Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)

1962-10-18 / 41. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 18, 1962 ÉLES FAJ! MEGKÜLÖNBÖZTETÉS NORTH CAROLINA KÓRHÁZAIBAN Jóval kevesebb kórházi ágy és orvos áll a néger betegek rendelkezésére, mint a fehérekére. A négereknél a gyermekhalandóság aránya kétszer ak­kora, mint a fehéreknél A North Carolina State Advisory Committee felmérést végzett a faji megkülönböztetésekkel kapcsolatban és azt találta, hogy a kórházakban szigorúan elválasztják még ma is a fehér és a néger betegeket. A katonai kórházak kivételével, minden más egészségügyi intézménynél érvénye­sül a szegregáció valamilyen formája. Ez a faji megkülönböztetési rendszer az egészségügyi in­tézményeknél meghonosodott politikának a kö­vetkezménye és nem államilag előirt törvény. Az állam “csak” az elmebetegekkel kapcsolatban írja elő a szigorú elkülönitést. Az Advisory Committee jelentése szerint, a né­ger orvosokkal szemben is érvényesítik a fajvé­delmi intézkedéseket. Ez jelentős akadályt képez hivatásuk gyakorlásában. North Carolina négereinek, a jelentés meg- állapitása szerint, a törvény nem nyújt egyenlő védelmet egészségügyi vonatkozásban. A jelenleg érvényben lévő szokásokból következik, hogy egyenlőtlen arányokban osztódnak el az egész­ségügyi felszerelések és személyi állományuk, a négerek hátrányára. A fehérek ezzel szemben jelentős előnyöket él­veznek, ami megmutatkozik azon, hogy aránylag egészségesebbek és hosszabb az átlagos életkoruk. A négereknél a gyermekhalandóság aránya több mint kétszer akkora, mint a fehéreknél. A kis­gyerekes néger anyák halálának az aránya pedig már ötször akkora. Ezek a hatalmas statisztikai különbségek azon­ban nem kizárólag az egészségügyi megkülönböz­tetésnek a következményei, a bizottság szerint. Ugyancsak szerepet játszanak ebben a gazdasági társadalmi egyenlőtlenségek és igazságtalansá­gok is. A négerek kereseti lehetőségei és munka­beosztásuk messze a fehéreké mögött marad. Eo- ből következik, hogy lakásviszonyaik és táplálko­zásuk is sokkal rosszabb, mint az államban lakó fehér lakosságé. A művelődési és kulturális lehe­tőségeik Is igen korlátozottak. Mindezek az okok együttesen idézik elő azt, hogy a négerek egész­ségügyi statisztikája sokkal szomorúbb és meg­döbbentőbb képet mutat, mint az állam többi pol­gáráé. A kórházi felszerelések statisztikai adatai ugyancsak a faji megkülönböztető politika érvé­nyesülését jelzik. 1961 májusában, 116 olyan kór­ház volt North Carolinában, amely egyaránt elfo­gadott néger és fehér betegeket. Ezenkívül még 27 olyan működött, amely fehéreket vett csak fel és 10 pedig, amely csak négereket. Ez összesen 153. Egy 1960-ban végzett felmérés szerint, ame­lyet 122 kórházban tartottak, 10,797 ágy állt a fehérek rendelkezésére (az összágvak 79.6 száza­léka) és 2,771 a négerekéi-e (az összágyak 20.4 százaléka). Ugyanakkor North Carolina lakossá­gának a száma 4,556,155 és ebből az 1960-i nép- számlálás szerint, 24.5 százalék a néger. Az államban, minden 1,000 lakos közül, 131- nek volt kórházi biztosítása 1960-ban. A fehérek­nél 145-nek, minden 1,000 közül, mig a négerek­nél csak 91-nek. Mindazonáltal megállapították, hogy a négerek kórházi biztositása gyorsan nö­vekszik az utóbbi időben. 1960-ban 213.8 száza­lékkal volt magasabb, mint 1940-ben. A State Advisory Committee megállapította, hogy a kizárólag négereket befogadó kórházak felszerelése, messze az állami átlagé alatt marad. Az állami és helyi egészségügyi intézmények személyzeti politikájában is súlyos faji megkülön­böztetés érvényesül. Az 1,515 hivatásbeli és ad­minisztratív munkakörből, amely a rendelkezés­re áll, csak 84-et tölt be néger, akiknek a több­sége mint ápolónő működik. A bizottság jelentése szerint, North Carolina 100 körzetének még soha nem volt néger körzeti orvosa vagy egészségügyi igazgatója. A néger orvosokat- és fogorvosokat jelentősen háttérbe szorítják ebben az államban. Nem csak a kórházi felvételeknél, de a magánpraxisban