Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)

1962-07-19 / 28. (29.) szám

A LESZERELÉSI ÉS BÉKE-VILA&KONRESSZUS' ÜZENETE A VILÁG NÉPEIHEZ A világ minden tájáról gyűltünk össze Moszkvában. Kü- j lönbözö foglalkozású és különböző meggyőződésű emberek j vagyunk. Egy héten át a legnagyobb nyíltsággal vitattuk S meg azokat a kérdéseket, amelyek az emberiséget fenyegető ! atomháború veszélyéből erednek. Ez az őszinteség segített; minket abban, hogy jobban megismerjük egymást, és igy j meggyőződjünk arról, hogy lehetséges kiutat találni a ma : minden országot és népet fenyegető helyzetből. A fegyverkezési verseny fokozza a nemzetek közötti fe­szültséget és bizalmatlanságot, a feszültség és a bizalmat- lanság pedig előmozdítja a fegyverkezési hajszát. Bűvös kör jött létre. A fegyverek pusztító ereje mind félelmetesebbé válik, mégis olyan hangok hallatszanak, amelyek egy meg­előző háború kirobbantását követelik. Mi azonban szilárdan hisszük, hogy a leszerelés nemcsak parancsolóan szükséges, hanem lehetséges is. Ez ma már nem csupán az emberiség legjobb elméinek álma. A történe­lemben először gyakorlati feladattá vált, amivel mindannyi­unknak szembe kell néznünk. Mindenki számára kedvező len­ne, ha a fegyverkezési hajsza terhét levehetnénk az emberi­ség válláról. A leszerelés olyan tartalékforrásokat szabadí­tana fel, amelyekkel minden ország életszínvonalát emelni lehetne, és olyan anyagi eszközöket takarítana meg, amelyek révén meg lehetne gyorsítani az eddig gazdaságilag kevéssé fejlett államok fejlődésének ütemét. A leszerelés magában foglalná a katonai támaszpontok felszámolását és a külföldi csapatok kivonását, igy segítve a nemzeti függetlenségükért harcoló népeket. A leszerelés legyen általános és teljes, szi­gorú nemzetközi ellenőrzés alatt. Leszerelés nem lehetséges ellenőrzés nélkül, ellenőrzés nem lehetséges leszerelés nélkül. Alaposan tanulmányoztuk a leszerelés akadályait, és tud­juk, hogy nehéz lesz elérni. Vannak, akik még a tárgyalá­sokat is ellenzik, egyesek vakságból és közömbösségből, má­sok egyéni érdekből vagy katonai becsvágyból. Mi azonban meg vagyunk győződve, hogy minden akadályt le lehet küz­deni. Minden leszerelési tervben ki lehet mutatni gyenge pon­tokat, de az a véleményünk, hogy jobb megegyezni egy min­denki számára elfogadható kompromisszumban, mint foly­tatni a fegyverkezési versenyt. A tapasztalat azt mutatja: veszélyes önámitás lenne azt hinni, hogy a leszerelés magától létrejöhet. A leszerelést nem lehet kizárólag a katonai szakértőkre és a diplomaták­ra bízni, akik évről évre huzzák-halasztják a vitát. Csak minden ország népének erőfeszítése kényszerítheti az állam­férfiakat arra, hogy megoldásra jussanak. Az elszigetelt til­takozások, ha számosak is, nem elegendők. Eljött az ideje annak, hogy hatalmas ellenállási mozgalom induljon a fegy­verkezési verseny és minden háborús előkészület ellen. Az emberiség az elmúlt 17 év során nem sodródott nukle­áris háborúba, és ezt elsősorban a népek fáradhatatlan béke- eröfeszitéseinek köszönheti. De nyíltan el kell ismernünk, hogy még mindig sokan távol tartják magukat a fegyverke­zési verseny elleni aktiv harctól. Sokan még nem ébredtek a, veszély tudatára, sokan még nem ismerik fel a fenyegetés teljes komolyságát és a béke megmentéséért rájuk háruló felelősséget. Mi azonban mindezeknek odakiáltjuk: “Ismer­jétek fel korunk nagy veszélyét! Álljatok be azok közé, akik a leszerelésért és a békéért harcolnak!” Az idő nem vár. Lehetséges, hogy nemsokára egy tucatnyi ország fegyvertárában lesznek nukleáris fegyverek és ezek szállításának fejlődése lehetetlenné teszi az ellenőrzést. Szilárdan ellenzíink minden kísérletet atombombákkal és hasonló szerkezetekkel, elsősorban azért, mert fenyegetik a jelen és jövő nemzedékek életét és egészségét; másodsorban pedig azért, mert a fegyverkezési hajsza ütemét fokozzák. Komoly