Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)

1962-12-06 / 48. szám

Thursday, December 6, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Akik figyelemmel kisérik az amerikai lapok pénzügyi oldalait, vagy ami azt illeti, a kongresz- szus adótörvény javaslati tárgyalásairól szóló jelen téseket, azok gyakran találkoznak e kifejezéssel: “profit squeeze”, ami magyarán kifejezve annyit jelent, mint “profitszorulás”. Meg kell mindjárt az elején jegyezni, hogy semmi kapcsolat nincs egyéb szorulásokkal, mint például gyomor és eh­hez hasonló vagy ebből eredő szorulásokkal. Mi is tehát a “profit-squeeze”, azaz a “profit- szorulás ?” Elsősorban is — varázs-szó! Nagyobb varázsereje van, mint a tibeti “Om Nani Padme Hum”-nak, a latin “hokus pokus- nak”, vagy Ali baba bűvös lámpájának. De nem mindenki használhatja. Csak a nagy amerikai részvénytársaságok elnö­kei használhatják. Abban a percben, amelyben valamely nagy ame­rikai üzleti vállalat elnöke, vagy különösen ha a Gyáriparosok Országos Szövetsége (NAM), vagy a U. S. Chamber of Commerce elnöksége kiejti e szót, hogy “profitsqueeze”, akcióba lép az egész amerikai kormányzat, a pénzügyminiszter, a sze­nátorok, a képviselők s egy óriási szaruból any- nyi pénzt dütenek rájuk, amennyi csak beléjük fér. Mi a titka e szó varázserejének? Röviden ez: Az amerikai nagytőke a második világháború óta évről évre egyre nagyobb profitot vág zseb­re. De minél több profitot halmoznak fel, annál nagyobbra nő az étvágyuk. íme a bizonyíték az amerikai kormány keres­kedelemügyi minisztériumának saját adatai sze­rint : Az amerikai részvénytársaságok TISZTA PRO­FITJA az adók levonása után (de az utánpótlási tartalék [depreciation reserve] levonása előtt) a második világháború előtti évtized évi hat bil­liójáról 16 billióra szökött a II. világháború alatt, 31 billióra a koi'eai háború alatt, 51 billióra 1961- ben és az idén el fogja érni a fantasztikus 57—58 billiót! "t-... Csaknem tizszerak kora profitra dolgozik az amerikai nagytőke, mint a második világháború előtt! Amig az átlagos munkás bére legfeljebb kétsze­resére, két és félszeresére emelkedett, addig a tő­ke profitja TÍZSZERESÉRE szökött! Meg van elégedve a nagytőke ezzel a profittal? Korántsem! Nem elég! “Profit squeeze”, kiáltják. “Szorul a profi­tunk!” És mi szorítja a profitot? Ilyen kérdést! “Hát a munkások bére egyre emelkedik”, szü- köl a nagytőkés “és ez kérem alássan erősen csökkenti a profitot. Meg a nyersanyag ára is emelkedik kéremalássan. így tehát kutyaszorító­ban vagyunk. Szorul a kapca, azaz a profit.” “Alulról a nyersanyag ára nyom bennünket fel­fele, felülről meg a munkások bére nyomja a mi kis profitunkat lefelé! Segitség! Profitsqueeze!” És amikor kiejtik a bűvös szót, megy, fut ro­han a kongresszus az enyhítő irraí. Mit gondol a kedves olvasó, miért adott a kong­resszus a múlt nyáron 10 százalékos adócsökken­tést a részvénytársaságoknak? Mert szorult a profit! És hasonlóképpen miért vonakodnak a népnek egészségügyi biztosítást adni? Úgy van, azért, mert nincs szükségük rája. Mert felveti őket a jómód! Mert a bérek emelkednek! Mert “csak” 5 és félmillió a munkanélküliek száma! így állunk a varázsszóval! De ez a varázsszó csak a gazdag részvénytársa­ságok számára hatékony. Az a munkás, aki nyak­ig el van adósodva, akit hat heti munkanélküli­ség a tönk szélére állíthat, azok, akik közjóléti támogatásra szorulnak ebben, a világ leggazda­gabb országában és akiket a legmegszégvenitőbb, leglealázóbbb vizsgálatnak tesznek ki, mielőtt azt a nyomorult segítséget megadják nekik, a lakos­ság e része hiába mondja, hogy “profit-squeeze”, vagy “income squeeze”! Ezeknek a kongresszus, meg az állami és vá- .rosi honatyák lényegileg és gyakran nyíltan azt mondják, hogy “szégyeld magad, lusta vagy és lusta voltál, azért vagy abban a helyzetben, amely ben vagy.” És mindaddig azt is fogják mondani, amig az amerikai nép többsége öntudatra nem ébred, és oda nem mondja a telhetetlen nagytőkének, hogy elég!, mire neked hatvan billió dollár évi profit, amikor ebben az országban 5 millió munkás, csa­ládtagjaikat beleértve 20 millió amerikai önhibá­ján kivül szenvedi a munkanélküliség minden pok­lát, amikor másik tiz millió 65 éven felüli szorul hozzátartozói támogatására, akkor elég nektek 30, sőt 20 vagy 12 billiónyi profit is. A többit adjátok oda azoknak, akik testi vagy szellemi munkájukkal megteremtették azt a dol­gozóknak ! Megjósoljuk, amikor ez meg fog történni, ak­kor nem fog kelleni rettegnünk az emberiség vég­pusztulását jelentő háborútól sem. Amikor az unió cserben hagyja legjobb tagjait A Waldorf-Astoria hotel munkásainak három szakszervezeti megbizottját elbocsátották állásuk­ból, az úgynevezett “semleges” ipari döntőbíró engedélyével. A három megbízott a legöntudato- sabban és lelkiismeretesebben képviselte a hotel pincéreinek érdekeit, amikor május 13-án rövid munkaszünettel kényszeritették a hotel vezetősé­gét, hogy régen fennálló követelésüket teljesítse. A bankettpincérek azt kérték, hogy szűnjön meg a “tányérozás” a borravalóért, s ehelyett a hotel­vezetőség fizessen nekik 12 százalékot abból, amit a bankettért kapnak. A munkáltatók a rövid sztrájk nyolc részvevő­jét akarták elbocsátani, de a döntőbíró csak meg­rovásra Ítélte a többit. A munkásokkal történt megegyezés alkalmával a Hilton hotelvállalat al- elnöke és a bankett üzemrészleg vezetője Írásbeli ígéretet tettek, hogy nem folyamodnak megtorló intézkedéshez egyik munkás ellen sem. Ezt az aláírásukkal megpecsételt Ígéretet meg­törték. A legszomorubb a dologban, hogy a szakszerve­zet elfogadta a döntőbíró határozatát, holott a Waldorf munkásai között nagy volt a felzúdulás. A Hotel Trades Council 6-os lokáljának vezetői a döntőbíró előtt tanúskodtak arról, hogy a mun­kások követelései igazságosak voltak és a hotel­vezetőség állandó visszautasítása hozta létre a munkaszerződés szerinti jogtalan sztrájkot. A döntőbíró nem volt elnéző és a szakszervezet tör­vényesnek ismerte el a legaktívabb és legharciq- sabb tagjainak elbocsátását. A hotelvezetőséget nem éri büntetés azért, hogy a munkaszerződést nem tartotta be. Az elbocsátott munkásokat házi detektívek azonnal eltávolították a Waldorf épületéből. Ezek a munkások ki vannak téve annak, hogy az ipar­ban nem találnak többé munkát, mivel feketelis­tára helyezik őket, mint harcos munkásokat. Bányászvélemény a választásoktól A bányászszakszervezet hivatalos lapja, a United Mine Workers Journal az országos válasz­tások után megjelent első számában (nov. 15) érdekes cikkben elemzi a választások jelentőségét. A folyóirat természetesen elsősorban a west- virginiai, pennsylvaniai és ohioi eredményekkel foglalkozik, ahol viszonylag legnagyobb a bánya­ipari munkások száma. Az a tény, állapítja meg a lap, hogy a demok­rata párt ezekben az államokban számos fontos választást, köztük Ohio és Pennsylvania kormány­zói választását elvesztette, annak tudható be, hogy Kennedy nem táltotta be azokat az Ígérete­ket, amelyeket 1960-ban az elnökválasztási kam­pány alatt eme államok munkanélküliség által sújtott lakosságának tett. A Journal emlékezteti Kennedyt és a demokra­ta pártot arra, hogy West Virginia és annak csak­nem 25 százalékban munkanélküli polgársága dön­tő szerepet játszott Kennedy elnökké választásá­ban. Itt dőlt el ugyanis 1960 májusában, hogy ki legyen a demokraták jelöltje, Kennedy vagy Humphrey szenátor. Ez utóbbi, aki egyike a szenátus viszonylag li­berális tagjainak, igen népszerű volt az állam bányászlakossága előtt, mert. következetesen tá­mogatta a munkásjóléti törvényjaváslatokat. De végül, izgalmas előválasztási kampány után, még­is Kennedy győzött, mivel ünnepélyes ígéreteket tett minden gyűlésen, hogy ha elnök lesz, meg fogja oldani a munkanélküliek problémáját. Ez nem történt meg, állapítja meg a Journal. West Virginia munkanélküliség által sújtott terü­letein ma több a munkanélküli, mint 1960 máju­sában ! A bányászok különösen haragudtak Kennedy abbeli intézkedéséért, amellyel az elnök csaknem korlátlan mértékben engedélyezte a külföldi fű­tőolaj importálását. Ez természetesen csökken­tette a hazai szén fogyasztását s ezzel párhuzam­ban a bányászok alkalmaztatását. Ugyancsak nagy volt West Virginiában az el­keseredés a demokraták külkereskedelmi törvénye miatt. Ez okozta Cleveland A. Bailey demokra- ta vereségét. Bailey nagy munkásbarátnak szá­mított, de a törvényjavaslat mellett szavazott, mig a republikánus jelölt ellenezte. Ohióban és Pennsylvaniában ugyanezek a té­nyezők, a munkanélküliség és Kennedy beváltat­lan ígéretei tették lehetővé.« reakciós republiká­nus Rhodes, illetve Scranton kormányzói győ­zelmét. Figyelemreméltó szavakban összegezi a lap a bányászok érzelmét: “őszintén reíméljiik, hogy az elnök végre le fogja venni szemeit Havannáról (Kubáról) és figyelmét a mi országunk népére fogja összpon- tositani, akik egy része kétségbeesett helyzetben várja segítségét.” Company-union sztrájkol PHILADELPHIA, Pa. — A Leeds & Northrup Company 63 éves történetében először a Philadel­phiában és North Wales, Pa.-ban levő két üze­mének összes alkalmazottja sztrájkba lépett. A 2,500 alkalmazott a Leeds & Northrup Employees Union, a társulat által megszervezett és kontrol­lált szakszervezet tagja, amelyhez az üzemvezető­ségen és személyzeten kivül, a vállalat minden tagja tartozik. A munkaegyezmény október 27-én járt le és a munkások az uj egyezményben a munkamódszerek és munkairam kérdésében álli- tottak fel követeléseket. A sztrájkot ez a kérdés váltotta ki. HAZAI HANGULATOK NEW YORK. — Dr. Gordon E. McCallum, az Országos Közegészségügyi Szolgálat vezetője a Vegyi Gyárosok Szövetsége előtt beszélt az Egye­sült Államok egyik nagy problémájáról, a víz­rendszer szennyezéséről. A probléma nagyságá­nak jellemzéséül elmondta, hogy az elmúlt évben 15 millió hal pusztult el a tisztátalan vizeinkben. ★ FORTH WORTH, Texas. — A Leonard’ De­partment Store 750,000 dollár költséggel föld­alatti vasutat épített, hogy a vásárlóközönséget magához csalja. A forgalmas főúton levő vegyes áruüzlet ingyen parkolást nyújt a külvárosiaknak egy mérföldre az üzlettől és onnan ingyen szállít­ja be őket a városba, egyenesen az üzletbe. ★ VALLEY STREAM, L. I. — A tanító néni ed­dig arany csillagot osztott ki a jól felelő nebu­lók között, de ezt most felváltotta a “trading stamp”. Most már megérti a kis elsőosztályos gyerek is, hogy miért kell neki megtanulni a lec­két: 20 bélyeget kap érte, amelyek beváltási ér­téke 2 cent. Ezt aztán kis könyvecskébe ragaszt­hatja, mint valamikor régen a postatakarék be­tétjét, vagy odaadja a mamájának, aki az üzle­tekben kapja halomra a bélyegeket, amikor az ál­landóan emelkedő árakat.—amihez a bélyegek is hozzájárulnak — kifizeti a bevásárlásnál. Az ame rikai életmód ezen újabb hóbortja futótűzként terjed, s bár a jözaneszüek- tiltakoznak ellene, egész iparrá nőtt. Mint nemzeti jelenség, persze nem hagyhatja ki a gyermekeket. Enélkül nem alakulhatna ki nemzeti karakterük teljessége. ★ 1961-ben a balesetekből származó 90,000 halál­eset közül 1,170-t fegyvergolyó okozott. Ezek a balesetek vagy a háztájon, vagy szórakozás, vadászás közben történték. A vadászidény beáll­tával a hatóságok figyelmeztették a 20 millió, va­dászengedéllyel rendelkező egyént az országban, legyenek óvatosak fegyverükkel. ★ A THE OLD FARMER’S ALMANAC, egy 171 éves közlöny időjóslással is foglalkozik. Az 1963. kiadásában hideg és havas telet jósol. Az átlagos hőmérséklet 1.39 fokkal alul lesz a megszokott té­li átlagnál. A hóesés főleg február, március és április hónapokban lesz túlméretezett. Az erősebb hideget december és január havára Ígéri. 5! MIRE J0 A “PROFITSZORULÁS”? ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ!

Next

/
Thumbnails
Contents