Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-12-13 / 49. szám
Thursday, December 13, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 51 Ml OKOZZA A JÓLÉTI ALAP KRÍZISÉT A BÁNYÁSZOK SZAKSZERVEZETÉBEN? Talán egyik ipar munkásai sem szenvedik meg annyira a gazdasági és a termelési viszonyokban beállott változásokat, mint a szénbányászok, bár a munkanélküliségtől szenvedő családoknál nem tesz nagy különbséget, hogy a kenyérkereső a széniparból, a tüipari, autó-, acél- vagy más iparágból lett kiebrudalva. A reménytelenség és a nyomor azonban jobban rányomta bélyegét a bányavidékekre, ahol egész területek, városok és községek lakói túlnyomó részben erre az iparra voltak és vannak utalva és ott, ahol a munka bármilyen okból megállt, az élet is megállt. A szénbányászat hanyatlását, bányák lezárását, különböző tényezők okozzák. Elsősorban a szén — mint fűtőanyag — helyét más anyagok foglalták el: olaj, földgáz, vizierő és már az atomenergia is számottevő tényező kezd lenni e téren. A szénbányászatban bevezetett automáció rengeteg munkást tett szükségtelenné. Egyes bányákat lezártak, mert már nem találtak kiaknázásra érdemes szénereket benne. A bányászok közül, aki teheti, továbbáll, másutt keresni szerencsét, munkát. Egész helységek váltak lakatlanokká, “ghost town”-okká. Akik visszamaradtak, közsegélyre szorulnak és az állam élelmiszerfeleslegéből kapnak, ami megmenti őket az éhenhalástól. Stotesbury, W. Va. 1958-ban még élénk, 2,000 lakosú helység volt. De lezárt a bánya és most talán 200-an ha lézengenek a kihalt utcákon. Mint másutt, egyesek itt is a turistaforgalom fejlesztésével igyekeznek pénzt szerezni. Megalakult a Stotesbury Improvement Association és a régi épületeket, az elavult bányát és egy szén- muzeumot használnak látványosságnak, amit azóta felállítottak. A muzeum egyik kiállítási tárgya gyászruhába öltöztetett viaszbábu, szénbányász özvegyét jelképezve, akinek férjét bányarobbanás ölte meg. Bányászok sztrájkolnak a jóléti juttatásokért A United Mine Workers jóléti alapja 1945-ben' vette kezdetét, amikor a munkaegyezmény a bányatulajdonosokat kötelezte, .hogy minden tonna kibányászott szén után fizessenek 5 centet az alap ba. Az alap 100 dollár nyugdijat nyújt minden 60 évet elért bányásznak; nyugdijat a bányászok özvegyeinek és árváinak; munka közben meghalt bányászok hozzátartozóinak segélyt; egészség- ügyi szolgálatot a tagoknak abban a 10 kórházban, amit a bányavidékeken a szakszervezet felállított és a jóléti alap vezetése alatt működnek. A működési költségek állandó emelkedése folytán a szakszervezet magasabb hozzájárulásra kötelezte a bányatulajdonosokat, s ez jelenleg eléri a 40 centet tonnánként. A jóléti alap megindulásakor félmillió szénbányász 600 millió tonna szenet bányászott évente. Ma már alig 160,000 bányász dolgozik, azok sem állandóan. Az évi termelés nem emelkedik 400 millió tonnánál magasabbra. . A megváltozott helyzet a széniparban károsan érintette a szakszervezet jóléti alapját és a U. S. News & World Report kárörömmel ad erről jelentést, “Privát ‘Jóléti Állam’ Bajba Került” címmel. A helyzetet legjobban azok a sztrájkok domborítják ki, amelyek főleg West Virginia három megyéjében folynak, több mint 2,000 báríyász részvételével. A sztrájkokat az robbantotta ki, hogy a szénbányatulajdonosok nem fizették be rendszeresen a 40 cent járulékot a jóléti alapba és a kisebb bányák tulajdonosai teljesen beszüntették a fizetést. A jóléti alap ennek következtében leszűkítette a jóléti juttatásokat. A szakszervezet már 1961 februárjában levágta a 66,000-re szaporodott nyugdíjasai havi nyugdiját $100-ról $75-re. Az özvegyek és más hátramaradottak segélyét is erősen csökkentették. Azokat a munkásokat pedig, akiknek munkáltatói nem fizetik a jóléti alap járulékait, minden juttatásból kizártak. A nyugdíjasok száma legalább 4,000-el szaporodik. A bányász-szakszervezet október 12-én bejelentette, hogy a jóléti alap kezelésében levő 10 kórház közül négyet jövő év júniusáig le fog zárni. Ezek a Hazard, Whitesburg, Middlesboro és McDowell kórházak. Kenfucky-ban hasonló a helyzet • Megrázó helyszíni riportot irt a N. Y. Times tudósítója Kentucky puhaszén