felhívással fordulunk valamennyi atomhatalom kor­mányához. Felszólítjuk őket, hogy haladéktalanul állapod­janak meg a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetésében, és kössenek egyezményt, amelyben mindörökre eltiltják az összes atombomba-kisérletet, ide értve a légköri, a föld alat­ti, a viz alatti és a világűrben folytatott kísérleteket. Ez lenne az első lépés minden nukleáris fegyver és azok szállítóeszközeinek teljes betiltása és megsemmisítése felé. Legfőbb és legsürgetőbb feladatunk az, hogy a kormányok megkössék a szigorú nemzetközi ellenőrzés alatt álló általános és teljes leszerelésre vonatkozó egyezményt. Ezért követel­jük, hogy az ügynek megfelelő és gyakorlati módon tárgyal­janak minden előterjesztett tervről, hogy igy lehetővé vál­jék az egyezmény gyors megkötése. A közvélemény nyomására .valamint az el nem kötelezett országok akciói következtében, a fő tárgyaló felek álláspont­ja a leszerelés elveit illetően bizonyos mértékben közelebb került egymáshoz; a komoly véleménykülönbségek azonban még mindig helyben topogást eredményeznek. Csak ha a né­pek fokozzák nyomásukat, csak úgy lehet az egyezmény megkötését biztosítani. A béke híveinek nemes feladatuk, hogy példát mutassanak a jobb megértés megteremtésével s a bizalmatlanság eloszla­tásával. Úgy hisszük: kongresszusunk jelentősen hozzájárult e feladat megvalósitásához. Meg kell találnunk az utakat és módokat, amelyek minden országot és szervezetet képessé tesznek arra, hogy folytassák azt, ami itt elkezdődött. Min­denféle passzivitásért a béke ügyének. Rajtunk múlik, hogy felvirradjon a nap, amikor az emberiség megszabadul a nuk­leáris halál rémétől. Mi a békét akarjuk és sokan vagyunk. Ha mindannyian cselekszünk, és ha mindannyian barátság­ban együtt cselekszünk, megnyitjuk az utat közös célunk, a maradandó béke felé. Snt. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of N. Y, N. Y, Vol. XI. No. 28. Thursday, July 19, 1962 NEW YORK, N. Y. ÄUJRA MEGNYÍLT A GENFI KONFERENCIA Egyhónapi szünet után új­ra összeült Genfijen az álta­lános leszerelést és az atom- kisérletgk beszüntetését tár­gyaló nemzetközi konferencia. Arthur H. Dean, az amerikai küldöttség vezetője, megérke­zése napján tett nyilatkoza­tában kilátásba helyezte a nukleáris ellenőrzés kérdésé­ben fennálló éles ellentétek csökkenését, mivel újabb tu­dományos felfedezések nagy­ban megkönnyítik a távoli és különösen a földalatti atom­robbantások felfedését. En­nek következtében a mérő­eszközökkel való ellenőrzés szükségtelenné teszi, vagy legalábbis nagyban csökkenti azoknak az ellenőrző állomá­soknak a számát, amiket a nyugat eddig követelt. Az eredetileg kért 180 állomás helyett 30—40 is elegendő MVWMM/VWMMMUVWWWVUU lesz, mondotta Mr. Dean és célzott arra, hogy az Egye­sült Államok közeledik a szov­jet azon álláspontjához, hogy az ellenőrző állomások “nem­zeti” személyzettel legyenek ellátva. Valerian A. Zorin, a szov­jet küldöttség vezetője, meg­nyitó beszédében szintén kö­zeledést jelzett az amerikai állásponthoz. “Jóakaratot ta­núsító” lépésként elfogadja a nyugati követelést a szokásos fegyvernemek 30 százalékos csökkentésére a leszerelés el­ső fázisában és további 35 százalékos csökkentését a má­sodik lépésnél. Ragaszkodik azonban ahhoz, hogy a nukle­áris fegyvernemek szállító eszközeit és a külföldi tá­maszpontokat szereljék le az általános leszerelés első lépé­seként. PÉNTEKEN CHICAGÓBAN JÁTSZIK AZ MTK Julius 15-iki eredmény: Panat hinaicos—MTK 2:1 (2:0) Az újjászervezett MTK veszteséggel fejezte be new- yorki szereplését. Habár a magyar csapat játéka most is kitűnő volt, a kapus is szi­lárdabb védelmet nyújtott, mint ezelőtt, de a görög csa­pat edzettebb játéka, magá­val hozta az elkerülhetetlen vereséget. Ugyanabban a já­téksorozatban a spanyol Ovi­edo 1 :l-re egyenlített az osztrák Wiener csapattal. A fiatal magyar csapat, amely az Oviedoval egy ko­rábbi mérkőzésben 2:2-re egyenlített, Chicagóban a Sol­diers Fielden fog játszani pénteken este, junius 20-án, ismét Oviedo-val. A chicagói­ak kitűnő mérkőzést fognak . végigélvezni e két jeles csa- I pat játékának megszemlélé- i sével. Az MTK gyönyörű támadás sokat vezetett le, de ugvné- zett ki, hogy szerencséjük a kapu előtt megtorpant. Az irányított gól vagy a kapu fe­lett, vagy mellette siklott el. A célbatalált gól mutatta, hogy a magyar fiuk milyen tehetséges játékosok. A lab­da gyönyörűen ment át egyik játékostól a másikhoz. Bodor­tól Kutihoz és onnan Vasas­hoz gördült, aki egy jólcél- zott rúgással a görög kapuba repítette. Kívánunk sok szerencsét chicagói szereplésükhöz. A vasárnapi mérkőzésen a második félidőben az egyik néző Julius Glattstein, 3222 Linden Blvd., brooklyni lakos szívroham következtében meg halt. A kormány visszautasít ja 1 Dean nyilatkozatát Az adminisztráció Washing­tonban nyilatkozatot bocsá­tott ki a State Department által, melyben kijelenti, hogy nem hajlandó meghátrálni az atomkisérleti tilalom ellenőr­zésére kifejtett előbbi állás­pontjától. A State Dept. ezzel visszautasította Mr. Dean ál­tal kifejtett álláspontot az el­lenőrzés módszerére vonatko­zólag, ami az eddigi tárgya­lások egyik sarkalatos aka­dálya volt. Mr. Dean egyez­kedési hajlama zavart és bősz szuságot okozott Washington­ban. Kruscsev amerikai újságszerkesztőkkel beszélt Kruscsev szovjet miniszter- elnök 14 amerikai újságszer­kesztőnek adott interjút, a- melynek folyamán rámutatott arra, hogy a legújabb mérő­eszközökkel meg lehet külön­böztetni a földrengés és a földalatti robbantás okozta hatásokat. Ez utat nyitott ahhoz, hogy a Szovjetunió ál­tal ajánlott ellenőrzési mód­szereket fogadják el. Kruscsev annak a remei < nvének adott kifejezést, hogy az Egyesült Államok hajlandó lesz egyezményt aláírni a nuk leáris fegyverkísérletek vég­leges beszüntetésére. Ameri­ka által most folytatott alom­robbantások feljogosítják a Szovjetuniót további kísérle­tek megtételére, mondotta Kruscsev., “Azonban, ha az amerikaiak beszüntetnék a további kísérleteket most és ha egyezmény jönne létre az általános és teljes leszerelés­re, valamint a nukleáris fegy­vernemek megsemmisítésére, akkor nem volna szükség töb­bé arra, hogy megtartsuk kí­sérleti robbantásainkat”, —■ mondottá Kruscsev. Miért akarják az " American**-1 (Bridgeporti) feladni? Múlt heti számunkban ir­tunk az American Life Insur­ance Association (Bridgeporti Szövetség) • v e z e tőségének azon tervéről, hogy .ezt a ré­gi testvéries alapon működő, magyar-amerikaiak által ala­pított betegsegélyző és bizto­sitó társulatot eltüntetik az amerikai magyar társadalom szinteréről azzal, hogy beol­vasztják egy teljesen ismeret­len üzleti, részvénytőkén ala­puló biztositó vállalatba. Egy néhány kérdést vetet­tünk fel múlt heti cikkünk­ben, amelyek a beolvadás kö­rülményeit vizsgálva, önkény­telentil is felvetődnek a jó­zanul gondolkodóban. Megint csak a múlt árnyéka dom­borodik ki az Igazgatóság je­lentésének és az általuk és az Investment Life Ins. Compa­ny of America (ILICA) veze­tősége által közösen kidolgo­zott Egyezmény olvasása köz­ben. Az igazgatóság jelentése Az igazgatóság a “The American Life” egyesületi közlöny júniusi számában közzétett jelentésének több tényezője igazolja ezt a fel­tevésünket. A következőket sorolhatjuk fel: 1. A jelentést későn küldték ki a tagokhoz, ami ellentétben áll az alapszabály és a bizto- i sitási törvények rendelkezésé­vel. Miért? 2. A tagság nem kapott időt arra, hogy az egyez­ményt megismerje, a feltéte­leket megbeszélje, a homályos és tisztázatlan pontokról fel- j világositást kérhessen és kap- í hasson és a megválasztandó | delegátust mandátummal lás- ! sa el, azaz utasítással arra- j nézve, hogy elfogadja az Egyezményt vagy nem. (Folytatás a 2-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents