Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-12-06 / 48. szám
Thursday, December 6, 1962 6_________________________________________AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD A NÁCI TÖMEGGYILKOSOK VÍGAN ÉLNEK A “SZABAD VILÁGBAN” Az utóbbi időben gyakran olvashatunk a polgári lapokban arról, hogy a Szovjetunióban és kelet-európai országokban antiszemitizmus uralkodik. Ezek az állítások nem tényeken alapulnak, hanem rágalmakon, pletykákon és főleg propaganda célokat szolgálnak. Hogy ez mennyire igy van, azt az alábbi esetek teljesen igazolják. Tegyük fel, hogy a polgári sajtó a fajgyűlölet ellenzése s elitélése miatt emeli fel szavát a szocia lista államokban ‘uralkodó’ antiszemitizmus ellen. Ez esetben a fajgyűlölet ellenzése együtt kellene, hogy járjon a fajgyűlölők és antiszemiták elleni fellépéssel. Hisz mindenki jól tudja, hogy az antiszemitizmust nem lehet megszüntetni, ha szabadon hagyják garázdálkodni az antiszemitákat. Mit látunk ezzel szemben? Azt, hogy a Rockwel- lek és cinkosaik szabadon terjeszthetik kisebb- séggyülölő “eszméiket.” De nem csak a gyűlölet hirdetőinek nem történik semmi bajuk, hanem azoknak sem, akik tevékeny részt vállaltak a hitleri idők minden fantáziát felülmúló kegyetlenségeiben és gyilkosságaiban. Bántatlanul élvezhetik a “szabad világ” vendégszeretetét. Róluk nem jelennek meg nagy cikkek a “szabad sajtó” hasábjain. Különösen kitűnik az amerikai lapok képmutató magatartása az antiszemitizmust illetően, mert a legnagyobb számban itt élnek a kelet-európai kiszökött tömeggyilkosok, akik a jól megérdemelt felelősségrevonás elől találtak menedéket országunkban. T. H. Tetens “Az uj Németország és a régi nácik” c. könyvében adatokkal bizonyítja be, hogy a mai Nyugat-Németországban 80,000 náci tömeggyilkos él szabadlábon. De vajon hány ezerre rúg azoknak a fasisztáknak a száma, akik Litvániából, Lettországból, Észtországból, Romániából, Ukrajnából, Jugoszláviából, Lengyelországból és Magyarországról menekültek el úgy, hogy ártatlan emberek százainak és ezreinek a vére tapad a kezükhöz? Oldalakon keresztül lehetne sorolni a bűnösök nevét, de most csak egy néhány kirívó példára mutatunk rá a következőkben. Ki is igazában Trifa püspök? 1955-ben Trew (Viorel) Trifa püspök Detroit- ból (Mich.) nyitotta meg fohászával a szenátus ülésszakát. Erről a nagy megtiszteltetésben részesült püspökről Románia főrabbija, dr. Moses Rosen, aki nemrégiben járt itt az Egyesült Államokban, a következőket hozta nyilvánosságra: 1942-ben egy román bíróság életfogytiglani fegy- házra Ítélte Trifat. Az Ítélet annál feltűnőbb, mert a fasiszta Antonescu tábornok kormányzása alatt történt. Kiderült, hogy Trifa, akinek a keresztneve akkor Viorel volt és nem Trew, résztvett az Antonescu uralma elleni felkelésben a hírhedt ‘‘vasgárda” oldalán. Ezeknek a szélsőséges náciknak még a németeket kiszolgáló Antonescu sem volt eléggé fasiszta és ezért keltek fel ellene. A lázadás zsidómészárlássá alakult át és három napon keresztül gyilkolták a védtelen embereket a nagyobb városokban és környékükön. Zsidó családok tízezreit rabolták ki a vasgárdista pogromlovagok, akiknek egyik vezérük Trifa volt. Amikor a lázadás összeomlott, akkor Trifa Németországba menekült és ott is maradt a háború befejezéséig. így az életfogytiglani börtönről szóló Ítélet távollétében hangzott el. 1950-ben az Egyesült Államokba jött és. itt nagyon gyorsan püspöki rangra emelkedett, amiben talán fasiszta múltja is közrejátszott... Litván nácik 1941 julius 4-én, miután a német náci csapatok elfoglalták Litvániát, az ország katolikus főpapjai a következő proklamációt tették közzé: “Térjetek vissza most munkáitokhoz és hivatástokhoz. Legyetek hálásak a megszálló erőknek és bízzatok á felszabadító német hadsereg és a nagy német nép kulturális segítségében.” A hitleristákkal való együttműködésnek ezt a felhívását Squericás érsek irta alá, valamint Bri- zins prelátus. Brizins prelátus ma az Egyesült Államokban él és természetesen belőle is püspök Jett.; , 1941 augusztus 1-én nyilvánította ki Litvánia ideiglenes fasiszta kormánya “nemzeti szocialista hivatását a Keleten.” Ez a hitleri törvények teljes átvételét jelentette, amibe a “zsidó törvényeket” is beleértették természetesen. Ezek a törvények legalizálták a gettók felállítását és az áldozatok kiirtását. Ennek az ideiglenes kormánynak volt a feje Ambrasevi'cius, Brizins barátja. A zsidók elleni intézkedéseket Ambrasevicius és Sle- fetis írták alá. Ma mindketten az Egyesült Államokban élnek, Ambrasevicius itt Brazatisra változtatta a nevét. 1943 augusztus 5-én a litván quislingek értekezletet hivtak össze, amelynek az volt a célja, hogy rávegyék a litván lakosságot, főleg a fiatalokat; a németekkel való együttműködésre és a német zászlók alá akarták terelni őket, hogy együtt harcoljanak a nácikkal. Ezen az értekezleten Birzika “professzor” elnökölt, aki együtt vonult vissza a megvert német hadsereggel és jelenleg szintén az Egyesült Államokban él. A litván tömeggyilkosok, ugylátszik, Amerikát részesítik “előnyben” minden más országgal szem ben, mert főleg ide tették át székhelyüket. Egy Pasquevicius nevíi tömeggyilkos is vidáman él itt és hiába kérte őt ki Litvánia kormánya, hogy bíróság előtt vonják felelősségre tetteiért, kormányunk elutasította a kérést. De ugyanígy nem adják ki Klimatiust sem, akinek “mindössze” csak annyi vétke van, hogy 1941 julius 26-án éjjel, egy banda élén legyilkolt 1,500 zsidót és a' következő éjjeleken újabb 2,300-at. Kormányunk szemében mindezek “jelentéktelen” dolgok, úgy látszik, mert nem akarják érte megzavarni Klimatius nyugalmát. Még csak annyi fáradságot sem vesznek, hogy valóban megvizsgálják a bűnösségét. A Litvániában elkövetett tömeggyilkosságokat és rablásokat azoknak a “professzoroknak” és “püspököknek” a kezdeményezésére, utasítására és részvételével követték el, akik ma az Egyesült Államok lakói. így kb. 100,000 zsidó férfi, nő és gyerek pusztult el Vilna körzetében, Ponar erdeiben, amely hely a város nyári üdülője. Belorussziái gyilkosok Néhány hónappal ezelőtt négy fasiszta tömeggyilkos bűnügyét tárgyalták a Szovjetunióban. A belorussziai Baranovichban felelősségre vont gonosztevők hosszú évekig bujkáltak, amig végre felfedték kilétüket. A tárgyalás folyamán kiderült ,hogy milyen szörnyű körülmények között irtottak ki mintegy 180,000 zsidó férfit, nőt és gyereket. Sokat közülük élve dobtak bele a tömegsírba és számtalan más módon is megkinozták az áldozatokat meggyilkolásuk előtt. De kiderült az is a tárgyalás alatt, hogy a szadista barbárok közül, akik az elképzelhetetlenül szörnyű bűntényt végrehajtották, számosán élnek ma itt az Egyesült Államokban. A belorussziai bűntény egyik részvevője, Fran- cishek Kushel, aki őrnagy volt a lengyel Pilsudski JAPÁN ATOMBOMBA A második világháború folyamán Japán is megpróbálkozott atombomba előállítással. A háborúnak ez a részlete nem volt ismeretes az amerikai közvélemény előtt. Csak most kezdtek írni róla tudományos körökben. A Bulletin of the Atomic Scientists cimü folyóirat novemberi számában egy japán származású szakember levele jelent meg, aki a Yale University History of Science and Medicine osztályán dolgozik. A levél rámutat arra, hogy milyen erőfeszítéseket tettek a japánok a második világháború második felében az atomfegyverek létrehozására. 1943-ban hozták létre az u. n. Atommag Csoportot a tokiói Fizikai és Kémiai Kutató Intézet Nishina laboratóriumában. Ennek a csoportnak nyilvánvalóan az volt a feladata, hogy előállítsa az atombombát. A kutatásnak a Légierő Tervezet fedőnevet adták és a hadsereg légügyi hivatala 308,498 yent utalt ki a részükre 1944 junius 21-én és 1 millió yent ugyanezen év december 6-án. A japán hadvezetőség nagy reményeket fűzött a csoport kutatómunkájához, amit a kiutalt ösz- szeg is bizonyít. A Nishina Laboratórium háborús bevételének háromnegyed részét tette ki a hadsereg légügyi hivatala által kiutalt összeg. Hidehiko Tamaki professzor, aki a kutatás vezetője volt, emlékiratában mutat rá arra, hogy a laboratóriumában folytatott kísérletek lehetővé tették volna a láncreakció megvalósulását. Még szerencse, hogy négy hónappal a hadsereg által nyújtott második nagyarányú pénzbeli táhadseregé’ben, ma New Yorkban él s pontos lakáscíme: 853 Alabama Ave., Brooklyn 7, N. Y. A volt őrnagy ma már tábornokká léptette elő magát és Kushel “tábornok” néven él itt. Egy másik gonosztevő, Sergei Gutirtshic, a 104 French Streeten lakik New Brunswick, N. J.- ben. Borús Raguba, az előbbi bűntársa pedig 125 Clermon Ave. alatt lakik London, Ontario, C'ana- dában. Radislov Ostrovskyt tartják elsősorban felelősnek a belorussziai zsidók kivégzéséért, aki 57 Cantroi’e Rd.-on lakik London, Angliában. Helmut Zavr pedig, aki a pinszki főhóhér szerepét töltötte be és 40,000 zsidó kiirtásában vett tevékenyen részt, ma Nyugat-Németországban él. Észt gonosztevők Ez év elején a náci megszállás alatt végrehajtott brutális gyilkosságok három vádlottját vonták felelősségre Észtországban. A tárgyalás alatt fény derült 12,000 észt legyilkolására, akik közt több mint 2,000 zsidó volt. Mindhármat halálra Ítélték, de csak egyet végeztek ki közülük, mert a másik kettő már régen a “szabad világban” él és igy simán elkerülte a felelősségre vonást. Az egyik Kari Linnas, 21 Goldsmith Ave., Greenlawm, Long Islandon lakik feleségével és három lányával. Egy újságíró kérdésére, aki felkereste, azt válaszolta, hogy “csak egy néhány hónapig” volt 1941-ben egy koncentrációs tábor őre és igy semmi köze sincs” az atrocitásokhoz. Ezzel szemben köztudomású, hogy minden táborban az őrök végeztek a foglyokkal. A másik szökésben lévő vádlott, Erwin Wiks, Sydney-ben, Ausztráliában lakik. Az észtországi Gespato főnöke, egy bizonyos Mere, Angliában él. Nyugat-Németországban viszont Észtország náci főbiztosát lehet felkeresni, akit Loontzmannak hívnak. Miért tűrik meg a gonosztevőket? Mindenkiben felmerülhet a kérdés, hogy miért engedte be az amerikai Immigration Department ezeket a súlyos bűnökkel terhelt gyilkosokat az Egyesült Államokba? Miért nem váltjuk be azt az ígéretünket, hogy a náci tömeggyilkosokat a “világ végéig is üldözni fogjuk és felelősségre vonjuk őket.” Még a második világháború befejezése előtt fogadalmat tettek a szövetséges kormányok, hogy a. fasiszta háborús bűnösöket kiadják annak az államnak, ahol bűnüket elkövették. De hol vágyunk már ettől. .. Ma már nemcsak, hogy nem adjuk ki a náci kegyetlenkedések elkövetőit, hanem még magas állásokba is helyezzük őket. Például Adolf Heu- singer, Hitler kedvenc tábornoka, a NATO egyik legfőbb funkcióját tölti be. De hosszan sorolhatnánk a magas méltóságot betöltő nácivezérek neveit. Itt volna már az ideje annak, hogy a társadalmi szervek lépjenek fel a kormány “liberális” magatartása ellen. mogatás után, 1945 április 13-án, az amerikai légierő elpusztította a Nishina Laboratóriumot. Tokió bombázása alkalmával keletkezett tűzben semmisültek meg a kísérleti telepek. A légitámadás nyomán keletkezett pusztítás olyan nagyarányú volt, hogy utána nem is tudták folytatni a kísérleteket. így a millió yen felét már nem is használták fel. Ezután, amennyire a japán atomkutatás története ismeretes, nem is próbálkoztak újabb telepek létrehozásával a távolkeleti szigetországban. A háború alatti kutatással kapcsolatban felmerült a kérdés, hogy honnan tudtak a japánok elegendő urániumot kapni? Mert az kétségtelen, hogy ha nem állt volna a rendelkezésükre elegendő uránium, akkor nem tartották volna érdemesnek a hő diffúziós telep létrehozását. De felmerül az a kérdés is, hogy kiszivároghatott-e valami értesülés a Manhattan Project-ből, vagyis az amerikai atomkutatás környékéről? Vagy talán közvetlen kapcsolatot tudtak teremteni a német tudósokkal, akik egész más irányban próbálkoztak meg a nukleáris fegyverek létrehozásával? Mindezekből a feltevésekből és utólagos magyarázatokból egy dolog az ami teljesen világos kell hogy legyen mindenki előtt: A nukleáiis fegyverekkel folytatott kísérletek minden időben veszélyesek az emberiség számára. muwwimwwwwuwmamimwwwwwwiíwmmmwm MAGYAR KÖNYVKIÁLLITÁS nyílt Krakkóban, a krakkói irodalmi kiadó vállalat kiállítási tér-' méljen.