is érzik a megkülönböztetést. Mindez az államban uralkodó szegregációs politikának a következmé­nye. A néger orvosok aránya csak 3 százalék és a fogászoké 6 százalék. De az utóbbi időben még ez a csekély részesedés is csökkenőben van. Az egészségügyi téren érezhető faji megkülön­böztetési politika elriasztja a néger fiatalokat at­tól, hogy az orvosi pályát válasszák élethivatásul. De akik erre a pályára lépnek is közülük, nem akarnak North Carolinában letelepedni, mondja a bizottság jelentése. Amin egyáltalán nem csodál­kozhat senki, az előbb elmondottak alapján. Pe­dig nagy szükség lenne néger orvosokra. A sta­tisztika szerint, az államban 941 lakosra jut egy orvos. A fehéreknél egy orvos jut minden 725 la­kosra, mig a négereknél minden 7,915 lakosra j u1 csak egy orvos. A néger orvos jelölteknek sincs valami nagj lehetőség a szakmájuk gyakorlására. Egy időbér az állam teljesen eltiltotta a négereket az orvos pályától, de ma már nagy “engedményként” meg' nyitottak három egyetemet a néger orvostanhall gatók előtt is. A North Carolina State Advisory Committee jelentését eljuttatták a szövetségi bizottságim; Washintonba. December hónapban pedig a nagy­közönség rendelkezésére fogják bocsátani a rész letes beszámolót. Célja az, hogy felkeltse az ille tékesek lelkiismeretét és hatásos intézkedéseké sarkalja azokat, akiknek módjukban van változ tatni North Carolina négereinek szomorú egész ségügyi helyzetén. A HÓK EGYENJOGÚSÁGÁÉRT MÉG HARCOLNI NELL Az Egyesült Államok a visszamaradt országok mögött van ezen a téren Tizennyolc éven keresztül az Egyesült Államok kongresszusához minden évben törvényjavasla­tot nyújtottak be, amely a férfi munkásokéval egyenlő fizetést biztosítana a női munkásoknak egyenlő teljesítményért. A javaslatot minden év­ben vagy visszautasították, vagy nem is került szavazás alá. Ebben az ülésszakban már ugylátszott, hogy dűlőre kerül az ügy, mert a javaslat a kongresz- szus mindkét házában keresztülment, de nem ugyanazon tartalommal és ezért közös bizottság­hoz kellett vinni a különbségek kisimítására. Ez is elfogadott és hasznos eljárás ahhoz, hogy el­napolják, mert az idő rövidsége miatt már nem került sor a jóváhagyására. A kongresszus ugyan is a múlt hét végén bezárta kapuit és a törvény­hozók hazamentek korteskedni. Hogy a kepviselőház milyen komolytalanul ke­zelte a javaslatot, kitűnik a javaslat azon szaka­szából, mely felhatalmazza a munkáltatókat, hogy a fizetések kiegyenlítése szempontjából levághat­ják a férfimunkások fizetését. Sylvia Porter, a N. Y. Post rovatirója ezt mond­ja: “Tehát a hatalmas Egyesült Államok, a veze­tő köztársaság és demokrácia a világon, a vissza­maradt országok között foglal helyet a dolgozó nőkkel szembeni álláspontjában, még a kormány- szinten sem ismeri el a nők és férfiak egyenlő fi­zetésének igazságosságát az egyenlő munkatelje­sítményért.” Az ország munkatáborának egyharmada, azaz 24,000,000 nőmunkás és számuk ezen évtized le­telte előtt 30,000,000-ra várható. Majdnem min­den munkaterületen találhatók nőmunkások, az igényes tudományos területektől a házi és kiszol­gálási munkáig. Többségük férjezett. Az egyete­met végzettek egyharmada nő, a magasabb képe­sítéssel rendelkezők egyharmada és a munkások egyharmada is nő. Jelenleg csak 22 államnak van saját törvénye a nők egyenragu fizetésére, de a legtöbb helyen ezt nem veszik figyelembe és nem alkalmazzák. A kongresszus pedig nem törődik azzal, hogy szö­vetségi törvénnyel erősítse meg a nők jogát e té­ren, s ezzel szentesíti a nők ellen, nemük alapján folytatott diszkriminációt. Ezt különböző tanul­mányok adatai is bizonyítják. Vállalatok nyíltan bevallják, hogy irodai alkalmazottaiknál külön­böző fizetési arányt használnak a női és férfi munkásaikkal szemben. A Young Women Chris­tian Association azt találta Utah egyik nagy ipa- iá intézményénél, hogy női ellenőrzők kezdő fi­zetése $1.38, a férfiaké pedig $1.48 és a különbö­zet 34 centre emelkedik óránként, amint munka­teljesítményben és a fizetési