Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)

1962-12-06 / 48. szám

A “TÉNY” 15 ÉVES JUBILEUMA Lapunk más oldalán található beszámoló kaliforniai test­vérlapunk “A TÉNY” 15 évi fennállásának jubileumi ünne­pélyéről, amelyet november 25-én tartott meg a los-angelesi haladó szellemű magyarság. Kicsit elkésve ugyan, mert annakidején saját jubileumi záróünnepélyünk lekötött ben­nünket, most küldjük mélyen fakadó jókívánságainkat e harcos és talpraesett magyarnyelvű testvérlapnak és áldo­zatos írógárdájának és mélyen tisztelt olvasótáborának. Visz- szaemlékezés volt ez az 'amerikai haladó értelmiség egyik vök kiváló magvarszármazásu tagjára, Leitner Aurélra is, aki-a “TÉNY”-t megindította. Reméljük, hogy a TÉNY még hosszú évekig folytatni fogja azt a nemes és céltudatos munkát, amit eddig a felvilágosodottság és a béke érdeké­ben kifejtett. Szükséges és hasznos feladat ez, amit olvasói azzal méltányolnak, hogy önként járulnak a lap fenntartá­sához, amely előfizetés nélkül szolgálja olvasóit. Szaporí­tani kell a “TÉNY” olvasótáborát a kaliforniai magyarság körében. HJ HITÉ A “NÉPI KAPITALIZMUSRÓL” A ferenc-józsefi- és horthv-korszakbeli Magyarországnak az volt az egyik legttirhetetlenebb jellegzetessége, hogy a lakosságnak körülbelül öt százaléknyi leggazdagabb része tartotta birtokában az ország legjobb földjeinek és más­fajta vagyonának több mint 80 százalékát, mig a lakosság tulynomó többségének, a másik 90—95 százaléknak a va­gyon mindössze 20 százaléka, vagy annál is kevesebbje ju­tott. Össze lehet-e hasonlítani a félfeudális, századeleji magyar- országi birtok- és gazdasági viszonyokat a mai Amerikával, a világ leggazdagabb államával? Sietünk előrebocsájtani, hogy abszolút értelemben nem lehet. Amerika ma is, akkor is összehasonlíthatatlanul gazda­gabb volt az akkori vagy a mai Magyarországnál. De súlyosan tévednek azok, akik azt hiszik, hogy Amerik; megoldotta az igazságtalan birtokviszonyokat, megtalálta a: egyenetlen vagyonmegosztás rákfenéjének gyógymódját. Az Egyesült Államokban, amelyre gyakran hivatkozna! Wall Street ügynökei és propagandistái, de gyakran még jó hiszemii emberek is, mint “népi kapitalizmusra”, azaz mini egy olyan országra, melyben mindenki “tőkepénzes”, isme teljük, a mai Amerikában a lakosság egy ötödé (beleértve a munkásság és dolgozó parasztság zömét), tehát 20 száza léka a nemzeti jövedelem 9 százalékát kapja, mig a társada­lom jobbmódu rétegeit képviselő egy ötöd (és ezek közé tartoznak a kuponvagdalók, az üzérek, árdrágítók, spekulán­sok, reklámozók milliói), a nemzeti jövedelemnek csaknem felét kaparintja meg. De ha jobban belenéznénk ebbe a sta tisztikába, akkor kiderülne az is, hogy ezen a csoporton be­lül egy egészen maroknyi réteg, alig több mint 100,001 egyén, a lakosság egy százalékának egy egészen csekély tő redéke gyömöszöli pénzeszsákjaiba a nemzeti jövedelem csak nem tiz százalékát! Ezek a kimondott paraziták fejenkint átlag százszorakkc ra jövedelemmel rendelkeznek, mint a becsületes, nehéz fi zikai munkát végző dolgozók milliói! Az olvasó — és esetleg a kételkedők — valószínűleg felte­szik a kérdést, hogy hát honnan vette ezeket az adatoka4 a Magyar Szó ? Jóhiszemű kérdés nyílt, kertelés nélküli választ érdemel. A fenti információnk alapjait a United States Bureau of Census egyik szakértőjének Herman Millernek a múlt hónap­ban megjelent tanulmánya szolgáltatta. MIKOJÁN BEFEJEZTE KÜLDETÉSÉT NEW YORK. — Anasztáz Mikoján, szovjet miniszterel- n ö k helyettes visszaérkezett Moszkvába és ezzel a még el­intézetlen kubai problémák az Egyesült Nemzetekhez kerül­tek megbeszélésre. A jelentés szerint Dean Rusk államtit­kár és Mikoján előzőleg hosz- szabb beszélgetéseket folytat­tak egymással, valamint Ken­nedy elnök jelenlétében, más problémákról is, beleértve Bér lint és az atomkisérletek