vidékéről. Homer Bigart, Perry megye Hazard nevű helységében ismerkedett meg a bányászok helyzetével. A reménytelen gazdasági helyzet, amit ott talált “a beteg bányaipar” következtében, a lakosság olyan “szánalmas nyomorát” teremtette meg, hogy “a megye 36,000 lakója közül 14,000 a szövetségi árufelesleg ellátására szorul.” “A főutcán az üzletek karácsonyi díszei enyhítik a helyzet komorságát, de onnan ellátni a Kentucky folyó északi ágára, amelynek túlsó partján, a vasúti kitérő mentén, kopott öltözetű nők és férfiak, a közhangulatot nyomasztó ‘élelmiszer sor’-ban várják az alamizsnát.” A közhangulatot az utóbbi időben gyakori zavargások is kizökkentették a nyugalomból. Egy templomban bomba robbant, a vasúti hid megsérült, házakat autókat ért robbantás, bányakocsikat égettek és dinamitoztak. A kórház épülete előtt minden reggel gyülekeznek a piketelők, közöttük nők is, akik a kórházak feladásával nemcsak a jóléti szolgálatnak, hanem saját munka- lehetőségüknek is szomorú végét látják. A helybeli sheriff, Mr. Combs, egyúttal bányatulajdonos is és ellensége a munkásoknak, mert az ő bányái elé is piketvonalat állítanak. A republikánus sheriffnek a demokrata kerületi biró sem jó barátja, mondja a riporter és ellenáll a bányatulajdonosoknak, akik tiltóparancsot kérnek tőle a bányászok sztrájkja ellen. A sheriff a munkásokat vádolja a robbantásokkal, de azok rámutatnak, hogy többnek közülük saját házát és kocsiját érte robbantás. Tehát ezekért a munkáltatók felelősek, akik a vasúti hidat is felrobbantották, mert igy akartak tiltóparancsot szerezni a bányászok ellen. Mi sem természetesebb, minthogy a bányatulajdonosok más munkásellenes elemekkel összefogva támadják a bányászokat és követeléseiket. A Hazard Herald-ban hirdetéseket helyeznek el arról, hogy a sztrájkot nem a szakszervezet vezeti és hogy Mr. Gibson, aki a piketvonalat szervezi, nem is tagja az uniónak. “Ez is arra mutat, hogy a kommunizmus módszereivel vezetnek és támoAz országszerte elterjedt “trading stamp” játékban az igazi nyertesek azok a cégek, amelyek kibocsátják és hirdetési üzérfogással rázuditdot- ták azokat a kereskedőkre és a vásárlóközönségre. A kereskedők a bélyeggel csalogatják a vásárlóközönséget, a vevők meg abban a téves hitben ringatóznak, hogy ingyen kapnak valamit, mármint azokat a cikkeket, amikre a felgyülemlett bélyegeiket beválthatják. A United Cooperative Society of Fitchburg, Mass., az erről folytatott tanulmányában rámutat, hogy a kereskedők 2—3 centet fizetnek azokért a bélyegekért, amit a vevőnek adnak minden egy dollár bevásárlás ellenében. A vevő viszont a beváltásnál csak kb. Í.6 cent értéket kap érte. Ennél sokkal többet tudna megtakarítani, ha a bevásárlásnál több gondot fordítana az árakra, különösen a hétvégi árleszállításokra, amit a nagy élelmiszer' üzletekben találhat. Természetes dolog, hogy az üzletek felemelik az árakat, hogy a bélyegek költségét fedezzék. Nem lehet megállapítani, hogy mennyivel, mivel az árak olyan különbözőek. Az A&P üzletláncolat vezetősége a részvényesek gyűlésén beszélt arról, hogy az árakat felemelték, miután a bélyegrendszert — amelynek sokáig ellenálltak — mégis bevezették. Ez a bélyegrendszer, ami az élelmiszerüzleteknél kezdődött, ma már a legfantasztikusabb méreteket öltötte és a leghihetetlenebb területekre is befurakodott. Hir kering arról, hogy egy temetkezési vállalat bélyegeket ajánl a nála megrendezett temetési szolgálatért. New Jerseyben egy sirkőgyáros minden megrendelést bélyegekkel honorál. A munkáltatók is kihasználják a bélyeglázt a bélyegvállalatok ösztönzésére, amelyek a munkairam gyorsitására, a nagyobb termelékenység jutalmazására ajánlják fel bélyegeiket. Egy new- yorki munkaelhelyező hivatal, amely főképpen ideiglenes irodai alkalmazottak elhelyezésével foglalkozik, ilyen bélyeg-bonuszt ajánlott fel háziasszonyoknak, hogy vállaljanak ideiglenes állásokat. A tanulmány szerint egyes bevásárlók olyan izgalommal ellenőrzik, számolják a nekik járó bélyegeket, hogy elfelejtik a visszaadott aprópénzt magukhoz venni. A valóság azonban az, hogy a bevásárlók is egyre jobban kezdik belátni, hogy becsapják őket a bélyegekkel. Hogy csúnyán ráfizetnek azokra a tárgyakra, amiket felajánlanak értük. Kaliforniában egy család jelentette, hogy egy melegitőtáJ, gatnak benneteket és ha ezt folytatjátok, hozzájárultok Eastern Kentucky lerombolásához és tönkretevéséhez”, Írják a hirdetésben. Mr. Gibson sztrájkgvülésen jelentett e piketvó- nal sikeréről. Több bányát leállítottak és ezeknek: a munkásai csatlakoztak a sztrájkhoz. Aztán kikelt az újsághirdetés és azok ellen, akik azt elhelyezték. “Hazudnak az urak! Nem vagyok kommunista!” — mondotta. “Nem, nem vagyunk kommunisták”, visszhangozták a bányászok. “A rádión és a sajtón keresztül törnék meg bennünket — folytatta. Ruhára van szükségünk, cipő kell a családunknak. Kinél van a vagyon? Nézzétek meg a 65,000 dolláros házaikat, a Cadillac kocsijukat, olajfestményeiket. Közben a mi gyermekeink éheznek!” A bányászok ügyét mások is felkarolják. A gyűlésen “Preacher White” és “Brother Jack” prédikátorok is lelkesítették a munkásokat. —• Preacher White maga is tagja az uniónak. Brother Jack ugyanezt állította és felajánlotta a sztrájkólóknak az elhagyott bányáját, elvihetnek onnan annyi szenet, amennyit találnak. Az a helyzet, amelybe a bányász szakszervezet jóléti alapja került, rámutat arra, hogy a többi szakszervezet jóléti szolgálataira is ez a sors vár. A szakszervezetek nem lesznek képesek megadni tagságuknak mindazt a juttatást, amire jogosak, mert az egészségügyi, kórházi, operálásig élet- és más biztosítások dijai állandóan drágulnak. Mielőtt még abba a kényszerhelyzetbe kerülnek, ahová a bányászunió jóléti alapja jutott, a szakszervezeteknek meg kell érteni — és bizonyos vonatkozásban már rájöttek erre, hogy állami igazgatás alá kell vonni a munkások teljes nyugdíj, egészségügyi és balesetbiztositási szolgálatait, mintahogy Európában a kapitalista országokban ez már megvan. A szocialista országokban ezek a jóléti juttatások a legelőréhaladot- tabb formában működnek már a néo javára. amelyért egy bélyegekkel megtöltött könyvecskét kell adni, az üzletben $1.19-ért kapható. Az 1,200 bélyeget tartalmazó könyvecskéért a bevásárlónak 120 dollár értékű árucikket kellett bevásá- solnia és egy percig sem kétséges, hogy csak egy kis körültekintéssel is, sokkal többet megtakaríthatott volna, mint a melegitőtál értéke. A ráfizetés ténye kitűnik minden más tárgynál is, amit a könyvecskék ellenértékéül a beváltásnál felajánlanak. A bélyegtársaságok legújabban balesetbiztosítási kötvényt ajánlanak fel és az első hat hónapi érvényességéért három könvecskét kérnek. Mivel az ilyen kötvények valóságos ára $4.50 az első hat hónapra, a bélyegkönyvecskéket egyen ként $1.50 értékben váltják be. Ebben az esetben a bélyegeket még jobban leértékelik, mint más körülmények között, amikor néha $1.75, vagy $2.25 csereértéke van a könyvecskébe beragasztott bélyegeknek. A bélyegrendszerrel a háziasszonyok jól kieszelt kereskedelmi fogásnak az áldozataivá váltak, ami a szükségleteik beszerzésénél még több pénzt húz ki a zsebükből. Pl. ahhoz, hogy egy villany kávéfőzőt kaphassanak, annyi bélyeget kell összegyüjteniök, amennyi 1,000 dollár értékű bevásárlásnak felel meg. Különféle bélyegrendszerek vannak, különböző szinti bélyegekkel, amiket különböző könyvecskékbe kell beragasztani. Mindez időt és munkát vesz igénybe. A beváltásukat is más-más helyen kell eszközölni. A háziasszonyok között már életbelépett a bélyegekkel való cserebere, vagyis a különböző szinti bélyegeket egymás között kicserélik, hogy egyeseknek csak egy fajta maradjon a kezükben. Ilyen időtrabló lekötöttség mellett, ugye nem jut idő komolyabb problémákkal foglalkozni. Az Üzleti világnak talán ez a legnagyobb nyeresége a bélyegrendszerből. «vwwwwwvwwwwwwwtvwwvww A TUDÓSOK vegyi elemzéssel megállapították, hogy Erik svéd királyt, aki 400 évvel ezelőtt uralkodott, arzénnal mérgezték meg. Valószínű, hogy az utána trónra lépő III. Johann volt a tettes. . • A BOLGÁR KORMÁNY jegyzékben tiltakozott az Egyesült Államoknál, Angliánál és Franciaországnál amiatt, hogy Nyugat-Berlinben törvénytelen per indult a Nácizmus Üldözöttéinek Szövetsége ellen. KINEK HOZ HASZNOT A “TRADING STAMP”? Nem a háziasszonyoknak. Ők csak ráfizetnek a felemelt árakkal