listán előrehaladnak. Pedig “ugyanazt a munkateljesítményt követelik meg tőlük, ugyanazon körülmények között.” Bankhivatalnokok fizetésénél $5-tól S15-ig me­nő különbözeiét találtak bár a női és férfi hivatalnokok ugyanazon a beosztásban dol­goztak. Az egyetemi végzettséget megkövetelő foglalkozásoknál a különbözet $290-től $1,560 dol­lárig terjed, persze a férfiak javára és az eltérés még nagyobb, amikor magasabb képzettségű fog­lalkozásról van szó, s mivel a nők előrehaladó át nagyban korlátozzák, nem kapnak a férfiakkal egyenlő lehetőséget. Az adótörvények is diszkriminálnak A dolgozó nőkkel az adókivetéseknél is igazság­talanul járnak el, különösen a dolgozó anyák és a férjezetlen nőkkel szemben. Az elnök bizottságot nevezett ki a nők helyze­tének kivizsgálására. A Committee on the Status of Women, Mrs. Eleanor Roosevelt vezetése alatt csak jövőre fogja jelentését benyújtani a nőt egyenjogúságának sérelmeiről. Közben egyik al­bizottsága Maurine Neuberger szenátor (Ore. D.) vezetésével a kisgyermekes dolgozó anyáknak nyújtott adóengedményről folytat vizsgálatot és máris elégtelennek találta azt. A dolgozó anyának, akinek segítséget kell fo gadni gyermekei gondozására, az adótörvény sze rint 600 dollárt adómentesitenek évente, de ezt is csak olyan feltételek mellett, ha keresete nem halad meg egy bizonyos megállapított összeget Ha a családban más kereső is van, akkor a közös keresetük nem haladhatja meg az évi $5,100 dol­lárt. Férjezetlen nőket, vagy özvegy asszonyokat az adótörvény nem ismer el családfenntartónak és nem nyújtja az ezért járó adóengedményt csak akkor, ha a háztartás költségeinek felét ő fedezi egész éven át. öreg szülők vagy más rokonok el­tartásához való hozzájárulását is csak ugv isme rik el adóelengedés' szempontjából, ha ezek vele egy lakásban laknak. Ha egy öreg szülő, vagy szülök öregek otthonában tartózkodnak, vagy egy eltartásra szoruló beteg vagy gyermek másutt tartózkodik, ezeket nem ismerik el az adótörvé­nyek. Igv a női munkásokat az adóterhek is jobban sújtják és a diszkrimináció gyakorlata ezen a té­ren is fennáll velük szemben. Mrs. Gladys Tillett, aki az Egyesült Államokat képviseli az Egyesült Nemzetek Nőbizottságá­ban adatokkal szolgált a képviselőházi bizottság­nak a nők helyzetéről a különböző országokban. Az adatok nem váltak az Egyesült Államok dicső­ségére, mert ezekből az tudódott ki, hogy orszá­gunk a női egyenlőség és különösen az egyenlő fizetés terén sok visszamaradt ország mögött van. Japán már 1946-ban az alkotmánya egyik pontjává fogadta az “egyenlő fizetést egyenlő munkáért” elvet, Burma 1947-ben, India 1949- ben, Indonézia 1960-ban, Vietnam 1952-ben és Thailand 1956-ban egészítette ki alkotmányát ez­zel a szabállyal, mondotta Mrs. Tillett. A szocialista államok alkotmányainak jelentős pontja a nők egyenjogúsága minden vonalon, de ezt nemcsak elvileg fogadták el, hanem gyakorol­ják is a legmesszebbmenően minden téren. Az amerikai asszonyoknak szervezeteiken ke­resztül és különösen a szakszervezeteken keresz­tül kell tovább harcolni ezen jogegyenlőség tör­vénybe iktatásáért, ebben a leggazdagabb ország­ban. y 1 Nkrpiüafi irisi fogadta el az életfogytig tárté elnökséget A ghanai parlamentben a képviselők üdvözöl­ték Nkrumah elnököt abból az alkalomból, hogy visszautasította azt a javaslatot, amely őt továb­bi választás nélkül élete végéig elnökké nyilvání­totta volna. A képviselők az ország demokratikus rendjének hangsúlyozását látták ebben a gesz­tusban. A Népi Konvenció Párt képviselői támogatá­sukról biztosították az elnököt, az ellenzéki kép­viselők azonban éles támadást intéztek minde­nekelőtt a javasolt egypártrendszer bevezetése ellen. Dombó, az- egyik legtekintélyesebb ellenzé­ki képviselő követelte a letartóztatott ellenzéki vezetők szabadlábra helyezését. KE.íí2Si!SSE:!?*aiBffBBailB3#!a*líí!*il3IB»«l**tBES*!8» A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE, EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE!

Next

/
Thumbnails
Contents