Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)

1962-11-22 / 46. szám

Thursday' November 22, 1962

L2

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Castro hajlandó megválni a bombázóktól

(Folytatás az első oldalról) hogy a beszélgetés a pár nappal előbb nyilvánosságra hozott kubai feltételek körül folyt. Az okmányt a kubai kormány U Thanthoz, az ENSz ideiglenes főtitkárához küldte a múlt héten és öt követelést foglalt magában. Ezek: Az Egyesült 'Államok szüntesse meg Kuba légi területének és felségvizének megsértését; a Kuba elleni gazdasági blokádot; a Kuba elleni felforgató tevékenységeit; a kalóztámadásokat és iiritse ki a Kuba területén, a Guantanamo öböl mentén levő hadi- támas/'lpontot.

Az a nem-hivatalos vélemény került körözésre, hogy az Egyesült Államok nem vesz tudomást a követelésekről és hogy Guantanamo kiürítése olyan pont, ami tárgyalásra sem kerülhet.

Egy másik ajánlatról is szó volt, amely szerint semleges országok kubai követeinek szerepe volna a szovjet távlövegek eltávolításának ellenőrzésénél Kubában. Állítólag az Egyesült Államok ezt az ajánlatot sem tartotta elfogadhatónak, bár még mindig kitart a szigorú ellenőrzés mellett. Castro miniszterelnök szintén kitartóan visszautasítja az ellenőrzést azzal, hogy Kuba védelmi intézkedései felett nem az Egyesült Államok rendelkezik. _

Az U Thanthoz küldött levelében Castro tiltakozott az amerikai repülők kémtevékenységei ellen Kuba felett. “Légelháritó fegyvereink hatóképességétől függően, minden hadirepülő, amely megsérti Kuba légiterületét, saját épségének kockáztatásával teszi ezt.” Amint már közölve volt, október 27-én a kubai légelháritók egy amerikai U-2 kémrepülőgépet lelőttek, amelynek pilótája meghalt.

r\z amerikai megbízottakkal való tárgyalásokon. a Szovjetunió szószólója állítólag nagy súlyt helyezett a Kubával folytatandó kereskedelem normalizálására és arra, hogy a disszidált ellen- forradalmi elemek fegyveres támadásait Kuba ellen akadályozza meg az Egyesült Államok.

í Kubaiakat tartóztatott le az FBI

(Folytatás az első oldalról) sek felrobbantására és megrongálására szánták.” •Newyorki áruházak és olajfinomító üzemek fel- robbantása New Jerseyben szintén tervezve volt, állítja az FBI.

A havannai rádió “Yanqui manőverezésnek” nevezte a letartóztatásokat, hogy ellensúlyozzák a Central Intelligence Agency két ügynökének letartóztatását Kubában, akik bányaberendezéseket próbáltak felrobbantani.

fw.Uqnn és Sueires börtönben vannak, mivel

100,000 dollár óvadékot nem képesek letenni. Egy itt ,i/.uletett kubai nőt, a 26 éves Ada Maria Dris- tas-t 25,000 dollár bail alatt, mint tanút tartják a börtönben. Azonkívül 10 más tanút idéztek be a főesküdtszék előtti kihallgatásra. Santiesteban, aki immunitása tudatában ellenállt a letartóztatásnak, testi sérüléseket szenvedett az FBI ügynökei kezében.

A letartóztatott amerikaiak barátai a kubai forradalomnak, állítólag tagjai a Julius 26-iki Mozgalomnak, ellátogattak a Casa Cuba Clubba a Columbus Ave.-n és aktiv tagjai a Fair Play for Cuba szervezetnek.

Az Egyesült Államokban szervezett hajsza indult meg a Kubával szimpatizálók ellen. A Medical Aid for Cuba szervezetet, amelynek tevékenysége abban merül ki, hogy orvosságot vásárol fel az Egyesült Államokban Kuba részére, kihallgatásra idézték az Amerikaellenes Bizottság elé, ahol kommunizmussal vádolták őket. “Ha valaki beteg, akkor nem kérdezzük tőle, hogy tagja-e a kommunista pártnak”, vágott vissza a kihallgatáson Melitta del Villar, a szervezet egyik vezetője.

Az FBI és a newyorki rendőrség is fokozta intézkedéseit e téren. A rendőrségnek 300 spanyolul beszélő tagja olvadt be kubai szervezetekbe. Több mint 1,500 rendőr tanulja a spanyol nyelvet. A hírszolgálatok utalnak arra, hogy FBI ügynökök furakodtak be a spanyol nvelvii közéletbe és “ezeknek fő szerepük van abban, hogy ez az ügy napvilágra került.” Bővebb felvilágosítást azonban nem adnak errevonatkozólag.

Ez a tény és a vádlottak védőügyvédjének leleplezéséi is utalnak arra, hogy előré kidolgozott “frame-up” van kifejlődőben. Stanley Faulkner védőügyvéd kifogást emelt az ellen, hogy az'FBI *‘a hírlapokon keresztül tárgyalja az ügyet és nem H bíróságon”. Ez utalás arra a széleskörű publicitásra, amellyel a hírszolgálatok soviniszta propagandát űznek az ügyből, alaptalan gyanúsításokat terjesztenek a közhangulat elmérgesítéséin. i\ew jersey államban a rendőrség kiterjedt apparátusán azt a hirt terjesztette, hogy “háromnégy kocsirakomány kubai forradalmár van útban az olajfinomítók felé Linden környékén.”

Ezt a híresztelést később visszavonta.

Faulkner nyilvánosságra hozta, hogy a letartóztatásokról szóló FBI nyilatkozat, amit szombaton, nov. 17-én d. e. 11 órakor osztottak ki. november 16-iki dátummal volt elkészítve. Tehát már a letartóztatások előtt elkészült a jelentés a tényállásról és arról, hogy az ügynökök mit találtak a letartóztatás színhelyén. A gépelt jelentésen a 16-i dátum tintával volt áthúzva és a 17-es számmal helyettesítve.

Egy kis összehasonlilás az IL-28 és a B-47 bombázókról

A kubai helyzet normalizálása jelenleg még messze van a megoldástól. Az Egyesült Államok kormánya, a Kuba meg-nem-támadására tett Ígéretét egyre több feltételhez köti. Az “offensive” jellegű távrakéták eltávolítása után, a Pentagon követeli az .általa szintén “offensive”-nek meghatározott szovjet gyártmányú IL-28 bombázók eltávolítását is a szigetországból. Castro ragaszkodik ezekhez a repülőgépekhez, (legújabb hírek szerint Castro már nem ragaszkodik hozzájuk elavultaknak tartja), elsősorban azért, mert ezek Kuba tulajdonát képezik (ellentétben a távlöve- gekkel, amelyek a Szovjetunióhoz tartoztak), másodsorban védelmi szempontból.

Az egyes fegyvernemek “offensive”, vagyis támadó jellegéről sokat írnak és vitáznak különösen a kubai helyzettel kapcsolatban. Természetes az, hogy az amerikai katonai körök legszívesebben minden fegyvertől megfosztanák Kubát, hogy harc- és védelem képtelenné tegyék. A televízión Roswell L. Gilpatrick, a védelmi minisztérium helyettes titkára, arra a kérdésre, hogy mi a kormány álláspontja a Kubában levő IL-28 bombázóról, a következőket felelte:

“Mi támadó fegyvernek tekintjük őket. Stratégiai képességük hasonló a mi B-47-es bombázóinkéhoz.”

Enyhén szólva, Mr. Gilpatrick eltúlozta egy kicsit az összehasonlítást. Szakértői adatok szerint az amerikai és a szovjet bombázógép adottságai a következőképpen viszonylanak egymáshoz:

Sebesség: IL-28 522 mérföld óránként — B-47 630 m. óránként.

Csúcsmagasság: IL-28 20,000 láb — B-47 40 ezer láb.

Hatásterület: IL-28 1,500 mérföld — B-47 3000 mérföld.

Teherbírás (bomba): IL-28 6,600 font — B-47

20.000 font.

A B-47-et stratégiai bombázóként tartják nyilván. Asher Lee, angol fegyverszakértő az IL-28- at taktikai bombázónak nevezi, légi-földi támasznak. Az 1956—57-es időben a már öreg IL-28-at a szovjet légierő szuperszonikus újításokkal helyettesítette. A nagyhatalmak .fegyver színvonala alapján az IL-28 már elavult eszköz. Esetleg alkalmas arra, hogy egy másodrendű légierővel vezetett támadásnak ellenálljon, de nem lehet összemérni az amerikai szuperszonikus vadászrepülőkkel és légi elhárító fegyverekkel.

Megérdemli dr. Teller a Fermi dijat?

Az Enrico Fermi dij a legnagyobb pénzjutalommal járó kitüntetés, amelyet az Egyesült Államokban egy atomtudós megkaphat. Az Atomenergia Bizottság, a kormánnyal való előzetes tanácskozás után, most hozta nyilvánosságra, hogy dr. Edward Tallért jelölte ki erre a díjra. Az

50.000 dolláros pénzjutalmat tehát ez a magyar- származású atomtudós kapja ebben az évben.

Tudós körökben jelentős ellenzésre talált ez a jelölés, mert dr. Teller neve a nukleáris fegyverkezés nagyarányú kiterjesztésével és fpkozásáyal kapcsolódott egybe. Köztudomású, hogy amikor számos tudós élesen ellenezte a termonukleáris bombák kipróbálását és gyártását, akkor dr. Teller minden erejét és befolyását latba vetette ennek az ellenállásnak a leküzdésére.

Azóta is mindig a lefegyverzés ellenes erők táborában találhatjuk a “hidrogénbomba atyját” ahogy találóan jellemezték döntő szerepét ennek a szörnyű fegyvernek a feltalálásában és gyártásában. Legutóbb is heves támadást intézett tudós társai ellen, akik a nukleáris fegyverek kísérletének a felfüggesztését javasolták, helyi ellenőrzés nélkül. ő a szigorú helyszíni ellenőrzés mellett foglal állást, ami tudvalevőleg, lehétetíenne tesz minden további tárgyalást ebben a kérdésben.

A kormány jóváhagyásával kijelölt jutalom tehát most olyan embert ért, aki nem az atomenergia békés kihasználásának a területén hívta fel magára a figyelmet, hanem éppen háborús vonatkozásában.

Amilyen nagy jótétemény lehet az emberiségre nézve az atomenergia kifejlesztése és békés épitőmunkára való félhasználása, ugyanolyan veszélyes ennek hadi célokra való alkalmazása.

Ezért keltett világszerte nagy megdöbbenést a kormány és az Atomenergia Bizottság kintíinte- tése. Hiába indokolják úgy meg a kitüntetést, hogy dr. Téliért az atomenergia békés és hadicélokra való kifejlesztésében játszott nagy szerepe miatt tüntetik ki, mert mindenki tudja, hogy az utóbbi indok a lényeges.

De ami még súlyosbítja a nagyon is bő vitára okot adó kitüntetést az, hogy erre akkor került sor, amikor Genfben az Egyesült Államok és a Szovjetunió atomellenőrző bizottságának a tagjai nagyban tanácskoznak a nukleáris kísérletek eltiltásának kérdéséről. . .

A PENTAGON URAI TOVÁBBRA IS MEG AKARJÁK ZAVARNI A BÉKÉT

A Pentagon szerepe a kubai krizis kirobbantásában és elmérgesítésében, ma már egyre nyilvánvalóbbá válik. Szélsőjobboldali szövetségeseikkel és Wall Street-beli barátaikkal együtt, a közvéleményt a háborús irányba akarták befolyásolni. Egy ilyen háború pedig messze túlterjedt volna Kuba szűk határain.

Amikor az elmúlt hetekben, a Szovjetunió vezetőinek nyugodt és mérsékelt magatartása eloszlatta a nukleáris háború felhőinek a veszélyét az emberiség feje felől, a Pentagon köreiben ezt nyíltan rosszalták. A rádió és televízió eszközeit felhasználva, siettek bejelenteni, hogy az ellenőrzést tovább folytatják a szigetország felett és partjai körül. Arthur Sylvester, helyettes hadügyi államtitkár, kereken kijelentette, hogy:

“A kormány cselekedeteiről beszámoló tudósítások a fegyvereink közé tartoznak.” Ezzel azt hangsúlyozta ki a hadügyminisztérium befolyásos tisztviselője, hogy az események magyarázása és a kormány intézkedéseiről szóló tudósítások a háborús hírverés céljait szolgálják és hogy a hírszolgálat eszközeinek ehhez kell alkalmaz- kodniok. ”Az eredmények”, tette még hozzá, “szentesitik a módszert, amit használunk.”

A módszer, amire Sylvester hivatkozik, nem más, mint egy csomó hazugság és hamis beállítás, amelyekkel a közvélemény háborús hangulatát fel lehet kelteni.

A helyettes hadügyi államtitkár nyilatkozata után, mindenkiben felmerülhet a kérdés, hogy volt-e egyáltalán igazság azokban az u. n. értesülésekben, amelyek általuk kerültek be a sajtóba és a rádió és televízió műsorába.

Október 15-én, például, 400 lapszerkesztő előtt jelentették ki a State Department tisztviselői, hogy sem inváziót, sem blokádot nem terveznek Kuba ellen. Ez a határozott hangú nyilatkozat egy héttel a kubai blokád előtt történt!

Ma már mindenki előtt világos, hogy ebben az időben a Pentagon urai és a State Department egyes szekciói már kitervezték az egész katonai manővernek a megindítását, amelynek végső következménye a Szovjetunióval szembeni katonai konfliktus lett volna.

A Pentagon, miután sikerült diktátori hatalmát először rákényszeritenie a sajtóra, rádióra és televízióra, most már állandósítani akarja ezt a hatalmat, Október végén a Defense Depai'tment kibocsátott egy rendelkezést, hogy a Pentagon tisztviselőitől a sajtó képviselői csak akkor kérhetnek interjút, ha az egész beszélgetésről és tárgyalásról jelentést tesznek a Pentagon úgynevezett sajtótisztviselőjének. Ez alól a rendelkezés alól csak akkor tesznek kivételt, ha az interjú alatt oft tartózkodik a Pentagon sajtótisztviselője.

Amikor a kihívó rendelkezés' ellen az újságírók hevesen tiltakoztak, akkor a Pentagon szóvivője durván letorkolta őket. Az újságírók szerint ez a szóvivő olyan szemtelenül viselkedett, hogy még azt is eltiltotta a sajtó képviselőinek, hogy a nevét megírhassák újságjaik olvasóinak.

A Pentagon “aranygallérosai” tehát kinyúltak a hatalomért. De a Washington Evening Star vezércikke alapos figyelmeztetést intéz hozzájuk, amikor kijelenti:

“... az eredmény az, hogy Mr. Sylvester és feljebbvalói mostantól kezdve gyanúsak, ők, a mi véleményünk szerint, vakmerőén s meggondolatlanul éltek vissza a bizalommal, amely ebben az országban inkább szabály volt, mint kivétel.”