hasonló erkölcstelenségekre. Ezek az “erkölcslovagok” most már nem elégednek meg az erény védelmével, hanem azt állítják, hogy a kis gyerekek dolgoztatása egyenesen jótétemény a serdülő, fejletlen emperpalán- ták számára. Gubser képviselő, aki a californiai nagyfarmerek érdekeinek a képviselője a törvény- hozásban, a következőket mondta: “Nem hiszem, hogy van olyan szilváskert Santa Claraban, ahol a 8, 9 és 10 évesek nem dolgoznak könnyebben, mint a felnőttek... nem dolgoznak nehezebben, mintha játszanának.” És amikor a kongresszusnak megmondták, hogy a mezőgazdasági munka a harmadik legveszélyesebb foglalkozási ág az országban, amely számtalan sérülést okozhat a gyerekek számára, akkor a következőkkel érvelt: “Nem emlékszem egyetlen olyan gyerekre sem, aki valaha is megsérült vagy bármi módon kárt szenvedett ezek alatt az egészséges szabadtéri gyakorlatok alatt.” Már szinte gyógytornának tüntette fel a nehéz fizikai munkát. A törvénytervezet elgáncsolni szerint a gyerekmunkások még jobbak, mint a felnőttek. Ez más szavakkal "kifejezve azt jelenti, hogy jobban lehet őket hajtani. Tehát nyíltan a profitérdek lépett az előtérbe. Ezzel kapcsolatban Jőelson képviselő (B., N. J.), aki pártolta a gyerekmunkát eltiltó javaslatot; a következőket mondta: “Különös érv él Philadelphiában. A. Artukovitch belügyminiszter volt a fasiszta horvát kormányban a második világháború alatt. Az ő parancsára végeztek ki 670,000 zsidót és szerbet. 1948 julius 16-án Artukovitch New Yorkba érkezett Aloyas Anitch név alatt. Jelenleg Long Beach, Caliíorniában él, eredeti neve alatt, mert már teljes biztonságban érzi magát. A Tito-kormány már többször kérte a kiadását, de mindig sikertelenül. A múltban a vallási és politikai üldözöttek találtak menedéket itt az Egyesült Államokban. Ennek az országnak a történelme tele van olyan eseményekkel, amelyekre joggal lehet büszke bármely amerikai polgár. De az utóbbi években a szabadság harcosait üldözik országunkban, mig a véreskezü gyilkosoknak nyújtanak menedéket. Ideje volna már, hogy a tömegek felemeljék szavukat ez ellen a gyakorlat ellen és arra kényszerítsék kormányunk vezetőit, hogy térjenek vissza Amerika haladó hagyományainak a megőrzéséhez. volt az.amit itt korábban előadtak, hogy nekünk gyerekekkel kellene a termény begyűjtését végeztetnünk, mert ők fizikailag közelebb vannak a földhöz. . . Miért nem dolgoztatják őket már akkor, amikor még csak mászni tudnak és amikor már képesek felállni szénbányába küldhetnék őket?” Hiába váltak nevetségessé a gyerekmunkát védő honatyák érvei, akik a tőkés kizsákmányolást a szabadság leplével szerették volna eltakarni, mégis sikerrel járt a kísérletük a tervezet elgán csolására. Ha profitról van szó, akkor még olyan átlátszó hazugságok is, mint a gyerekek munkához való joga, komoly érvnek számítanak. Mahon képviselő a következőket mondta: “Véleményem szerint, ennek a törvénynek a szakasza a gyerekek kizsákmányolását szolgálja azzal, hogy megtagadja tőlük, amit mi mindig istenadta jognak tekintettünk a fiatalok számára, hogy elmehetnek a farmokra dolgozni... ez egy jogtalan támadás az alapvető jogok ellen.” A tragikus az, hogy senki nem nevetett ezen a kijelentésen a “honatyák” között, hanem komoly érvnek fogták fel. Cooly képviselő (D., N. C.) még tovább ment: “Önök arra törekednek, ho£y nemzetünk azon gyerekeit, akik a farmokon élnek szolga sorba taszítsák...” Beerman képviselő pedig azon kesergett, hogy a munkaügyi miniszter részére majd olyan hatáskört biztosit a törvény, amely lázadást idéz elő a gyerekek és szüleik között a farmján. Természetes, hogy a szakszervezetek “uralma alól a munkásságot felszabadítani” akaró Landrum képviselő, a hírhedt Landrum-Griffin-törvény társszerzője, lelkesen kontrázott Beerman-nak. A “szabadságnak” ez a lelkes harcosa a következőket jelentette ki: “Engem igen aggaszt, hogy ez a törvénytervezet nevetséges módon megtámadja a szülői jogokat.” Landrumot annyira magával ragadta a lelkesedés, hogy továbbra is biztosítsa az olcsó gyerekmunkát a nagyfarmerek számára, hogy még ilyen költői kirohanásokra is ragadtatta magát: “Ez (a törvénytervezet) megtagadja a gyerektől azt a jogot, hogy ennek az országnak a földjein verejtékezhessen a nap alatt.” Amint láthatjuk a gyerekmunka hívei minden érvet megragadtak — még a nyíltan nevetségest is —, hogy biztositsák a mezőgazdasági nagyüze* mek részére az olcsó munkaerőt. A vita folyamán mindenről szó esett, csak erről nem. A lényeg természetesen csak ez volt. A szabadság szépen megfogalmazott frázisainak a felhasználása a kizsákmányolás nyílt durvaságainak és lelketlenségének a leplezésére, már régi “trükk”. Lincoln Ábrahám mondta ezzel kapcsolatban egy gyűlésen Baltimoreban: A pásztor elkergeti a farkast a bárány torkától, amiért a bárány hálás a pásztornak, mint felszabadítójának, mig a farkas szidja őt ugyanazért és a szabadság elpusztitójának nevezi. . . “Egyszerűen, a bárány és a farkas nem egyeznek meg a szabadság szó értelmezésében.” A gyerekmunka kizsákmánvolói sem egyeznek meg azokkal, akik hisznek-abban, hogy a gyereknek joga van gyerekkorához. MEGAKADÁLYOZTÁK a gyermekvédelmi törvény MEGSZAVAZÁSÁT A “szent szabadság” nevében tovább folytatják az 5—6 éves gyermekek doleoztatását a földeken
