Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)

1962-07-05 / 27. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July 5. 1962. Geréb József: SZÉLJEGYZETEK A nemzeti hős hihetetlen nagy bátorsága. — Megvédték a nagyfarmok tulajdonosainak érdekeit — Melyik háború a humánisabb? jólismert dolog, hogy fejletebb országokban a gyermekek fogékony, de kritikára még nem ké­pes gondolatvilágába belopják azokat a meséket, amelyek militárista hősöket saját személyük biz­tonságával mintsem törődő, halálmegvető hősök­nek mutatják be. Évszázadok, vagy talán évez­redek ily tanításának eredményei a “nemzeti hő­sök’ akiket mint követendő példát állítanak az ifjúság elé. A nemzeti hősök ily felépítésében az Egyesült Államok sem maradt el. Azért mindenki úgy hi­szi, hogy az a férfi, aki az eddigi legnagyobb vi­lágháború GYŐZTES fővezére volt, nemcsak ka­tonai lángész, hanem személyesen is rendkívül bátor ember, hü követője a középkor hasonló lo­vagjainak. i És mégis igen nagy meglepetéssel hallottam a televízión át, hogy Dwight D. Eisenhower gene­rális, Amerika első számú nemzeti hőse, az aláb­bi kijelentést tette Mrs. Catherine May (R. Wash.) republikánus képviselőnőnek, aki nyilvá­nosságra hozta azt a választóihoz intézett kortes- kodó levelében: I “Egy olyan törvény, amely eltiltaná a far­mert attól, hogy a saját földjén és kizáróla­gosan csak a saját használtára bármit s bár­mennyit is termeljen, igazságtalan lenne még ! akkor is, ha nem ütközne az alkotmányba. Ez a szövetségi kormány részéről nagyon sajnálatos politikát mutatna s én inkább a börtönbe men- hék, mintsem ilyen törvénynek engedelmes­kedjem.” Ez igazán határtalan nagy bátorságra mutat! Eisenhower a népjogok védője! Meglepő azért is, mert eddig, — még elnöksége alatt is, — a nép­jogok ellenségének mutatkozott, és fényes fegy­verzetét mindig csak a kiváltságosak érdekében villogtatta. És ime most. . . De nézzük csak: A farmerok védelme Az Egyesült Államok kongresszusának alsóhá- fában a republikánus és a reakciós demokrata képvieslők szövetsége 215 szavazattal 205 ellené­ben elbuktatta a Kennedy adminisztráció aján­lotta törvényjavaslatot; amely valamennyire eny­híteni akarta azt a nagy terhet, amit a szövetsé­gi kormányra — vagyis az adófizetőkre — kény­szerít az Ike adminisztrációja alatt keresztülerő­szakolt “Benson terv”. A második világháború befejezése óta egyre több élelmiszert termelnek az amerikai farmokon amelyek fölöslegét az állam összevásárolja, hogy úgy a bel —, mint a külföldi árakat magas szín­vonalon tartsák. És habár a világ számos orszá­gában a nép éhínséggel kiizködik, az itteni zavart politika miatt a fölös élelmiszert nem adják el nekik, hanem a privát egyénektől kibérelt óriási magtárakban halmozzák össze, egy részük elrom­lik s elpusztítják, nem is számítva azt a ren­geteg összeget, amit a magtárak bérletéért kell fizetni. A Benson terv nyilván látható következménye a kis farmerok eltüntetésének meggyorsítása. Ez a folyamat már régebben megindult, de a Benson terv annyira meggyorsította, hogy a kis farmo­kat rövidesen csak mint a múlt történelmi emlé­két mutogatják majd itt-ott. Benson többször hangoztatta, hogy aki a kis farmján nem tud megélni, helyesen teszi, ha azt otthagyja. Ezt az álláspontot képviseli a NAGY FARMEROK szer­vezete az “American Farm Bureau Federation” is. (A kisfarmerokat ä “Farmers’ Union képvise­li, de az utóbbi időben a kisfarmok fogyása kö­vetkeztében már egésezn elgyengült.) A Kennedy javaslat szerint megszabnák — korlátoznák — a mennyiségét bizonyos farmter- velményeknek, amelyek fölöslegét a kormány a magas piaci áron átveszi. Ez felbőszítette a nagy farmokat biró és azokat valóságosan gyári mó­don kezelő bankokat, biztosit« intézeteket és más tőkéseket, akiknek a Benson-terv nagyon kifizető. Igazi bátorság A Kennedy adminisztráció javaslata legalább egy milliárd dollár megtakarítását jelentett vol­na az adófizetőknek, — mondja Herold Cooley, demokrata képviselő, a javaslat egyik támasza. És