be­szüntetését, de egyikben sem jöttek határozott megállapo­dásra. Függőben vannak oly kérdések, mint az Egyesült Államok követelése a helyszí­ni ellenőrzésre Kubában és Castro feltételei, amiket ezzel szemben felállított. Az általános vélemény az, hogy a fő kérdések megoldód­tak és hogy a többire is sor kerül. A N. Y. Times vezér­cikkben foglalkozik az újabb “dilemmával”, amellyel az Egyesült Államok szembenéz Kubát illetően. A Kennedy- adminisztrációnak választania kell előbbeni elhatározása — “hogy nem tűr meg kommu­nista kormányt Latin-Ame- rika területén” — és a való helyzet között, “hogy tár­gyaljon a Castro-kormánnyal, ... amely kommunista,, amit Castro nem hajlandó fel­adni.” Visszatér Kennedy el­nök kijelentéséhez, amit a sajtókonferencián tett, s mely a következőkben vázolja a helyzetet: “Tér mészetesen nem adjuk fel a politikai gaz­dasági és más irányú törek­véseinket a Kubából kiinduló felforgatás m e g g átlósára, sem azt a célunkat és remé­nyünket, hogy Kuba népe va­lamikor igazán szabad lesz. [De ez a politikánk nagyban Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of-March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N. Y.----------------------------——— ------------------------------------------------------------------------------ ­Vol. XI. No. 49. Thursday, December 6, 1962 (,v . • : NEW YORK, N. Y. Kina megkezdte a visszavonulást A Himalaja havas szirtjei körüli határellentéttel kapcso­latban, Kina életbeléptette a két héttel ezelőtt Indiához intézett és a békés egyezke­désre felszólító ajánlatában vázolt visszavonulási mozdu­latait. A felajánlott tüzsztinet már nov. 22 óta érvényben van. Az indiai haderők csak félhivatalosan tartják be a tűzszünetet, mivel az indiai kormány nem fogadta el azo­kat a feltételeket, amiket a kínai kormány az egyezkedési tárgyalások meg indítására felajánlott. India nem isme­ri el érvényesnek az 1959 nov. 7-én fennállott határvonalat és hogy a visszavonulás ettől a vonaltól 12 és fél mérföldre történjen meg. Az egyezkedé­si ajánlat egyes pontjairól India külügyminisztere bő­vebb felvilágosítást kért a kí­nai követségi ügyvivőtől New Delhiben. A 2,000 mérföld határvonal keleti részén a kínai haderők visszavonulása az India által követelt terület túlnyomó ré­szét kiüríti. A nyugati részén azonban, Ladakh tartomány­ban, Kina ragaszkodik 12,000 négyzetmérföld tér iilethez, amely 1959-ben birtokában /olt. Kina ezen a területen ipitett egy országutat, amely sszekötötte a kínai Sinkiang tartományt Tibettel és ezt a területet magának tulajdo­na. India kormányát több ol­dalról igyekeznek befolyásol­ni, hogy fogadja el a kínai egyezkedési ajánlatot és ül­jön le tárgyalni a határvonal kérdésének békés utón való megoldása céljából. Evvel a jóindulatú állásponttal szem­ben az Egyesült Államok kor­mánya épp az ellenkezőjére, a háború kifejlesztésére és terjesztésére tett lépéseket. Magasrangu, 26 tagú kor­mányküldöttséget küldött In­diába, Averell Harriman, a belügyminisztérium K e 1 éti Ügyek Intézőjének vezetésé­vel. 10 napig tárgyaltak in­diai kormány vezetőkkel India háborús felkészültségének fel­építéséről. A nyugati nagy­hatalmak a legmesszebbmenő támogatásukról biztosították Nehrut, úgy fegyverek, mint haderők tekintetében. Az ame rikai küldöttség tagjai sze­mélyesen felkeresték a fron­ton az indiai hadállásokat és beszéltek katonai vezetőkkel szükségleteikről. Harriman minden lehetőt elkövetett, hogy megszüntes­se az India s Pakisztán között fennálló ellentéteket Kashmir hovatartozása kérdésében. Az ellentétek elsimítása feltétle­nül szükséges ahhoz, hogy In­dia harcképes legyen Kíná­val szemben, hogy hadserege felszabaduljon Kashmir hatá­rainak őrzése alól. Amerikai csapatszállító re­pülők már megérkeztek In­diába. John Galbraith, Ameri ka nagykövete Indiában arról biztosította a sajtó képvise­lőit, hogy-ezeket nem fogják hadicélokra használni, nem fognak katonákat szállítani a hadszíntérre és hogy a re­pülőgépek nincsenek felfegy­verezve. Ezek a magyaráza­tok épp olyanok, amilyeneket eleinte Vietnamra vonatkozó­an terjesztettek, hogy titkol­ják az Egyesült Államok ka­tonai beavatkozását. Ma már Vietnamban egész nyíltan Amerika vezeti a háborút a nép ellen. A határhoz közeli Assam és Bengál területén a kínai ere­detű lakosság ezreit fogják össze és zárják internáló tá­borokba. Az indiai külügyminiszté­rium egyik tagját, dr. Sarve­palli Gopal-t, Indonéziából ha­zatérve a repülőgépen megtá­madta és könnyebben megse­besítette egy indiai követségi tisztviselő, Behari Lal. Állító­lag Lal azzal a kiáltással ki­sérte a támadást: “Igazság­talan voltál Kínával szem­ben.” Dr. Sarvepalli ugyanis azért volt Indonéziában, hogy India álláspontját ismertesse a fennálló helyzetben. CLEVELAND két napilap­ja, a Plain Dealer és a Press and News, a teherautóveze­tők sztrájkja miatt napok óta nem jelenik meg. Az újság­írók csatlakoztak a sztrájk­hoz. |MVVWWW\AAA/WW\A/WW\AA/\AfW\A/\«\AA>tA/WWt/WWWW\/\/\AAAAAAn/«AAA/i.<\#V\*WV^\AAAA# U THANT AZ ENSZ FŐTITKÁRA NEW YORK. — U Thant, Burma ENSz delegációjának a vezetője, á múlt hét óta. mint az Egyesült Nemzetek Szervezetének egy hangulag megválasztott főtitkára foly­tatja munkáját, amit Dag Hammarskjöld halála után, mint ideiglenes titkár végzett ebben a világszervezetben. A minden ellenvetés nélkül tör­tént megválasztása elismerés volt az ENSz tagállamok ré­széről U Thant felvilásroso- dott és előrehaladott világné­zetének, amit az ENSz-ben felmerült problémák körüli in tézkedéseivel a legtöbb eset­ben helyesen alkalmazott. A kubai krízis alatt U Thant személyesen ment el Castro- val beszélni és része volt a megoldás utjának simításá­ban. U Thant reálisan szemléli a nemzetközi helyzet alakulását és a békés egyezkedés és egy­más mellett élés elvére helyezkedik. Ennek a jegyé­(Folytatás a 2-ik oldalon) MWIMWUWVimnMUVWUVWMaMIAMWMMMUWMIUWlMWUWAMUIAAlUWmMVWIMMIAAMUUW* A GAZDASÁGI VISSZAESÉSEK ÉS A MUNKANÉLKÜLISÉG IGAZI OKA A Conference on Economic Progress szerint a gazdasági nehézségeket a tőke nagy profit­ja és alacsony bérezési politikája okozza. Csak “mítosz” a nagy termelési költségekre való hivatkozás. Nem beszélhetünk túltermelésről, hanem a tömegek vásárlóerejének elégtelenségéről NEW YORK. — Leon Key­serling vezetése alatt nagy tanulmányt készítettek gaz­dasági életünkről és az ország fejlődésének a menetéről. Keyserlinget, mint az egyik legkiválóbb közgazdászt tart­ják számon itt Amerikában, aki korábban az elnök gazda­sági tanácsadójának a szere­pét töltötte be. A tanulmányt a Conference on Economic eltér a szigetország katonai megszállásának szándékától.” A vezércikk egy másik reális hangot üt meg, amikor ezt mondja: “Szembe kell néz­nünk azzal a ténnyel, hogy a latinamerikaiak nem a kom­munizmus elleni keresztes­hadjáratot várják tőlünk, ha­nem olyan segítséget, amely­lyel hozzájárulhatunk a nyo­masztó társadalmi, gazdasági és politikai problémáiknak megoldásához.” Arthur Sylvester, helyettes védelmi titkár sajtókonferen­cián jelentette Washington­ban, hogy megkezdődött az Iljusin-28 bombázó repülők elszállítása Kubából. Progress adta ki. Az amerikai gazdasági élet második világháború utáni szegényes fejlődését — állít­ja a tanulmány — elsősorban a nép alacsony vásárlóereje okozza. A tömegek nem képe­sek megvásárolni azt, amit az ország gazdasága előállít. Igv a folytonosan visszatérő gaz­dasági zökkenők és válságok nem a túltermelés következ­ményei voltak, hanem az ala­csony bérezési politikának a velejárói. Azáltal, hogy ala­csonyan tartották a béreket, lehetetlenné tették a tömegek (Folytatás a 2-ik oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents