Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-12-06 / 48. szám
Thursday, December 6, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD HETVENEZER EMBER SZOLID CYILKOSAI A koblenzi tartományi bíróság előtt október 15-e óta mindennap megjelenik tizennégy szolid külsejű szövetségi német polgár, jól táplált, jól öltözött középkori! férfiak, akiknek polgári foglalkozása csak tiszteletet tud ébreszteni mindenkiben, hiszen a tartományi rendőrfőtanácsostól a kettőskönyvelőn és a vámfelügyelőn át egészen a pedagógusig terjed a nyugatnémet társadalomra fölöttébb hasznos tevékenységi körük. Még nemes ember is akad közöttük, egy régi ősi balti bárócsalád sarja, aki bár az egyetlen büntetett előéletű vádlott a tizennégy ^öziil (nyolc hónapra Ítélték a háború után mint kis nácit), viszont az NSZK Vöröskereszt Szervezetének tisztségviselője, tehát Rajna menti fogalmak szerint nyilván az átlagosnál is emelkedettebb erkölcsi érzékkel megáldott férfin — hivatásos emberbarát. Ez a tizennégy szolid polgár — valamennyien a szövetségi német állam vitathatatlanul lojális, és állásukat tekintve, feltétlenül megbízható emberei — egyikük kivételével, a tanácsvezető bíró első kérdésére kertelés nélkül beismerte, hogy kisebb-nagvobb fenntartásokkal ugyan, de lényegében bűnösnek érzi magát hetvenezer ember meggyilkolásában! Közülük a legtöbb eddig még a vád azon kitétele ellen sem tiltakozott, hogy gyilkosságaikat több éven át alantas indítékokból követték el. A bíróság részletekbe menő kérdéseire pontosan válaszolnak, többségük még azt sem kísérli meg, hogy megromlott emlékezőtehetségére hivatkozva bújjon ki a vád alól. A szemlélőnek inkább az a benyomása, hogy öntudatosan vállalják a húsz évvel ezelőtt lelkesen vállalt, és nagy hozzáértéssel végrehajtott tetteiket. • Az elsőrendű vádlott, dr. Georg Heuser, letartóztatásáig — ami ez esetben csak egy “szerencsétlen véletlen” következménye —, a rheinland- pfajzi tartományi rendőrség főtanácsosa, a bűnügyi nyomozók főnöke volt. Szövetségi nyomozó kollégái ugv jöttek rá kilétére, hogy egy SS-fő- tiszt, vallatása közben, véletlenül kimondta Heuser nevét, s megemlítette, hogy neki beosztottja volt. Ekkor derült ki, hogy Heuser a “fehérorosz- országi biztonsági rendőrség és az SD” parancsnoka, és ebben a minőségében annak a különleges egységnek a vezetője volt, amely 1942—43-ban Minszkben és környékén oroszok, zsidók, cigányok és idegbetegek kiirtását végezte. Tizenhárom beosztottja volt, mindannyiuk hóna alján látható még ma is az SS tagjaira kötelező tetovált szám és jelzés. Mielőtt a vádlottak háború utáni pályafutásáról és a biróság előtt tett vallomásaikból néhány jellegzetes mozzanatot idézünk, szükségesnek látjuk leszögezni, hogy az általuk végrehajtott tömeggyilkosságok tényét nem a koblenzi ügyészség vagy az NSZK más bűnüldöző szerve derítette ki. A világ erről azóta tud, hogy e mészárlások megtörténtek. Sőt, még a tettesek neve sem volt ismeretlen, amire a többi között bizonyíték egy — még 1947-ben életfogytiglani fegyházra ítélt — Rübe nevű SS-tisztnek az amerikai katonai biróság előtt, akkor eskü alatt tett vallomása, miszerint “1943 őszén Minszkben Heuser főro- hamvezető személyes irányításával vetettek embereket elevenen máglyára.” A perben elsőként Rudolf Schlegel, a Daimler— Benz-cég stuttgarti kereskedelmitanuló-iskolájá- nak tanára vallott, s nem tagadta, hogy személy szerint is több mint ötezer ember kivégzéséért felelős. Minszki különleges megbízatása abból állt, hogy a gázositó autók elé felsorakoztatott foglyoknak megnyugtató beszédeket tartson. Ezeket a gázositó autókat a nácik csak Lengyelországban és Minszk térségében alkalmazták, a kocsik működési elve az volt, hogy a kipufogó gázokat menet közben a zárt rabszállitó kocsiba eresztették, s az előre kiásott árkok szélén már csak a hullákat kellett kiüríteniük. Schlegel beismerte, hogy minden szállítmányhoz megnyugtató szónoklatot intézett. Mikor az ügyész megkérdezte tőle, igaz-e, hogy beszédeit mindig azzal kezdte: “Üdvözlöm önöket a Nagynémet Birodalom nevében”, a tanár ur kijelentette: “Nem, ügyész ur. Ez példátlan cinizmus lett volna tőlem...” Johannes Fédertől, aki letartóztatásáig a kölni rendőrkapitányság bűnügyi nyomozója volt, azt kérdezte a tanácselnök: tisztában volt-e a minszki gettó kiürítésekor, hogy minden áldozata kivégzőosztag elé kerül? Feder határozottan és azonnal válaszolt: “Másféle megoldásra még csak lehetőség sem volt”. Ernst Wertholz ejőbb azt beszélte el a bíróságnak, hogy ő felmentését kérte főnökétől, Heusertól, a kivégzésekben való részvétel alól. Heuser azonban ezt avval utasította el, hogy az SS-vezetőknek jó példával kell elől járniuk, nincs helye náluk érzelgősségnek, s különben is halállal lakóinak, ha vonakodnak a foglyok kivégzésétől. De e bevezető után beismerte, hogy emlékezete szerint legalább három alkalommal vett részt tömeges kivégzésben. Az elsőrendű vádlott, dr. Georg Heuser a következő szavakkal kezdte vallomását: “Bevallom, hogy 1942-ben Minszkben részt vettem tömeges kivégzésekben, mely alkalmakkor a foglyokat tar- kólövéssel végeztük ki. Eljárásom rendszerint a következő volt: a gödör széléhez léptem, és lábaim elé pillantottam. Ilyenkor valaki mindig felkiáltott: amott még él egy. Ezután lőni kezdtem a gödörbe. És lőttem mint egy automata.” Nem tagadta azt sem, hogy egy alkalommal személyesen vezette két fogoly ele.enen megégetósét és nyolc további alkalommal ő volt a parancsnoka ugyanilyen akciónak. A máglyák felépítésében különleges szakértőként minden esetben részt vett Arthur Harder, aki ezt a foglalkozását a háború után a frankfurti Krupp jármüüzem kereskedelmi tisztviselőségével cserélte fel. A máglyahalálra Ítélt foglyokat minden esetben ő öntötte le benzinnel. A bevezetőben említett balti báró, Eberhard von Toll tolmácsként működött a különítményben, de időnként maga is a "géppisztolyhoz nyúlt. Személyes áldozatainak számát a vádirat százra teszi., Az ügy lényegét tekintve mellékes, de a vádlottak jelenlegi társadalmi állását látva mégis említésre méltó, hogy mindannyian tagjai voltak a ná ci pártnak, már a hatalomátvétel előtt. Közülük nem egy részt vett Hitler 1923-as puccskísérletében, tehát ha nem tömeggyilkosként, akkor elsőrendű náciként réges-rég börtönbe kellett volna jutnia. Ennyit erről az ügyről és szereplőiről, akiknek pere ugyan a nyugatnémet sajtó szerint lagalább az év végéig eltart majd, de akiknek “sorsa máris meg van pecsételve.” Az NSZK ugyanis egyike azon kevés államoknak, ahol “humanitárius meggondolásokból” eltörölték a halálbüntetést. Tehát még ha elitélik is a per vádlottait, ami szintén A Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma befejezte Kruscsev “A Szovjetunió gazdasági életének fejlődése és a népgazdaság pártiránvitása” cimü beszámolójának megvitatását. A központi bizottság az ülés végén határozatban jóváhagyta a központi bizottság elnöksége által kidolgozott intézkedéseket a népgazdaság párt irányításának átszervezésére. A plénum a többi között elhatározta, hogy minden határterületen és területen két önálló pártszervet kell létesíteni: az ipari termelést irányitó pártbizottságot és a mezőgazdasági termelést irányitó pártbizottságot. Célszerűnek ismerték el, hogy az SZKP Központi Bizottságában, a szövetséges köztársaságok kommunista pártjainak központi bizottságaiban alakítsák meg az ipari termelést irányitó irodát és a mezőgazdasági termelést irányitó irodát. Az egész köztársaságra vonatkozó kérdések megoldására és az ágazati irodák tevékenységének ösz- szehangolására a szövetséges köztársaságok kommunista pártjainak központi bizottságaiban elnökségeket választanak. A falusi körzetek egyesítése alapján megalakulnak a kolhoz-szovhoz termelési igazgatóságok és ezen igazgatóságok pártbizottságai. E pártbizottságok a faluhelyeken a körzeti pártbizottságok helyébe lépnek. Elhatározták, hogy övezeti ipari és termelési pártbizottságokat alakítanak, hogy ezek irányítsák a mezőgazdasági termelési igazgatóságok területén levő vállalatok és építkezések pártszervezeteit. A plénum szükségesnek tartja a tudományos kutatóintézmények és a tervező szervek irányításának átalakítását, abból a célból, hogy a népgazdaságban egységes műszaki politika érvényesüljön. A vezető tudományos, tervező- és tervkészítő intézeteket, a gyárak és üzemek kísérleti bázisokkal rendelkező tervezőirodáit a különböző iparágak ügyeit irányitó állami bizottságok alá rendelik. A plénum jóváhagyta azokat az intézkedéseket, amelyeknek célja a népgazdasági tanácsok további összevonása. Megbízták a Szovjetnem biztos (lásd az ugyancsak tömeggyilkosság vádja alól felmentett Leibbrand professzort vagy a hamburgi SS Dusensöhnt, hogy csak az utóbbi hetekben született felmentő Ítéleteket említsük!), akkor is elkerülik a megérdemelt büntetést, azzal a másik bandával együtt, amelyik Auschwitz utolsó parancsnoki testiilete volt, s viselt dolgairól egy másik nyugatnémet ügyészség most adta ki húszezer oldalas (!) vádiratát. Ha a bonni államról csak annyit tudna a világ, hogy az ilyen és ehhez hasonló ügyek 17 évig nem kerülhettek napvilágra, mert az államhatalom mindent megtett az eltussolásukra, ez is elegendő lenne arra, hogy e fölött az állam fölött Ítélkezzék. Ez azonban az éremnek csak az egyik oldala. Az érem másik oldalán a minszki különítmény és az auschwitzi hóhérok főnökeinek arca ragyog, a Globke, a Speidel, a Förtsch, és a kevésbé neves szövetségi horogkeresztesek ezreié, teljes állam- hatalmi díszben, kezükben az “igazságosztás” pallosával, amellyel ugyanoda sújtanak (vagy sújtanának), mint Georg Heuser és társai. A tények közismertek. Beszélni csak arról érdemes, hogy a haladó világ, s mindenekelőtt az NDK miért tesz olyan roppant erőfeszítéseket ezeknek a bünbandáknak a leleplezésére, mikor eleve nyilvánvaló, hogy a bűnösök igazságos megbüntetésére alig van remény. Hadd válaszoljunk erre a kérdésre Adenauer szavaival, aki a szövetségi gyűlés Spiegel-vi.tájá- ban a következő felkiáltással fordult az interpelláló képviselőkhöz: “De hát az isten szerelmére, ne engedjenek azzal az ódiummal utazni Kennedy elnökhöz, hogy a szövetségi köztársaságban Ges- tapo-módszerek uralkodnak!” Nos, pontosan erről van szó. Az egész világnak újból és újból, napról napra tudomására kell hozni, hogy a szövetségi köztársaságban nemcsak hogy Gestapó-módsze- rek uralkodnak, de ez az állam a lényegét tekintve is folytatása a Harmadik Birodalomnak. S min den leleplezett náci, a szövetségi bíróságok által futni engedett tömeggyilkos újabb adalék ehhe> a képhez, újabb bizonyíték arra, hogy Adenauei és a bonni rendszer politikai szalonképessége pontosan annyit ér, és olyan is, mint dr. Georg Heu ser és társainak szolid polgári egzisztenciája. unió Minisztertanácsát, hogy vizsgálja felül népgazdasági tanácsok jogi helyzetét, dolgozzo ki és terjesszen a Szovjetunió Legfelsőbb Tan; csa elé törvénytervezetet a szocialista vállalaté! ról. Elhatárolták egymástól a különböző terve' szervek hatáskörét. A Szovjetunió Állami Tér hivatalának funkcióit — e hivatal jelenleg a tó lati tervek egy-egy évre eső teljesítését vizsgál és regisztrálja — uj szervre bízzák: a Szovjetül' Népgazdasági Tanácsára. Az Állami Gazdasó Tanácsot a Szovjetunió Állami Tervhivatalé alakítják és rábízzák a távlati tervek készítés Újjá kell szervezni a Szovjetunióban mtikö ellenőrzési rendszert és ennek során a pártállami ellenőrzés egyesítésére vonatkozó len útmutatást kell alapul venni. Létre kell hozni e egységes, állandóan működő ellenőrzési rendsze amelyben a dolgozók nagy tömegei is részt ve nek. Megalakul az egységes párt- és állami ellen zési szerv: az SZKP Központi Bizottságának a Szovjetunió Minisztertanácsának párt- és á mi ellenőrzési bizottsága. E bizottságnak m lesznek a megfelelő helyi szervei is. Az SZ Központi Bizottsága mellett jelenleg működő | ellenőrzési bizottságot a központi bizottság r lett működő pártbizottsággá alakítják át. Változások a szovjet kormányban A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa törvény jii rendelettel kinevezte Dmitrij Poljanszki; Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhely« sévé. Egyidejűleg Poljanszkijt, uj beosztása n felmentették az Oroszországi Föderáció Minis: tanácsa elnökének tisztségéből. Az Oroszországi Föderáció Minisztertan; nak elnökévé Gennagyij Voronovot nevezték A Legfelsőbb Tanács Elnöksége Aleksz Selepint kinevezte a Szovjetunió Minisztert csának elnökhelyettesévé, valamint az SZKP ponti Bizottsága és a Szovjetunió Miniszter csa párt- és állami ellenőrző bizottságának kévé. / —1_ AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA HATÁROZATOT HOZOTT A NÉPGAZDASÁG PÁRTIRÁNYITÁSÁNAK ÁTSZERVEZÉSÉRŐL ÉS AZ EGYSÉGES PÁRT- ÉS ÁLLAMI ELLENŐRZÉSRŐL