mégis 48 demokrata és 167 republikánus kép­viselő ellene szavazott. Miért? Azért, mert azt a milliárd dollárt most egypár igen nagybefolyá- su ember zsebeli be. Valószinüleg azok támogat­ják a javaslatot elbuktató képviselők választási költségeit. Nyilvánvaló, hogy ennek a javaslat­nak az elbuktatása éppenolvan népellenes cselek­mény volt, mint amilyen a gyógykezelés társa­dalmasításának az ellenezése. És ime Dwight D. Eisenhower, a nemzeti hős, késznek mutatkozik arra, hogy egy ilyen törvény ellen, amely megtakarítást jelent az amerikai nép számára, akár börtönbe is menjen. Sőt, mint most már látható, éppen azért adta ki a héroszok világára emlékeztető nyilatkozatát, hogy azzal felbátorítsa az esetleg még habozó képviselőket az igazán bátor, — valójában vak­merő lépésre; az amerikai nép érdekeinek elgán- csolására. így most már érthető Ike csodálatos nagy bátorsága is. Igaz, számításba kell vennünk, kö­zelednek a választások s a bukott republikánusok szeretnének újra hatalomra kerülni, felhámozták tehát és pódiumra állították a már kivénhedett csatalovat akinek megbámulására és semmit­mondó beszédének meghallgatására Washington városba 3,000 ember gyűlt össze, akik egyenként 100 dollárt fizettek a kis uzsonnáért, hogy legyen mivel elkezdeni a korteskodást. A washingtoni bankett mutatta, hogy a republikánusok nem sok érvet de annál több dollárt hoznak majd forga­lomba a közeli választási hadjáratban. Egy kis politika A republikánus vezérkar kétségl>eesett erőlkö­déssel igyekszik választási problémák és válasz­tási jelszavak kitalálásán, miután a felszínre ke­rülő kül- és belügyi bajok mindegyike a múlt adminisztráció alatt kezdődött és igy azok fe- szegetése nem sok hasznot jelentene nekik. Azért megint csak előráncigálták a jő öreg látszólag már elhanyagolt “kommunista mumust”, amivel már évtizedek óta rémitgetik az amerikai népet. Szenátor Dirksen (R. 111.) republikánus vezér szövetkezve a hírhedt túlzó konzervatív (értsd: reakciós) Karl E. Mundt (R. So. D.) szenátorral azt állítja, hogy a Kennedy adminisztráció “el- puhult” a kommunizmus elleni harcban és ennek okát szeretnék HIVATALOSAN kivizsgálni. Az elpuhulást mutatja az is, — mondják, — hogy a jelen adminisztráció eltiltotta a militarista veze­tőket az úgynevezett kardcsörtető, a Szovjet- uniont fenyegető beszédektől. De azonkivíil a külügyi hivatal első assziszten­se, Walt W. Rostow, állítólag azt a megjegyzést tette, hogy immár beszélni kellene a Kinai Nép- köztársaság elismeréséről is. Ez aztán igazán fő­benjáró bűn. És ha ez még nem elég a republiká­nus vezérkart egészen megrémítette és megva- ditotta Kennedv környezetéből kiszivárgó azon hir, hogv a JELEN ADMINISZTRÁCIÓ ERŐ­SEBBNEK TARTJA A SZOVJETUNIÓT. MINT AZ ELŐBBI KORMÁNY TARTOTTA. A republikánus vezérek szerint Ike adminiszt­rációja nem tartotta a szocialista tömböt olyan erősnek, hogy' megbirkózhatott volna az Egyesült Államok haderejével. Azért volt elég bátorsága John Foster Dulles külügyminiszternek a “hábo­rú meredeken" tartani az amerikai külpolitikát. Ebből persze az is kiderül, hogy évtizedeken át félrevezették Amerika népét, amikor a szovjet­erők támadását emlegették. Kisült tehát, hogy mindazt csak az amerikai nép megijesztésére és, a nagy hadiköltségek zúgolódás nélküli fizetésére hangoztatták állandóan. Az uj haditerv A Kennedy adminisztráció úgy látja, hogy az amerikai sajtó ellenséges hangon ir a jelen kor­mányról, viszonyítva az előző adminisztrációval. Ezen a téren vezető szerepet játszik a New York Herald Tribune, miért is Kennedy, — akárcsak az átlagos újságolvasó, — beszüntette az előfize­tését erre a lapra. A republikánus New York He­rald Tribune azonban ijedelem helyett jó reklám­nak tartja az elnöktől jövő “leintést” és most egy újabb szenzációs leleplezést kürtőit világgá. A jelen adminisztráció — irja a New York He­rald Tribune, — másképpen érelmezi a U-2 kém­repülőgépekkel szerzett fényképeket, mint tette azt az Allen Dulles által vezetett Central Intelli­gence Agency (CIA). A kémkedő U-2 gépek foly­tatták a kémkedést még azután is, hogy az egyi­ket 1960 május elsején lelőtték az oroszok és a pilóta, Gary Francis Powers bevallotta, hogy kémkedett. Amult évben nyert képek meggyőzték az amerikai militaristákat, hogy a Szovjetunió nem rendelkezik olyan nagy atom- és hidrogénbomba raktárral, továbbá az ily bombákat hordozni ké­pes repülőgépekkel és távlövegekkel, hogy az Egyesült Államok megtámadására valóban ko­molyan gondolna, vagy készülne, — irja a He­rald Tribune. Ezért a “preventive” (megelőző) háború tervpt is feladták és elérkezettnek látják az időt, hogy valamilyen egyezségre lépjenek a Szovjetunióval az atom-, és hidrogénbombáknak a hadászatból való eliminálására. Szóval: miután Dulles eltávolítása után a CIA intézményt, már valóban csak kémkedésre és nem háborús uszításra használják, (legalább is ezt állítják), rájöttek, hogy a Szovjetunió állan­dóan az igazat mondotta, midőn azt hangoztatta, hogy a békét akarja és tisztán csak a védelem készteti a nagy fegyverkezésre. Furcsa humanizmus Azonban nem kell attól tartani, hogy most már hamarosan megoldják az örökbéke problémáját 3 beszüntetik az őrületes fegyverkezési versenyt. Dehogyis szüntetik! Hiszen az most nagy gazda­sági katasztrófát okozna az Egyesült Államok­ban, ahol minimálisan számítva, legalább 10 szá­zaléka a munkásoknak hadirendeléseken dolgozik. Addig tehát nem szállíthatják le a fegyverkezest, amig az iparokat át nem szervezik békebeli áruk termelésére. Annak azonban itt nagy hatalommal rendelkező akadályozói vannak, akiknek a fegy­verkezés nagyon-nagy hasznot hajt. Addig csak a háború “humanizálására” számít­hatunk, — mondják a jelen adminisztráció ta­nácsadói. Mert azt mindenki belátja, hogy a hu­manizmussal nem egyeztethető össze az atomhá­ború, amelyben egyetlen bombával egész városo­kat pusztítanak el. Városokat az idős népekkel, a nőkkel és a még valóban ártatlan gyermekekkel együtt, mint láttuk Hiroshima és Nagasaki japán városok esetében. Az atomháború kiküszöbölésével a hadászat maradna a régi fegyverek mellett, ahol legna­gyobbrészt csak a fegyveres erők ölik, pusztítják egymást és “egész véletlen”, ha polgári egyén is áldozatul esik. Ez a háború ősrégi és ezt maga a Biblia is szentesíti. Sőt mitöbb, Jericho város be­vételénél Jósua főzevér direkt magától az Isten­től nyerte a haditervet. A még régebbi háborúk­ban pedig, —, az őstörténelmi hagyományok szerint — maguk az istenek is résztvettek hói az egyik, hol a másik fél segítésére, vagy leverésére. Szóval az ilyen háború annyira “humánus”, hogy a háborús uszítok között számos papot ta­lálunk és nem is olyan régen maga a római pápa is áldását küldte a spanyol Francisco Franco dik­tátor fasiszta zászlója diadalának. így nem csoda, ha a jelen adminisztráció megelégedne az atom­háború beszüntetésével, de folytatja tovább a fegyverkezést, amely csak olyan “humánus” há­borúhoz vezethet, amelyben lassabban és kisebb csoportokban ölik az embereket; amelyben na­gyobb eshetőség van a halál elkerülésére egv-egy láb, kéz, szem vagy több végtag elvesztése ré­vén. Az ily háború a “humanizmus” nevében nem halottakat, hanem a hadirokkantakat, a meg nyomorított, megcsonkított emberek millióit adja a világnak. Ha a közelgő választásoknál Amerika népének azt kell elhatározni, hogy MILYEN háborút akar, akkor csöbörből vederbe jut. De mert kell vala­milyen választási “issue” (korteskodó tárgy), az amerikai sajtó ezt akarja felszínre hozni, hogy a “jól informált” választóknak legyen min eirá- godni. ’ RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA \ ’ 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. < * (A 81-ik Street sarkán) Telefon: LE 5-8484 , * Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi. Bar- < ’ Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország , ► minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva , A. A..A. A JL, a a ^ A, 4AA A.j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents